szombat, február 09, 2013

Isten kovácsműhelyében


Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.
Példabeszédek 27,17

A kovács erős kezével keményen tartotta az izzó fémdarabot az üllőn, míg a másikkal emelte a kalapácsot, majd lecsapott. Aztán megint és megint. Éles szemeivel felmérte, hogy pontosan hová kell ütnie és a gyakorlat arra is megtanította, hogy mekkorát. A szikrák pattogtak szerteszét és az anyag lassan használhatóvá formálódott a kovács műhelyében.

- Mit lustulsz annyit? – kérdezte zsörtölődve a feleség. – Miért nem mégy már dolgozni időben, mint más rendes ember. De közben feltette a tűzhelyre a tejet melegedni, mert tudta, hogy a férje melegen szereti a kakaót, és akkor, mikor felkel az ágyból. Ő már több, mint egy órája talpon volt. Elkészítette az ebédre valót. Be is csomagolta és betette a barna táska aljára a termosz mellé. Néha megállt egy pillanatra, fájdalmasan megtapogatta a derekát.
- Kelek már, kelek. Ne morogj annyit. – mondta az ura, majd fél kézzel kitörölve az álmot a szeméből indult a fürdőszoba felé.
- De ne hagyd úgy a mosdót, mint máskor! Két napja is szedegethettem a szőrt a csempéről. Ki tudja, hogy borotválkoztál, vagy hol járt az eszed.
- Jól van, jól van. Csak hallgass már egy kicsit! Úgyis tudod, hogy mindent úgy fogok csinálni, ahogy mondod. – csitította.
- Tudom, csak nehezen szokom hozzá, hogy tényleg megváltoztál. – lábadt könnybe az asszony szeme. – Ne haragudj! – tette hozzá. A férfi megállt, visszanézett. Nem azt az asszonyt látta már benne, akinek állandó szidalmazása miatt nem volt kedve hazajönni a kocsmából, hanem azt a törődő feleséget, aki valóban volt. Aki segített neki és nem hagyta el, aki visszavárta, aki egészségét sem kímélve helyt állt, amikor neki kellett volna. Látta a barna táskát elkészítve, ami többet ért, mint bármilyen romantikus szerelmi vallomás. Mert minden nap, akkor is, amikor meg se érdemelte, a táska, benne az elkészített elemózsiával, minden reggel ott volt a széken. Így hát ellágyult szívvel visszalépett, majd megölelte a kedvesét:
- Bocsáss meg nekem! – kérte – Nem érdemlem meg, hogy így szeress.
- Te bocsáss meg nekem, hogy elüldöztelek itthonról az állandó panaszommal. – ölelte vissza az asszony. Egy pillanatra megállt az idő, majd indultak a dolguk után.

péntek, február 08, 2013

Édeni tiltás



„És parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz!”
1Mózes 2:16-17.

A kert MINDEN fájáról BÁTRAN egyél! Végiggondoltad? Nem tudom hány fa lehetett Édenben. 10? 20? 500? 1000? Ki tudja? De mindegyikről bátran lehetett enni. Finomabbnál finomabb gyümölcsök. Ádám és Éva válogathattak, hogy ma melyik fáról vegyenek. Egyik édes, másik savanykás, a következő „eteti magát” – alig lehet abbahagyni.
Csak egyetlenegy fáról ne! Még csak ne is közelíts hozzá! Meg se érintsd! Menj más irányba!
Tudták, mi lesz a következménye, ha arról az egyről vesznek. Mégis! Piszkálta a fantáziájukat. Miért? Miért nem lehet? Miért pont azt a fát kerüljék? És minél többet foglalkozott gondolatban vele, annál közelebb vonzódott hozzá. A tiltotthoz. Végül a kíváncsiság a józan ész fölé kerekedett.
Szakított.
Evett.
Férje is evett.
És akkor, ott – meghaltak. Elveszítették az örök életüket. Eljegyzést kötöttek a halállal. Attól a perctől kezdve a jó és rossz tudásának birtokosai lettek. A jó mellé, a tökéletes mellé megismerték a halált. Az elmúlást. A gazt a kertben. A kórót. A betegséget. Az önzést. A gyilkosságot. A temetést. A gyászt. A fájdalmat.
Megérte?
A szerető Isten csupán egyetlen dologra mondta, hogy NE! Az első emberpárnak nem a tiltások özönében kellett botorkálnia. Minden szabad volt. Mindent lehetett. Csak egyetlen dolgot ne!
Hallottam valakitől: „Én aztán biztos, hogy nem szakítottam volna! Én 100%, hogy engedelmeskedtem volna Istennek!”
Biztos?
És Te? Vajon engedelmeskedsz MA Isten szavának? Nem keresel kifogásokat? Megteszed, amit kér tőled? Gondolkodj ezen egy kicsit! Ma még van lehetőség a hiba kijavítására! Jézussal mindent előröl kezdhetsz!

csütörtök, február 07, 2013

A megbocsátó Jézus

"Jézus pedig így könyörgött: 
- Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.
Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin."

Lukács evangéliuma 23:34

Az emberiség történetének legmélyebb és legmagasabb pontja. Az emberiség legnagyobb hibája volt Isten Fiát kivégezni, Isten pedig a legnagyobb ajándékot adta azzal, hogy bemutatta a Fiában, hogy ennyire szeret bennünket, hogy meghalni is kész értünk.

Utolsó mondatában nem átkot szórt, hanem bocsánatot adott. Azoknak, akik még csak nem is igényelték, és nem is tudták, hogy bocsánatra lenne szükségük.


A SZERETETBEN ISMERTELEK MEG
(Páskulyné Kovács Erzsébet)

A szeretetben ismertelek meg
abban a forró, égő lázban,
abban az isteni vágyakozásban,
ahogy kerestél.

Addig ismeretlen voltál nékem,
csak kerülgetett képzeletem,
megrajzoltam magamnak képed,
próbáltam formát adni néked,
de nem sikerült.

S mert láttad, vágyom tudni, ki vagy:
megfejtetted előttem önmagad.

A végtelen ég kéklő mezején
egy csillag indult el énfelém.
Megállt fölöttem, s néztem ott
azt a remegő, fénylő csillagot:
és közben történt valami velem.

- A szívemben kettéhasadt az élet,
jászol formája lett a mélyedésnek:
és fájni kezdett bennem a bűn.

- Majd egy kereszt lett a tátongó résben,
s ott láttam szörnyű szenvedésben
vonagló, véres, könnyes arcod:
ott vívtad értem a harcot,
hogy megismerjelek.

- Most már tudom, ki vagy,
milyen a lényed:
minden képzeletem semmivé lett.
Ilyet gondolni sem tudtam, mertem,
én ilyen érzést még nem ismertem.

Rád csodálkozom, és sírva kérdem,
hát ilyen Istenem vagy nékem?
Aki jászlon, kereszten,
véres halálon át jöttél,
hogy megismerjelek:
megtanuljam, milyen szereteted?

 

szerda, február 06, 2013

Jézus kiáltása a kereszten


„Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?”
(Máté evangéliuma 27. fejezet 46. vers)

Mai napig megremeg az ember szíve, ha olvassa Jézus szenvedéstörténetét. Az elárultatást és elfogatást a Getsemáné kertjében, a kihallgatást Annás, Pilátus, Heródes udvarában. A megostorozást, a via Dolorosa állomásait…

… és a keresztre feszítést. A latorral történt beszélgetést, amikor Jánosra bízza édesanyját, és mikor megszomjazik. De a fent említett mondat, mintha kilógna a sorból.

Hiszen ezt a kérdést: „Istenem, miért hagytál el engem?” mi emberek, kishitűségünk és földhözragadt látásmódunk miatt szoktuk kérdezni. Bizony, ezen szavak olyan méltatlanok a világ Megváltójához.

Vannak, akik épp ezért megpróbálják kimagyarázni e mondat okát, keresik a különböző értelmezéseket, fordításbeli eltéréseket, stb. Pedig ennek az ellentmondásosnak tűnő felkiáltásnak oly egyszerű a magyarázata.

Ez a mondat egy idézet; a szenvedő Messiásról szóló 22. Zsoltár 2. verse. Melynek későbbi verseivel is találkozhatunk az evangéliumban. Igaz, nem Jézus által mondott idézetként, hanem az események alakulásában.

„A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! (8-9. vers)

„Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.” (17-19.vers)

És ha e zsoltár fényében szemléljük Jézus kiáltását, megérthetjük, ez nem az aggodalom és félelem kérdése, hanem egy kódolt üzenet, melyet, „akinek van füle érti”, egy kiáltás; emberek vegyétek észre, a próféciák szemetek láttára teljesednek és a megváltás most „elvégeztetett”.

S mikor előtör fájdalmas perceinkben belőlünk is ez a rossz gondolat és keserű érzés: „ez azért történt velem, mert elhagyott az Isten”.  

Kérjük Őt:
Uram, nyisd meg fülem, hogy meghalljam hangodat!
Nyisd meg az értelmem, hogy felfogjam, mit akarsz életemmel!
Nyisd meg szemeimet, hogy meglássam, milyen jó a te törvényedben járni!
Nyisd meg az ajkamat, hogy hirdesse szám a te dicséreted (Zsolt.51:17)

kedd, február 05, 2013

Hogyan legyünk bölcsek?



„A bölcsesség nagyobb erőssége a bölcsnek, mint tíz olyan ember, aki a várost kormányozza.” Prédikátor 7,19


Szeretnél bölcs lenni? Ma reggel elárulok neked valamit. Isten szeretne téged is megajándékozni a bölcsességgel. Fogadd el tőle!

Bölcs ember az, aki megérti Isten útmutatását, tanácsát. Szeretnék segíteni, hogy mi módon lehetséges ez.




1 – Legyen egy működő antennád!
 Isten akaratát csak az tudja megérteni, akinek van vevőkészüléke. A bűn elválaszt Istentől, az Újjászületés összeköt. Szüless újjá Lélek által. 

2 – Teljesítsd Isten akaratát!
Isten nem az egyik tanácsadód a sok közül. Ha nehéz helyzetbe kerülsz, a barátaidtól kérsz tanácsot. Ez jó is, de Isten válaszát ne egynek tekintsd a sok válasz közül, hanem az egyetlennek.

3 – Szenvedélyesen kérd Isten útmutatását! 
Jakab apostol azt írja az első fejezet ötödik versében „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.”
Aztán a hatodik versben hozzáteszi „De kérje hittel”

4 – Folyamatosan figyelj Istenre!
Ne csak akkor menj hozzá, ha bajban vagy, legyen állandó figyelőszolgálatod. Tedd fel a kérdést „Ma mire akarsz megtanítani engem?” Akkor lesz bölcs a nyelved, ha van nyitott füled. 

5 – Élj együtt Jézussal!
"Aki befogadja parancsaimat és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, én is szeretni fogom őt, ahhoz megyünk, szállást készítünk magunknak nála és kijelentem neki magamat." János 14,21
Sok embert ennek az igének csak a vége érdekel, hogy jelentse ki Isten neki magát, és elfelejtkeznek az elejéről. Isten annak jelenti ki magát, aki megtartja a parancsolatait.

Így lesz erőséged a bölcsességed!

hétfő, február 04, 2013

Gyermeki alázat


„Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”
Máté evangéliuma 18:4

„Ki a nagyobb?” Ki lesz a nagyobb? Ezek a kérdések foglalkoztatták a kedves tanítványokat, miközben Mesterül mást sem tett, mint önmagát megalázta, és engedelmeskedett a mennyei Atyának mindhalálig.

Aki Jézus mellett valami rangra, vagy emberi elismerésre vágyok, rossz úton jár. Aki a sikertelenségei, és eredménytelenségei kompenzálására vágyik a vallásos élet segítségével, az is csalódni fog.

A gyermekei alázat, melyet itt példaként állít Jézus, elsősorban az engedelmességről szól. Egy gyermek (akármilyen dackorszaka is van) általában engedelmeskedik a szüleinek. Minél kisebb, ez annál inkább igaz. Rá van szorulva szüleire, képtelen lenne gondoskodni önmagáról. Szüksége van rájuk.

Minél nagyobban vagyunk, annál inkább próbálgatjuk határainkat, és a végén már azt gondoljuk: „elég nagyok vagyunk már ahhoz, hogy senki ne mondja meg mit csináljunk!” Krisztus példája épp azt mutatta meg, hogy még Ő sem tartotta megalázónak, hogy kövesse a mennyei vezetést. Önként lemondott isteni előjogairól és úgy élt, ahogyan Ádámnak és Évának kellett volna: uralkodni, de mégis engedelmeskedni.

Az Édenben Isten átruházott valamit az uralmából, mert nekünk adta a teremtet világot, és azt kérte, hogy uralkodjunk rajta. Ez nem zsarnokságot és kizsákmányolást jelent, hanem felelős sáfárkodást, gondoskodást, miközben mindvégig tudom, hogy én is számon kérhető vagyok, és Istentől függök minden pillanatban.

Van mit tanulnunk a gyermeki alázatból, de még inkább a Krisztus-i szolgálatból. Az igazi „nagyság”, ebből fakad. Nem a „jogainkért” harcolunk, nem a rangot, az elismerést keressük, hanem tudjuk helyünket a világban, és elfogadjuk Isten szelíd vezetését.

vasárnap, február 03, 2013

Mr. Tökéletes visszatér


„Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Máté evangéliuma 23:12

Emlékszel, bemutattam már neked Mr Tökéletest. Ő az, akinek mindig minden sikerül, aki első a legjobbak között, akitől mindenki tanulhatna, és akinek soha nincs szüksége tanácsra. Ő az, akiről úton-útfélen hallasz, akit eszelősen csodálnak az emberek, és legendákat szőnek köré. Ő a sztár, aki félreállít az útból, hogy több hely legyen számára, a hős, akinek neve minden „Adományozók” vagy „Jótevők listáján” az első helyen szerepel. Akinek az arcképével mindent el lehet adni, és példaképként díszeleg a tini lányok szobájának falán. 

Ma reggel Isten talán szeretné újra felhívni a figyelmedet, hogy ez nem az Ő útja. Ő maga sem így élte itt közöttünk az életét, így hát te se áhítozz a csillogás után. Sokkal nagyobb hős lehetsz vele a csendben, a titokban, akkor, amikor a rivalda fénye épp az ellenkező irányba világít. Sokkal többet ér egy néma mosoly, amit csak az lát meg, akinek igazán szüksége van rá, egy csendben átnyújtott szendvics az utcán kéregető idős embernek. Egy bizalommal nyújtott segítő kéz a bajban lévőnek. 

Sokkal többet ér az egyszerűség a nagyvilág színpadánál, hiszen az utóbbi elmúlik, de az első örökre megmarad. Sokkal többet ér, ha Isten útján jársz a csendes nyugalomban, és békéjét nyújtod a megfáradtaknak, mintha mindenhol a te jócselekedeteidről zengenének. Sokkal többet ér, amit Isten lát a szívedben, amit Őérte és a másik emberért teszel őszintén, mint az egész emberiség színjátéka. 

Élj hát egyszerűen, barátom! Élj Isten oldalán, és Ő megadja neked az igai jutalmat!