Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június 15, 2014

Ha Istent szereted...

Kép
"Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt." Kolossé 3:8-9 Amikor megbántottak, amikor jogosan visszavághatnál, felemelhetnéd a hangod és lehetnél félelmetes: te nem teszed. Amikor mindenki kíváncsian néz, áhítattal hódol a szépség előtt, mikor már mindenki számára elfogadott a szexualitás ilyen módon való felhasználása, mikor teljesen természetes, hogy a vágyaidnak élj: te elveted. Amikor okos dolog hallgatni, mert az érdeked megkívánja, amikor csak kicsit kell betartanod, hogy előbbre juss. Mikor elejtett, jól irányzott szavaiddal célod eléred, mert ha kell, sebet ejthetsz, ha kell, irányíthatsz általuk: te nem élsz vele. Ha mások, akár ezrek is, az Istent okolják mindenért, ami őket éri és szenvedéseidhez képest az övék semmi sem, te hallgatsz csendesen. Társ

Istennel járni

Kép
„De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!"   (73. Zsoltár 23-26. ver s) Ha nyitott szemmel járunk a világban és igazán őszinték vagyunk Aszáf eme Zsoltárának sorait, ha nem is ugyanezen szavakkal, de már mindannyian elmondtuk, elsírtuk az Istennek. Mikor azt látjuk, hogy istentelen emberek háborítatlanul bántalmazhatják embertársaikat, gúnyolhatják az Örökkévalót, ez kérdőjelet karcol szívünkbe: „Mert irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.” (3.vers) „És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!” (11-12.vers) Látszólag, jelen körülményeink között, a hívő élet egy végeláthatatlan, kilátás

Különböző ajándékok

Kép
„Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz (…).” Római levél 12:6-9 Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik gyerekkorában nem Jókait és Mikszáthot falta, hanem a szuperhősökről szóló képregényeket (és higgyétek el, a mai okostelefonok és a facebook világában már ez is ódivatúnak számít). A sor Góiláttal és Bobóval kezdődött (ha valaki emlékszik még rá), de hamar fölnőttem az igazi nagyokhoz. Kedvencem Spiderman volt, de olvastam Batmant, Superment, Hemant és nem utolsó sorban Axterixet és Obelixet. Ez nem csak egyszerű időtöltés volt, hanem teljes azonosulás a főhőssel. Buszmegáll

Érzések

Kép
„És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?” (Lukács evangéliuma 24. fejezet, 32. vers) Az érzelmek és érzések megértése régóta foglalkoztatja az emberiséget. Filozófusok és tudósok egész serege próbálta definiálni, megfejteni, honnan fakadnak, és mi befolyásolja őket. Voltak, akik szerint (Arisztotelész, Descartes, Spinoza) a gondolkodás határozza meg érzéseinket, és ebből adódóan csakis az értelem által lehet körülírni azokat. Így határoztak meg alapvető érzelmeket, mint például: csodálkozás, szeretet, gyűlölet, vágy, öröm, bánat és úgy tartották a komplexebb érzések ezek kombinációi. Mások (William James és Carl Lange) úgy vélték, hogy az érzelmeket a környezet változásai okozzák, így az érzések csupán szervezetünk fiziológiai, biológiai válaszai a minket ért behatásokra. Darwin pedig, aki párhuzamot vont az állatok és az emberek viselkedése között, úgy fogalm

Megújuló erő

Kép
Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!  Ézsaiás könyve 40,28-31 Ha tartósan fent áll egy nehéz helyzet, amiből nincs kiút vagy szinte nincs, akkor szívesen megkérdeznénk a jó Istent, hogy akkor ezt, vagy azt miért engedi meg? Még olyan messzire is el tudnak menni a gondolataink, hogy szívesen adnánk egy szemüveget is, hogy Isten jól lássa a helyzetünket, mert minden bizonnyal azért engedi meg bizonyos fokig a szenvedéseinket, mert nem látja jól az adott helyzetet. Már sokszor hallottunk prédikációt, vagy templomban, vagy a szomszéd nénitől-bácsitól, hogy az Isten a javunkat akarja. Ilyenkor gondoljuk ma

Kételkedni, vagy hinni?

Kép
„Isten ígéretét nem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni.” Pál levele a Rómaiakhoz 4:20-21 Ábrahám hite sokunk számára példa lehet. Olyan dologban hitt, ami emberileg lehetetlennek tűnt. Isten azt ígérte neki és feleségének, Sárának, hogy idős koruk ellenére (100 és 90 évesek) gyerekük születik. Sokszor mondjuk azt, ha valami elhangzik, hogy „elhiszem”. Legtöbbször azonban csak az van mögötte, hogy elhisszük, mert egyértelmű, mert látjuk a bizonyítékokat. De elhinni azt, ami nem egyértelmű, amire nincsenek bizonyítékok, nem könnyű. Hinni akkor is, amikor minden az ellenkezőjére utal. Nemrég elvesztettük gitárunkat. Amikor felfedeztük, hogy nincs, és gondolkodni kezdtünk hangosan, mit is kell ilyenkor tenni, rendőrségre menni vagy esetleg máshol jelenteni, kisfiunk megszólalt: „Én tudom, hova kell ilyenkor fordulni. Istenhez!” Imádkoztunk és kértük

Nyugalom...

Kép
„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” Példabeszédek könyve 15:1 Gondolataid csak úgy szórják a szikrákat, és legszívesebben az Istennek elpanaszolt dühödt érzelmeidet a másik arcába irányítottad volna. Legszívesebben mondtad volna, csak mondtad volna, az istentisztelet hangulata úgy is régen elszállt belőled. Most már tudnád, hogy mit vágj a másik fejéhez, ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét. Betáraztad a válogatott kifejezéseket, hozzáadtad hordónyi puskapor-dühödet, és világgá kiáltanád a benned felgyülemlett indulatot.  Mert igazad van. Neked van igazad. A másik a szűk látókörű, a másik mér kettős mércével, a másik az érzéketlen, a másik a hibás, és neked is jogod van elmondani a véleményedet, amit talán nem tűr el a nyomdafesték. Neked is jogodban áll visszavágni, haragudni, szabadjára ereszteni dühödet, mint az évszázadok bezárt hétfejű sárkányát. Megteheted. És meg is akarod tenni.  De mondd, barátom, mit érsz el vele?