szombat, június 01, 2013

A mi országunk


„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.”

Fil 3,20-21

A mi országunk kis ország. Hozzá hasonlítva vannak sokkal, de sokkal nagyobbak. Akár akkorák is, hogy a mi egész országunk minden lakosa elférne egy másik ország egyetlen városában. Mégis szeretjük, mert ez a miénk. Kicsi, de otthonos; ismerjük minden szegét-zugát. Ha mind együtt laknánk, nagyon jó lenne, mert idővel minden arcot, minden nevetést ismernénk. Tudnánk, hogy a piros kerítéses ház után a kék kerítéses következik, ahol a kedves bácsi lakik.

A mi országunk anya ország. Aki otthon született, az soha nem felejti el, mert az az otthona; mint ahogyan az ember nem felejti el az édesanyját sem, meg a szülői házat sem, ahol felnőtt. Emlékszünk rá, mert ott tanultunk meg járni, ott tanultuk meg érteni a szavakat és az embereket. Mivel a mi országunk anya-ország, ezért gondoskodó is. Emlékszünk arra, hogy volt hol laknunk, volt miből és volt hol élnünk. Ha betegek lettünk, volt kihez mennünk, hogy meggyógyítsanak.

A legszomorúbb azonban az, hogy mindez múlékony, eltűnik az időben. Ahogyan megváltozik a hely, ahol születtél, ahogyan mások lesznek az emberek, mert megöregszenek és meghalnak, idővel minden megváltozik. Sajnos az is előfordul, hogy az országunk már nem gondoskodik rólunk, sőt az is, hogy az emberek sem barátságosak többé, hanem ellenségesek és elveszti a jelentését az a szó is, hogy otthon. Mert minden, ami hozzá kötődött, már nem az, ami volt. Ilyenkor válik az ember otthontalanná, gyökértelenné, ami éppen olyan, mint amikor megárvul valaki, mert elveszítette a szüleit.

Amikor az első keresztények lecserélték az állampolgárságukat, a földit a mennyeivel, nem azért tették, mert már nem szerették a saját országukat. Szerették azt ugyanúgy, mint addig, sőt még jobban is, de megértették, hogy minden megváltozik, minden más lesz, mert minden mulandó, mint ő maguk is. Ezért keresték azt, ami soha nem változik, ami mindig örök. Isten országa ilyen, örök.

Isten országa örök, mert Isten sem változik sohasem: Ő most is az, Aki volt és az is lesz a jövőben is. Aki annyira szeretett minket, hogy Fia életét is kész volt odaadni értünk.

Isten országa egy nagy ország, mert mindenki elfér benne, aki elfogadja az oda szóló meghívást, származzon bármilyen nemzetségből, tartozzon bármilyen nációhoz. Ott otthon lehetünk valamennyien.

Isten országa is egy kis ország a világegyetemhez képest, amit Isten teremtett; az el nem bukott világokhoz képest, a milliárd és milliárd galaxishoz képest, ami végtelen. Milyen csodálatos, hogy a megváltottak idővel úgy ismerik majd egymást, mint ahogy most ismerjük egymást egy kisvárosban, és úgy is élhetünk ott. Élvezzük annak minden melegségét, barátságosságát. Ugyanakkor az időnk végtelensége miatt, majd megismerhetjük az egész világmindenséget, mint ahogy most is vannak emberek, akik elég kiváltságosak ahhoz, hogy bejárják az egész földet. Csak akkor majd mi leszünk a kiváltságosok!

Isten országa is anya ország, mert mindenkiről gondoskodik, aki oda tartozik. Azzal a különbséggel, hogy ez a gondoskodás soha nem szűnik meg, legfeljebb háttérben marad, mint a jó édesanyák gondoskodása, akik annak ellenére is, hogy a gyermekeik felnőnek és önállóak lesznek, mindig ott lesznek, ha szükség van rájuk.
Isten országa a kölcsönösségen alapul. Abban az országban Isten ránk vár és mi is Őrá várunk. Mint amikor egy nagyon-nagyon hosszú utazás végéhez közeledve, már majdnem kiugrassz a bőrödből, hogy mikor lesz már vége. Mert szép, szép, de a lényeg a végén van!

Isten országa rád is vár! Tudod?

péntek, május 31, 2013

Lehetetlen!



„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”
Zsidókhoz írt levél 11:6.

Képtelenség! Hogy Isten gyönyörködjön benned, ha te nem foglalkozol vele.
Elképzelhetetlen, hogy abszolút hit nélkül éld életedet.
Lehetetlenség Istennek tetsző életet élni, ha téged nem érdekel ez az egész.
Felfoghatatlan, hogy milyen sokan kiáltanak „Jaj Istenem, most segíts!”-t, miközben nem is hisznek létezésében!
Hihetetlen, milyen sokan ’járulnak Isten elé’, - alkalmanként megjelennek egy-egy templomban -, miközben nem hisznek Benne, nem foglalkoznak vele.
Megdöbbentő, hogy hányan gondolják, hogy nekik az jár, azért megdolgoztak, Isten tartozik nekik, közben eszükbe sincs keresni az Ő akaratát.
De az érem másik oldala is igaz.
Képtelenség azt gondolni, hogy Isten nem figyel rád, miközben Te őszintén keresed Őt.
Elképzelhetetlen, hogy ne gyönyörködjön benned a Te Teremtőd, miközben hittel rátekintesz!
S végül: Lehetetlen, hogy ne kapj jutalmat, ha élvezed Mestered közelségét, szívből szereted és szolgálod Őt, vágyódsz akaratát teljesíteni.

csütörtök, május 30, 2013

A bűnök bocsánata

"Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged." 

Zsoltárok 130:3-4

Istennek lenne a legnagyobb oka a haragra. Az Ő teljesen tökéletes világába tört be a bűn, amikor Lucifer fellázadt Ellene és amikor az emberiség is úgy döntött, hogy a bűnt kipróbálja. Mi nem ismerjük a tökéletes világot, Ő igen. Mégis Nála van bocsánat, örökre és teljesen tud felejteni, mi pedig sokszor az apróságokat is megörökítjük magunkban.

A Mindentudó Istennek nem rangon aluli elfelejteni a megbánt és megvallott bűnöket. Sőt az sem veri ki a biztosítékot Nála, hogy egy egész örökkévalóságon át éljen olyan lényekkel az újjáteremtett Földön, akik nyilvánvalóan bűnösök voltak.

Isten nem mond Abiméleknek Ábrahámról semmi rosszat, hanem úgy beszél róla, mint prófétáról és ő az, aki imádkozik majd Abimélek népéért, hogy újra szülhessenek. Pedig már másodszor tagadta le a feleségét.

Az Úr nem hánytorgatja Jákób csalását azon a pusztában töltött éjszakán, hanem egy gyönyörű mennyet a földdel összekötő létrát mutat neki álmában.

Az Új Jeruzsálem kapuin azoknak a férfiaknak a neveit lehet majd olvasni, akik eladták a testvérüket Egyiptomba rabszolgának.

Jézus abba a családba született erre a Földre, amelynek tagjai közül a legnemesebbek egyike egy olyan férfi volt, aki elszerette egy katonája feleségét és megölette a férjet a felesége miatt. Milyenek voltak a többiek, ha ő volt a legnemesebb?

Isten Fia egy olyan földi családnak lett a tagja, amelynek tagjai között három nőt név szerint ismerünk, de ők mindhárman vétettek a 7. parancsolat ellen, sőt egyiküknek éppen a törvénytelen kapcsolatból származott gyermeke lett Jézus egyik őse - megörökítve ezzel a bűnének történetét is, de egyben feloldva a Megváltó Személyében, Aki mindannyiunk bűnének megbocsátója.

Elveszünk, ha Isten megtartja a bűneinket, de megszabadulunk, ha megbocsátja őket.

szerda, május 29, 2013

Bizalom Krisztusban


„Amiért szenvedem ezeket is: de nem szégyellem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.”
(Timóteushoz írt második levél 1. fejezet 12. vers)

2011 őszén Kovács-Bíró János, Elrontott életünk megjavítható címmel tartott bibliai előadássorozatot Tapolcán. János kérésére több témához kisfilmet készítettünk, melyben a város utcáit járva kérdeztük a járókelőket a hitről, bizalomról, Biblia megbízhatóságáról, Istenről, egészségről, stb.

Mikor a bizalomról kérdezgettük az embereket, szomorú volt hallani, hogy a többség, idős és fiatal egyaránt csak önmagában bízik.

Volt olyan, aki kifejezte, hogy már a családtagjai felé sem tud bizalommal fordulni, sőt olyan is, aki felismerte, hogy még magában sem bízhat az ember. Sajnos a megkérdezettek között alig akadt, aki az Istenbe vetett bizalmáról tett bizonyságot.

S valóban az a sok személyes csalódás, melyen keresztülmegyünk, az a sok katasztrófa, ami körülöttünk zajlik (09.11.; Boston Maraton), kiöli belőlünk a bizalom és a hit csíráját. Így válik valóra Jézus jövendölése: „Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (Luk.18:8)

Bizony kiveszőben van a Jézusban való bizalomnak az a fajtája, mely képes szenvedni, képes lemondani a pillanatnyi kényelemről, képes a földi kincseket kárnak és szemétnek ítélni, azért hogy ’Krisztust megnyerje’. (Fil.3:8)

Így Pál bátorítása Timóteus felé egyben meghívás ma feléd is; ha maradandó értékeket keresel; ha olyan barátra vágysz, aki soha sem árul el, ha életednek valódi értelmet szeretnél adni;

Gyere és mond Pállal együtt:

„Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra. Nem mintha már kezemben tartanám, vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem.” (Fil.3:10-12)

kedd, május 28, 2013

In Memoriam id. Szőllősi Árpád




„Mert aki innotok ad egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.”  Márk evangéliuma 9:41





Ahogy visszanézel az életedre, mindig azok a pillanatok magasodnak ki, amikor másokért tettél valamit - írta Henry Drummond


 A napokban hallottam, hogy valaki elkezdte olvasni János evangéliumát arra figyelve, hogy Jézus mennyit prédikált és mennyi jót tett. Egy füzet egyik oldalára írta a prédikációkat a másikba a tetteket. Már az első fejezetek után abba is hagyta az összehasonlítást, mert az egyik oldalon a strigulák behozhatatlanul megsokasodtak.

Jézus  sokkal  többet segített az embereknek, mint amennyit prédikált. Ezért mondta Mahatma Gandhi, amikor megkérdezték tőle, hogy hogyan terjedhetne el a kereszténység az Ő hazájában, hogy „ Éljetek úgy, ahogy Uratok Jézus Krisztus élt”.

Gyermekkoromból emlékszem egy lelkészre, aki először az öreg Simson motorjával látogatta szüleimet, később már egy Trabant személygépkocsival. Nagyon meghatározó volt életem alakulásában ez a lelkész. Sokat tanultam tőle szolgálatból, elhívásból, szeretetből. Soha nem felejtek el egy jelenetet. Szüleim a házunk előtt dolgoztak. Nagy munkában voltunk, az új kerítés alapját betonoztuk. Megérkezett a lelkész egy lelkipásztori látogatásra. Amikor meglátta, hogy milyen munkát végzünk, kinyitotta a Trabant csomagtartóját, kivette a munkásruháját és leállt betont keverni. Ezt a lelkészt úgy hívták, hogy id. Szőllősi Árpád.

Ő többet adott egy pohár víztől és Jézus azt ígéri, hogy ennek meg lesz a jutalma.

Id. Szőllősi Árpád temetése ma (2013. május 28.-án) 15 órakor lesz a debreceni Köztemető 2. sz. ravatalozójából.  A feltámadás reménységében búcsúzunk tőle.

hétfő, május 27, 2013

Szószólónk, Jézus

„Kedves gyermekeim, azért írtam ezt nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki mégis bűnt követ el, van aki segít nekünk, és szót emel az érdekünkben az Atya-Istennél: az igazságos Jézus Krisztus!” (Egyszerű fordítás)
János első levele 2:1

„És mi van, ha mégis…?” Kérdezzük gyakran, leginkább olyankor, mikor tisztában vagyunk saját gyengeségünkkel, sebezhetőségünkkel – és látjuk a kihívás nagyságát.

A bűnnel és kísértésekkel szembenézni pedig nem kis dolog, „emberfeletti” kihívás. Isten ismeri gyengeségeinket, korlátainkat, ugyanakkor erőt és győzelmet is biztosít.

A végső cél pedig a BÉKESSÉG Istennel. Békesség, hiszen a lázadó, Isten elől menekülő embernek nem lehet nyugalma. Ezért ajánlotta fel Jézus Krisztus által a megbékélés lehetőségét. Ha voltál már tartósan haragban valakivel, akkor tudod, hogy ez mennyire megterhelő tud lenni. Nehéz megtenni az első lépéseket, de utána már könnyebben és természetesebb minden.
Krisztus által – mint közös ismerősön keresztül – bátran mehetünk Istenhez. Ő nem egy olyan haragvó Isten, akit valahogyan ki kell engesztelni. Bár Jézus vállalta a halált, mégis a teljes Szentháromság minden tagja az emberiség megmentésért fáradozik.

Pál azt írta a 2Kor 5:17-19 versében:
 Így hát, ha valaki Krisztusban van, az az ember már az Új Teremtéshez tartozik! Ami benne régi volt, az elmúlt, és minden tekintetben újjá (új teremtéssé) lett! Mindez Istentől származik, aki Krisztus által kibékített és újra egyesített saját magával bennünket. Sőt, ránk bízta, hogy mi is segítsünk más embereknek abban, hogy kibéküljenek vele.  Isten ugyanis maga volt jelen Krisztusban, amikor kibékítette az embereket önmagával, és nem hibáztatta őket a bűneik miatt. Ezt az üzenetet pedig, amely az Istennel való kibékülésről szól, ránk bízta.” (Egyszerű fordítás)


Milyen bátorító a gondolat, hogy bármilyen bűnt is követtünk/követünk el, Jézus által szabadon mehetünk Istenhez bocsánatért, aki maga is azon van, hogy helyreállítsa a megromlott kapcsolatunkat.

vasárnap, május 26, 2013

Csak szeress...

„Jézus így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” 
Máté evangéliuma 22:37-40

Csak ennyi lenne az egész. Csak szeretni kellene, és nem itt tartanánk. Csak szeretni kellett volna már az elején, szeretni Istent, és nem enni a gyümölcsből, amire azt mondta, hogy tabu. Csak szeretni a másikat, és felvállalni, hogy „vétkeztem, Uram...” Csak dönteni helyesen Isten mellett akkor is, ha épp nem igazán érthető a miért, és nem hallgatni a Kísértő szavára, mert azóta sem tudjuk, mi a jó és mi a rossz, és bár Isten képére lettünk teremtve, ma már közel sem hasonlítunk rá. 

Csak szeretni, ennyi lenne. Nem várni, hogy lépjen a másik elsőként, hanem megtenni azt a bizonyos legnehezebb lépést. Nem várni, hogy Isten oldja meg életem összes gondját, problémáját, táncoljon úgy, ahogy én fütyülök, és majd akkor Őt választom, hanem elfogadni, amit adott az Élet, és megtanulni szeretni Őt. Ma. 

Nem nézni a bőrszínt, etnikai hovatartozást, politikai nézetet és gondolkodásbeli különbséget, hanem úgy bánni a másikkal, ahogy én is szeretném, hogy velem bánjanak. Nem gondolkozni azon, hogy megéri-e, hanem kinyújtva kezemet, adjak esélyt a másiknak az újrakezdésre. És időnként nem azt nézni, én hogyan járok jobban, hanem mi lenne neki a hasznos. 

Álomvilágban élek - mondod halkan magadban. De még lehet. Talán. Ha te és én ma döntünk, akkor neked, nekem és a környezetünknek más lesz. Ha végre igazán megértjük azt az áldozatot, amit Isten hozott meg értünk, ha végre igazán megértjük, hogy Ő szeret, akkor nem lesz nehéz dönteni. Akkor akarni fogjuk ezt a döntést, és a szeretet lesz a természetes. 

Hát legyen így! Engedjük Istent közel magunkhoz, engedjük be az életünkbe, és hagyjuk, hogy cselekedeteinket átformálja a szeretet egyszerű parancsolata!