szombat, július 11, 2015

Tanítvány és Mester

„Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz (aki pedig teljesen felkészült Újfordítás), mint a mestere.”
Lukács  6,40

Nem feljebb való… Alá –fölérendeltség. Átéljük, tapasztaljuk, szenvedünk tőle, a cél érdekében elviseljük, sokszor eredményes, sokszor szükséges. Kérdéseket szül bennünk, irigységet, rivalizálást gerjeszthet. Aki alul van, nem kerül felülre. Nem akar odakerülni tiszteletből. Minden a kapcsolaton múlik. A két személy bensőséges közösségén áll vagy bukik minden. Azon, hogy milyen a tanítvány és azon, hogy milyen a mester.
A tanítvány… Mindig ő válassza a mesterét. Ő dönti el, kit akar követni, ki alá akarja rendelni magát. A döntésen ezért nagyon sok múlik. A mester csak azokból választhat, akik már őt választották. A tanítvány döntése mindig kettős: megválasztja, hogy kit követ és elfogadhatja az alárendeltségét. Ez utóbbi döntését azonban újból és újból meg kell hoznia, különben nem maradhat tanítvány.

Az ő mestere… Valaki vagy valakik vezetőjévé lenni nagy felelősség. A példaadás felelőssége, mert a mester mindig mintát ad. A tanítvány ezt a mintát követi, másolja, értelmezi, elfogadja, beépíti önmagába. Mondhatni a jelleme részévé válik. Mily nagy felelősség valakinek a részévé válni és milyen nagy kockázat! Ebben a bensőséges kapcsolatban mindkét fél kiszolgáltatja magát a másiknak. Nyitottá válik, hogy a másik láthassa, milyen ő teljes valójában.

Amikor tökéletes lesz, aki teljesen felkészül, olyan lesz, mint mestere… A cél a tökéletesség. Mindig is ez volt. A mesteré és a tanítványé is. „Legyetek tökéletesek, miként az én mennyei Atyám tökéletes!” – ez azt jelenti: legyetek olyanok, mint Ő! Ez a vágyunk. Szeretnénk olyanok lenni, mint a mesterünk. Úgy élni, úgy tenni a dolgunkat mindenben és ehhez kell a felkészülés. Ez most a dolgunk, hogy felkészültekké váljunk.


péntek, július 10, 2015

Útbaigazítás

Jóval elmúlt éjfél. Párod a volánnál. Mindenáron el akarjátok érni úti célotokat. Néha megbicsaklik a feje. Erőt vesz rajta a fáradtság, az álom. Te hol beszélsz hozzá, hol megszorítod a kezét, bekapcsolod a rádiót, vagy épp elkiáltod magad: Ébresztő!!!
Ha igazán szereted őt, ha fontos neked, ha nem vagy közömbös iránta, akkor bizony néha szükség van helyreigazításra, bátorításra, ébresztésre!
Apropó: helyreigazítás. Itt ugyanaz a szó szerepel, mint amikor a kificamodott vállat egy hirtelen rántással helyre teszik. Fájdalmas, de elengedhetetlenül fontos. A Galatákhoz írt levél 6. rész 1. versében ezt olvassuk: 
„Testvéreim, még ha erőt vesz is az emberen valami bűn, ti, lelkiek igazítsátok útba az olyat szelíd lélekkel, ügyelve arra, hogy te magad is kísértésbe ne ess.”

Nem könnyű feladat az olyan embert útbaigazítani, aki meg van győződve arról, hogy jó úton halad – mert nem vette észre, hogy Sátán elfordította az útjelző táblát.
Ilyenkor könnyen fel lehet paprikázódni. Te – mint lelki ember – tudod, melyik a helyes út, szeretnéd vissza-, illetve ráterelni, mivel látod, hogy eltévedt. De ő ma
gabiztosan megy előre – a halálba. Hát, hogy ezt megakadályozd, bizony néha nehezebb, mint egy kificamodott vállat helyretenni. Csak együttérző, kitartó, szelíd, határozott – igazi krisztusi lelkülettel lehetséges. Nem elkeseredve akkor sem, ha szabad akaratából inkább a rossz utat választja.
Vigyázz, nehogy te magad is kísértésbe ess!
-          A helyette döntés, helyette cselekvés csapdájába
-          Az erőszakos, ellentmondást nem tűrés kísértésébe
-          A haragos szavak kimondásának kísértésébe
-          A magadat jobbnak, többnek tartás kísértésébe
-          A másik lenézésébe, „lesajnálásának” kísértésébe
Összegezve: Ha lelki beállítottságú ember vagy, legyen rád jellemző a szelíd határozottság lelkülete!

Kérd! Meglásd, megkapod!

csütörtök, július 09, 2015

Istenben gyönyörködni

„Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.”
Zsoltárok könyve 73:25

Összetett lelki folyamatok megértéséhez modellekre van szükségünk. Egy elképzelés szerint a személyiség fejlődésének 4 szakasza van:
  1. Antiszociális, vagy kaotikus szakasz: Ez a csecsemő, illetve a korai gyerekkor, amikor az ember még nem ismeri azokat a viselkedési mintákat, illemet és szokásokat, ami a szűkebb családban, vagy a tágabb környezetben általánosan elfogadottak. Minden szülő ismeri ezt, amikor a frissen mosott fehér ingre meggyfoltok fröccsenek. Vagy mikor az asztalon felejtett mézes csupor tartalmát gyermekünk a szőnyegre keni.
  2. A formális rend szakasza: Itt a gyerek az alapvető viselkedési mintákat elsajátítja, leutánozza a felnőttektől, és szépen lassan beleilleszkedik a környezetébe. Azok a szülők, akiknek már nem kell minden vendégeskedés után megígérni, hogy pótolni fogják az házigazda kristályvázáját, megnyugodhatnak, gyermekük a második szakaszban tart.
  3. Szkeptikus, vagy individuális szakasz: Ilyenkor a már tizenéves korukba lépett gyermekek hirtelen megkérdőjeleznek minden értéket, amelyet a szüleiktől kaptak. Mindent ellenkező formában tesznek, mint ahogyan a civilizált környezete elvárná tőlük. Ha az anya tiszta vászonnadrágot készít ki reggel, akkor a gyerek piszkos és szakadt farmert húz. Ha a szülők azt akarják, hogy rövid legyen fiúk haja, akkor megnövesztik. Ha pedig azt erőltetik, hogy hosszú legyen a lányuk szoknyája, akkor csak azért is minit húznak.
  4. A mély megértés szakasza: Sok szülő nem tud mit kezdeni a 3. szakaszában tomboló gyermekével, holott feltétlenül szükséges az önálló személyiség kialakulásához minden addigi építőkő lerombolása, hogy aztán a saját meggyőződése szerint újraépítse a világát. Ez az, amikor a felnőtt már nem azért tesz, vagy nem tesz dolgokat, mert a szülei mondják, hanem mert belső meggyőződésévé tette azt. Bár új formában, de a szülőktől kapott értékek köszönnek vissza ebben az utolsó szakaszban – ha egészséges volt a személyiségfejlődés.


Miért is taglaltam ezeket a folyamatokat ilyen részletesen? Azért, mert a hitfejlődés is hasonló módon modellezhető (lévén az is egy kapcsolat Isten és ember között). Éppen erről a lelki útról ír Ászáf is a 73. zsoltárban – habár valószínűleg sose hallott még a személyiségfejlődési modellekről.
  1. A kaotikus szakasz az, amikor az embernek még nincsenek ismeretei a lelki dolgokról.
  2. Amikor az ember hitre ébred, megismeri Istent, akkor minden szépnek és egyértelműnek látszik: „Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!” (73:1) Ilyenkor az embert csodák és fantasztikus imameghallgatások veszik körül, és a környezet eseményeire nagyon egyszerű, fekete-fehér magyarázatokat kap az ember (pl., hogy a hívő mindenben sikeres, a hitetlent pedig csapások érik).
  3. Egy idő után azonban minden hívőnek rá kell döbbennie, hogy a keresztyén élet mégsem olyan egyszerű, ment első pillanatra látszott. A fiatal rákos édesanya, akiért az egész hitközösség imádkozott, meghal; miközben az istentelen milliomos gond nélkül éli az életét. Egy bibliaóráról hazatérő lelkész halálos balesetet szenved; miközben a szembe jövő, szabálytalanul közlekedő alkoholista életben marad. Ez élet igazságtalanságai foglalkoztatják Ászáfot is (73:2-16). Hol van Isten, amikor annyi baj van a világban? És miért nem súlyt le azokra, akik bűntelenül tesznek gonosz dolgokat?
  4. Mikor azonban Ászáf Isten templomába lép (73:17), hirtelen megnyílik számára a hit mélyebb megértésének szakasza (ehhez azonban elkerülhetetlen volt a szkeptikus periódus fájdalmas átélése). Az ilyen ember beismeri ugyan, hogy nem tud minden kérdésre válaszolni, ami az élet nehézségeire vonatkozik; de egy dologban bizonyosságot nyer, Isten szereti őt (73:23-24, 26). Ezért mondja önfeledt lelkesedéssel: „Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban” (73:25).


Kedves olvasó! Ne ijedj meg hát a próbáktól, rossz gondolatoktól, kételyektől, kérdésektől, negatív tapasztalatoktól! Bízz Istenben, aki ezen az úton akar elvezetni téged – ahogy Ászáffal is tette – az ő szeretetének a mélyebb megértéséhez!

szerda, július 08, 2015

Az Úr szolgálata, lélekből



„És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.”
(Kolossebeliekhez írt levél 3. fejezet, 23-24. vers)

Régen, - de lehet még valahol ma is, bár nem divat, meg a mai gyerekek mások… - a szülők igyekeztek tiszteletre, illedelmességre és szófogadásra tanítani; ’Köszönj szépen!’, ’Tessék szótfogadni!’, ’Szépen leülsz és játszol!’, stb.

S ez a nagy ’jóság’ ment is egészen addig, míg anyu és apu otthon voltak, vagy a közelben, de aztán… Emlékszem, mikor húgommal egyedül maradtunk, milyen hamar alakult át az egész lakás csatatérré, az addig tabunak számító díszpárnák fegyverré váltak egy-egy párnacsatában, a porcelánok katonákká, stb,

Még az a szerencse, hogyha szüleink azt mondták; ’egy óra és itt vagyunk.’ az nagyjából stimmelt, így ki lehetett számítani, mikorra kell helyreállítani mindent.

Aztán ugyanez ment az iskolában is. Szünetben tombolás egészen addig, míg becsengettek. Aztán, amint a tanító néni belépett a terembe, szent Jánosokká, szent Gáborokká, no meg szent Szilárdokká váltunk…

Érdekes kétarcúság, ami ott él mindannyiunk szívében. Egy megfelelni vágyó én, aki tud viselkedni, aki igyekszik mindenben helytállni, aki munkahelyén szorgalmasan dolgozik, azért, mert ott a főnök, vagy hogy megdicsérjék, hogy több prémiumot kapjon… aki csak fél kiló sminkkel megy az emberek közé, hogy ne szólják meg…

És van egy természetes én, aki elengedi magát, akit nem érdekel, ha romokban áll a lakás, halmokban a mosatlan, a szennyes… hiszen úgysem látja senki. Vagy mégis?

S mert Isten mindent lát, még a szándékainkat is, mit ér az alakoskodás?

Épp ezért: Légy az, aki igazán vagy! Vállald fel, hogy nem vagy tökéletes! Ismerd el, hogy némely dologban trehány vagy!

Fogadd el bűnös önmagad és azt az isteni átalakító szeretetet, aki mindent megtesz azért, hogy együtt lehessen veled.

Így örömmel szolgálj már ma, Ővele!

kedd, július 07, 2015

Az igazságosság



Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem.
Jóel próféta könyve 2. fejezet 25. verse


Szándékosan vagy gondatlanságból okozott, illetve baleset folytán bekövetkezett kár jóvátétele. Ennél lehetne sokkal bonyolultabban is megfogalmazni, mi is az a kárpótlás, de én most jelenleg csak ennyire voltam képes. Azért mindenesetre érdekes, hogy az Isten ad kárpótlást, azért, amit szintén ő adott vagy engedett meg.

Pusztított sáska, ellepte az egész földet, északról benyomulnak az asszírok, és akárcsak a sáskán ők is mindent elpusztítottak, de kárpótolva lesz a nép mindenért, amit elveszítettek.

Nekem ez így igazságosnak látszik. Az Isten ad valamit nekem, amit én később saját hibámból elveszítek, vagy tönkreteszek, majd újra megkapom azt az Istentől.

Egy nagyon egyszerű példán keresztül szeretném ezt érzékeltetni. Egy kisfiú (6-7 éves) aki nagyon szeret játszani (melyik nem szeret) nagyon vágyott egy olyan játékra, amivel minden óvodatársa játszott. Csak messziről leste a többieket, hogy milyen önfeledt szórakoznak egy bizonyos játékkal. Ez egy katona bábu volt. Közelben volt már a kisfiú születésnapja, és az apukája jól tudta mire vágyik szeretett kisfia, ezért megajándékozta őt egy ilyen bábuval. Azt azonban eddig nem említettem, hogy ez a kisfiú olyan volt, hogy amihez csak hozzáért, ütötte vágta, törte zúzta, ezért is nem nagyon hívták játszani az óvodatársak.  Amikor megkapta az ajándékot, úgy egy-két órán keresztül rendesen játszott, de amint megunta, széttörte. Kezeit, lábait kitépte. Mikor az apukája meglátta fogadkozott, hogy soha többet nem vesz neki semmit, és még szobafogságot is kapott. Azonban mikor a szobafogság letelt, a kisfiú apukája egy ugyanolyan kis katonával várta gyermekét. A kisfiú felfogása megváltozott, utána sosem tört szét semmit, mindenre különös módon ügyelt, mindenre nagyon figyelt.

Sokszor nem érdemeljük meg a jót, amelyben élünk, amink van, de az Isten valamilyen különös oknál fogva mégis úgy gondolja, hogy ott vagyunk hasznosak ahol vagyunk. Úgy gondolja, hogy amennyink van az pont elég, ahhoz, hogy Őt mindennél jobban szeressük. Ha el is veszítünk valamit, Ő mindig gondoskodni fog arról, hogy az embert támogassa.

hétfő, július 06, 2015

Szabályosan küzdeni


"Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez."

Pál 2. levele Timóteushoz 2:5

Már megint szabályok, állandóan csak szabályok. Szabályok az óvodában, az iskolában, a munkahelyen, otthon, a közlekedésben, a használati tárgyak működtetésében, a házasságban, a Bibliában, a törvénykönyvekben. Mindenhol.

A legnagyobb jóakarattal sem sikerül az összeset mindig megtartani. Segítettem egy bajbajutottnak, emiatt elkéstem egy tárgyalásról. Megbocsátottam egy nagy kihágást, de udvariatlan voltam egy ártatlannal. Adakoztam a szegényeknek, de megfosztottam magamtól olyant, amire nagy szükségem lett volna. Megtartottam egy titkot másokról, de nem mondtam ki, ami a barátom életét megváltoztatta volna.

Arról nem is beszélve, hogy sok az egymásnak ellentmondó szabály. Elvárják tőlünk, hogy egészségesen éljünk, hogy jobban végezhessük a munkákat, pedig éppen a munkavégzés miatt nem jut elég idő az egészségre. Vitatkozni nem szép dolog, de ha soha nem mondjuk ki, hogy mi van bennünk, soha nem tudunk kompromisszumot kötni, vagy megtalálni a rejtély kulcsát.

A versenyeken komolyan veszik a szabályok betartását. Minden ezen múlik. Az élet egy úton járás - vagy sokkal inkább egy futóverseny. Isten elindított bennünket ezen az úton, hogy járjuk végig, a végén egy hatalmas győzelem és jutalom vár. A futóversenyektől eltérően nem csak egy veszi el a jutalmat, hanem mindenkinek van lehetősége erre. Isten arra kér, hogy szabályosan versenyezzünk. (A verseny nem egymás ellen, hanem a bűn ellen folyik.)

Isten legyen az első! Pihenj meg és gondoskodj a tested mellett a lelkedről is! Becsüld meg, amit kaptál! Kamatoztasd, amivel rendelkezel! Vigyázz a másokéra is! Felelős vagy a testvéredért! Gazdálkodj okosan az időddel! Fogadj szót Istennek! Akard jól érteni, amit Isten mondott! Tanuld meg megkülönböztetni az igazat a hamistól! Ne pazarold el a másik tulajdonát sem! Ha valamit megértettél, akkor kezdd el gyakorolni! Nem csak Istennek tartozol felelősséggel! Vállald el, amit tettél! A reális mellett vedd észre a reménykeltő eseményeket is! Tanítsd meg a többieket is a szabályokra! Szeretettel bánj még az ellenségeddel is! Mindent úgy tegyél, ahogyan az ő helyében Te is szeretnéd kapni! 

Ha szeretnél ott lenni a győzők között, szabályosan versenyezz! Megéri!

vasárnap, július 05, 2015

Örülj!

„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen.”
‭János‬ ‭evangéliuma 15‬:‭9-11‬

Isten szeretné, ha örülnél. Ha mindketten örülnétek. Ha nyitott szemmel és szívvel élnéd az életedet, minden jót meglátva, mindenért hálát adva. Szeretné megváltoztatni a látásmódodat, hogy ne csak azt lásd, ami nincs, ami hiányzik, ami még kell, hanem vedd észre, milyen gazdag vagy, és milyen sok okod van örülni.

Hidd el, sokkal jobb az állandó panaszkodás helyett pozitívan tekinteni múltra, jelenre, jövőre, és meglátni az élet nagy kincseit.

Ma reggel Isten az Ő szeretetén  keresztül akar nevelni erre az új életformára. Hiszen, ha szeretesz, az öröm szinte magától jön. Ha szeretsz igazán, Isten szeretetével, akkor mindig találsz okot az örömre, hálára.

Hát tegyél egy próbát! Kutasd Isten szeretetét, olvass róla naponta, éld, érezd át, és kérd, hogy ezt tudd továbbadni mások felé. Kérd, hogy Ő maga tanítson meg igazán örülni, és hidd el, más fényben fogod látni a mindennapokat.

Kívánom az előtted álló hétre, hogy tapasztald meg Isten örömét, tedd magadévá, és add tovább másoknak!