szombat, július 07, 2012

Templomban


Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett.”
Zsidók 10,19(-23)

Nem kaptam vallásos nevelést, de mindig szerettem bemenni a templomokba, akármerre jártunk az országban. Megfogott a belső békesség és nyugalom, ami a több évszázados falakból sugárzott; a magas belső tér, ami önkéntelenül is fölfelé, az ég felé emelte a tekintetet. Az Isten felé.

A templomok még ma is igyekeznek követni az első templom mennyei mintáját. A legtöbben létezik egy hely, ahová csak a pap, a szolgálattevő léphet be, ahol a tradíció szerint Isten lakik. Pedig Isten nem zárható falak közé, még kevésbé igaz, hogy csak a beavatottak járulhatnak elé és ők is csak ritkán és bizonyos esetekben. Mi mindannyian biztosak lehetünk abban, hogy a mennyei templom ma nyitva van előttünk. Isten nem rejtőzik el előlünk, sőt Ő maga nyitott utat a vele való találkozásra.

Jézus Krisztus azért ontotta vérét, hogy személyesen és nem közvetítők útján ismerhessük meg őt. Sőt, a Bibliát is azért adta a kezünkbe, hogy a kapcsolatunk Vele még közvetlenebb legyen. A Szentírás Őt nevezi az Útnak, mely Istenhez visz; Őt nevezi az Ajtónak, aki által beléphetünk Isten elé.

Talán nehéznek találod a megértést, de szinte ez az egyetlen kockázat, amit vállalnod kell, a tanulás kockázata. Nyitottnak kell maradnod arra, hogy új ismereteket szerezz, hogy úgy tapasztald meg Istent, ahogy Ő szeretné; az Igén és az imádságon keresztül. Szánd rá magad még ma! Szánd rá magad hittel!

péntek, július 06, 2012

Hozzánk hasonlóan megkisértetett


„Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt.”
Zsidókhoz írt levél 4:15.

Másként fordítva: Neked olyan főpapod van, aki megindul gyengeségeidet látva, mert Ő is – hozzád hasonlóan – mindenféle kísértéssel találkozott, de bűnt nem követett el.

Találkoztál már ezzel a szóval, hogy „megindul”? Tudod, mit jelent? Azt, hogy látva próbáidat, küzdelmeidet, harcodat, mindennapi gondjaidat, Ő olyan nagyon szeret, hogy megesik rajtad a szíve, olyan mélyen együtt érez, hogy veled sír, amikor sírsz. Együtt aggódik, együtt izgul veled.

„Ne hidd, míg száll sóhajod,
Hogy Teremtőd nincsen ott.
És ne hidd, ha könnyezel,
Hogy Teremtőd nincs közel.
Belénk oltja örömét
Hogy bajunk Ő zúzza szét
És míg meg nem enyhülünk
Mellénk ül és sír velünk.”
(Blacke)

Ott áll, óvó karjait mögötted tartva, hogy el ne ess – és azt mondja: „Drága gyermekem! Pontosan tudom, mit érzel! ÉN átmentem ezen a próbán. Sátán pontosan egy ehhez hasonló kísértéssel támadt rám. Együtt érzek veled. Tudom, és ismerem fájdalmadat. De hidd el, ahogy én győztem – Atyámba vetett hit által – Te is győzhetsz, ha erősen fogod kezem. Én ott állok melletted. Bízz bennem! Nem engedlek el. Együtt győzni fogunk!”
És a Te drága Jézusod magához ölel. Mert neked olyan főpapod és barátod van, aki megindul gyengeségeidet látva, mert Ő is – hozzád hasonlóan – mindenféle kísértéssel találkozott, de bűnt nem követett el.
VELE Te is győzhetsz!

csütörtök, július 05, 2012

Ne legyen fogyatkozásunk!

"Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: "Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére".

Zsidókhoz írt levél 4:1-3 

Valakiknek ígéret adatott, de nem értek vele semmit, mert engedetlenek voltak. Mások jó hírt hallottak, de nem volt hasznuk belőle, mert nem hitték el. Aki hisz és hűséges, annak egyszer eljön az a nap, ami olyan tökéletes, mint a Föld első szombatja volt - makulátlan, fejlődésre képes, mentes minden rossztól és üdítően pihentető.

Vigyázz, mert bár gyönyörű az ígéret, de el lehet szalasztani. Például hitetlenség miatt. 

"Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen."
"Túl egyszerű: Valaki már kifizette az ártat, nekünk csak el kell fogadni."

Túl szép, de nem azért, mert hamis, hanem mert Attól a Hatalmas Istentől származik az ötlet, Aki a Leghatalmasabb a Világegyetemben.

De le lehet maradni erről az eszményi nyugalomról a késés miatt is. 

"Túl elfoglalt vagyok."
"Sok tervem van még Isten nélkül."
"Nem lenne nyugodt a lelkem, ha Istent elfogadnám, mert sok dolgot nem tehetnék már meg az életben."

Egy rabbitól egyszer megkérdezte valaki:
- Rabbi, mikor kell megtérnem legkésőbb az életben?
A rabbi válaszolt:
- Egy órával a halálod előtt.
- De honnan tudjam, mikor fogok meghalni?
- Ezt senki sem tudja, ezért a legjobb az, ha máris Istennek adod az életedet - válaszolt a rabbi.

Késés, hitetlenség, engedetlenség: rokonok. Sajnos ha lekéstük a vonatot, már teljesen mindegy, milyen okból.

A zsidó nép, akiket csodák sorozatával hozott ki Isten Egyiptomból, a folyamatos zúgolódásuk és hitetlenségük miatt nem akkor és nem úgy vonultak be Kánaánba, ahogyan Isten szánta nekik. De ha még meg is történt volna, mi abból nem profitálnánk. Isten olyan nyugalmat ígér, ami nem származás, hanem hit által kapható, teljesen ingyenes és örök életre szól!

Én kérek belőle! Veled mi a helyzet?

szerda, július 04, 2012

Isten népének szombatja


„Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképpen Isten is a magáéitól,”(Zsidókhoz írt levél 4. fejezet 9-10. vers)

Mai zaklatott és túlhajszolt világunkban, mindannyian vágyunk egy kis lazításra, pihenésre, amikor kiléphetünk végre a megszokott hétköznapi teendők sűrűjéből és azokkal és azzal törődhetünk, amit igazán szeretünk.

Mégis oly sokak számára mindez megvalósíthatatlan álom csupán, hiszen oly gyakran hallom: - Milyen jó nektek, adventistáknak! Minden héten ott a szombat. S ilyenkor mindig visszakérdezek: Miért a ti naptárotokban hat napos hetek vannak? Kivették a szombatot?

A Szentírás első lapjai (1Móz.2:1-3) és a Tízparancsolat (2Móz.20:8-11) is arról tanúskodnak; a szombat nem más, mint Teremtőnkre és teremtettségünkre való emlékezés napja. Olyan ez, akár egy születésnap. Éppen ezért a bibliai nyugalomnap, mint ahogy a születésnapunk sem változtatható meg. S mi teszi olyan különlegessé?

Nem más, minthogy Isten ezt a napot veled szeretné tölteni. Sok meglepetéssel készül hétről hétre. Az Igéből, és a közösségen keresztül szeretne bátorítani, tanítani, vigasztalni, figyelmeztetni. Kifejezni feléd, hogy fontos vagy számára.

Mert a szombat igazi áldása, nem magában a napban, és nem is benned van, hanem abban, hogy elfogadod Őt, és az általa készített ajándékokat.

Figyelj tehát! Légy készen!

Már csak kettőt kell aludnod és Jézus meglátogat, hogy elhalmozzon ajándékaival. 

kedd, július 03, 2012

Tökéletes vagyok!!!







„Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.” Zsid. 10,14.









Ha azt mondom: „tökéletes vagyok!” bizonyára rám néztek és azt gondoljátok: „Na! de büszke!!” Vagy netalán valaki arra gondolhat, hogy elment az eszem! Persze! Hát ki az, aki tökéletes közülünk??? Azt mondod: „senki”! Miért? Akkor tévedett a Zsidókhoz írt levél írója? Akár hányszor olvasom ezeket a gondolatokat, mindig azt sugallják nekem, hogy „tökéletes vagyok!”
Szerintem tisztázni kell négy kérdést!
1.Mit értünk mi azon, hogy valaki tökéletes?  
2.Mit jelent a Bibliában a tökéletesség?
3. Kik a tökéletesek? 4. Ki által válunk tökéletessé?

1. Ha mi a tökéletességre gondolunk egy hibátlan embert képzelünk el, aki soha nem téved, aki mindig mindent jól csinál, aki valóban bűntelen, szeplőtelen.

2. A Biblia viszont különbséget tesz a bűntelen és a tökéletes között. Lehet valaki tökéletes úgy, hogy nem bűntelen! Hogyan? Úgy, hogy a tökéletességet nem olyan módon éri el az ember, hogy megfeszíti izmát, ereit, és valahogy kibírja, hogy nem csinál rosszat, hanem a Biblia szerint a tökéletesség egy státusz és nem egy egyéni produktum.

3. Ilyen módon tehát az Ige alapján mindazok tökéletesek, akik ebbe a minősítésbe kerülnek bele.     Ez nem azt jelenti, hogy ezek után már nem követ el bűnt az illető, hanem azt, hogy Isten nem a cselekedeteit fogja vizsgálja, hanem a döntését.  Nem „kilóra” méri már az Úr az embert, hanem azt nézi, hogy mi van rajta! Vajon befedezi-e őt az a lepel, amely eltakarja bűnös életét? A tökéletesség egy olyan palást, amelyet Isten akkor helyez ránk, amikor elfogadjuk Jézus személyes Megváltónknak. Nem minket lát tehát, hanem Jézus áldozatát!

4. Ennek alapján tökéletes vagyok, ha „Jézusban” vagyok! Az Ő áldozata tökéletesen elég az üdvösségre! Ha valaki üdvözül, az nem azért fog, mert olyan cselekedetei vannak, amelyek érdemessé teszik az örök életre. Ha valaki elkárhozik, nem azért kárhozik el, mert sok bűne van. Nagyon egyszerű üdvözülni és nagyon könnyű elkárhozni! Az én döntésemen múlik mindez! Ha üdvözülni akarok, akkor csak annyit kell tennem, hogy elfogadom Jézustól azt a palástot, amelyet a mennyei szövőszékeken készítenek nekem. Ez a palást tesz méltóvá arra, hogy beléphessek Isten országába! Erről beszél Jézusnak a „királyi menyegzőről” szóló példázata. (Mt.22.) Akik tehát tökéletesek, ilyen értelemben azok! Én úgy döntöttem, hogy kérem Jézustól ezt a palástot! És Te?

Na, hogy látod? Tökéletes vagyok?

Kormos Tivadar

hétfő, július 02, 2012

Isten sátora az emberekkel


"Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük."
Jelenések könyve 21:3

A sátorozásban van valami izgalmas, romantikus dolog. Pár napig, vagy egy hétig el lehet benne aludni még egy kényelmetlen szivacson is. Az viszont, hogy valaki éveken, évtizedeken át sátorban lakjon, már komoly kihívás. De mi a helyezet Istennel? Miért akar ő velünk sátorozni?

A Biblia szerint Isten a végsőkig elmegy, hogy az emberrel újra helyreállítsa kapcsolatát. Mi távolodtunk el tőle, de ő közeledik hozzánk, keresi a megbékélést. Isten szólította meg Ádámot és Évát az Éden kertjében, ő hívta el szolgáit, hogy képviseljék őt, és ő szabadította meg népét az Egyiptomi fogságból. Miután az Úr szövetséget kötött Izrael fiaival elrendelte, hogy készítsenek neki egy sátrat, hogy mindig velük lehessen. Ezt mondta Isten: "És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttök lakozzam. Mindenestől úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját.  (2Mózes 25:8,9)

Isten mindenható, tehát mindig és mindenhol jelen van, mégis úgy döntött, hogy látható módon is közösséget vállal választott népével. A sátor, majd később a kőtemplom azt üzente: veletek vagyok, itt vagyok, elérhető vagyok számotokra.
Istenhez bárki bármikor mehet, az ajtó nyitva áll. A bűnös ember – a közbenjárón keresztül – megközelítheti a szent Istent, ami egy óriási kiváltság.

A Jelenések könyvének próféciája azonban még ennél is tovább megy: Isten az elbukott, de megváltott embert és annak lakhelyét választja örök otthonának, miután mindent újjá teremtett. Az új Jeruzsálem lesz az a hely, ahol majd Isten velünk lakozhat, ahol "sátorát" felállíthatja.

A sátor-templom valójában ezt jelképezi: a megváltottak örökre együtt lehetnek Istenükkel.  Ezért lesz teljesen más értelme a földi hajléknak. " És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány." (Jelenések könyve 22:22)

Amikor legközelebb templomba, vagy imaházba mész, erősítsen az a reménység , hogy hamarosan szemtől-szemben állhatsz Isteneddel, aki örökre velünk lesz!

vasárnap, július 01, 2012

Te is hazatalálsz...

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.”
János evangéliuma 14:1-3

Vágyunk mindannyian valami jobb, valami igazi után. Egy otthon, amit igazán annak mondhatsz, ami a tiéd, és nem kell félni attól, mikor teszi rá mérettelen kezét az egyik-másik pénzintézet. Ahol biztonságban vagy, saját ízlésed szerint alakíthatod, és ahol együtt lehetsz azokkal, akiket igazán szeretsz.

Egy hely, ahol nem fenyeget semmiféle válság. Egy hely, ahol nincs többé búcsú és Isten hozzád. Egy hely, ahol nincs többé különbség ember és ember között, és ahol a régi eszmék makulátlanul élnek az ott lakók szívében. Egy hely, ahol te szereted a másikat, és ő is így viszonyul hozzád. 

Ott nem sül ki soha sem rossz abból a jóból, amit elterveztél, és nem kell fájdalommal kérned a sűrű bocsánatokat, mert már nincs miért. Ott soha nem lesz kimerülten fáradt hétfő, mélabús szerda, hiába váró csütörtök. Soha nem mész majd végig azzal az üres érzéssel a szívedben az utcán, hogy te nem ide tartozol. Nem lesz már magányos tömeg, nem lesz már érdektelenség és fásultság az arcokon. Véget ér ez az önpusztító élet, kórházakat és gyógyszertárakat sehol sem fogsz találni, és már nem lesz olyan hely, ahova fel kellene tenni az írást: Feltámadunk!

Mert már megtörtént a csoda, és megkezdődött az örökkévalóság. Nem lesz már szükség erre a reményre, hiszen a küzdelemnek vége, a Jó győzött a Gonosz felett, és vég nélküli uralma téged is vár: gyere haza, Barátom.