szombat, március 16, 2013

Jogosság és igazság


„Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által.”
(Ézsaiás 1:27)

Különös, hogy a megváltás, az üdvösség ítélet útján érhető el. Hát nem kegyelem által? Az ítéletről általában a büntetés, az elmarasztalás jut eszünkbe. Isten igéje azonban ezt a kifejezést az üdvösséggel hozza kapcsolatba. Hogyan nyerhet „jogosan” üdvösséget az, aki bűnös? Pál apostol így mondja: „Mert a bűn zsoldja halál…” (Róma 6:23). A bűnös nem üdvösséget, hanem halált érdemel. Akkor mégis hogyan kaphat üdvösséget a bűnös ember? Bűnfelismerés és bűnbánat útján. Az apostol ugyanis így folytatja az imént megkezdett mondatot: „… az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róma 6:23).

A bűnbánó, megtérő bűnösnek Isten kegyelmet hirdet. Ebben a szövegben (Ézsaiás 1:27) benne van az egész megváltás terve. Az Úrhoz megtérő bűnös ember Krisztus igazságát kapja, bűneit pedig cserébe az Úr magára ölti (lásd: Zakariás 3:3-4). Ezek a bűnök szegezték Jézus Krisztus a keresztre! A te és az én bűneim! Cserébe az igazság hófehér ruháját kaptuk a mi Megváltónktól!

Aki ebben a fehér ruhában, az igazság ruhájában jelenik meg az ítéleten, az üdvösséget kap. Csak ebben a ruhában való megjelenés garantálja az üdvösséget, aki saját ruháját hordja (saját igazságában jár), arra elmarasztaló ítélet hangzik majd el (lásd: Máté evangéliuma 22:1-14).

Most van itt az idő, hogy ezt a ruhát magunkra öltsük. Te felöltötted már? Hogyan tudod ezt megtenni? Az alábbi folyamaton keresztül:1.) Imádkozz, hogy Isten Szentlelke tárja fel előtted saját bűneidet (Zsoltár 139:23-24).2.) Kérd az Urat, hogy a felismert bűnök miatt őszinte bűnbánatot érezz (ApCsel 5:31)3.) Valld meg a felismert és megbánt bűnöket, és kérd Isten bocsánatát (1János 1:9)4.) Fogadd el Jézus ajándékát, a fehér ruhát, az igazság ruháját…5.) és őrizd meg azt mindvégig (Jelenések 3:5; 3:18; 7:14; 16:15)

Az ítélet már a mennyben elkezdődött. Ki tudja, mikor zárul le. Nincs vesztegetni való idő! Még ma indulj el ezen az úton, hogy a fehér ruha, Jézus tiszta jelleme a tiéd legyen. Isten készséggel adja neked is, mert azt szeretné, hogy az ítéleten győztes légy, s az Ő országának örököse légy!

„Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt” (Jelenések 3:5). Kívánom, hogy már ma megkapd a fehér ruhádat és legyél kész Jézussal belépni az Ő országába.

péntek, március 15, 2013

A szem a lélek tükre


Felirat hozzáadása

 „A test lámpása a szem. Ha azért a szemed tiszta, egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, egész tested sötét lesz.”
Máté 6:22-23.

„Nézz a szemembe!” Miért? Miért nem érzed jól magad, ha egy ember, akivel beszélgetsz, elnéz a fejed fölött, lehajtja a fejét, össze-vissza bámul – egyszóval; nem néz a szemedbe? Miért zavar ez téged?
Mert amikor a szemedbe néz, rögtön tudod, hányadán állnak a dolgok. Ki tudja fejezni szemével egyetértését, érzéseit. Kifejezi, hogy szeret, elfogad, vagy épp az ellenkezője igaz. Belenézel a szemébe, és tudod, mit gondol. A szem nem hazudik! Szájjal lehet mellébeszélni, de a szem beszédesebb mindennél.
Vannak mosolygós szemek. Együtt érzők, vagy épp megvető tekintetek. Vannak apró szem-rezdülések, amik többet mondanak, mint a szavak.
Valahol olvastam, hogy amikor telefonálsz, és közben mosolyogsz, a hívott fél érezni fogja elfogadásodat. Mennyivel inkább igaz ez a szemedre.
Tehát MA, amikor beszélgetsz valakivel, légy őszinte vele – hisz a szemed úgyis mindent elárul. Nézz a szemébe, és látni fogod, milyen szándékkal közeledik hozzád. Azt azonban soha ne felejtsd el, hogy gonosz szándékodat nem tudod egy mosoly mögé rejteni – mert a szemed úgyis elárul. De gondolom, nem Te vagy, aki ilyen szándékkal közelítesz másokhoz?!

csütörtök, március 14, 2013

Bajok napi adagokban

"Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

(Máté evangéliuma 6:34)

Minden reggelünk egy kis feltámadás. Minden éjszakai álmunk egy kis agymosás. Minden elalvás egy kis halál. Minden reggel egy újabb erőcsomag jön Istentől. A tegnapit nem kapjuk újra, a holnapit nem kapjuk meg előbb. Megvan minden napnak a maga kis csomagja, amire maximálisan szükség lesz az aznapi küzdelmekhez. Az utolsó cseppig fel kell használni, mert az isteni mérlegen kiméretett, de nem szabad elfecsérelni a holnapi gondok mai megoldásával. Amikor aktuális lesz a valós igény, érkezik az újabb szállítmány.
Minden aggódó embernek csak egy problémája van: az összes baját egy nap alatt akarja megoldani. Pedig Isten senkit sem ajándékoz meg egy nap alatt annyi energiával, ami az élet összes problémájához elegendő lenne. Mindenkit megajándékoz az élete összes problémájával való megküzdéshez elegendő erővel, de azt napi - viselhető - csomagokban osztja.
Olyan ez, mint a manna-csoda a pusztai vándorlás idején. Minden nap csak egy ómerrel szedhetett mindenki, ami megmaradt, elolvadt, amit valaki feleslegesen tárolt, az megromlott. Nem lehet magunknak biztosítani a holnapi napot, mert nincs a mi hatalmunkban. Folyamatos Istentől való függést és Benne való bizalmat igényel ez a folyamat. Éppen azért a hívőség soha nem abban merül ki, hogy valaki hány hitelvet ismer, hanem abban, hogy rábízza-e magát Istenre és amikor még nem látja, akkor is tudja, hogy Isten a holnapot is a kezében fogja tartani, ahogyan a tegnappal megtette.
Leírni könnyű, megvalósítani nehéz. Az emberi természetünk folyamatosan bizonyosságért kiáltozik és ezt Isten annyiban adja nekünk, amennyiben emlékezetet arra, hogy a múltban is mindig segített, amikor Benne bíztunk. Emlékezzünk erre sokszor, hogy a holnap terhét ne vegyük ma a vállunkra.

szerda, március 13, 2013

Isten és a teremtett világ


„Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.”
(Rómabeliekhez írt levél 1. fejezet 20. vers)

Mondd, te mit látsz ebben a világban, mikor kinyitod a szemed? Már megint egy fárasztó hétköznap terheit? Sok rosszat? Szenvedést? Pusztulást? Elmúlást?

Persze hazudnák, ha azt mondanám, hogy rosszul látod, hogy ilyen nincs. Csakhogy bármennyire is erőtlennek érzed magad, bármennyire is megromlott a föld, Isten ma is rengeteg csodájával találkozhatsz.

S rajtad áll, mit kezdesz ezekkel a csodákkal. Lerombolod őket, panaszkodásoddal másoktól is ellopod ezek örömét. Vagy mint Pál írja, Isten helyett elkezded őket imádni.

„az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával” (1:23)

Vagy mindezekből megérted végre, saját erődből nem tudsz megváltozni, legjobb tudásod ellenére nem tudod bűnös életmódod által megrontott földet ismét édenkertté varázsolni.

ÉS felkiáltasz: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (7:24)

Ha így teszel, Ő válaszol, válasza pedig nyilvánvaló:

Ismerd fel Teremtődet, a megoldást, mely Egyedül Krisztus!

Kitől „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el” (8:38-39)

kedd, március 12, 2013

Jézusra nézve



"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet és az Isten trónjára ült."

Zsidókhoz írt levél 12,2

 

 

Ének a töviskoronáról


 

Vannak koronák drága vert aranyból,

ragyogó, szemvakító színaranyból,

rajtuk ötvösök mesterkeze fárad.

Ámuló szemmel én mégsem csodálom,

Egyedül a  töviskoronádat!

 

Vannak koronák kövekkel kivertek,

színesek, mint a friss tavaszi kertek.

De a legszebb rubinokat ott látom

égni, ragyogni napnál fényesebben

a Te tövisekből font koronádon!

 

Vannak koronák... vannak...lettek... voltak.

Elgurultak, mert trónok leomlottak,

amint a századot követte század.

Csak egyet nem tud idő eltemetni:

A Te tövisekből font koronádat!

 

Királyok töviskoronás Királya!

Engedd, hogy én is leboruljak áldva,

s a szívemből a hála és imádat,

mint illat szálljon és dicsérve zengje

egyedül a Te töviskoronádat!

 

Véred rubincseppjének ragyogása

Legyen elég nekem! Szemem ne lássa

világ virágait! Semmit ne lásson:

ott csüngjön boldog, örök ámulattal

egyedül a Te töviskoronádon.

 

S ha a tövisek, ahogy téged, engem

sebeznének, segíts akkor is zengnem,

mint aki meg nem tagad, el nem árul,

inkább megpecsétli hulló vérrel

az éneket a töviskoronárul.

                                       

                                       Túrmezei Erzsébet

Hozsannázó napok I, kötet 281 old

hétfő, március 11, 2013

Küzdelem a mennyben


„Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is hadakozott, és az ő angyalai is.  De nem tudtak győzni, és többé nem volt helyük a mennyben.”
Jelenések könyve 12:7-8

Hatásvadász módon azt a címet is adhattam volna a mai bejegyzésnek, hogy „A csillagok háborúja”. A téma viszont sokkal komolyabb annál, hogy egy komolytalan filmhez kapcsoljam.
A háború valóban egy távoli helyen kezdődött, Isten otthonában. A menny egy tökéletes hely volt egészen addig, míg egy előkelő angyalfejedelem el nem kezdett zúgolódni, elégedetlenkedni, és végül lázadást szítani teremtője ellen. Kevés volt neki az a pozíció, amit élvezhetett. Isten helyére vágyott. A felfuvalkodottsága, büszkesége lett a veszte, és a Biblia szerint az angyalok egy harmadát mag mellé állította lázadásában.

Így ír az események kezdetéről Ézsaiás próféta:
„Miként hullottál le az égből, fényes csillag, hajnal fia? Lehullottál a földre, aki népeken tapostál! Holott ezt mondtad szívedben: Az égbe megyek föl, Isten csillagai fölé helyezem trónomat, és az összegyülekezés hegyén telepszem meg, messze északon.  A magas felhők fölé megyek föl, és hasonló leszek a Magasságoshoz.” (Ézsaiás 14:12-14)

Ezékiel próféta által is hasonló eseményekről és belső változásokról értesülhetünk:
„Fölkent oltalmazó kerúb voltál, és odaállítottalak téged, hogy Isten szent hegyén legyél; tüzes kövek közt jártál.  Feddhetetlen voltál útjaidon attól a naptól fogva, amelyen teremtettél, míg gonoszság nem lett található benned.” (Ezékiel 28: 14-15)

A mennyei küzdelem kimenetelét így folytatja a Jelenések könyve:
„De nem tudtak győzni, és többé nem volt helyük a mennyben, hanem levettetett a nagy sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész földkerekséget megtéveszti, levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.” (Jelenések 12:8-9)

Sátánnal, a földre vetett lázadóval találkozott Ádám és Éva is az Édenben, akiket szintén sikerült maga mellé állítani. A küzdelem évezredek óta tart, melynek mi is a részesei lettünk. Nem mi döntöttünk így. Ennek ellenére minden nap döntenünk kell. Isten helyére vágyunk, vagy alárendeljük magunkat neki. Zúgolódunk és lázadozunk, vagy elfogadjuk korlátainkat és Isten szerető gondoskodását? 

vasárnap, március 10, 2013

Bizalom-játék


 „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”
Zsidókhoz írt levél 11:1

Hit, amivel kapaszkodsz a láthatatlan Isten kezébe, és próbálsz bízni benne, hogy Ő jót akar. Hit, mert nem tehetsz mást, mert nem tudod előre a jövőt, nem látod az érem másik oldalát, a fától az erdőt, a felhő mögött ragyogó napot, csak hiszel a Gondviselésben. Hinni próbálsz abban, Ő tudja, mire van szükséged, és tudja mire van szüksége annak, akit oly nagyon szeretsz. 

Tudja, min mész keresztül, ismeri életed összes kérdőjelét. Ő ott volt melletted a félelemtől ébren töltött éjszakán, amikor tehetetlenül vártad a holnap eredményét. Ő ott volt, amikor megkaptad a hírt, és gondolataid mély csendjébe burkolóztál kétségbeesetten. Ő az, aki ma reggel is bátorítóan nyújtja feléd kezét. Szeretné, ha elengednéd a rettegést, és bíznál abban, hogy az Ő akarata lesz a legjobb számodra. 

Nézz fel a bágyadt, tavaszi égre, és lásd meg az Isten reményteli mosolyát! Ő kezében tartja a dolgokat, és a láthatatlanból egyszer majd látható lesz. Ő vigyáz rád, részese életednek, és nem hagyja, hogy bármi is tönkretegye az örökkét. Az Ő kezében igazán biztonságban vagy. 

Hát ragadd meg ma reggel a kínálkozó alkalmat, és mondj igent Isten hívására! Kapaszkodj a feléd nyújtott kézbe, és tanuld meg bátran, hittel kimondani: „Legyen meg a te akaratod!”