szombat, január 03, 2015

Remény a következő évre


"Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét."
2 Kor 5:19


Újév van, és mi túl vagyunk a régin, ha ugyan túl vagyunk. Hiszen minden folytatódik tovább, ami a régiben elkezdődött: gazdasági válság, áremelkedések, kivándorlás, törlesztő részletek, új adók – ami a gazdasági gondokat illeti, de folytatódnak a kapcsolataink, az iskoláink, amiket tavaly kezdtünk és várakozásunk szerint a terveink megvalósulása is tovább halad. Ki tudja milyen lesz az előttünk álló esztendő! Egyedül csak a reményünk van, hogy minden rendben lesz. De mi a záloga annak, hogy minden új, ami jó, valóra váljon? Az újévi fogadalmaink vagy valami más?
Az utolsó apostol minden régi elmúlásáról és az új dolgok kezdetéről beszél. Arról, hogy a jó kezdete, a változás már most valóra válhat az életünkben Isten kezdeményezésének köszönhetően. A lehetőség mindenkinek adott, aki nyitott Isten megoldásaira. És itt a gondunk gyökere. Megfigyeltük már, hogy az egyébként toleranciát mutató világunk mennyire különösen viselkedik, ha a hitről, a vallásról, főleg, ha a keresztény eszméről van szó? Legalább annyira különösen, mint amikor elvakult keresztények próbálják meg minden lehetséges eszközzel rákényszeríteni nézeteiket másokra. Amikor ezeket a vitákat figyelem csak egy dolog jut az eszembe: kibékíthetetlen ellentétek. Ez az, ami úgy hiányzik az életünkből: a valódi tolerancia, az igazi nyitottság, az őszinte elfogadás a másik felé. Érdekes, hogy az újszövetség bizonysága szerint pontosan ezekkel a tulajdonságokkal maga, Isten fia rendelkezett. Gondoljunk csak bele! Hidat kellett építenie az emberek és az Isten között. A szigorú vallási vezetők olyan képet festettek a mennyország Uráról, ami távolról sem volt hitelesnek mondható. Az emberek pedig olyan életet éltek, ami saját boldogságukat fenyegette, mert a világ tele volt erkölcstelenséggel és önzéssel, és a legtöbben szenvedtek mindezek következtében. Jézusnak mindkét oldal felé bizonyítania kellett és ezt szolgáló életével és áldozatával meg is tette. Mi, mai keresztények is hasonló cipőben járunk. Le kell győznünk saját bigottságunkat (és sokszor ez a nehezebb) és meg kell küzdenünk az elutasítással. Hogy milyen eszközökkel és milyen motivációval, elárulja nekünk az idézet: „nem tulajdonítva nekik bűneiket.” Ki kell hát szállnunk saját erkölcsi magaslatunk, önhitt ítélőszékéből. Meg kell látnunk az emberek ellenkezésében, elutasításában önmagunk lázadásait. Hisz mi is átéltük ezt már! Mi is harcoltunk! Ezért emlékezzünk, hogy bennünk, rajtunk miként győzedelmeskedett az Úr. Tegyünk úgy, ahogy Ő cselekedett: szolgáljunk alázattal, szeretettel, áldozatra készen és megbékül a világ.

péntek, január 02, 2015

Bátorság!

Hát, elkezdtük a 2015-ös évet! Hihetetlen! Megsúgom neked, én már réges régen azt gondoltam, hogy Jézus sokkal hamarabb visszajön. Az utóbbi években egyre többször sóhajtok fel; Uram! Jöjjön el már országod! Ki tudja mi vár ránk ebben az évben? Megszorítások? Szeretteink elvesztése? Betegség? Természeti csapások, katasztrófák? Még mélyebb szegénység? Több meghökkentő társadalmi jelenség? Mi vár vajon ránk ebben az évben?

Amikor ma reggel ezekről gondolkodtam, kinyitottam Bibliámat és az alábbi Igét olvastam:


Efézus 3:12.
Úgy gondolom, ehhez az üzenethez nincs mit hozzátenni. A világ változik, a pénz romlik, a természet nyög, a társadalmi jelenségek bukórepülésben, de Isten a helyén van már évezredek óta. Ha eltávolodtunk Tőle, vizsgáljuk meg, ki mozdult el? Ő biztosan nem! Ma is, 2015-ben is bátran fordulhatunk hozzá.
A Jézushoz vezető út című könyvben az alábbi gyönyörű gondolatot találtam. Ezzel szeretnék egy nagyon szép napot kívánni neked!


„Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat, s mindazt, ami nyom és kínoz Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. "Igen irgalmas az Úr és könyörületes" (Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk szívéig hat. Vigyétek őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Senki sem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hisz Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené figyelemben. Élettapasztalataink egyetlen fejezete sem oly homályos, hogy el ne olvashatná; nem lehet olyan nehéz helyzetünk, hogy meg ne oldhatná. Legkisebb tanítványát sem érheti kár, nem kínozhatja gond szívünket, nem érhet öröm, és őszinte ima nem hagyhatja el ajkunkat, amely iránt ne viseltetne közvetlen érdeklődéssel. "Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket"(Zsolt 147:3). Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem volna, akiért szeretett Fiának életét áldozta.”

csütörtök, január 01, 2015

Az igazi szabadság

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”
Pár Korinthusba írt második levele 3. fejezet 17. verse

„Szabadság, egyenlőség, testvériség” – hangzott a nagy francia forradalom jelmondata a 18. század végén. És ez a mottó határozta meg a 19. és 20. század első felének európai történetét – gondoljunk csak a mi 1848-49-es szabadságharcunkra, a párizsi kommünre (1971), vagy a nagy októberi szocialista forradalomra (1917). Aztán oly sok erőfeszítés, harc és véráldozat árán végre a 20. század közepére nagy nehezen sikerült megvalósítani a szabadságot és az egyenlőséget. Annyi szépséghibája persze volt a dolognak, hogy a vasfüggönytől nyugtra szabadság volt, keletre pedig egyenlőség.
Milyen szerencse, hogy ez mind már csak történelem, és az egységesülő Európa végre megvalósította a francia forradalom hármas eszméjét. Nem tudom miért mosolyogsz, kedves olvasó? Szabadok vagyunk – hiszen önszántunkból dolgozunk napi 10-12 órát, aztán a pénzt, amit kerestünk (meg amit meg sem kerestünk) elköltjük egy nagy kékbetűs bevásárlóközpontban, a nap végén pedig a tévé, vagy a számítógép elé vetjük magunkat, hogy a csudajó szabadságunkkal járó nyomást eltompítsuk valahol. No és persze egyenlőek is vagyunk – a gazdagok egyenlőek a gazdagokkal, a szegények pedig egyenlőek a szegényekkel.

Ez hát az a teljesítmény, amire az emberiség képes volt bő 200 év alatt. Hol a hiba? Miért nem sikerült megvalósítanunk jó szándékú eszméket? Miért üti föl a fejét szinte periodikusan mindig ugyan az a probléma? Lehetne azon filozofálni, hogy talán ha a francia forradalom jelmondatának harmadik szavát, a „testvériséget” is bevennénk a megvalósítandó programjaink közé, talán több sikerrel járnánk, de ez sem vezetne hosszú távú eredményre. Mikor a közös szovjet-magyar hadgyakorlaton az orosz katona fölajánlta, hogy osszák el az ételt testvériesen, akkor a magyar katona azt válaszolta: „Inkább legyen fele-fele.” Máshol kell a probléma megoldását keresni. Kicsit följebb kell emelni a tekintetünket.

Az igazi szabadság nem politikai jellegű. Az igazi szabadság nem a külső, hanem a belső, szívbéli körülményektől függ. Az igazi szabadság az, amit csak Isten tud adni, bármilyen rendszerben, szociális helyzetben vagy jogállásban éljen is az ember. Az igazi szabadság az az öröm, amit az Istennel szerzett tapasztalatok, a Bibliaolvasás öröme nyújtanak az embernek, függetlenül attól, hogy a környezet mit gondol rólunk. Az igazi szabadság az, amikor érezzük Isten lelkének munkáját a szívünkben.

Mi lesz fontosabb nekünk 2015-ben? Politikai igazságosság, vagy Isten barátsága? Én az utóbbira szavazok.

szerda, december 31, 2014

Ennyi volt. Nincs tovább!

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”
(90. Zsoltár 12. vers)

Nemrégiben Ezékiás király történetét tanulmányoztuk, aki a déli országrész, istenfélő, reformkirálya volt. Bűnbánatra hívta a népet, megtisztíttatta a templomot, sok év után ismét szédert ültek (2Krón.29.f.).

Isten hatalmas kézzel megszabadította az Asszír ellenség kezéből (2Krón. 32.fej.) Jeruzsálemben, Dávid városában mind a mai napig megcsodálhatjuk az általa készíttetett vízvezetéket, mely a Gihon-forrástól Siloám taváig kígyózik a hegy belsejében.

Ahogy olvassuk „minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás.” „Sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, Ezékiásnak is Júda királyának drágaságokat, és ő felmagasztaltatott minden pogányok szemei előtt.” (2Krón.32:30; 23).

Aztán eljött a nap, mikor eljött Ézsaiás próféta az Úr üzenetével: „Rendeld el házadat, mert meghalsz, és meg nem gyógyulsz!” (Ézs.38:1). Ennyi volt. Nincs tovább.

Ha a naptárra nézel, ezt láthatod te is. 2014 ennyi volt, nincs tovább. Holnap már a 2015-ös esztendő napjait számoljuk. S hogy milyen lesz a következő 365 nap, azaz a következő 8760 óra, az a mintegy 525600 perc? Ezt döntsd el te, de ne feledd!

„Időnk Istené. Minden pillanat az övé, és legünnepélyesebb kötelességünk, hogy az Ő dicsőségére használjuk. Egyetlen tőle kapott talentumunkkal sem fog szigorúbban elszámoltatni, mint az időnkkel.

Az idő értéke felbecsülhetetlen. Krisztus minden pillanatot drágának tartott. Tartsuk mi is értékesnek a pillanatokat. Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy értelmetlenül elfecséreljük.

A kegyelemidő nem tart már soká, és e rövid idő alatt kell elkészülnünk az örökkévalóságra. Nincs vesztegetni való időnk. Nem tölthetjük az időt önző élvezetekkel, bűnös dolgokkal. Most kell jellemünket formálnunk az elkövetkezendő életre, a halhatatlanságra. Most kell felkészülnünk a szigorú ítéletre.

Az ember alig hogy megszületik, máris elkezdődik haldoklása. És ha a világ nem szerez igazi fogalmat az örök életről, minden munkája semmivé válik. Az az ember alkalmas Isten országára és a halhatatlan életre, aki megbecsüli az időt és munkára használja. Ennek az embernek érdemes volt megszületnie. 

Isten arra int, hogy használjuk ki az időt. Az elfecsérelt időt soha nem lehet bepótolni. Egyetlen pillanatot sem tudunk visszahozni. Csak úgy tehetjük jóvá azt, amit elmulasztottunk, ha ezentúl minden erőnkkel együttműködünk Istennel dicső tervében, a megváltási tervben.

Ha ezt tesszük, jellemünk átformálódik. Isten fiai, a királyi család tagjai, a menny Királyának gyermekei leszünk. Alkalmassá válunk az angyalok társaságára.” (E.G.White, Krisztus példázatai, Talentumok fejezet, az idő)

kedd, december 30, 2014

Az igazi ismeret



Hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak megismerésére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve.

Pál levele a Kolossébeliekhez 2. fejezet 2-3 verse






Pál arra szólítja fel a gyülekezetet, hogy gyűjtsenek bátorságot, ahhoz, hogy összeforrva szeretetben eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára. Gyönyörűen van megfogalmazva, hogy mindez tulajdonképpen Krisztus megismerése. 

Beszélnünk kell arról az ismeret gazdagságáról, amit Pál felvet a levelében. Miért kell a gyülekezetet felbátorítani, hogy szeretetben összeforrva eljussanak az ismeretre? A tévtanítók folyamatosan jelen vannak, és próbálják félre vezetni az embereket és elterelni őket Krisztus valóságos követésétől. Ma is találkozunk hasonló helyzettel, amikor emberek azon fáradoznak, hogy félrevezessenek másokat. Ekkor nagyon erősnek kell, és össze kell forrni szeretetben az Istennel, és az bátorságot ad, hogy minden szinten megálljuk a helyünket és ne tudjanak bennünket félrevezetni. Nagy szükség van ma arra, hogy eljussunk az ismeretre, arra a titokra, ami Krisztus.

Ismeret azonban kétféle van. Van vallásos és bölcseleti ismeret, mely hasonlattal élve olyan, mint a ciszternában összegyűjtött víz, mások gondolatait tartalmazza, azaz közvetett. Van azonban hitbeli ismeret is, mely olyan, mint az élő víz, a forrás nyújtotta víz, mely mindig élő és éltet közvetlen módon.

Az igazi ismeret Isten titka, Jézus Krisztus, azaz Isten megnyilatkozása és közlése Jézusban, mely valódi életközösséget teremt. Krisztusban van az élet, és nem úgy kínálja magát, mint azok a gnosztikus tanítók, akik miatt bátorságra kell felszólítani a gyülekezetet. Aki alázattal megy hozzá, és nem a rangot keresi, az megtalálja nála az élet vizének kiapadhatatlan forrását!

Az ismeret miben nyilvánul meg? Örömöt sugároz, ez pedig újabb szeretetre tesz késszé és képessé. Így él a gyülekezet, egy egész közösség ebből az igazi ismeretből, melynek révén Isten szeretetébe ölel és az egymással való szeretetközösségben megtart.

hétfő, december 29, 2014

Imádkozó kezek

És imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.”
Pál levele a filippibeliekhez 1:9-11

Nemrég meglátogattam nagymamámat, aki ebben az évben ünnepelte 95. születésnapját. Mindig egy életvidám asszony volt. Sokat jött-ment, tevékenyen töltötte napjait. Ha visszagondolok az együtt átélt időre, őt sosem láttam üldögélni, pihengetni. Nagymamám mindig sürgött-forgott, hogy elvégezze munkáját (sütés-főzés, paplan-varrás), és gyermekeinek, unokáinak kedvében járjon. Ha nem a család volt tevékenységeinek célja, akkor sem volt tétlen, hanem felkereste az éppen kórházi ápolásra szorult ismerősöket, vagy pedig idős koruk miatt otthoni tartózkodásra ítélt hittestvéreit. Egy kis ételt, süteményt vitt nekik, majd beszélgettek, és imával zárták az alkalmat.

Ma azonban ezt már nem teheti meg. Idős kora, gyengesége már nem teszi lehetővé, hogy utazzon, másokat látogasson. Amikor nemrég megkérdeztem tőle, mivel tölti napjait, elmondta, hogy sokat imádkozik. Családtagjaival kezdi, és felsorolja mindazokat, akik eszébe jutnak a környezetéből, gyülekezetéből.

Pál is rendkívül tevékeny életet élt. Sokat utazott, rengeteg embert megismert és mindig odaadással dolgozott értük, de életének voltak olyan szakaszai, amikor nem tudta mindezt megtenni. Fogsága megakadályozta ebben. A filippieknek is fogságából ír. Nem tud túl sokat tenni értük személyesen, jelenlétével, de annál többet tehet értük imában.
Azért fohászkodik Istenhez, hogy a filippiben élő keresztények egyre jobban megismerjék és megértsék Isten dolgait, és ezáltal közelebb kerüljenek hozzá, mélyüljön az iránta érzett szeretetük. Tudja, ha ez megtörténik, csak akkor lesznek képesek különbséget tenni a jó és a rossz között, helyes döntéseket hozni keresztény életükben. A helyes döntések pedig megerősítik őket a jó gyakorlásában, jó szokásaik alakulnak ki, és így jó gyümölcsöket teremnek majd.

Mindannyian elbizonyonytalanodhatunk időről időre, meggyengülhet a hitünk. Szükségünk van tehát erősítésre.

Pál értünk is imádkozott.

Kívánom, hogy a 2015-ös évben ismerjük meg még jobban Istent, mélyüljünk el szeretetében, és gazdagodjunk Igéjének igazi megértésével, hogy tudjunk az év minden napján jó döntéseket hozni, különbséget téve a jó és rossz között! Így készüljünk arra a napra, amit várunk, a Jézus Krisztus napjára!

vasárnap, december 28, 2014

Te is a Családhoz tartozol!

"Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által."
Pál levele az ‭efezusiakhoz‬ ‭2‬:‭19-22‬‬‬‬

Tudod, milyen érzés idegennek lenni. Tapasztaltad már akár egy messzi országban, ahol senki sem beszéli a nyelvedet, senki sem tudja, milyen a kultúránk, és mindenki csak az „éhségről” viccelődik veled. 

És érezted, milyen idegennek lenni itthon. Amikor bekerülsz egy társaságba, ahol mindenki ismer mindenkit, te pedig csak a baratod barátnője, vagy a feleséged férje vagy az öcséd bátyja vagy, akit senki sem ismer, és mindenki jól elbeszélget a többiekkel, csak éppen te állsz az üdítők mellett szerencsétlenül, és legszívesebben már indulnál is a kabátodért. 

És érezted, milyen idegennek lenni ott, ahol nem kellene. Ahol elvileg ismernek, de mégis, olyan kívülállónak látod magad, mintha nem is erre a bolygóra születtél volna, mintha nem is tartoznál és nem is taroztál volna soha igazán közéjük. 

De tudod azt is, milyen, amikor hazamész. Milyen, amikor évek múltán találkozol egy csapattal, aminek hosszú időn keresztül a részese voltál, egy közösségnek, ahol vagy akikkel talán felnőttél, és folytatjátok ott, ahol évekkel ezelőtt abbahagytátok. Tudod milyen, amikor bár messze sodort az élet, mégis ebben a néhány percnyi találkozásban újjáélednek a régi kötelékek, és érzed, valahol mégis csak otthon vagy ebben a magányos világban. 

És tudod, milyen az, amikor valaki befogad a családjába, és többé már nem vagy idegen ott senkinek. Tudod milyen, amikor ismeretlenből hirtlen az leszel, akiért kiállnak, akit megvédenek, akire számítanak és akivel számolnak, mert közéjük tartozol. 

Isten ma reggel egy különleges bátorítást tartogat neked az év utolsó vasárnapjára: Te nem vagy idegen számára. Hozzá tartozol,  befogadott a családjába. A fia, a lánya vagy, és ezt a kapcsolatot mindenki előtt felvállalja. Lehet, hogy te néha még saját magadat is letagadnád, hogy nem ismered, de ő ezt sosem teszi meg veled kapcsolatban. Ő büszke rád, hisz benned, és kiáll melletted az egész menny előtt, mert a legdrágább árat fizette le az életedért. Szeret téged, és többé már nem tartozol az idegenek közé. 

Lehet, hogy sokan nem ismernek, lehet, hogy a szomszéd vagy a társad barátai átnéznek rajtad, lehet, hogy a kollégái nem fogadnak be, és még egy vallásos közösségen belül is különcnek látod magad. Isten azonban az övéjének tart téged, és nem is tudod, mennyire fontos számára a veled való kapcsolat.

Hát nézz reménnyel telve az előtted álló évre! Nem vagy egyedül, Ő veled megy az úton. Vállald fel Te is a Vele való kapcsolatot, és soha ne felejtsd el, hova is tartozol!