szombat, augusztus 15, 2015

Nem könnyű jónak lenni


„Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.”
Márk 10:27

„Jó leszek!” - ígértük, ígérjük és még ígérni is fogjuk szüntelen. Mint ahogy a gyermek is teszi ebben a versben:

Juhász Magda: Jó leszek, ígérik a gyerekek!

Anyának ezt mondom én is,
kételkedik benne mégis.
Pedig a szavam betartom,
nem ugrálok utcasarkon,
kikerülök minden sarat,
ruha rólam le nem szakad!
Reggel-este fogat mosok,
iskolában jól tanulok.
A szobám is szinte ragyog,
játékot én szét nem hagyok.
De nem így a szomszéd gyerek!
Bizony vele sok baj lehet.
Engem is bánt, sárral fröcsköl!
Anyu mossa a cipőmről.
Nadrágomat elszakítja,
a leckéjét sosem tudja.
Állandóan összezavar,
ha felelek, - belekavar.
Ezért kapok rossz jegyeket,
akkor is, ha jól felelek.
És ha éppen otthon játszunk,
jól felforgatja a házunk.
Én kapok ki, ő meg nevet,
ilyen ez a szomszéd gyerek!
Anyu hallgat, mikor mondom,
aztán így szól: - Rontom - bontom!
Te vagy az a szomszéd gyerek!
Mást hibáztatsz magad helyett!
Nem szép dolog, ezt beláttam.
Lógó orral továbbálltam,
de előtte megígértem,
hogy jó leszek, hogy jó leszek!

Ki is bírtam... majd egy hetet!

Milyen igaz mindez. Mintha örökké bennünk élne az a „másik” szomszéd gyerek, aki minden rosszra rávesz minket. Egész életen keresztül hibáztatjuk, küzdünk ellene, vagy beletörődünk, hogy mi Ő vagyunk. Esetleg letagadjuk azzal, hogy a másik se jobb. Sokszor elkeseredünk mert megtapasztaltuk, hogy jónak lenni szinte már lehetetlen. Valóban így van ez?

Amikor Jézust kérdezték erről, azt válaszolta, hogy olyan könnyű, mint tevének átjutni a tű fokán. Vagyis, szinte lehetetlen. A hallgatóság csalódottan súgott össze, de a Megváltó ekkor vigasztalni kezdte őket. Lehet, hogy az ember ezt nem tudja megtenni, de Isten igen! Istennek van hatalma arra, hogy abban változtasson meg minket, amiben mi képtelenek vagyunk.

péntek, augusztus 14, 2015

Isten megszólít

Tegyük fel, az utcán sétálsz, és valaki hátulról megszólít, és egy egyszerű kérdést tesz fel. Valami ilyesmit: „Megmondaná nekem, merre találom a postát? Nem vagyok idevalósi?” Lehet ez a személy egy öltönyben, nyakkendőben lévő férfi, egy csinos lány, egy terhes anyuka, egy koldus vagy egy élemedett öregasszony. Amikor ránézel, akarva-akaratlanul egy kép alakul ki benned róla. Talán kicsit másként fogsz magyarázni, attól függően, hogy ez a kép milyen.
Tegyük fel, hogy ma reggel hasonló módon Jézus szeretne megszólítani. Mivel azonban nem láthatod Őt fizikailag, ezért elmagyarázza, milyen is Ő valójában, hogy a kialakult kép alapján tudj dönteni, amikor válaszolsz. Figyeld csak:
„Miután sokszor és sokféleképpen szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által, ez utolsó időben Fia által szólt hozzánk, akit mindennek az örökösévé tett, aki által a világot is teremtette, aki dicsőségének visszatükröződése és valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki miután bűneinktől minket megtisztított, a Felség jobbjára ült a magasságban.”
Zsidókhoz írt levél 1. rész 1-3. versek.
Nos, ma reggel ez a személy fordult hozzád egy nagyon egyszerű kérdéssel: „Mondd, szeretsz te engem?” „Gyermekem, volna rám ma egy kis időd?” „Elvinnél magaddal napi feladataidhoz?” S amikor válaszolsz, jusson eszedbe a fenti kép! Ki is ez a személy, aki ma megszólított? A Teremtő, a gondoskodó, hatalmas Úr, aki Isten jobbján áll, akinek semmi sem lehetetlen! S amikor válaszolsz, ne feledd el, az örök életed függ attól, hogy mit mondasz!


csütörtök, augusztus 13, 2015

Kozmikus kattintás

„Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.”
Júdás levele 24-25

Feleségem rengeteg akadályt leküzdött, hogy megírhassa szakdolgozatát. Alapos kutatómunkát végzett, kreatívan illesztette egymásba a gondolatokat. Közben váratlanul én kórházba kerültem, hátráltatva előrehaladását, de ő nem adta fel, és úgy nézett ki, hogy sikerülni fog. Már csak néhány utolsó simítást kellett volna elvégezni a dolgozaton, mikor egyszer csak elsötétedett a monitor. A laptop föladta a szolgálatot. Biztonsági mentés nem készült, próbanyomtatás nem volt. Több mint fél év kemény munkája néhány másodperc alatt semmivé foszlott. Legalább is akkor azt hittük. Aztán találtunk a campuson egy számítógépes gurut, aki több órás munka után elő tudta varázsolni az elveszettnek vélt dokumentumot. Így feleségem végül a nehézségek ellenére időben le tudta adni a szakdolgozatát. Azóta – gondolhatjátok – minden munkánkról készítünk biztonsági mentést.

Talán többen is átéltek már hasonló helyzetet. Ha nem mentjük el a dokumentumot, amin dolgoztunk, elég egy rövid áramszünet, a gép lefagyása, vagy a tápegység lemerülése, és már is elveszett a munkánk.

Igen kellemetlen helyzet, még ha csak egy rövid levélről is van szó. Hát még ha az életünkről! Amikor a Biblia arról beszél, hogy Isten „megőriz” (24. vers), vagy „üdvözít” (25. vers), akkor számítógépes szaknyelven tulajdonképpen „elment” (Ctrl + s). Isten vincseszterén minden emberélet ugyanis egy futó program, amibe minden információ rögzítve van (kezdve a DNS-láncunktól egészen addig, hogy mit vacsoráztunk tegnap este). Életünk fájlja azonban – egy áramszünet, vagy egy veszélyes vírus következtében – könnyen elveszhet. Ugyanakkor a program maga nem képes saját magát elmenteni, ehhez Isten „kattintása” szükséges. Ha elfogadjuk, hogy Jézus Krisztus értünk halt meg, akkor Isten a „mentés” gombra kattint a számítógépén, és életünk el van mentve a mennyei vincseszteren (Jelenések könyve 3:5; 21:37).

Bár Júdás apostol előtt minden bizonnyal más képek jelentek meg, az a bizonyosság és öröm, amiről könyve legvégén ír, ugyan úgy ránk is jellemző lehet, ha átéljük Isten szeretetét. Kérjük hát a kozmikus rendszergazdát, hogy a mi dokumentumunkat is mentse el az élet vincseszterére!

szerda, augusztus 12, 2015

Isten beszéde



„Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.”
(Zsidókhoz írt levél 4. fejezet 12. vers.)

1876. szeptember 19-én két polgárháborús tiszt utazott az Indianapolisi vonaton. Egyikük Robert G. Ingersoll ezredes, agnosztikus gondolkodó és közismert szónok, másikuk Lew Wallace generális, ügyvéd, politikus és Új-Mexikó tartomány kormányzója.

A hosszú út alatt sok mindenről beszélgettek, többek közt a kereszténység értelmetlen voltáról, melynek különösen Ingersoll ezredes volt szószólója. S az utazás során egy különös javaslatot is tett Wallace-nak; „Ön egy intelligens ember – mondta – miért nem ír egy könyvet, amiben bebizonyítja, hogy a kereszténység emberi kitaláció és hogy Jézus egy nem létező személy?! Ez lenne csak igazán szenzáció!

Lew Wallace örömmel fogadta útitársa ötletét. Valósággal el volt ragadtatva a gondolattól, hogy híres legyen, így nagy lelkesedéssel látott neki a munkának.

Éveken át gyűjtötte a háttér-információkat, többször átolvasta az evangéliumokat és a Bibliát, sőt már négy fejezetet megírt, amikor egy szép napon villámcsapásként hasított bele a felismerés; hogy Jézus Krisztus valóban élt.

Aztán arról is meggyőződött, hogy ez a Jézus több volt, mint csupán egy valaha élt történelmi személy. Majd 50 évesen, életében először térdelt le, hogy imádkozzon.

Arra kérte Jézus Krisztust, Isten fiát, hogy bocsássa meg hitetlenségét, életének addigi eltékozolt éveit. Majd elfogadva Jézust személyes Megváltójaként, elhatározta, hogy átírja könyvének meglévő fejezeteit.

Így született meg az 1880. november 12-én a Harper & Brothers kiadó által közétett, világszerte bestsellerként ismert novella; a Ben-Hur.

Mely annak bizonyítéka, hogy Isten szava csodálatos módon ma is képes megváltoztatni a bűnös emberi természetet és megtörni a legkeményebb emberi szívet.

Így boruljunk együtt Teremtőnk lábaihoz:

Az igazság útját választottam… Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig. Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.” (Zsolt.119:30-34)

kedd, augusztus 11, 2015

Isten tervei a legjobbak

Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Ő benne, hanem hogy szenvedjetek is Ő érette:
Filippibeliekhez írt levél 1. fejezet 29. verse



Isten tervei a legjobbak számunkra! Sokszor gondolkoztam én magam is azon, hogy biztosan jól látja ezt az Úr? Miért enged meg ezt vagy azt, hogy bekövetkezzen? Az embernek vannak tervei, vágyai, és ezeket elgondolva kitalálunk magunknak egy szép életutat, amely által megpróbáljuk elérni kitőzött céljainkat, aztán amikor ez nem sikerül akkor teljesen el vagyunk veszve, és kétségbe vagyunk esve, hogy ez miért történt.
Nehéz elfogadni, hogy amit az Úr akar tenni az számodra a legjobb? Ha igen, akkor jobban meg kell ismerd Őt! Nem engedi, hogy elmenjünk ránk váró szent feladatok mellett. Sokszor meghiúsul a tervünk azért, hogy Isten tervét végezhessük, ez egy iskola, amely megtanít bennünket arra, hogy jobban figyeljük meg életünkben mi Isten akarata!

Egy példában szeretném ábrázolni, azt, hogy milyen is az Isten kegyelmében való hit, és az Ő érte való szenvedés.

Volt egy csecsemő, aki a legjobb körülmények között nőhetett fel. A legkiválóbb oktatásban részesülhetett, mikor már arra érett volt, és nemcsak a szellemi fejlődéséről gondoskodtak, hanem a testi fejlődéséről is, kiváló katonai oktatásban lehetett része. Majd mikor férfivá érett alkalmasnak tartotta saját magát arra, hogy megmentsen egy egész nemzetet a szenvedésektől. De Isten ezt máshogy gondolta, 40 év pásztorkodás kellett ahhoz, hogy tökéletes szabadítója legyen a zsidó népnek. Biztos már sokan kitalálták kiről szólt ez a történet, Mózesről. Az egyiptomi nevelés sok mindenre megtanította, de hivatására (egy nép szabadítására) csak a pásztorkodás készítette fel.

Szenvedni valakiért csak bizalomból lehet. Ha a menny Urához bizalmunk van, akkor nem félünk attól, hogy bármilyen szenvedést kell érte elhordozzunk. Ha nem bíznunk benne, akkor nem akarjuk vállalni azt, amit Ő vállalt értünk. Szenvedett helyettünk, helyettem, a fájdalmakat, a kínzásokat Ő viselte helyettem. Ami nekem járt volna, azt mind Ő kapta. Bármelyikünk vállalja a szenvedést, azért akit szeret! Szülők, akik sosem panaszkodnak sanyarú helyzetben élnek gyermekeikért, hogy nekik jobb legyen, vállalva a „szenvedést” (és még csak ki sem mondják).
A hitünk akkor lesz teljes Benne, ha képesek leszünk szenvedni is Ő érte, ez bizonyítja lelki érettségünket! Isten segítségét kívánom mindenkinek!

hétfő, augusztus 10, 2015

Az elveszettek

Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”
Lukács evangéliuma 19:10

Minden bibliaolvasó ember előtt jól ismert Zákeus, a fővámszedő története, akinek, miután Jézussal találkozott radikálisan megváltozott az élete. Addig magára gondolva, többet is elvett az emberektől, mint amennyit a törvény előírt, de a Jézussal együtt töltött idő rávilágított arra, hogy milyen területeken van szüksége változásokra. Nem tétovázott. Végiggondolva addigi életét rögtön döntött, hogy kárpótolni fogja azokat akiket becsapott, és ezután másképp él.

A történet számomra legszebb része az, amikor Jézus „felkeresi” Zákeust. Oda megy ahol éppen van, szémelyesen szólítja meg, nevén nevezi. Ez volt küldetésének egyik legszebb része, hogy megkeresse, és megtartsa az elveszettet.


Nemrég találkoztunk egy fiatal pásztorral, akire 100 tehenet bíztak. Napról napra legeltette őket a Hargitai Havasokon. A tehenek minden talpalatnyi füvet megkerestek, ha kellett a meredek hegyoldalra is felmásztak. A pásztor állandóan figyelte a jószágokat. Ha úgy tűnt, egyet-kettőt szem elől tévesztett, nevükön szólította, vagy a pásztortársát kérdezte: „Nem láttad Cifrát és Bimbót?” Ha a pásztortársa sem tudott segíteni, keresésükre indult, ha kellett, fel a hegyoldalon, vagy végig az úton ahonnan jöttek.

Többször láttuk, hogy a pásztor előrefut, aztán vissza, aztán fel a hegyre, át az úton, és keresi, keresi az elveszett jószágokat. S mindezt addig tette, míg meg nem találta őket. Egy alkalommal épp felfele tartottam a szűk autóúton, amikor a pásztor megálított és arra kért, ha utam során látok egy hófehér borjút, dudáljak kettőt. Pár perc múlva dudáltam. Nemsokára a fehér borjú újra a csorda útját követte.
A pásztor számára mindegyik állat fontos. Felelős értük. S tudja, ha nem találja meg őket estig, veszélybe kerülhetnek, védtelenül állva a vadakkal szemben.

Nem véletlenül használja a Biblia a pásztor képét a Megváltó munkájának szemléltetésére. Úgy ahogy a pásztornak az az egy vagy két jószág is fontos, aki a százból elkóborólt, Jézus számára is értékes minden egyes személy. Mindannyain hordozzuk a bűneset következményeit, s szinte természetes hajlamunk, hogy elkóboroljunk, saját útunkat akarjuk járni, önfejűen. Jézus azonban jobban szeret minket annál, hogy ezt szemrebbenés nélkül hagyja. Ő lejött értünk, személyesen megkeres, nevünkön szólít, és magához hív.
Lehet, hogy eddig azt mondtad magadban: „Nekem ne mondja meg senki, hogy merre menjek. Majd én!” Vagy úgy gondoltad, nincs szükséged Istenre, megoldod te magad a dolgaidat.
Jézus téged is keres, nem szeretné, hogy eltévedj, egyedül maradj, hanem azt szeretné, hogy biztonságban legyél mellette.


A világ egyre bizonytalanabb hely. Egyre kilátástalanabb. Egyedül Jézus Krisztus oldalán lehetünk biztonságban, csak benne lelhetünk igazi lelki békét. Ha hív, ne késlekedj! Fogadd el Őt még ma!