szombat, május 24, 2014

Bukás


"A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság. Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel."

Példabeszédek 16:18-19

Öntelt mosollyal az ajkán lépett ki a fiú mosdó ajtaján, ahová társaival együtt űzte a szerencsétlent. A folyosón még többen álltak, közülük sokan, akik tanúi voltak az előbbi eseményeknek félelemből fakadó tisztelettel néztek rá tisztes távolságból. Ezt akarta látni, ezt a tekintetet. Ebből olvasta ki a számára legfontosabbat: "Te vagy a legerősebb, te vagy a főnök!" Az a hülye semmiképpen sem akarta megérteni, így hát megkapta a leckét. Ellene állt, megkérdőjelezte a tekintélyét. Nem kellett volna! Most majd gondolkodhat magában, véres orral bezárva a klotyóba. Vállait kihúzva, büszkén sétált végig a folyosón. Senki sem merte megállítani...

Az egyetemen már nagyban játszott. Megvoltak a megfelelő kapcsolatai és elegendő pénze, amire csak kellett. Nem a véletlennek köszönhette, hogy kitűnő eredménnyel vizsgázott és azt sem, hogy a banki szféra fejvadászai először vele beszéltek. Így történt, hogy mindenhez előbb jutott, mint a többiek. Övé lett a legjobb állás, a legmagasabb kezdőfizetéssel. Ő szerezte meg először álmai sportkocsiját, luxuslakását, nyaralóját és természetesen, mert ez mindig is így volt elrendelve, ő vette el azt a lányt, aki a legszebb volt, akire mindenki vágyott, pedig nem szerette. Igazából nem is tudta mi az, szeretni. Vagy ha tudta is valamikor, már rég elfelejtette...

Keserű mosollyal az ajkán lépett ki az irodaház legfelsőbb emeletén a párkányra, hogy levesse magát. Ironikusnak tartotta, hogy most, hatalma csúcsán, amikor már minden a kezében volt, most kell elvesznie. Ráadásul pont amiatt a szerencsétlen miatt. Ki gondolta volna, hogy az a régi iskolai eset indította el őt a jogi pályán és késztette arra, hogy az emberi jogok harcosaként utánanézzen minden apróságnak. Nem tudták elkapni, amikor pénzügyi értesüléseinek köszönhetően jóval olcsóbban jutott hozzá egy befolyásos cég igazgatótanácsának elnöki posztjához, mert jól ismerte a jogi kiskapukat. Senki sem tudott ellenállni neki, amikor minden versenytársat legyőzött, a jobbak üzleteit bekebelezte a rosszabbakat busás haszonnal adta tovább. Korrupt ügyvédek és könyvelők hada védte meg attól, hogy az adóhatóság bármire is rátehesse a kezét. Sokan beperelték, sokan megpróbálták zsarolni, de mégsem tudta senki sarokba szorítani ideáig. Csalódottan gondolt arra, hogy talán akkor kellett volna megállnia. De akinek sok van, az még többet akar. "Amit egy férfi meg tud csinálni, azt is nő is megtudja." - mondták a feminista tanácsadók. Ugyanakkor a költséghatékonyság sem elhanyagolható, és ő a férfiak helyett nőket alkalmazott. Ez után történt az első szerencsétlenség, amit még könnyű volt eltussolni. De a balesetek megismétlődtek és a helyzet egyre nehezebbé vált. Már nem emlékezett rá, hogy az egyik tárgyaláson a születendő gyermekét elvesztett asszony sírva kérdezte tőle: "Hát maga nem ismer sem embert sem Istent?" És arra sem, amikor baráti társaságában büszkén kijelentette: "Én mindent elértem már, amit akartam az életben! Van pénzem, van hatalmam! Nekem még az Isten is csak kezet csókolhat!" ...

péntek, május 23, 2014

Szeretsz?

Ha igen, akkor kész vagy életedet is odaadni értem.
Ja, hogy azért annyira már nem megy? Hogy ezt már ne kívánjam tőled?
Pedig ma reggel azt olvastam:
 „Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” 
János 15:12-13.
Próbáljuk hátulról kezdve olvasni: Mivel ti az én barátaim vagytok – mondta Jézus – ezért kész vagyok életemet adni értetek. Példámból okulva, ti is adjátok oda életeteket barátaitokért.
Hát bizony elég nagy dolgot kért ma tőled a te Mestered.
Ha barátom vagy, akkor add oda értem – életedet. Azért kért nagyot, mert hidd el, ha fizikálisan kéne odaadnod életedet, az még a kisebbik baj lenne. Egy lövés a szívbe, se fájdalom, se szenvedés, és már teljesítetted is a kérést. Egyetlen pillanatig tartott. 
Itt TÖBBRŐL van szó ennél. Adj nekem az amúgy is kevés idődből! Hallgass meg! Gyere el velem egy számomra fontos helyre, még ha ez szenvedésedbe is kerül. Fogd meg a kezem, és hallgasd végig századszor is történetemet. Írd már meg végre azt a levelet, amit három hónapja halogatsz, mert előbb meghalok, mint az a levél ideér. Hívj föl telefonon, mert minden csörgésre fölrezzenek, hátha végre te hívsz. Látogass meg a kórházban. Gyere el hozzám, a börtönbe. Ülj le velem, és beszélj már végre a hitedről, hisz látod, mennyi bajjal küzdök, támaszra lenne szükségem.
Érted már?
… Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket – mondja Jézus. Mert Ő ÍGY szeretett. Nemcsak az ÉLETÉT adta érted, hanem az életét is. Az idejét, a figyelmét. Mindennapjaid részévé szeretne válni.
Nos, ha a Barátom akarsz lenni, így szeress engem!
És én – mivel a barátod akarok lenni – így szeretnélek szeretni!
Kezdjük el még ma!

csütörtök, május 22, 2014

Bízd az Úrra magad

„Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.”
Zsoltárok könyve 55:23


Nemrég feleségemmel és két gyermekemmel elmentünk Tokajba, hogy megmásszuk az 512 m magas Kopasz hegyet. Kislányomnak könnyű dolga volt, mert babahorozó kendőben vett részt az egész túrán. Hároméves kisfiamnak azonban igazi kihívás volt élete első hosszabb gyalogútja. „Vajon hogy fogja bírni?” – aggódtunk feleségemmel. Az erdei ösvény elején elhagyott minket egy négy-gyerekes család (ebből három kislány volt). Attól kezdve nem kellett noszogatni fiunkat. Ha megálltunk pihenni, sürgetve noszogatott minket:
– Na, induljunk már! Utol kell érnünk a kislányokat.
Még a félúton levő padoknál is alig akart leülni, hogy elfogyasszuk az ebédünket. Körülbelül az út háromnegyedénél láttuk viszont a lányos családot, már visszafelé tartottak, de ez egy csöppet sem zavarta fiunkat: – Utolértük őket! – jelentette ki büszkén.
Nemsokára elértük a csúcsot, és valami új motivációt kellett kitalálni. Megígértük hát neki, hogy ha visszaérünk Tokajba, veszünk neki egy lángost. Ez tartotta is benne a lelket, és zokszó nélkül ment feleségem kezét fogva, de egyre többet csetlett botlott. Csodálkozva meg is kérdeztem feleségemet:
– Hogyhogy nem esett el idáig egyszer sem?
– Erősen fogom a kezét, és ahányszor elesett volna, én mindig visszahúztam.


Nem ugyan így van ez Istennel is? Ha minden nehézség ellenére is talpon maradunk, nem „ingadozunk”, az soha sem a mi érdemünk, hanem Istené, aki fogja a kezünket. Ebben a párhuzamban „az Úrra vetni a terhet” azt jelenti, gyermeki bizalommal megfogni Isten kezét, és a többiről majd ő gondoskodik…

szerda, május 21, 2014

Mindent megadhat az Úr




„Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük!”
(Mózes negyedik könyve 14. fejezet, 8-9. vers)

Nemrég egy ifjúsági alkalmon Bölcs Salamon történetéről beszélgettünk, végignézve élete értékrendjének alakulását gyermekkorától, trónralépésén, egy nagy vargabetűnkeresztül az időskori végső konklúzió megfogalmazásáig, amit Prédikátor könyvében olvashatunk.

Tizennyolc év körül lehetett, mikor az Örökkévaló egy különleges ajánlattal kereste meg: "Kérj, amit akarsz, hogy adjam neked." (1Kir.3:5)

Ó, de sokan vágynak arra, hogy egyszer csak rájuk köszönt a szerencse és kifogják a három kívánságot teljesítő aranyhalat, vagy meglelik a csodalámpát a dzsinnel és kapnak egy ilyen ajánlatot: "Akármit kérsz, megkapod."

Mondd csak, ma, amikor arról olvasol, hogy az Úr mindent megadhat neked, te mit kérnél? Gazdagságot? Egy jobb munkahelyet? Egy nagyobb lakást? Egy gyorsabb kocsit? Egy szerető társat?

S ha megadná az Úr, vajon hasznodra válna a gazdagság? Nem szállna a fejedbe a dicsőség, ha kineveznének főnöknek? Megelégednél a nagyobb lakással, a gyorsabb kocsival, vagy egyre nagyobb és egyre gyorsabb autóra áhítoznál? És a kívánt társat tudnád önzetlenül szeretni?

Igen, az Úr mindent megadhat, de sokszor nem adja meg, mert "nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt" (Jak.4:3). Mondja az apostol.

Így, ha nem kapsz meg valamit, ne gondold, hogy Isten rosszat akar neked. Nézz őszintén magadba, miért is kéred, amit kérsz. S ha nem kapsz meg valamit, adj hálát, hisz lehet az Úr ezzel egy nagyobb bukástól óv meg.

Azonban a fenti bibliavers és Salamon válasza is saját vágyainkról az Isten szerint való dolgokra irányítja a figyelmet. S ha azt kérdezed; mi lehet az, ami Istennek kedves? Mi lehet az, amit mindenképp megad az Úr?

Jézus válasza: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.” (Luk.11:13)

kedd, május 20, 2014

Kegyelemből, hit által

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.
Efézus 2:8-10

Kegyelem. Nem igazán értjük. Bár lehet, hogy tudunk egy-két szép definíciót, a lényeget mégsem a könyvekből tanuljuk meg. A kegyelem a bűnös emberek kiváltsága, amit alapvetően két dologgal lehet eljátszani: 1. nem kérünk belőle, 2., meg akarjuk fizetni az árát.

Az első esetben az a tragédia, hogy nem látjuk kétségbeejtő helyzetünket: „a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23). Ezen belül is van két lehetőség: Az egyik, hogy nem ismerjük Istent, nem ismerjük a törvényét, ezért fel sem tűnik, hogy perben állunk Istennel. De az is előfordulhat, hogy a farizeushoz hasonló fohász hagyja el szánkat: „köszönöm, hogy nem vagyok olyan bűnös, mint az a másik”.
Az Isten kegyelme egyik esetben sem fog rajtunk segíteni – mert nem látjuk be, hogy szükségünk van rá, ezért nem fogjuk kérni sem. Pedig kellene.

A kegyelem és üdvösség félreértelmezésének másik gyakori módja, hogy valahogyan meg akarok dolgozni érte. Szolgai engedelmességgel, törvények és szabályok betartásával, vezekléssel, vagy önfeláldozó szolgálattal. Netán pénzzel… (amire azért volt intézményesített rendszer a középkori egyházban.)
Krisztus engesztelő halála tökéletes és elégséges volt minden ember bűnének megváltására. Ehhez én semmit sem tudok hozzátenni. Az üdvösség Isten ajándéka, ami hitben kell elfogadni.
Legalább olyan nagy hit kell hozzá, mint mikor elhitték a zsidók, hogy az egyiptomi tíz csapás idején a bárány vérével megkent ajtófélfát látva elkerüli az elsőszülötteket az öldöklő angyal.

Az üdvösség nem csupán a vágyva vágyott örök élet. Itt elsősorban helyreállt kapcsolatokról van szó. Örök élet a Teremtő és Megváltó Istennel, olyan kiváltság, amit emberileg soha nem tudnánk megfizetni.
Legfeljebb meghálálni – ha felfogtuk, átéltük miről is van szó.
A kegyelem számomra ott kezdődik, hogy porba sújtva, megtörten látom magam nyomorúságát, és várom a méltó ítéletet. Aztán belekapaszkodok Isten ígéreteibe, az újrakezdés lehetőségébe – és kezdek felfelé nézni, felemelt fővel járni, mert Krisztusban, biztonságban vagyok.

Ráadásként az egyik legszebb vers a kegyelemről:

Reményik Sándor:
Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.


hétfő, május 19, 2014

Isten dicsőségét látni

"Jézus azonban ezt mondta neki: 
- Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”

János evangéliuma 11:40

Akarod látni Isten dicsőségét? Elhiszed, hogy ez Neked is lehetséges, nemcsak a melletted ülőnek, vagy annak, aki sok ezer kilométerre lakik tőled?

Akkor nézd meg a szülőket, akik a legforgalmasabb időben indultak útnak - nem kényelmes szállítóeszközön, hanem szamáron egy olyan  helyre, ahol talán korábban még nem jártak. A legalkalmatlanabb időben, pont, amikor a babának meg kell születnie, kötelező volt jönni, de szállás nem akadt. Nézd a kisbabát, akit egy istállóban jászolba fektettek, mert nem volt más alkalmas hely számára. Nézd a látogatóit, az egyszerű pásztorokat, akik a mezőn angyaloktól hallották a jó hírt a Szabadító születéséről. Nézd az előkelő hódolókat, akik messziről jöttek egy csillagot követve, hogy találkozzanak Azzal, Akit saját népe figyelemre sem méltatott ebben az időben.

Nézd meg az egyszerű felkenetést a Jordánnál, ahol Keresztelő János alámeríti, az Atya és a Szentlélek Isten pedig félreérthetetlen jelét adja annak, hogy Ő az igazi Messiás. Nézd a Názáreti Jézust, aki megérinti a leprást, megnyitja a vakok szemét, megszállottakat tisztít meg, némák nyelvét oldja meg, süketek fülét teszi újra hallóvá, halottakat támaszt fel.

Nézd a Názáreti Jézust, Aki a tanítványaiért épségéért és szabadságáért aggódik, amikor összekötözik a kezét a Gecsemáné kertben, Aki meggyógyítja Málkus levágott fülét, Aki beszélget Pilátussal, de néma marad a csodaváró Heródes előtt.

Nézd a megtört és bántalmazott Szabadítót, Aki véres háttal, de isteni méltóságban áll Pilátus és azon nép előtt, akik Barabbást választották Helyette. Nézd Jézust, Aki szó nélkül viszi a keresztjét a Golgotáig. Nézd Őt, Aki az utolsó pillanatokban is kegyelmet oszt a latornak, kínzói részére bűnbocsánatért imádkozik és véghez viszi a megváltás művét néhány borzalmas óra alatt. Nézd Őt, aki kész volt a kárhozat halálát választani azért, hogy az emberi nemzetséget megmentse.

Nézd Őt, Aki harmadnapra feltámad a Halálból, hogy majd dicsőséges királyként az égnek felhőiben eljöjjön az Övéiért. Nézd Őt, Aki, mint királyok Királya és uraknak Ura jön el, hogy örökre Ő legyen a világmindenség igazi és elvitathatatlan Ura.

Ha ennél többet kapsz az életben és fellendül az üzleted, vagy egészséges gyermekeid vannak, vagy jobb állást kaptál, mint amit ott kellett hagynod, vagy olyan fordulat jön az életedben, amire nem számítottál és jobb bárminél, amit el tudtál képzelni, akkor áldott vagy. Ha ezek nem is lennének meg, akkor is áldott vagy, mert Isten dicsősége már megmutatkozott. Arra a hatalmas ünnepségre, ami mindennek a megkoronázása lesz, mindannyian meghívottak vagyunk. A teljes dicsőséget ott mind meg fogjuk látni teljes életnagyságban.

vasárnap, május 18, 2014

Deákné vászna

„Én, az Úr, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok!”
Malakiás próféta könyve 3:6

Szavaid koppannak a padlón, és te rémülten kapsz a szádhoz, mert ezek pont azok a szavak. Pont az a mondat, amit fiatalabb korodban felmenőidtől hallottál, és amivel kapcsolatban megfogadtad, hogy te soha. Te soha nem mondasz ilyet, és lásd, mégis eljött ez a pillanat. 

Esküdtél égre-földre, hogy te majd több időt töltesz a gyermekeddel, és mire feleszméltél, a hold fénye már csak az üres bölcsőt ringatta, és ugyanazok a régi szavak fakadtak fel belőled: „Fiam, mennem kell, az élet csupa kötelesség, de sokat leszünk együtt még...” (Sztevanovity Dusán: Üres bölcsőt ringat a Hold fénye)

Megkötötted a szövetséget a mennyel, és furcsán néztél azokra, akikben később kételyek és hitetlenség támadt Isten iránt. Majd Te másként teszed. Te hűséges maradsz, és soha sem fogsz bizalmatlanul állni az Ő akaratával szemben. Te majd naponta olvasod a Bibliát, és mindig a legjobbat próbálod tenni az Úrért, az emberért. Közben pedig észre sem vetted, hogy egy tál lencsével kezedben mennyi mindenre vagy képes, Isten pedig egyre hátrébb került a képen. 

Te sem vagy jobb a Deákné vásznánál, te sem vagy különb. Te is ember vagy, ahogy mindegyikőnk. És az ember nem változik. Ugyanazokat a köröket futjuk, ugyanazokat a hibákat tesszük, amióta az Édenben ettünk abból a bizonyos gyümölcsből. Káin, a testvérgyilkos, Jákób, a csaló, Júdás, az áruló vére folyik bennünk is, és Deákné vászna semmivel sem lett különb az évek múlásával. 

De ma reggel Isten egy különleges üzenetet küld neked és nekem. Ő sem változott az örökkévalóság kezdete óta. Ő ma is ugyanaz, aki tegnap, a teremtéskor, és Krisztus keresztjén volt. Hatalma, szeretete, nyitottsága, mindentudása nem csökkent. Előtte ma sincs lehetetlen. Ő a te életedben is az a Lény, aki kettéválasztotta a Vörös-tengert, aki mannát hullatott az égből, aki visszafordította a napórán az árnyékot, aki borrá változtatta a vizet, akinek a szavára Lázár életre kel, és aki Húsvét péntekén kimondta: Elvégeztetett. Ő a Te hatalmas Istened, aki hatással lehet az életedre. Ő az, akinek a jelenléte igazán megváltoztathat, átformálhat téged. Ő az, aki mellett az lehetsz, aki igazán vagy, akinek Isten teremtett. 

Hát ragadd meg a ma lehetőségét, és nyújtsd ki kezed Felé! Válaszd Őt, az Örökkévalót, és engedd, hogy különb életet adjon neked a Deákné vásznánál!