szombat, augusztus 30, 2014

Tiszta égbolt


„Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.”

Ézsaiás 44:22

Mindig szerettem a nyár kéken ragyogó tiszta égboltját. Szünidőben, reggelente kiszaladtam az udvarra, felnéztem az égre és nagyon boldog voltam, ha nem láttam egy felhőt sem. Tudtam, aznap mindent megtehetek, amit szeretnék. Kirándulhatok a hegyekbe, erdőkbe a barátokkal, lemehetek a pályára focizni vagy a játszótérre a lányok után. Átruccanhatok bicajjal a legjobb barátomhoz a szomszéd faluba és onnan még vagy százfelé mehetünk együtt. Megannyi lehetőség… De ha felhős volt az ég, ha beborult, akkor a kedvem is rosszra fordult, mert jött az eső és elmosta a napomat, de néha az egész hetemet is. Ilyenkor nagyon vártam, hogy vége legyen, hogy az égi takaró felszakadozzon, hogy a maradékot elfújja a szél és én mehessek újra játszani.

Gondoltál már arra, hogy minden rossz, amit elkövettél korlátoz téged, elhatárol másoktól, beszűkíti a lehetőségeidet? Pontosan úgy, mint az esős idő, hosszabb-rövidebb időre. Megakadályoz abban, hogy azt tedd, amit szeretnél, hogy boldog légy. Sokszor csak a fellegek gyülekeznek. Elkövetsz ezt-azt, még nem látod mi lesz, hisz néhány pamacs az égen még nem akadályozza annyira a nap sugarait. De aztán összeállnak, összesűrűsödnek, mert a feltámadt szél összetereli őket, mint ahogyan a próbák idején is nehezebb megállni. Majd akkor, amikor nem is várod, hirtelen kitör a vihar.

Csak két módon lehet tiszta az égbolt. Ha a sűrű, sötét felhőkből lezúdul az ár, vagy és ez a jobbik megoldás, ha a kisebb fellegeket felszárítja a napsugár. Engedd, hogy Isten napsugara munkálkodjon életed égboltján addig, míg nem lesznek sötétek a nappalaid!

péntek, augusztus 29, 2014

Erősödj meg!



„Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e beszédeket a próféták szájából, akik szóltak…” 
Zakariás 8:9.
Ma reggel az jutott eszembe, hányszor mentem haza úgy egy-egy istentisztelet után, hogy de jó volt! Pontosan erre volt szükségem! Úgy megerősödtem, feltöltekeztem. Aztán eltelt egy pár nap, és mondjuk péntek reggel már erősen koncentrálnom kellett, hogy legalább egy gondolat eszembe jusson abból a prédikációból.
Azon is elgondolkodtam, hogyan lehetne ezt a „felejtést” megelőzni. Rájöttem.  Ahogy az egyszeregyet is addig kellett ismételnünk anno, amíg, még ha álmunkból ébresztettek volna fel is tudtuk volna folytatni. Addig kell gyakorolni, elmélkedni, gondolkodni Isten bátorító, megerősítő szavain, míg a vérünkké válik.
Ha ismerem értékemet, hogy Isten gyermeke vagyok, ha tudom, kinek a tetszését próbálom elérni, ha ismerem a célt, ahova szeretnék eljutni, ha nem engedem, hogy bármi is eltérítsen attól a végső céltól, ahova készülök, akkor nincs miért aggódnom. Ha bele tudom helyezni életemet Isten tenyerébe, akkor hihetem, hogy Ő képes megerősíteni, hisz megígérte.
Ma reggel ezt üzeni neked az Úr: „Drága Gyermekem! Erőt küldtem szolgámon keresztül neked a legutóbbi prédikációban. Emlékszel még? Kérlek, beszélgess velem minden nap, akár többször is a nap folyamán. Nekem van rád időm! Szeretnélek ma is megerősíteni! Ismerem gondjaidat, tudom, milyen enervált vagy. Látom, mennyit aggódsz, figyelem, mennyire szeretnél mindent tökéletesen elvégezni. Add át nekem gondjaidat. Én megerősítem kezedet. Erőt adok bele, és te képes leszel folytatni munkádat. Ne sajnáld az imára és bibliaolvasásra fordított időt. Hidd el, az nem időveszteség, hanem időnyereség lesz. Én megáldom idődet is, meg téged is. Bízd rám magad, hisz nagyon szeretlek!”
Szeretnélek kérni, hogy MOST, mielőtt elindulnál, mielőtt tovább mennél, hajtsd meg fejedet ott, ahol vagy, és beszélgess el a te drága Jézusoddal, mert Ő vár rád.

Íme, itt van még két dal számodra a mai napra:

||: Az Úr van itt, (Az Úr van itt,) a te Istened! (a te Istened!)
Ő vár rád! (Ő vár rád!) Ő vár rád! (Ő vár rád!) :||
Ref.:
||: Hogy elmondja… Mennyire szeret…
A legdrágábbat adta érted:
Az Ő Fiát, (Az Ő Fiát,) aki most is él, (aki most is él)
Uralkodik mindörökké! :||

Itt vagyok most jó Uram, hozzád száll e dal.
Tudom, sokszor hívtalak, de ma másképp szól e dal
Mert ma nem azt kérem, hogy adj még, nem könyörgök, figyelj rám.
Csak azt mondom, hogy szeretlek Atyám.
Szeretlek Ó Uram, hálám szívemből fakad.
Hiszen, mindent látsz Te bennem. hatalmad olyan nagy.
Szeretlek ó Uram, hálám szívemből fakad.
És éneklem, hogy áldott légy Uram

csütörtök, augusztus 28, 2014

Igazat mondani magunknak

„Ezeket tegyétek: Mondjatok igazat egymásnak! Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban!”
Zakariás próféta könyve 8:16

Mi lenne, ha valamilyen csoda folytán nem tudnánk hazudni? Erről szól a Hanta boy című film! A történet főszerepében Jim Carrey egy ügyvédet játszik, akinek hazugságra épül az egész élete: hazudik az anyukájának, a munkatársainak, a titkárnőjének, hazudik a tárgyaláson, sőt még a saját feleségének és fiának is. A látszólag sikeres ügyvéd előléptetésére vár, de valójában belülről üres az élete. Aztán amikor a fia 5. születésnapjára ígérete ellenére sem megy el, a fiú azt kívánja, bárcsak ne tudna az apja legalább 24 órán keresztül hazudni. A szülinapi kívánság teljesül, és a jól menő ügyvéd számára egy kínokkal teli nap kezdődik. Beérve a munkahelyére minden kollégájának megmondja, mennyire megveti őket; a tárgyaláson képtelen a hazugságra épített taktikáját alkalmazni; a közlekedési rendőrnek bevallja az összes szabálytalanságot, amelyeket aznap elkövetett; a titkárnőjének pedig elárulja, sosem értékelte a munkáját; végül pedig úgy tűnik, hogy a hazugságballon kipukkasztásával családját is elveszíti. A nap végén az ügyvéd magába roskadva állapítja meg, hogy rossz ember, sőt rossz apa. A döbbenetből fölocsúdva elhatározza, hogy új életet kezd, karrierjét sutba dobva, saját testi épségét sem kímélve az éppen elrepülni készülő felesége és gyermeke üldözésére ered.
A vígjáték megnevettetett, de ugyanakkor el is gondolkodtatott. A világunk, a társas érintkezések, a munka, és talán néha a családi kapcsolatok is, azért működnek látszólag jól és konfliktusmentesen, mert az emberek – kimondott, vagy kimondatlan – hazugságokkal bástyázzák körül magukat. Feltételezem, hogy e sorok olvasói azonban nem tartoznak ebbe a kategóriába, mint ahogyan én is próbálom minél őszintébben megélni kapcsolataimat. De mi van akkor, amikor az ember saját maga előtt sem őszinte? Mi van akkor, ha nem is vagyunk tudatában azoknak a hazugságoknak, amelyekkel önnön magunkat csapjuk be? Mi van akkor, ha saját magunkról egy olyan képet közvetítünk másoknak, ami inkább azt mutatja, milyenek szeretnénk lenni, nem pedig azt, hogy milyenek vagyunk valójában? Nem lehetséges-e, hogy közvetett módon mégiscsak hazudunk a kapcsolatainkban? Talán mi lepődnénk meg a leginkább, ha valami csoda folytán az igazat mondanánk magunkról.

Amit Isten arra kér, „mondjunk egymásnak igazat”, csak akkor valósíthatjuk meg, ha őszintén beismerjük, hogy kik is vagyunk valójában. Gondold ezt végig ma reggel, mielőtt tükörbe néznél, hogy őszinte lehess az egész nap folyamán!

szerda, augusztus 27, 2014

Zákeus megtérése



„Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.”
(Lukács evangéliuma 19. fejezet 8. vers)

Úgy vélem, Zákeus megtérése sokunk számára ismert és kedvenc bibliai történet, mely nagyon sok tanulságot hordoz. Egy befolyásos ember, akinek minden megadatott az életben, szívében mégis boldogtalan. Aztán jön Jézus és jön életének teljes átalakulása.

De hogy is történt e fővámszedő megtérése? Hol kezdődött és milyen lépések vezettek a változás felé? És hogyan állsz te ezekkel a lépésekkel?

Az első mozzanat, hogy vágy ébred szívében, és ki akar törni a sokak által egyszerre irigyelt és gyűlölt mókuskerékből. Így, mikor tudomást szerez arról, hogy Jézus Jerikó városán keresztül megy fel Jeruzsálembe, kimegy az út szélére és alacsony termetét kompenzálandó felmászik egy eperfügefára, hogy láthassa Jézust?

Az első kérdésem ma feléd; Te miért másznál fel egy fára? Fontos számodra annyira Jézus és a Vele való kapcsolat, hogy nem törődve azzal ki mit szól, kész vagy akár egy fára is felmászni?

Úgy vélem már ez hatalmas lépés a megtérés felé. Mikor a vágyadat készpénzre váltod, vagyis mindent megteszel azért, hogy találkozhass Vele. Ha kell, felkelsz hajnalban, kimész a természetbe, hogy ott imádkozz, vagy egy órával korábban az imaházba, hogy szolgálj.

Jézus megáll a fa alatt és megszólítja őt: „Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom!” És ő szót fogad, nem kérdezősködik, hanem ahogy Lukács írja; „sietve leszálla, és örömmel fogadá őt” (6.vers).

Mondd, te hogyan fogadod, ha megszólít az Isten? Csak úgy immel-ámmal, miért pont én, miért pont most? Bizony a megérés bizonyítéka, hogy nem tétovázol, hanem „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.” (Zsid.4:7)

S végül, mielőtt elindulnak haza, mikor kiderül életének bűnös volta, nem tiltakozik, nem mismásol, hanem jóváteszi amit elrontott, megtéríti a károkat.

Mert, nem elég, ha csak azt mondod, hiszel. Életed egésze kell, hogy tükrözze a változást. „Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.” (2Tim.2:19)

Ezen lépésekre válaszként „Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak!” (9.vers)

Ma reggel mondjuk együtt:

Jézus köszönöm, hogy engem is megkerestél, mint Zákeust. Megszólítottál és felszólítottál, hogy változtassak bűnös életemen. És köszönöm, hogy melletted való döntésem következtében a házam, a családom és környezetem számára is megnyílik az üdvösség útja. Ámen.

kedd, augusztus 26, 2014

Cselekvő hit!



Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik. Márk 16,16

Ismertem egy fiatalembert, aki már inkább a harmincas éveihez volt közelebb. Közgazdasági szakember: ez állt a neve mellett. Vendégelőadóként jött arra a főiskolára ahol közgazdasági szakembereket képeztek ki. (hogy mennyire lettem szakember, az nem ide tartozik :) )

Remekelt. Minden, amit elolvasott szinte egy az egyben megmaradt neki, nem merült a feledés homályába egyetlenegy gazdasági információ sem. Habár minden gazdasági kérdésre tudta a feletet (nyílván nem tettünk fel neki nehéz kérdéseket) az üzleti világban csapnivaló volt. Kétszer buktatott meg és csúsztam a záróvizsgámmal e miatt fél évet. Nem tudtam az elméletet, pedig akkor már saját vállalkozásom is volt, és nem is működött rosszul. 

Az elmélet még kevés, kell a gyakorlat is. A gyakorlat mellé pedig ragasztani kell elméletet, amit én is meg tanultam, mert a vállalkozás mondhatni tiszavirág életű volt. 

Profán a példa amit elmeséltem, de a hit és a keresztség összefüggése hasonlít ehhez. Nem lehet csak úgy hinni, hogy közben ez nem válik valós cselekvéssé az életemben. Mint ahogyan hiába keresztelkedünk meg, ha nincs mögötte stabil hit nem mozdítja az életemet semerre. 

Ez egy különös kölcsönhatás. ha van hit, van gyakorlat. Beszélgetéseim során sokszor hallom: „drága barátom (igen, jobb esetben így szólítanak, máskor azonban egy egyszerű „hé” is megteszi) én hiszek! Tudom, hogy van Isten, tudom, hogy lennie kell valami magasabb rendű lénynek, aki ezt az egész kozmoszt irányítja.” És én ekkor ugrándozva bólogatok, hogy igen jól gondolkodsz és várom a fejleményeket, de semmi. Itt megálltunk. Tudom, hiszem, hogy van, de érte már nem teszek semmit! Hogyan lehet ezt összeegyeztetni? Ha tudod, hogy van, akkor csak nem maradsz tétlen?! 

Egy másik példa: olyan ez, mint, amikor várom a buszt. Tudom, hiszem, hogy az a busz amit várok az ide fog érni a buszmegállóba, de amikor itt van, nem szállok fel rá. 

A hit, cselekvő lesz. Aki hisz, az cselekszik, de aki csak cselekszik és nem hisz becsapja magát. Mert az Istent nem tudja. Bízzuk csak Rá magunkat, nem fog fájni!

hétfő, augusztus 25, 2014

Lelki táplálék

Meg van írva: nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”
Máté evangéliuma 4:4

Jézust Isten Lelke vezette a pusztába, ahol Sátán megkísértette. Krisztus nem kereste a kísértést. Azért ment a pusztába, hogy egyedül legyen, és elmélkedhessen küldetéséről, munkájáról. Böjtöléssel, imával vértezte fel magát az előtte levő, vérrel hintett útra. De Sátán tudta, hogy a Megváltó a pusztába ment, és ezt az alkalmat találta a legalkalmasabbnak, hogy megközelítse. (...)

Krisztusnál - csakúgy, mint az első emberpárnál Édenben - az étvágy volt az első nagy kísértés. Ahol a romlás elkezdődött, pontosan ott kell a megváltás munkájának is elkezdődnie. Ahogyan Ádám az étvágy kielégítésével elbukott, úgy kellett annak megtagadásával Krisztusnak győznie. "Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, véügl megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: 'Ha isten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.' Ő így válaszolt: 'Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.'" (Mt 4: 2-4, Újford. Biblia). (...)


Ádámtól Krisztusig a kívánságoknak való hódolás szinte korlátlanul megnövelte az étvágy és a szenvedélyek hatalmát. Így az emberek lealacsonyodtak, betegek lettek, és maguktól képtelenek voltak győzni. Az emberért Krisztus kiállta a legkomolyabb próbát, és győzött. Érdekünkben olyan önuralmat gyakorolt, amely erősebb az éhségnél és a halálnál. Ebbe az első győzelembe tartoznak azok a problémák is, amelyekkel találkozunk a sötétség erőivel folytatott küzdelmeinkben. (...)


Jézus az Írás szavaival válaszolt Sátánnak: "Meg van írva" (Mt 4:4) - mondta. A küzdelemben Isten szava volt a fegyvere. Sátán csodát követelt Krisztustól istenségének jeleként. Ám a minden csodánál nagyobb, szilárd bizalom - az "Így szól az Úr" - volt az a jel, amelyet nem lehetett vitatni. Míg Krisztus ezt az álláspontot fenntartotta, a kísértő nem győzhette le. (...)


Amikor Krisztus a leggyengébb volt, akkor vették körül a legerősebb kísértések. Sátán azt remélte, hogy így felülkerekedhet. (...)




Ma is ugyanígy munkálkodik. Ha valakit fellegek vesznek körül, zavarba hoznak a körülmények, vagy szegénység, nyomor kínoz, Sátán azonnal ott van, hogy kísértsen, bántson. Jellemünk gyenge pontjait támadja meg. Arra törekszik, hogy megingassa Istenbe vetett bizalmunkat; ha ő egy jó Isten, akkor miért engedi meg mindezeket? Kísért, hogy ne higgyünk Istennek, és megkérdőjelezzük szeretetét. A kísértő gyakran úgy jön hozzánk, mint Krisztushoz, felsorakoztatja gyengeségeinket, hibáinkat. Reméli, hogy elcsüggesztheti a lelket, megingathatja az Istenbe vetett bizalmat. Ekkor biztos benne, hogy zsákmányát megszerzi. 

Ha a kísértőt úgy fogadnánk, ahogyan Jézus, akkor sok vereséget elkerülhetnénk.”




(Ellen G. White: Jézus élete, 86-92.)



vasárnap, augusztus 24, 2014

Tudod, kiben hiszel?

"Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra."
Pál második levele Timóteushoz 1:12

Isten ezzel a különleges igével köszönt ma reggel. Egy vallomás, amire neked is szükséged van. Egy közel kétezer éves tapasztalat, melynek fénye cseppet sem kopott a korszakok váltakozásán keresztül. Egy gondolat, mellyel elindíthatod a mai napodat. 

Tudod, kiben hiszel? Mert mondani könnyű, hogy „Hiszek Istenben”, de tényleg hiszel? És ha hiszel, akkor milyen Istenben? Az igaziban vagy egy magad által megalkotott lényben? Hiszel igazán, vagy csak elfogadod, megengeded a létezését, de életedet már nem formálja át ez a tudat? Hiszel és boldog vagy, vagy hiszel és félsz? 

Sokféle hit van és sokféle istenkép, melyekkel kapcsolatban gondolhatsz valamit, de csak egy ezek közül az igazi. Csak egy hit van, ami igazán remél, ami kapaszkodik minden történés ellenére. Ami akkor sem adja fel, amikor a kocka nem úgy fordul, ahogy azt szeretnéd, ami akkor is ég, amikor minden láng már füstölögve kialudt. Hit, melyet cselekedetek követnek. Hit, ami azt teszi, amit Jézus élt meg ezen a földön. Hit, ami kitart a szenvedésben, a látszólag értelmetlen időszakokban is. 

És Isten, az igazi. Aki odaadta érted és értem egyetlen Fiát. Isten, aki szeret és gondot visel. Isten, aki kezében tartja az eseményeket. Akihez bátran fordulhatsz, bármit elmondhatsz neki, bármit megvallhatsz előtte. Isten, akihez úgy mehetsz, ahogy vagy, aki elfogad, aki ilyennek alkotott. Aki megbocsát, és többé nem emlegeti fel. Isten, akinek a szemében kimondhatatlanul értékes vagy, aki a legmagasabb árat fizette le érted, a saját életét. 

Hát tedd mérlegre ma ennek az igének segítségével a hitedet, és ha kell, merj változtatni! Merj nyitni az Igazi Isten felé, merj belekapaszkodni, merj bízni benne. Merd kimondani és megélni: „tudom, kiben hiszek”.