szombat, november 16, 2013

Az igazi kincs


„Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van.” (Példabeszédek 15:17)

Ma egy értékrendjéből teljesen kifordult világban élünk. Értékrendünkben az lett a legfontosabb, amivel keveset kellene foglalkozni, ellenben ami igazán fontos és értékes, arra már alig marad idő, energia. Rohanunk a munkánk, a pénzünk után, de emberi szeretetkapcsolatainkat nem tudjuk ápolni, gazdagítani.
Ez a vers rámutat arra az élet sokkal több, mint az anyagiak, a vagyon. Minden, amivel rendelkezünk, csupán erre a világra szól, veszendő, romlékony. Jézus így tanított erről: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el” (Máté 6:19-20). Ráadásul az az ígéretünk is van, hogy Isten gondoskodni fog mindarról, ami ebben az életben a boldogulásunkhoz, megélhetésünkhöz szükséges: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?” (Máté 6:25).
Van azonban egy sokkal értékesebb kincs, amit érdemes gyűjtögetni, ami örök érték, ez pedig nem más, mint szeretetkapcsolat Istennel és embertársainkkal. Mégis, ahelyett, hogy szeretet-bankunkat gyarapítanánk, sokkal inkább a forint- és devizaszámlánkat igyekszünk növelni. Pedig a földi kincsek pusztulásra vannak ítélve! Ellenben a szeretet örök! „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet” (1Korinthus 13:13).
A Szentírás több helyen figyelmeztet arra, nehogy a földi kincsek foglalják el szívünkben Isten szeretetének a helyét. „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg” (Lukács 12:15). Életet egyedül Istentől kapunk, neki köszönhetünk mindent. Nem a vastag pénztárca, vagy a magas bankbetét garantálja a jólétünket, hanem az Úrral való szeretetkapcsolat.
Aki csak a vagyonra gondol és állandóan a pénze után fut, emiatt pedig nem jut ideje arra, hogy bensőséges kapcsolatot ápoljon Istennel és szerető hozzátartozóival, az könnyen úgy jár, mint az a gazda, aki teljes életét a vagyonszerzés oltárán áldozta fel: még azon éjjel meghalt (lásd: Lukács 12:16-21). Jézus így summázta ennek a példázatnak a tanítását: „Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem Istenben gazdag” (Lukács 12:21).
Mit jelent Istenben gazdagnak lenni? Isten mindenben bővelkedik  de leginkább szeretete kifogyhatatlan (lásd: János 3:16; 1János 4:8). Istenben gazdagnak lenni azt jelenti tehát: szeretni, szeretni, szeretni, mert Isten a szeretet!
Kedves Olvasó! Milyen kincseket fogsz ezek után gyűjtögetni: földit, vagy mennyeit? A döntést te hozod meg. Jó azonban, ha tudod: „Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:21). Imádkozz, és hozz jó döntést!

péntek, november 15, 2013

Isten dicsőségére élni

„Tehát akár esztek, akár isztok, akármit cselekedtek, mindent az Isten dicsőségére tegyetek!”
1. Korintusiakhoz írt levél 10. rész 31.vers

Nagy kihívás, nem mondom! Mit jelenthet az, hogy evésed, ivásod, beszéded és minden tetted Isten dicsőségét szolgálja?
A tiszta égi lények dicsérik Istent. Persze, nekik könnyű – mondod magadban. Azonban, ha mélyen belegondolsz, rájössz, hogy gyakorlás által számodra sem lesz lehetetlen Isten dicsőségére élni. A szent angyalok és a megtért emberek elismerik, hogy Isten szent, tiszta, igazságos és Ő a szeretet. Sátán viszont gáncsoskodik, és mindig okot keres, hogy Istenre sarat dobáljon. Könnyű dolga van, ha bennünket figyel. Mindig talál valami fogyatékosságot, amit gúnyosan és harsányan hangoztat. Ahányszor vétünk, annyiszor adunk okot neki, hogy sértegesse Urunkat.
Nagyító alá tette József életét, meddig megy el Potifár feleségével, figyelte Jóbot, bosszankodott, hogy nem talál benne hibát. Minden démonát munkába állította, hogy figyeljék meg Dániel minden lépését. Ők azonban MINDENT amit tettek, Isten dicsőségére tették.
Árgus szemek figyelik a te életedet is. Vagy a Vádolónak adsz okot, hogy szólja a magáét, vagy az Atya mondhatja azt: ez az én szeretett gyermekem, akiben gyönyörködöm.
Új nap, új lehetőségek. Kinek szánod oda a mai napodat? Isten nem kér tőled lehetetlent!

csütörtök, november 14, 2013

Az elbizakodás veszélye


 „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!”
Korinthusi első levél 10:12
 
Büszkeséggel töltött el, hogy fölvettek az egyetemre. Lelkesen el is újságoltam egyik ismerősömnek, aki legnagyobb meglepetésemre a következőket mondta: „Vigyázz arra, hogy a bölcsészet gőze meg ne mérgezzen téged.” Akkor még nem tulajdonítottam a tanácsnak túl nagy jelentőséget. Elérkezett a várva-várt első hét. Lelkesedésemben sokkal több órát vettem fel, mint amennyi kötelező lett volna, nem csak első éves kurzusokat, hanem másodéveseket is. Csütörtökre már majdnem megtelt leckekönyvem első két oldala, de én még kinéztem magamnak péntekre két harmadéves kurzus is. A tudat, hogy én már majd a harmadévesekkel fogok együtt tanulni, büszkeséggel töltött el. És eljött a péntek reggel. Ahogy jöttem le a hegyről (mecseki gyerek vagyok), megpillantottam az éppen beforduló buszt. Uccu neki, elkezdtem rohanni a buszmegálló felé, de futás közben ráléptem egy kőre, bokám félrecsuklott, és már meg is volt a baj. Csuda jó kedvem nyomban elillant, és fájó bokával, morcosan sántikáltam be az egyetemre. Azon morfondíroztam, hogy miért rontotta el Isten a napomat. Hetekbe került, mire teljesen helyrejött a ficam, úgy hogy volt időm gondolkodni, és szépen lassan kikristályosodott, hogy miért kellett arra a kőre rálépnem. Isten nem akarta, hogy elszálljak magamtól; nem akarta, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítsak az egyetemnek, mint ami megilleti azt; nem akarta, hogy elfelejtkezzem arról, hogy én is esendő vagyok – fizikai és lelki értelemben. Ma már hálás vagyok annak a bizonyos kőnek.

De nem csak a „bölcsészet gőze” teheti az embert beképzelté. Pál első korinthusi levelének 10. fejezete Izraelről szól, akik miután dicső módon kijöttek Egyiptomból, hibát hibára halmoztak (bálványimádás, lázadás, stb.). Izraelitának lenni, Isten kiválasztott népéhez tartozni nem jelent mentességet a büszkeségtől és az önfejű döntésektől. Sőt, a kiválasztottságba vetett hit magában hordja az önzés, mások lenézésének és megvetésének veszélyét. „Aki tehát azt gondolja, hogy áll”, hogy mindig igaza van, hogy jobb, mint a többiek, hogy felsőbbrendű „vigyázzon, hogy el ne essék!”

szerda, november 13, 2013

Mennyi az Istené?

„Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.”
(Lukács evangéliuma 20. fejezet 25. vers)

Egy mindig aktuális, zsebbe vágó kérdést intéztek áskálódó írástudók Jézushoz. Mester tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, te nem vagy személyválogató. Helyesen tanítod az Isten útját... de mond meg, szabad nekünk adót fizetni?

El tudom képzelni, hogy miként lesték a várva várt választ; - A császár egy halandó ember, aki istenként mutogatja magát. Adót is csak azért szed, hogy saját bűnös vágyait kielégítse. Megérett az ítéletre. Ne fizessetek neki tovább adót. Ő egy senki. Inkább adjatok az Istennek! Adakozzatok bőkezűen a templomnak!

Elképzelhető, milyen népszerűségre tehetett volna szert Jézus egy ilyen válasszal. Maga mögé állíthatta volna az összes elnyomottat, zsidókat és pogányokat egyaránt, és a főpapok sem akarták volna többe elveszíteni,  hiszen az ő tárcájukba is több került volna.

De nem ez történt. Jézus kért egy dénárt. Megnézte, majd megkérdezte a körülötte állókat: - Kié ez az arckép? - A császáré? Akkor ez a darabka fém az övé.

S nincs semmi új a nap alatt. Ma is felteszik keresztény ’farízeusok’ a kérdést; atyafi nem mondod komolyan, hogy adót fizessek! Te is tudod, mire költik! És ha mindent befizetnék, amit be kéne fizetni, nem maradna semmi!

Mit szólok ilyenkor? Nekiállok számolni.

Mi az államé?

Keresek x forintot, ebből lejön a szja, tb, nyugdíj, és kézhez csak y-t kapok. Aztán bemegyek a boltba, tankolok a benzinkúton, ügyet intézek, felsorolni is nehéz, áfa, útadó, súlyadó, lakásadó, stb. Bizony elmegy majd az egész.

Mi az Istene?

Tized, adakozás gyülekezetnek, világmisszióra, öregotthonra, iskolára...

Az egész annyi, meg annyi...

és én is elszégyellem magam...

Csak ennyi az Istene?

Majd alázattal borulok le és a mennyei lények karába kapcsolódva Isten elé: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.” (Jel.5:12)

Uram a tied vagyok én és minden, amit reám bíztál!

Kérlek segíts hű sáfárnak lenni!

kedd, november 12, 2013

Öröm




 „Mondom néktek, hogy ily módon [nagyobb] öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz [ember]en, akinek nincs szüksége megtérésre.”  
Lukács evangéliuma 15:7 



Korunkban olyan sokan vannak, akik soha nem kaptak dicséretet a szüleiktől. Soha nem kapták meg azt az elismerést és bátorítást, amire a lelkük mélyén vágytak. Ha ez rád is illik, akkor az a jó hírem számodra, hogy amikor befogadtad Jézust, mint Uradat és Megváltódat, akkor Isten gyermeke lettél! Lehet, hogy a földi apádtól soha nem hallottál elismerő szavakat, azonban Mennyei Atyád örömét leli benned!

Azt mondja neked: „Büszke vagyok rád. Szeretlek. Csodálatosan megalkottalak. Nagyszerű vagy. Elláttalak különböző képességekkel. Gyönyörűnek látlak. Nagyszerű dolgokat fogsz véghez vinni az életben, mert segítek neked.”

Mennyei Atyád jó reménységgel és jóságával akarja betölteni az életedet.
Nem számít, mi történt a múltadban, nem számít mások mit mondtak rólad, tudd, hogy Mennyei Atyád örökkévaló szeretettel szeret! Büszke rád és örvendezik neked! Fogadd be a szeretetét. Tudd, hogy elfogadott. Fogadd el Tőle a reményt. Legyen erőd és bátorságod tovább menni, mert tudod, hogy Mennyei Atyád áldása kísér!

hétfő, november 11, 2013

Nézz felfelé!

„Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Máté evangélima 18:3

Mi emberek hajlunk arra, hogy magunk körül forogjunk. Nemrég két ismerősömet láttam beszélgetni egy közösségi alkalmon. Mindketten felém néztek és néha-néha még felém is mutattak. És mi volt az első gondolatom? Biztos rólam beszélnek. Talán nem vagyok egyedül ezzel. Szeretünk a figyelem középpontjában lenni.

Ebbe a csapdába estek Jézus tanítványai is, amikor azzal a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” (Máté ev.18:2) Folyton az foglalkoztatta őket, hogyan tudnának olyan helyet elfoglalni a Jézus által megalapított birodalomban, ami tekintélyes, s így a figyelem középpontjába kerülhetnek. Kiskirályok szerettek volna lenni, akiket mindenki megcsodál és mindenben kiszolgál. Nem kerteltek, nem próbálták rejtegetni szándékukat, hanem nyíltan Jézus elé tárták.

Jézus sem rejtette véka alá válaszát. Sőt, nyomatékot is adott neki, azáltal, hogy egy kisgyermeket hívott oda és az orrukat fennhordó tanítványokat arra kérte, nézzenek lefelé. „Ha be akartok menni az én országomba” – mondja Jézus – „más szemszögből kell néznetek a világot.” Olyanná kell lennetek, mint egy kisgyerek, aki teljesen szüleire vagy gondozóira van ítélve. Kiszolgáltatott, és tudja, nélkülük elveszett. S ami talán még ennél is fontosabb: felfelé néz.

Két és fél éves kisfiam egyik leggyakoribb szófordulata, amit naponta akár többször is elmondd, ha úton vagyunk: „Anyuci, a kezed!”


Te merre nézel kedves olvasó? Ma reggel, amikor elindulsz, nézz felfele és mondd kisgyermekhez hasonló bizalommal: „Apuci, fogd a kezem!”

vasárnap, november 10, 2013

Hiszek a Gondviselésben

„Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.”
Zsoltárok könyve 55:23


Súlyos batyukat cipelsz hétről hétre, és meg sem akarsz válni tőlük. Majd te elrendezed, majd te megoldod, és vezeted az életed. Majd te megteremtesz minden jó körülményt, majd te felelsz mindenért, és minden jó lesz.

Aztán jön az aggódás, hogy vajon sikerülni fog-e? Aggódás az egészségért, az anyagi javakért, a teljesítményért, az elért eredményekért. Aggódás magadért, a másikért, azokért, akiket szeretsz, akikkel összekötött az élet, és végül cipeled őket is tovább a hátadat görbére húzó zsákban. 
Harcolsz a szélmalmokkal, mígnem egyszer kimerülten esel össze egy kudarc után, és keserű érzésként próbál meg tudatosulni benned, hogy te nem vagy Mindenható. Te nem vagy mindenre képes, de van, Aki igen.

Isten ma reggel azt kéri tőled, hogy hagyd abba a hősködést, és tanulj meg elfogadni. Hagyd abba, hogy mindent neked kell a kezedben tartani, és engedd át a vezetést Neki. Engedd el azokat a dolgokat, amikért úgysem tudsz tenni semmit, mert a felesleges aggódás nem vezet sehová. 

Isten  kér, szinte könyörög, hogy hagyd batyudat a kereszt lábánál! Éld át az Isten szeretetét, gondviselését, és értsd meg végre valójában, hogy mindez érted történt. 

Tanuld meg Rábízni a nehézségeket, a terheket, és hidd el, Ő igazán gondoskodik majd mindenről. Engedd hát, hogy veled is ezt tegye!