szombat, augusztus 29, 2015

Isten vezet

„amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.”

János 16,13-14 Újfordítás


„A kinyilatkoztatás nem egy új dolog megalkotása vagy feltalálása, hanem annak kinyilvánítása, ami már ki volt nyilatkoztatva, de ismeretlen volt az ember számára. Az evangéliumban található nagy, örök igazságok akkor tárulnak fel előttünk, ha szorgalmasan kutatjuk azokat és megalázzuk magunkat Isten előtt. Az igazság alázatos kutatójának értelmét az isteni Tanító vezeti; és megismerteti vele az Ige igazságait. Semmi sem olyan bizonyos és hatékony, mint az a tudás, mely így tárul fel előtte. A Megváltó ígérete így szólt: "De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra." (Jn 16:13) Ha részesülünk a Szentlélekben, akkor Ő érteti meg velünk az Isten Igéjét.
  A zsoltáros ezt írja: "Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? Teljes szívből kerestelek téged; ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! ...Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát." (Zsolt 119:9-18)
  Az Úr arra int bennünket, hogy úgy kutassunk az igazság után, mint az elrejtett kincs után. Az Úr megnyitja az értelmét annak, aki valóban az igazságot keresi, s a Szentlélek képessé teszi őt arra, hogy megragadja az igazság kinyilatkoztatását. Erről beszél a zsoltáros, amikor azt kéri, hogy nyissa meg szemeit, hogy szemlélje a törvény csodálatos voltát. Ha a Lélek Jézus Krisztus csodái után vágyódik, akkor elméje képes lesz arra, hogy megragadja egy jobb világ dicsőségét. Csakis a mennyei Tanító segítségével érthetjük meg Isten Igéjének igazságait. Krisztus iskolájában megtanulhatjuk, hogyan lehetünk szelídek és alázatosak, mert ott kaphatunk betekintést az istenfélelem titkaiba.
  Aki ihlette az Igét, Ő volt annak igazi magyarázója is. Krisztus úgy illusztrálta tanításait, hogy felhívta hallgatói figyelmét a természet egyszerű törvényeire és az ismerős jelenségekre, melyeket naponta láttak és műveltek is. Így vezette értelmüket a természetestől a természetfelettiig.” (E. G. White: Sabbath School Worker, 1909. december 1.)

péntek, augusztus 28, 2015

Jézus jön hamar!

„Testvéreim, legyetek tehát hosszútűrők az Úr eljöveteléig. Íme a földműves várja a föld drága gyümölcsét, türelmesen várja, amíg korai és késői esőt kap. Legyetek ti is hosszútűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Ne sóhajtozzatok egymás ellen testvéreim, hogy el ne ítéltessetek! Íme a bíró az ajtó előtt áll!”
Jakab levele 5. rész 7-9 versek
Amikor ma reggel olvastam ezt a szakaszt, egy másik kép jött a szemem elé. Jézus azt mondta egy alkalommal a tanítványoknak, hogy amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van Ő, az ajtó előtt. A fenti Igében háromszor találkozunk ezzel a gondolattal.
-          Legyünk türelmesek az Úr eljöveteléig. Gyakran imádkozzuk: Jöjjön el a Te országod… Igen, Uram, de mikor jön már el? Minden lassan a feje tetejére fordul, annyi a baj a természetben, a politikában, a vallások között, a társadalomban, mikor jössz már el Jézusunk?
-          Az Úr eljövetele közel van – olvassuk a fenti szakaszb
an. Igen. Közelebb van hozzánk, mint tegnap volt, vagy mint 100 évvel ezelőtt. Eszembe jutott kedvenc gyümölcsöm, az őszibarack. Volt idő, amikor naponta kimentem a fához, hogy megnézzem, mikor vehetem már le. Kemény volt. Aztán sárgulni kezdett. De még mindig kemény volt. Aztán kis piros csíkok kezdtek kialakulni a gyümölcsön, de még mindig kemény volt. Aztán már duplájára nőtt – de még mindig kemény volt. Aztán egyik reggel, amikor megint kimentem megnézni, alátettem a tenyeremet, és belepottyant. Az Úr eljövetele – akár hiszed, akár nem – közel, nagyon-nagyon közel van.
-          A Bíró az ajtó előtt áll. Ha valaki az ajtód előtt áll, mennyi idő kell ahhoz, hogy belépjen? Ha az eseményekkel, a káosszal, az össze-vissza időjárással, a politikai, zavargásokkal, a rengeteg természeti katasztrófával már kopogtatott földünk ajtaján, mit gondolsz, mennyi időnek kell még eltelnie, hogy belépjen, hogy megérkezzen, hogy angyalai kíséretével, harsonával, dicsőséggel megjelenjen és feltámassza a halottakat és az élő igazakkal együtt magához vegye őket. Szerinted mennyit kell még várni?
Erősítsd meg szívedet, és várd az Urat! Mennyit szoktál beszélgetni családoddal erről az utazásról? Tudják rólad a munkahelyeden, hogy hova készülsz? Látják készülődésedet a Királyok Királyával való nagy találkozásra? A szomszédaid hallottak már arról az országról, ahova készülsz? Vagy csak a Horvátországi nyaralásodról beszéltél nekik eddig? Ha igazán készülsz a nagy útra, akkor nem csak az időpont fog érdekelni, hogy MIKOR jön el Jézus, hanem sokkal inkább az, hogy minden rendben van-e az utazási előkészületekkel. S ha minden rendben van, akkor nem kell aggódnod, akkor nincs másra szükséged, minthogy türelmesen várakozz, mert az indulási idő közel van!


csütörtök, augusztus 27, 2015

Az élet ura

„Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.”
János evangéliuma 5:26

Sámuel, a 7 éves zsidó fiú kisírt szemmel dőlt édesapja ölébe. Egy gyors lefolyású betegség pár nap alatt vitte el Szimhát, az öccsét, akivel annyi vidám percet töltöttek együtt. Nátán, az apa, gyöngéden simogatta kisfia fejét. Próbált erősnek mutatkozni, de olykor az ajkába kellett harapnia, hogy visszafojtsa magába a sírást. Hosszú percek teltek így el, mire végül Sámuel törte meg a csendet:
– Apa, miért kellett Szimhának meghalnia? Miért vette el tőlünk a Mindenható?
Az apa szeme megtelt könnyel, és csak nehézségek árán tudott megszólalni:
– Tudod Sámuel, réges-régen az Úr azt kérte az első emberpártól, hogy ne egyenek az Éden közepén lévő fáról, mert különben meg fognak halni. Sajnos Ádám és Éva nem engedelmeskedtek a Mindenhatónak. Ettek a fáról. – Nátán hosszú szünetet tartott, hogy erőt gyűjtsön mondandója folytatásához: – Isten nélkül nincsen élet, így azóta a halál uralkodik az emberek között. Senki sem mondhatja meg, hogy mikor kire fog lesújtani. Ma hajnalban Szimháért jött el.
Hosszú csend következett. Sámuel többször is hallotta már Ádám és Éva történetét. Az apja is, meg a falu rabbija is többször mesélte már, de eddig soha sem gondolt bele, hogy annak a réges-régi engedetlenségnek ilyen szomorú következménye lehet. Ahogy apja ölében ezt végiggondolta, hirtelen fájdalmas kérdés fogalmazódott meg benne:
– És apa, akkor te is meg fogsz egyszer halni?
– Igen – válaszolta Nátán lesütött szemmel.
– És anya is?
– Igen – mormolta Nátán, de ezt már alig lehetett hallani.
Sámuel fölült, és szemmel látható volt, hogy újból a sírás környékezi:
– De apa, nekem Szimhán kívül ti vagytok az egyedüli barátaim! Nem akarlak elveszteni benneteket is!
Nátán arcán egy halvány mosoly jelent meg, és míg átölelte a fiát, így válaszolt:
– Nem fiam, nem így van ez. Tudod, pár hónapja hallottam Jézust. Ő más, mint mi. Mi meghalunk, mert nincs életünk önmagunkban, de Jézus a Messiás. Neki éppen olyan önálló élete van, mint az Atyának (5:26). Ő az, aki életet tud adni nekünk, mert azt mondta, hogy ha hiszünk abban, aki elküldte őt, akkor örök életünk van, sőt átmentünk a halálból az életbe (5:24).
– Nem igazán értem – vetette közbe csodálkozva Sámuel.
– Ez azt jelenti – folytatta Nátán, egyre szélesebb mosollyal az arcán – hogy Jézus megszabadít minket az ősi átoktól. Nem tudom mikor, nem tudom hogyan, de el fogja számunkra hozni azt az új világot, amiben nem lesz többé halál.
– És Szimha? – kérdezte a fiú fölcsillanó szemekkel.
– Igen, akkor majd Szimhát is föltámasztja, és ismét együtt lehet a család. Azért jött Jézus, hogy ezt véghezvigye.
– Apa, akkor én is követni akarom őt! – pattant föl Sámuel. – Szaladok is, hogy elmondjam anyának.
Nátán hosszan meredt a fia után, pedig hamar eltűnt a kerítés mögött. Majd szeméről a könnyet letörölve csak ennyit mondott az ég felé fordulva:
– Köszönöm Atyám, hogy elküldted Jézust, a Megváltónkat!

szerda, augusztus 26, 2015

Kevélység és romlás



 A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság.
(Példabeszédek könyve 16. fejezet 18. vers.)

Egy idős testvér mesélte egyszer, hogy a régi világban, mikor még nem volt vezetékes ivóvíz, akkor az egyik kis hegyi faluban élt egy szegény ember, akinek még fúrt kút sem volt az udvarában, hanem nap, mint nap kijárt az erdőbe a forráshoz vízért.

S mivel az út egy része meredek és göröngyös volt, a teli edényekkel figyelni és vigyázni kellett hova lép. Egy szép nap, miután megtöltötte az edényeit így imádkozott: Uram csak ezen a rissz-rossz úton segíts meg, azután már elmegyek magam is.

Az Úr meghallgatta az imáját, minden baj nélkül átjutott a kritikus részen, de ahogy leért a sima útra, elcsúszott az edény leesett, széttört. A tanulság pedig egyszerű; mikor úgy érzed, hogy már mindent jól tudsz és hogy neked ne mondja meg senki, mert nincs szükséged sem emberi, sem isteni tanácsra és vezetésre, annak mindig nagy bukás a vége.

Így mai igénk fényében végtelenségig sorolhatnánk a nagy világbirodalmak, királyok, hadvezérek, sportolók, sztárok bukását, melynek okát vizsgálva, ugyanarra a megállapításra jutnánk; mindannyiuk kudarca gőgös kevélységükkel, makacsságukkal magyarázható, mikor az ellenfelet alábecsülve túl sokat gondoltak magukról.

De mi a helyzet veled? Estél el, törtél össze már te is azért, mert azt hitted csak úgy mennek jól a dolgok, ahogy te gondolod, ahogy te csinálod? Aztán fejjel menve a falnak, találtad már magad erőtelenül a földön elterülve és Istenhez kiáltva? Talán most is szenveded korábbi rossz döntésed keserű következményét, belátva hogy nem vagy mindenható, mindentudó?

Isten ma arra hív, tanulj mások bukásaiból és saját hibáidból, s ahelyett, hogy mai teendőidet, vagy határidős dolgaidat illetően továbbra is egymagad erőlködsz és görcsölsz, fogadd meg Dávid tanácsát:

"Hagyjad az Úrra a te utadat, bízzál Benne, majd Ő teljesíti." 37.Zsoltár 5. vers.

kedd, augusztus 25, 2015

Akarod látni aki megmentette az életed?



És látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz.
Jelenések könyve 22,4


A bibliában három igazán nagy történet van! Természetesen van több is, és egyik sem kisebb a másiknál, hiszen mindben Isten keze munkáját láthatjuk, de ez a három történet átöleli az egész föld történelmét.

Az első ilyen nagy történet a teremtés története, amikor Isten hat nap alatt megteremt mindent és a hetedik napon megpihen, és megáldja azt. A második nagy történet a passió története, amikor Jézus Krisztus keresztre feszítéséről olvashatunk, és arról, hogy hogyan győzi le a bűnt az Isten fia. A harmadik nagy történet az, amikor a Biblia utolsó fejezeteiben a Föld újjáteremtéséről olvashatunk!

Ennek egyik állomása a mai aranyszövegünk, hogy akik ott lesznek Vele, azok látják! (Itt szeretném meleg szeretettel ajánlani mindenkinek, hogy olvassa el mindenki a 21. és a 22. fejezetet!)

Várjuk-e, hogy láthassuk Őt? Egyesek nagyon várják, mások számára még nem olyan fontos ez. Ezen elmélkedve éppen egy hírt olvasok… Egy nő 6000 mérföldet utazott, hogy egy kutyával találkozzon, aki megmentette az életét. Egy kutyával... Mit tennénk meg azért, aki megment bennünket a biztos haláltól? Nyilvánvalóan látni szeretnénk, minden áron. Nem garasoskodnánk, ha kellene, mindent feláldoznánk, hogy a megmentőnkkel találkozzunk.

Látni azt, aki helyettünk viselte a büntetést. Mond utánam e szavakat: én érdemeltem volna mindazt, amit Krisztus szenvedett el, azért, hogy én élhessek. Végtelenül hálás vagyok ezért! Megmentette az életemet. Én akarom Őt látni!!!

hétfő, augusztus 24, 2015

Egységben

Bizony mondom nektek azt is, hogyha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” 

 Máté evangéliuma 18:19-20

Olyan egyszerűnek tűnik! Ha „ketten egyetértenek abban, amit kérnek, azt mind megadja az én mennyei Atyám.” És mégis bonyolult. A bonyodalom oka mi vagyunk. Nem könnyű engedni, nem könnyű közös nevezőre jutni a másikkal, mert úgy érezzük, igazunk van, mi azért mégis jobban tudjuk, esetleg jobban értünk a dologhoz.

Nem új keletű jelenség ez. Valószínű ez lehet az oka annak, hogy népmesék is feldolgozzák ezt a kérdést. Hadd említsek egyet a példa kedvéért!

A szegény embert és feleségét meglátogatja egy tündér és felajánlja a már jól ismert három kívánságot. Az elsőre egy rúd kolbászt kívánnak, és már ez el is indítja a veszekedések sorát. Miért nem kért nagy házat, vagyont,- mondja a felesége. A civakodás kellős közepén elhangzik a második kívánság: „Nöjjön az orrodra az a kolbász!”, így már csak egy lehetőségük marad, hogy harmadik kívánságként eltávolítsák a kolbászt a paraszt ember orráról.

Talán mosolygunk ezen a képen, de nem tagadhatjuk, hogy nagyon jól kifejezi azt, hogy mi emberek mennyire nehezen tudunk engedni, megalászkodni, közös nevezőre jutni a másikkal.

Az igazi egység a feltétele annak, hogy amit kérünk, azt megkapjuk Istentől. Összhang Istennel és tanításaival, és egyetértés a mellettünk álló testvérünkkel. Az ígéret biztos. A feltételt kellene teljesítenünk. De egyedül nem fog menni. Túl önzők és büszkék vagyunk hozzá. Csak isteni segítséggel, a Szentlélek erejével juthatunk egységre a másikkal.

Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” - folytatódik a szövegrész, ahol Jézus egy rabbinikus mondást idéz, mely szerint, ha két ember együtt ül, és a törvény szavairól beszélget, Isten jelenléte megnyugszik kettejük között.

Micsoda kiváltság! A hatalmas Isten, aki a világmindenséget megteremtette kész a társaságunkba szegődni és velünk beszélgetni! Ne hagyjuk ki ma sem ezt a lehetőséget!