szombat, július 27, 2013

Az ima ereje

Az ima ereje
„Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek,
mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.”
(Máté 26:41)

Az ima a lélek lélegzése. Nélküle nem lehet keresztény életet élni. Az Istennel való kommunikációban kulcsszerepe van az imádságnak. A bibliaolvasás és az imádság által valósul meg ugyanis a kétirányú kommunikáció Isten és ember között. Ebben a szövegben Jézus arról beszél, hogy a kísértésekkel szembeni védelemben az imának kulcsszerepe van. Ima által lehetünk védve Sátán kísértéseivel szemben. Lukács evangéliuma feljegyzi, hogy Jézus is imádkozott Péterért, mert tudta, hogy Sátán meg fogja őt próbálni: „Monda pedig az Úr: Simon! Simon! íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed” (Lukács 22:31-32).
A 19. századi keresztény írónő, Ellen Gould White a következőket írja az imádságról: „Szívünket feltárni Istennek, mint barátunknak, ez az ima. Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk Istennek, kik vagyunk, mit akarunk, hanem hogy ily módon Istent a szívünkbe fogadhassuk. Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá.
Mikor Krisztus e földön járt, imádkozni tanította tanítványait. Arra oktatta őket, hogy mindennapi szükségleteiket vigyék Isten elé, és összes gondjaikat őreá vessék. Az az ígérete, hogy imájukat és kérésüket meghallgatja, biztosíték a mi számunkra is. […]
Mennyei Atyánk arra vár, hogy ránk áraszthassa az áldások teljességét. Kiváltságunk, hogy szüntelenül merítsünk és igyunk határtalan szeretete forrásából. Nem különös-e mégis, hogy olyan keveset imádkozunk?! Isten mindig kész meghallgatni legkisebb gyermekének is szívből fakadó imáját, és mi mégis oly kevés hajlandóságot mutatunk, hogy Isten elé vigyük kívánságainkat. Vajon mit gondolnak a mennyei angyalok a gyenge, elhagyott és kísértésnek kitett emberiségről, mikor látják, hogy Isten végtelen szeretete sokkal többet óhajt nékik adni, mint amennyit kérni tudnának, de ők mégis oly keveset imádkoznak, és oly kishitűek?! […]
A gonosz sötétsége körülveszi azokat, akik az imát elhanyagolják. A kísértés szavai, melyeket Sátán súg a fülükbe, bűnre csábítják őket azért, mert az ima magasztos kiváltságát nem használják fel állandóan. Miért is vonakodnak Isten gyermekei imádkozni, holott tudják, hogy az ima kulcs a hit kezében, amely megnyithatja a mennyei tárház ajtaját, ahol a Mindenható kincseinek forrásai vannak felhalmozva. Folytonos ima és buzgó éberség nélkül abban a veszélyben vagyunk, hogy hanyagokká leszünk, és az egyenes ösvényről letérünk. Ellenfelünk folytonosan akadályozni akarja a kegyelem trónjához vezető utunkat, hogy a bensőséges imát és hitet nélkülözve, ne jussunk ahhoz a kegyelemhez és erőhöz, mellyel a kísértéseket legyőzhetjük.”(Ellen Gould White, Jézushoz vezető út, Az ima: magasztos kiváltságunk c. fejezetből).
Éljünk az ima nagyszerű, magasztos lehetőségével, hogy rajta keresztül Isten Szentlelke meg tudjon bennünket erősíteni az Úr útján.

péntek, július 26, 2013

Hűség és korona



„Semmit ne félj a rád váró szenvedésektől. Ímé az ördög börtönbe fog vetni néhányat közületek, hogy próbára tegyen, és tíz napig tartó nyomorúságotok lesz. Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját!”
Jelenések könyve 2. rész 10. vers

Szép kilátás, nem mondom. Még hogy ne féljünk a ránk váró szenvedéstől? Hát ki nem fél? Ráadásul Isten itt még azt is közli, milyen módon fog Sátán megpróbálni. Börtönbe fognak vetni. És hogy nyomorúságba kerülhetek, meg hogy egy hosszú – bár nem végeláthatatlan ideig tartó – küzdelem lesz az életem.
Akkor meg hogy kérheti tőlem ma reggel Isten, hogy ne féljek a rám váró nehézségektől?
Hát egyetlen dolog jogosítja fel Őt erre. Éspedig az, hogy Ő már ott van. Nem egyedül kell végigszenvednem a kihívást. Nem egy-szál egyedül, magamra hagyottan kell, reménység nélkül, sötétségben végigbotorkálnom küzdelmeimen. NEM! Ő ott van, és velem lesz végig.
Péternek azt mondta, hogy Ó Péter! Bár most látszólag minden rendben van, de Sátán ott lesz a sarkadban, hogy elcsüggesszen, hogy kirostáljon, mint értéktelen búzaszemet, DE én imádkoztam érted, hogy el ne fogyjon a te hited.
Hát ilyen a mi Istenünk!
Ne aggódj a holnap miatt, az Úr már ott van!
És nemcsak hogy ott van, de a célnál, amit Vele együtt érsz el, győzelmi koronát helyez fejedre. S akkor majd tudni fogod, hogy az érdem nem a tiéd, hanem az Övé!
Tehát – NE FÉLJ!

csütörtök, július 25, 2013

Az üdvösség feltétele

"Kivezette őket, és ezt kérdezte: 
- Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?
Ők pedig így válaszoltak: 
- Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!”

Apostolok cselekedetei 16:30-31

Elképzelhetetlen, hogy annak, hogy örök életünk legyen minden nyomástól és fájdalomtól mentesen, örökké tartó boldogságban és megelégedettségben, egyetlen feltétele legyen: a hit. Pedig így igaz. Bár ez a hit olyan, amire azután az egész élet ráépül. 

Noé nem akart óceánjáró hajóban élni egy évig, de tudta, hogy nincs más út a megmenekülésre. Tudta, hogy csupán azzal, hogy azt emlegetjük, hogy eddig még sohasem történt ilyen, nem háríthatjuk el a veszélyt, hanem jobb elfogadni Isten jövendölését, úgysem lesz másként.

Ábrahám hitt: a technikai fejlettséget és kényelmet feláldozta az ismeretlenért, ami valójában sohasem lett az övé, de hitben elindult, hogy az örökéletben az övé és a leszármazottaié lehessen örökre és elidegeníthetetlenül.

Izsák nem állt ellent, amikor az apja elmondta neki, hogy aznap nincs áldozati bárány, hanem ő maga fog elégni az oltáron.

Jákób hetvenedmagával átköltözött az éhség miatt egy olyan országba, ahol ők barompásztorként tisztátalannak számítottak és egyistenhívőként is kilógtak a sorból, ráadásul tudta, hogy nyomorgatni fogják őket sok-sok évtizeden át ott, mégis követte a kijelölt utat.

Isten hit nélkül nem tud velünk mit kezdeni, mert az erőszaknak bizonyulna és Ő sohasem alkalmaz erőszakot. A hit az az eszköz, amin keresztül Isten nekünk adhatja mindazt a jót, amit nekünk szánt, de nem adhatja kényszerből, csak ha mi magunk is beleegyezünk.

Minden hitből származik már ezen a Földön és az eljövendőben is. Adj, Urunk hitet nekünk, mert szükségünk van rá!

szerda, július 24, 2013

MIndenki meglátja

„Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.”
(Jelenések könyve 1. fejezet 7-8. vers)

A szószékről többször feltettem már a kérdést: szoktatok azon gondolkodni, hogy milyen lesz az a pillanat, mikor megláthatjuk Jézust, milyen lesz ott állni előtte, belenézni a szemébe, megérinteni a kezét?

S milyen furcsa, sokan nem szoktak, sőt nem is mernek erre a pillanatra gondolni. Miért? Mert annyira hihetetlen, annyira elképzelhetetlen, hogy a szerető Isten keblére akarja ölelni a hozzátérő bűnös embert.

Hát igen, aki csak megszokásból vallásoskodik, aki csak ünnepi, vagy hobbi keresztény, az Jézus gyűlölőivel együtt legszívesebben elkerülné ezt a találkozást.

Bizony én sem szívesen lennék Heródes helyében, akinek annyi gyilkosságért kell majd akkor számot adni, vagy azon főpapok helyében, akik halálra adták Őt, vagy Júdás helyében, aki oly sokáig a tanítványok táborában volt, csodák átélője volt, mégis csókkal árulta el az Emberfiát.

Igen, talán az ő helyzete a legtragikusabb, hiszen oly közel volt hozzá Jézus, oly sokszor kapott figyelmeztetést, hogy ne veszítse el a célt. De számára fontosabb volt saját álmainak megvalósítása, de abból se lett semmi. Valószínű félelemmel nézi majd, mikor Jézus eljön dicsőségében.

S te hogyan állsz majd ott?

Petőfi Füstbe ment terv című versében így ír: „Egész úton - hazafelé - Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani. Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is. Kedvest, szépet neki?


Gondolkodtál már azon mit fogsz Jézusnak mondani, mikor hazaérsz? 

Elmélkedj ma ezen minél többet!

kedd, július 23, 2013

Ima

Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok. Mert nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.  Zsoltárok 5:2 - 5:5



"Minden reggel első dolgotok legyen felajánlani magatokat Istennek. Így imádkozzatok: Fogadj el Uram tulajdonodnak. Minden tervemet lábaidhoz teszem. Használj fel ma is szolgálatodra. Maradj velem s engedd, hogy minden munkámat tebenned végezzem! - Ez mindennapi kötelességetek legyen.

Minden reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Minden terveteket neki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, amint gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek
életeteket napról napra, hogy az mindinkább átalakuljon és hasonlóvá váljon Krisztus életéhez."

(Jézushoz vezető út, Növekedés Krisztusban c. fejezetből)

hétfő, július 22, 2013

Az igyekezet fontossága

 „És ki az, aki bántalmaz titeket, ha a jóra igyekeztek? De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok; fenyegetésüktől ne ijedjetek meg, ne nyugtalankodjatok. Az Úr Krisztust pedig szenteljétek meg a szívetekben. Mindig legyetek készek megfelelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek levő reménységet. De szelídséggel, félelemmel és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amiben rágalmaznak titeket, szégyenüljenek meg azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való példás magatartásotokat.
Péter 1. levele 3:13-16

Az Ellenség mindig köztünk jár. Keresi az alkalmakat, hogy elkeserítsen, elbátortalanítson és teljes csüggedésbe sodorjon. Felhasznál körülményeket, embereket, nehézségeket arra, hogy eltérítsen Krisztus követésétől. Hibákat keres és talál életünkben, és ha nincs is amibe belekössön, talán úgy járunk, mint Dániel, akit semmivel sem tudtak megvádolni, csak az Istenbe vetett hitével (lásd Dániel könyve 6. fejezet).

Előkelő helyen volt Dárius király udvarában, amiért irigyei támadtak:
„Ez a Dániel pedig fölülmúlta a főkormányzókat és a kormányzókat, mivel rendkívüli lélek volt benne. Ezért a király az egész birodalom élére akarta állítani őt. Akkor a főkormányzók és a kormányzók ürügyet igyekeztek találni Dániel ellen a birodalom ügyeiben, amellyel vádolhatják. De semmi okot vagy hibát nem tudtak találni, mert hűséges volt, és semmi fogyatkozást vagy vétket sem lehetett találni benne. Akkor azt mondták azok a férfiak: Nem találunk semmi ürügyet Dániel ellen, hacsak Istenének törvényében nem találunk ellene valamit!” (Dániel 6:3-5)

Dániel riválisai álnok tervet szőttek ellene, és hamarosan az oroszlánok vermében találta magát – azért mert gyakorolta hitét, és a tiltás ellenére is rendszeresen imádkozott Istenéhez. Persze ez csak egy ürügy volt, hogy el tegyék láb alól, de jól mutatja a történet, hogy még a jóra való igyekezet ellenére is akadhatnak ellenségeink, lehetnek komoly kellemetlenségeink.
Jézus igazán jót akart mindenkinek, szerette, szolgálta az embereket mégis üldözték, sőt megölték ellenségei. 

A példák sorolása helyett nézz most magadba! Mit érzel, mit gondolsz, mikor félreértik, vagy ellened fordítják a jó szándékú tetteidet? Tudsz-e kedves, türelmes, és megértő lenni akkor is, amikor igazságtalanság ér, vagy hazug dolgokkal rágalmaznak?

A mai Ige segít felkészülni az ilyen kellemetlen helyzetekre, ugyanakkor útmutatást is ad, hogyan éljünk igaz keresztény életet: „Az Úr Krisztust pedig szenteljétek meg a szívetekben.”

Ha ő van a szívünk (a szándékaink, érzéseink) középpontjában nem érdekel, ki mit mond, gondol, vagy tesz velünk kapcsolatban, hanem az nyugtat meg, hogy Isten látja szívünk szándékait, és igazságosan ítél bennünket.

vasárnap, július 21, 2013

Gyógyulás?

„Amikor Jézus továbbment onnan, csatlakozott hozzá két vak, és ezt kiáltotta: Könyörülj rajtunk, Dávid Fia! Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Jézus megkérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték: Igen, Uram! Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig erélyesen rájuk parancsolt: Vigyázzatok, meg ne tudja senki! De azok elmentek, és elvitték hírét az egész vidéken.”
Máté evangéliuma 9:27-31

Mi a gyógyulás, és egyáltalán van még? Meggyógyulhat-e az ember ebben a betegségektől szenvedő világban? És Isten? Hol van Ő? Hol van Ő, amikor a számodra legfontosabb személy ágya mellett ülsz, és nincs, sehol nincs az a gyógyulás, amit mindennél jobban szeretnél? Hol van Isten, amikor a kór győz, mert az ember nem győzhet, képtelen felülkerekedni rajta, mert elborítja az egész szervezetet, és nem lehet megállítani? Hol van Isten, amikor mindenki érte imádkozik, és még sincs válasz? Mi a gyógyulás? 

Tanácstalan vagy, néha dühös és értetlen, de az élet nem fekete-fehér, nem ilyen egyszerű, és érzed, Isten szeretné tágítani a látókörödet. „Nagyszerű lenne, ha ugyanúgy láthatnám Isten gyógyító munkáját az emberek életében, mint azok, akik Jézust hallgatni sereglettek össze annak idején. Imádkozom is ezért, de egyben minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy el tudjam fogadni ezt a misztériumot, és bízni tudjak abban, hogy Isten tudja, mit csinál.” (Adrian Plass: Miért követem Jézust? Budapest: Harmat Kiadó, 2004. 78.)

Isten tudja, mit csinál... Tudja, miért lép arra, amerre, miért engedi meg azt, amit megenged, és néha neked nem jut osztályrész belesni a színfalak mögé. Van úgy, hogy csak el tudod fogadni, ami történt, és választ nem kapva kell tovább menned szívedben azzal a hittel, hogy Ő tudja, mit csinál. 

Kimondhatatlanul nehéz elengedni a vágyat, a reményt a fizikai gyógyulás iránt, mert van úgy, hogy Isten nemet mond erre, de a gyógyulás akkor is megtörténik. Megtörténik abban, amikor az ember bocsánatot nyer, amikor a sokéves küzdelmek ellenére megbékél Istennel, és elfogadja a kegyelmet. Megtörténik akkor, amikor az addig néma ajkak egy halk imád küldenek az ég felé. Megtörténik akkor, amikor az addig ismeretlen Istent lépésről lépésre közelebb engeded, amikor ki tudod mondani hittel, félelmek és ellenérzések nélkül: „Legyen meg a Te akaratod!”