szombat, június 21, 2014

Ha Istent szereted...



"Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt."

Kolossé 3:8-9

Amikor megbántottak, amikor jogosan visszavághatnál, felemelhetnéd a hangod és lehetnél félelmetes: te nem teszed.

Amikor mindenki kíváncsian néz, áhítattal hódol a szépség előtt, mikor már mindenki számára elfogadott a szexualitás ilyen módon való felhasználása, mikor teljesen természetes, hogy a vágyaidnak élj: te elveted.

Amikor okos dolog hallgatni, mert az érdeked megkívánja, amikor csak kicsit kell betartanod, hogy előbbre juss. Mikor elejtett, jól irányzott szavaiddal célod eléred, mert ha kell, sebet ejthetsz, ha kell, irányíthatsz általuk: te nem élsz vele.

Ha mások, akár ezrek is, az Istent okolják mindenért, ami őket éri és szenvedéseidhez képest az övék semmi sem, te hallgatsz csendesen.

Társaid közt a leggyengébbet nem bántod, ki nem cikized. Szavaid nem hibákat kiemelve tipornak porba másokat, mert szemed a jót látja, amire felépülhet az igaz jellem és az akarat.

Lelkiismereted más bukása nem terheli, mert őszinteséged hűséges útmutatása az emberiséget Istenhez vezeti.

péntek, június 20, 2014

Istennel járni



„De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!"
 (73. Zsoltár 23-26. vers)

Ha nyitott szemmel járunk a világban és igazán őszinték vagyunk Aszáf eme Zsoltárának sorait, ha nem is ugyanezen szavakkal, de már mindannyian elmondtuk, elsírtuk az Istennek.

Mikor azt látjuk, hogy istentelen emberek háborítatlanul bántalmazhatják embertársaikat, gúnyolhatják az Örökkévalót, ez kérdőjelet karcol szívünkbe: „Mert irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.” (3.vers)

„És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!” (11-12.vers)

Látszólag, jelen körülményeink között, a hívő élet egy végeláthatatlan, kilátástalan küzdelem a világ minden sötét elemével, másokkal és önmagunkkal, melyben úgy tűnik, csak vesztesek lehetünk.

Igen, úgy tűnik, ennek a világnak bolondjai, vesztesei vagyunk egészen addig, „Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.” (17.vers)

A Szentírás beteljesedő próféciáit és ígéreteit szemlélve rá kell eszmélnünk, hogy minden emberi megoldást romba dönt (Dán.2:44) az, „A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává” (1Pét.2:7)

Jézus, aki sokak számára ma is csak kis jelentéktelen ’kavicsnak’ tűnik, az a változhatatlan Kőszikla, aki egyetlen menedék a világunkat elnyelő nyomorúság vihara ellen.

„A leggyöngébb is rábízhatja magát, és akik a legerősebbnek képzelik magukat, a leggyöngébbnek fognak bizonyulni, hacsak nem választják Krisztust erősségüknek. "Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét" (Jer 17:5). Az Úr "Kőszikla, cselekedete tökéletes!" (5Móz 32:4) "Boldogok mindazok, akik őbenne bíznak!" (Zsolt 2:12)”
/E.G.White; Jézus élete 350.o./

csütörtök, június 19, 2014

Különböző ajándékok

„Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz (…).”
Római levél 12:6-9

Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik gyerekkorában nem Jókait és Mikszáthot falta, hanem a szuperhősökről szóló képregényeket (és higgyétek el, a mai okostelefonok és a facebook világában már ez is ódivatúnak számít). A sor Góiláttal és Bobóval kezdődött (ha valaki emlékszik még rá), de hamar fölnőttem az igazi nagyokhoz. Kedvencem Spiderman volt, de olvastam Batmant, Superment, Hemant és nem utolsó sorban Axterixet és Obelixet. Ez nem csak egyszerű időtöltés volt, hanem teljes azonosulás a főhőssel. Buszmegállóban várakozva elgondoltam magam, ahogy a szemközti tízemeletes falán mászom; unalmas tanórák alatt képzeletben épületek között ugráltam; vagy éppen félelmetes ellenfelekkel harcoltam. Arra vágytam, hogy olyan legyek, mint ők: erős, ügyes, okos, vonzó, természetfeletti képességekkel megáldott, azért, hogy engem is épp úgy csodáljanak az emberek, mint őket. Miközben ilyenekről ábrándoztam, elfelejtettem, kinek is teremtett engem Isten.
Megfigyeltétek már, hogy vannak keresztyén szuperhősök is? Ezek az emberek mindenhez értenek: karizmatikus vezetők, briliáns tanítók, rendkívül megértőek, sziklaszilárd hittel rendelkeznek, tele vannak bámulatos missziós történetekkel, és természetesen mindemellett alázatosak és szerények. Tizenéves koromban éppoly bámulattal hallgattam őket, mint korábban a szuperhősökről szóló történeteket, és én is olyan akartam lenni, mint ők. Nagy erejű misszionárius, aki emberek ezreire van hatással, százakat keresztel meg, és mindenki csodálattal gondol rá. De miközben így ábrándoztam, elfelejtettem, kinek is teremtett engem Isten.

Ma már tudom, hogy nem szükséges hit-szuperhősöknek lennünk, ha meg akarjuk találni helyünket az életben. Ha ezt elfelejtjük, akkor állandóan az a gondolat fog gyötörni bennünket, hogy nem vagyunk elég jók Isten előtt és az emberek számára. Küzdeni fogunk rossz önértékelésünkkel és nagyszabású kísérleteink kudarcaival. Mindenkinek az a feladata, hogy a neki adatott „kegyelmi ajándék” szerint szolgáljon. Isten mindenkit értékesnek teremtett, és mindenkire fontos feladatot bízott. Ha felfedezzük magunkban Isten ajándékait, elégedettek leszünk magunkkal, és nem fogunk már vágyni arra, hogy hit-szuperhősök legyünk. Mert az igazi hősök azok, akik ott tudnak helytállni, ahova Isten hívta őket.

szerda, június 18, 2014

Érzések



„És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?”
(Lukács evangéliuma 24. fejezet, 32. vers)

Az érzelmek és érzések megértése régóta foglalkoztatja az emberiséget. Filozófusok és tudósok egész serege próbálta definiálni, megfejteni, honnan fakadnak, és mi befolyásolja őket.

Voltak, akik szerint (Arisztotelész, Descartes, Spinoza) a gondolkodás határozza meg érzéseinket, és ebből adódóan csakis az értelem által lehet körülírni azokat.

Így határoztak meg alapvető érzelmeket, mint például: csodálkozás, szeretet, gyűlölet, vágy, öröm, bánat és úgy tartották a komplexebb érzések ezek kombinációi.

Mások (William James és Carl Lange) úgy vélték, hogy az érzelmeket a környezet változásai okozzák, így az érzések csupán szervezetünk fiziológiai, biológiai válaszai a minket ért behatásokra.

Darwin pedig, aki párhuzamot vont az állatok és az emberek viselkedése között, úgy fogalmazott; az érzelmek haszontalan csökevények, melyek az evolúciós múlt jelentéktelen maradványaiként jelennek meg bennünk.

S hogy mi az igazság? Megfejthető, hogy honnan erednek az érzelmek? Az értelem előbbre valóbb, mint az érzelem, vagy fordítva? Kellenek egyáltalán érzések?

A világban és az egyházban is gyakran csak két szélsőséget tapasztalhatunk; az egyik az érzelmek teljes mellőzése (ész-vallás) és ennek ellenpontja az érzelmek túlhangsúlyozása (karizmatikus irány).

A Szentírás azonban kiegyensúlyozott képet ad minderről; egészséges esetben az értelem és az érzelem egymásra épülnek, egyik a másikat erősíti, nem pedig kioltják egymást.

Mikor Jézus beszél az Emmausba tartó két tanítvánnyal, az értelmükre és a szívükre is hat, hiszen az elmondottak gerjesztik bennük a vágyat, hogy még többet hallják az Igét, ami aztán tovább emeli őket.

Mai imádságom pedig nem is lehet más, minthogy; Szólj hozzám, Uram, hadd gerjedezzen az én szívem is, úgy mint Kleofásnak és társának szíve ott az emmausi úton.

„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.” (5Móz.6:5)

kedd, június 17, 2014

Megújuló erő


Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! 
Ézsaiás könyve 40,28-31

Ha tartósan fent áll egy nehéz helyzet, amiből nincs kiút vagy szinte nincs, akkor szívesen megkérdeznénk a jó Istent, hogy akkor ezt, vagy azt miért engedi meg? Még olyan messzire is el tudnak menni a gondolataink, hogy szívesen adnánk egy szemüveget is, hogy Isten jól lássa a helyzetünket, mert minden bizonnyal azért engedi meg bizonyos fokig a szenvedéseinket, mert nem látja jól az adott helyzetet. Már sokszor hallottunk prédikációt, vagy templomban, vagy a szomszéd nénitől-bácsitól, hogy az Isten a javunkat akarja. Ilyenkor gondoljuk magunkba: „Hát persze, csak nem az enyémet…” Rengeteg miért vetődik fel bennünk, nem értjük az Isten akaratát.

Akik ilyen gondolatokkal küszködnek azok szívének ajánlom a mai gondolatokat! Bízni az Úrban, és nem csüggedni. Ha a csüggedésnek helyet adunk ott kétely keletkezik, és az eltávolít az Istentől.

A Mindenható mielőtt szabadulást adna, azt kéri tőled, hogy hagyd a hátad mögött a csüggedést, és bízzál Benne! Ha ezt maradéktalanul megteszed, a jutalom nem marad el.

Nem véletlenül mondják a nénik és a bácsik, amit mondanak! Átélt, valós tapasztalattal rendelkeznek. Kapcsolatuk van Krisztussal, amit szeretnének Neked is átadni, mert ők is voltak, vagy benne vannak épp egy nehéz helyzetbe, és tudják, hogy szabadulást máshonnan nem várhatnak. A próféta is ezt írja le: akik most elfáradtak, megerősödnek, ha bíznak abban, aki az ő Teremtőjük!

hétfő, június 16, 2014

Kételkedni, vagy hinni?

„Isten ígéretét nem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.”
Pál levele a Rómaiakhoz 4:20-21



Ábrahám hite sokunk számára példa lehet. Olyan dologban hitt, ami emberileg lehetetlennek tűnt. Isten azt ígérte neki és feleségének, Sárának, hogy idős koruk ellenére (100 és 90 évesek) gyerekük születik.

Sokszor mondjuk azt, ha valami elhangzik, hogy „elhiszem”. Legtöbbször azonban csak az van mögötte, hogy elhisszük, mert egyértelmű, mert látjuk a bizonyítékokat. De elhinni azt, ami nem egyértelmű, amire nincsenek bizonyítékok, nem könnyű. Hinni akkor is, amikor minden az ellenkezőjére utal.

Nemrég elvesztettük gitárunkat. Amikor felfedeztük, hogy nincs, és gondolkodni kezdtünk hangosan, mit is kell ilyenkor tenni, rendőrségre menni vagy esetleg máshol jelenteni, kisfiunk megszólalt: „Én tudom, hova kell ilyenkor fordulni. Istenhez!” Imádkoztunk és kértük Istent, juttassa vissza hozzánk elveszett gitárunkat.

Ha ész érvekkel végiggondoljuk, kevés a valószínűsége, hogy olyan ember találta meg, aki tudja, hova kell bevinni, vagy elég becsületes ahhoz, hogy ne adja el, hanem visszajuttassa a gazdájához. Lehet-e ilyen esetben kételkedés nélkül hinni abban, hogy Isten meghallgatja imánkat? Hiszen megígérte: „Kérjetek és adatik néktek!”

Ábrahám hitt. Emberileg nézve nála sem volt több esélye a dolognak, de hitt. Ő is végiggondolta az ész érveket: túl idősek már ahhoz, hogy gyerekük szülessen (1Mózes 17:17). De nem engedte, hogy ez a gondolat felülírja a barátjába vetett bizalmát. Hitte, hogy Isten megteszi, amit ígért.

Több nap telt el. Ahányszor a gitárra gondoltam mindig ez az ige jutott eszembe. Lehet, hogy azért nem kaptuk még vissza, mert kételkedtünk abban, hogy visszakerülhet hozzánk? Vagy Istennek más terve van?

Isten nem ígérte azt, hogy nem ér minket baj, és azt sem mondta, hogy minden úgy fog történni, ahogy mi azt elgondoljuk, és esetleg imában kérjük. De azt megígérte, hogy velünk lesz minden nap a világ végéig (Máté 28:20), odafigyel ránk, és meghallgatja imáinkat, amennyiben azok javunkat szolgálják. Sokszor nem értjük, miért válaszol bizonyos kérésekre, másokra pedig nem, azonban ez nem is a mi dolgunk. A mi részünk ebben a kapcsolatban az Ábrahám által mutatott út: hinni a lehetetlent, és teljesen bizonyos lenni abban, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.


Kételkedünk benne? Nincs olyan ember, akinek időnként ne lennének kételyei. Kérjük Istent, űzze el őket, és töltse be helyüket erős hittel! Ő megteheti. Számára nincs lehetetlen!

vasárnap, június 15, 2014

Nyugalom...

„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.”
Példabeszédek könyve 15:1

Gondolataid csak úgy szórják a szikrákat, és legszívesebben az Istennek elpanaszolt dühödt érzelmeidet a másik arcába irányítottad volna. Legszívesebben mondtad volna, csak mondtad volna, az istentisztelet hangulata úgy is régen elszállt belőled. Most már tudnád, hogy mit vágj a másik fejéhez, ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét. Betáraztad a válogatott kifejezéseket, hozzáadtad hordónyi puskapor-dühödet, és világgá kiáltanád a benned felgyülemlett indulatot. 

Mert igazad van. Neked van igazad. A másik a szűk látókörű, a másik mér kettős mércével, a másik az érzéketlen, a másik a hibás, és neked is jogod van elmondani a véleményedet, amit talán nem tűr el a nyomdafesték. Neked is jogodban áll visszavágni, haragudni, szabadjára ereszteni dühödet, mint az évszázadok bezárt hétfejű sárkányát. Megteheted. És meg is akarod tenni. 

De mondd, barátom, mit érsz el vele? Mit érsz el a másik felé hányt kiáltással, amire csak újabb kiáltás a válasz? Mit érsz el az átkokkal, haraggal, gondosan megformált sértésekkel? Nem veszed észre, hogy ugyanazt teszed a másikkal, mint ami neked sebet okozott? Ugyanúgy megbántod, ugyanúgy nem veszed emberszámba, ugyanúgy nem szereted őt. És a körnek soha nem lesz vége, csak egyre jobban kígyózik lefelé a keserű kapcsolatok mocsarában. 

Ma reggel Isten azt kéri tőled, hogy dönts másként! Ma reggel tanuld meg tőle a higgadt válaszok művészetét! A kedves ám méltóságteljes beszédet. Tanuld meg tőle a szeretet kommunikációját, ami nevén nevezi a bűnt, de kezet is nyújt a helyreállításhoz. 

Tanuld meg Jézustól a legjobb választ, és ne a visszavágáson törd agytekervényeidet! Hagyd a bántást, haragot, sértést! Hagyd ott a régi utat! Válaszd Jézus módszerét, és tanulj meg a szeretet nyelvén beszélni!