szombat, október 27, 2012

Nyilvánvaló…


„Mert ő szabadított meg minket, ... Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.”
2Tim 1,(9)-10.

A lábaik gyorsan szaporáztak a sír felé, rohantak mind a ketten. A fiatalabb gyorsabb volt, ő előbb ért oda, de megadta a kellő tiszteletet és megvárta társát, hogy az mehessen be előbb. A sír valóban üres volt, ahogy az asszonyok állították. Nem volt benne, se körülötte senki. Eltűntek az őrök, már nem volt sehol a kertész, nem volt sehol, se közel, se távol egy személy se rajtuk kívül, csak az éledező és egyre bizonyosabbá váló remény: hogy valóban megtörtént! Ők azonban mégsem merték hinni Uruk feltámadását. Szívük bizonytalan, lappangó örömével telve tértek vissza tanítványtársaikhoz, hogy beszámoljanak. Jézus testét nem találták, csak azt a gyolcsot, amibe betekerték azon az estén ideiglenes búcsúzóként, hogy majd a nyugalomnap elmúltával visszatérjenek és leróják kegyeletüket. Kezdetét vette a találgatás, mi történt? „Biztos valaki, vagy valakik ellopták a testet.” – jött a hír a városból, mi nagyon valószerűtlennek tűnt. Ki tett volna ilyet, kinek állt volna érdekében? Különben is ott volt az őrség, akiket le kellett volna gyűrni. De pont ők állították saját szégyenük, hogy nem vigyáztak és addig történhetett a dolog. De akkor mért vitték el mezítelen? Miért göngyölték ki, vagy miért vesződtek újra kötözéssel, ha sietős volt tettük, mert azok kinn aludtak. Aki fél, hogy rajtakapják, legyen bármi nemes szándéka is a tolvajnak, mégse tesz ilyet. A lopás tehát kizárva. A papok azzal, hogy megölték, már elérték céljukat. A további bonyodalmak azoknak nem érdekük. Ők maguk pedig nem tettek semmit, akkor mi történt? „Harmadnapra feltámadt, ahogy ígérte!” – tört fel valakiből a bizonyság, de még most sem mertek utat adni neki, ahogy az asszonyok jó hírének sem, egészen addig, amíg Ő maga meg nem jelent. „Békesség néktek.” – mondta, és megállt középen.

Akkor nyilvánvaló lett minden, választ kaptak kérdéseikre. Aki holt volt, most újra élt, hogy élete mindegyiküké lehessen.

péntek, október 26, 2012

Feltámadás, elragadtatás



„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat.  Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.”
1Thessalonika 4:13-17.

Mit is akar Jézus ma reggel megértetni veled?
1.)    Ne szomorkodj azok miatt, akik az Úr Jézusba vetett hitben haltak meg, mert lesz feltámadás!
2.)    Amilyen biztos, hogy Jézus meghalt és feltámadott – és ugye ezt Te is nagyon jól tudod – ugyanolyan biztos, hogy fel fogja támasztani az elhunytakat.
3.)    Nem a mennyből hozza le őket, hanem sírjaikból fogja előhívni – trombitaszóval, isteni harsonával.
4.)    Velük együtt fogunk az Úrral találkozni és mindenkor vele lehetünk.
5.)    Ezek az igazán vigasztaló Igék!
Kicsit furcsa dolog a halállal foglalkozni. Nem szeretünk erről beszélni. Pedig amilyen biztos az, hogy megszülettünk, annyira biztos a halál is. Hacsak nem élve találkozunk majd a mi drága Jézusunkkal. Ezért hát ma, amíg élünk, gondoljunk arra: vajon a Jézus Krisztusba vetett hitben járok? Ha meghalok, azok között leszek majd, akiket feltámaszt az Úr az Ő eljövetelekor? Fontos erről is gondolkodnunk. Vessünk számot életünkkel. Éljünk úgy ma, hogy örökké jól érezhessük majd magunkat a mi Teremtőnk országában. Ugyanis, ha ma nem törődsz ezzel, nem foglalkozol vele, mert annyi más dolgod van, akkor nem fogod majd jól érezni magad egy olyan helyen, ami számodra ismeretlen. Ugye, nem szeretnéd ezt? Hívlak, gyere, készüljünk együtt a nagy találkozásra, hogy Jézus eljövetelekor akár élünk, akár feltámaszt minket, de mindenképpen vele legyünk.

csütörtök, október 25, 2012

Boldog reménység

"mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését"
(Tituszhoz írt levél 2:13)

Házasságom első 6 hetében megtanultam, hogy mit jelent boldogan remélni. Míg általában a reménykedés ideje az esküvő előtt szokott lenni, nekem ismételnem kellett. Nagyszerű volt az esküvő, csodálatos a nászút, és szomorú az elválás... Mert a feleségemnek még hat hetet kellett eltöltenie munkában, míg utánam költözhetett.

Amit megtanultam, hogy a boldog remény nem időhöz kötött, hanem eseményhez. Nagyon vártam már, hogy a feleségem újra ott legyen mellettem éjjel és nappal. És ez volt a boldogság és a várakozás motorja. A gyerekek születésnapjuk után egy nappal már várják a következőt, mert szeretnének ajándékot kapni megint. Az esküvő előtt a pár várja a jókívánságokat, no meg a nászéjszakát. Aki új autót vásárol, alig várja, hogy a kulcsot az indítózárba helyezze és meghallja a motor hangját.

Mit jelent az Ön számára Jézus eljövetele? Meg tud nevezni belőle olyan apróságokat, amik sokszor az eszébe jutnak? Amikről álmodozik? Hogyha szeretne okot találni rá, akkor olvassa el ezeket a szavakat:

"Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."


szerda, október 24, 2012

Az igaz ember védelme


„Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?! Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek. Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz? Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.”
11. Zsoltár 1-4. vers

Sok ember számára megválaszolhatatlan kérdés: Ha az Isten szeret, miért engedi meg, hogy ártatlanok szenvedjenek? Miért nem vet véget a fájdalomnak? Sőt, egyáltalán miért hagyta, hogy a bűn megjelenjen az univerzumban?

Miért nem fogta meg Ádám és Éva kezét ott az Éden kertjében? És persze miért nem fogja meg a mi kezünket, mielőtt rosszat tennénk? Miért nem állítja meg a lábunkat, mielőtt rossz döntést hoznánk? Miért nem fogja be a szánkat, mielőtt olyat mondanánk, amit később megbánunk?

Ám ezekkel a kérdésekkel Isten szeretetét kérdőjelezzük meg. Azt a szeretetet, amely nem gépiesen bólogatónak alkotott meg minket, hanem önálló döntéssel felruházott lénynek, aki nem parancsra, hanem önszántából viszonozhatja ezt a törődést.

Viszont hibás az a manapság keresztény körökben divatos elképzelés is, miszerint, aki igazán hisz, azt nem érheti baj, nem lehet beteg, nem lehet szegény, munkanélküli, stb.

Mai zsoltárunk szerzőjének, Dávidnak az élete az egyik legjobb példája annak, hogyan védelmez az Úr. Isten nem kényelmes életet ad. Pásztorként medvékkel, oroszlánokkal kellett megküzdenie, aztán Góliáttal, később Saul elől fut, és saját fia, Absolom is fellázad ellene.

S Dávid életéhez hasonlóan minden bibliai hithős komoly nehézségeken ment keresztül. Akik néha, ha fel is tették a kérdést: „Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?” (Zsolt.10:1), végül mindig meglátták a fejük felett összecsapó hullámok között is Isten gondoskodását.

Aki ma is védelmét ígéri neked: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.” (Ézs.43:1-2)

kedd, október 23, 2012

Jézus jön! Ha várod, ha nem, Ő jön!

„Az időkről és időszakokról pedig atyámfiai nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság! Akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek. De ti atyámfiai nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagytok az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.” I.Tess.5,1-8.



Amióta Jézus felemelkedett e földről, késői tanítványok milliói várják, hogy beteljesedjen az Ige, és újra meglássák Őt visszatérni az ég felhőiben. Ez a kereszténység legnagyobb reménysége, létének célja, hogy végre vége legyen minden bajnak, fájdalomnak és boldogan élhessünk egy újjá teremtett világban, ahol már nem uralkodik a bűn. Emberek tömegei kiáltanak fel: Mikor történik már meg ez a csodálatos esemény? Sokat kell még várni? Hiszen minden készen áll arra, hogy bekövetkezzék!         A világon az események sora azt mutatja, hogy Jézus nemsokára eljön, hogy véget vessen a nyomorúságnak és szenvedésnek!

Pál apostol két példát is elénk tár, hogy megértsük az esemény váratlanságát. Az egyik a tolvaj példája. Még nem hallottam olyan tolvajról – bármilyen intelligens is – aki mielőtt betörne a házba írna egy képeslapot a tulajdonosnak, hogy „várhatóan a jövő héten kedden éjszaka 23,54 perckor érkezem. Kérem, ha nem akarja, hogy rongálást okozzak, ne zárja be a bejárati ajtót!” Ugye ilyen nincsl?! Ez azért van, mert a tolvaj pont akkor jön, amikor nem várjuk, és pont olyan módon, ahogy nem is számítunk rá!

A másik példa a szülés példája. Ez bármelyik nővel megeshet! Már jó előre elő van készítve a csomag, amit vinni kell magával, ha jön a baba. Elgondolkoztam azon, hogy miért nem ér rá akkor összecsomagolni, amikor már érzi az asszonyka, hogy hamarosan szülnie kell? Azért, mert bár várható, hogy hamarosan menni kell, de mégis váratlanul jön el a pillanat, amikor már „éles” a helyzet!

Jézus eljövetele is ilyen esemény lesz! Bár nemzedékek sora várták már, hogy bekövetkezzen e nagy esemény, eddig még nem történt meg, de ez nem azt jelenti, hogy nem is fog! Minden jel arra mutat, hogy Jézus már készül visszatérni! Bár még nem látjuk Őt, de már a lépéseit halljuk! Régi, nagy épület volt, ahol az általános iskolai képzést befejeztem. Hatalmas falak, hosszú folyósok! Amikor becsöngettek az órára, egy kicsit elcsendesedtünk és vártuk a tanárt. Még nem érkezett meg, nem láttuk Őt, de már a lépéseit hallottuk, és tudtuk, hogy közeledik, mert kopogott a cipője…

Jézus is így fog visszajönni! A jelek tömkelege kiáltja, hogy hamarosan visszatér! Nem az a kérdés, hogy visszajön-e, vagy nem! Az sem jó kérdés, hogy mikor! Bár nem tudjuk a napot és órát, hogy ez a várva várt esemény mikor következik be, de az biztos, hogy nemsokára! Így tehát ne azzal foglalkozzunk, hogy mennyi idő van még hátra, hanem azzal, hogy készen várjuk Őt! Mi, keresztények, nem vagyunk a sötétségbe, mint mások! Sokan vannak, akik mindenféle zavaros tanítást követnek. Sátán ezer módon próbálja becsapni őket, de mi nem szabad, hogy kövessük ezeket! Jézus világosan beszélt visszajövetele jeleiről, amelyet komolyan kell vennünk!

A mi szerető Megváltónk visszatér, ha várod, ha nem! Ha készülsz az Ő eljövetelére, ha nem, ez hamarosan valóság lesz! A nagy kérdés az: ha ma be kellene fejezned az életedet, vajon Isten üdvözítene? Élj úgy, hogy ez bekövetkezzen!

Kormos Tivadar

hétfő, október 22, 2012

Isten hatalmas volta


"Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!"
Rómabeliekhez írt levél 11:33

Isten hatalmát tapasztalva egyszerre érzünk félelmet és bizalmat. Felelem, és hódolat van bennünk, elismerjük nagyságát és saját korlátainkat. Ugyanakkor jó érzés olyan valakibe kapaszkodni, aki mindenkinél erősebb, és bölcsebb.

Az Isten-ember arányokat nehéz leírni földi hasonlatokkal. Hatalma, bölcsessége, ereje felfoghatatlan számunkra. Teremtő "legyen" szavára szépen sorban megtelt a föld élettel miután az élethez megfoghatatlan számunkra. Hogyan működteti szabályos rendben az égitestek milliárdjait? Titok számunkra. Hogyan tarja fenn az élet számtalan formáját, és hogyan kommunikál az emberrel? Ki értheti meg?

A legnagyobb titok talán mégis az, hogy a bűnös, elveszett állapotában lévő ember, hogyan üdvözülhet, hogyan lehet újra teljes, bűntelen, örök élete. Az az igazság, hogy Isten sokkal inkább munkálkodik a mi megmentésünkön, minthogy azt mi gondolnánk.

"Nem késik az ígérettel az Úr, még ha némelyek késedelemnek tartják is, hanem hosszútűrő irántatok, nem akarva, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson." (2Pét 3:8-9)

A Biblia szerint nem fog mindenki megtérni. Eddig sem volt így, és ezután sem lesz másként. Isten nem mondta mikor jön vissza, tehát késni sem tud. Az eljöveteléig hátralévő időben viszont egyértelműen azon dolgozik a legkülönbözőbb módokon, hogy megmenthessen bennünket a biztos pusztulástól. "Kikutathatatlan" útjai bennünket is elérnek. Meglátjuk-e benne Isten szeretetét?

vasárnap, október 21, 2012

Kenyér és hal


„Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek? Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket. Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba. Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.”
János evangéliuma 6:5-13


Nem, Ő nemcsak valami keveset akar neked adni. Nem kóstolót, ami után még éhesebb leszel, hanem azt akarja, hogy végre lakj jól. Végre érezd át, milyen is az igazi szeretet, hogy többé ne legyél éhes, hanem ismerd és tapasztald meg Istent. Ő azt akarja, hogy végre lakj jól Vele, és ne nyúlj holmi hamis gyorsételekhez, olyan istenképekhez, amiknek semmi közük sincs a valósághoz. 

Szeretné, ha többé nem éreznéd azt a kimondhatatlan űrt szíved mélyén, ha végre betölthetné életedet. Szeretné, ha közel engednéd magadhoz, és te magad ismerhetnéd meg a Mindenhatót. 

Mert Ő szerepet szánt neked. Igen, számít rád. Azt szeretné, ha kenyér és hal lennél az Ő kezében. Azt szeretné, ha rajtad keresztül sok-sok emberhez eljuthatna az igazi szeretet. A szeretet, ami nem személyválogató, ami nem a maga, hanem mások hasznát keresi. A szeretet, ami összeköti a mennyet a földdel, embert az emberrel, és begyógyítja a fájó sebeket, az Isten szeretete. 

Ma reggel tedd az Ő kezébe életed! Engedd, hogy hálát adjon érted, hogy megköszönje döntésedet, és felhasználjon másokért.