szombat, január 14, 2012

Szívbéli öröm 2012

Jeremiás 15,16


„Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!”

Károli fordítás

Örültünk az ünnepnek. A csillogásnak, a jó társaságnak, a kedvenc ételeinknek és az ajándéknak. A vigalomnak, a közös játéknak, a képeslapokon megjött köszöntéseknek, a szeretetnek, a családnak.

Örültünk az újévnek. Az új reménynek, a felmerülő új lehetőségeknek, hogy minden rossz ellenére mégis van tovább. A mindennapok újrakezdődő, nyugalmat hozó rutinjának. Örültünk, hogy egy kicsit minden megváltozott, mert az egyes után most már a kettest írjuk.

De vajon megmarad-e, tartós lesz-e az örömünk? Nem szárítják-e ki a monoton hétköznapok, az újra viharfelhőként tornyosuló gondok sokasága? Eljutott-e hozzánk a szívbéli öröm? Találkoztunk-e igaz, meg-megújuló forrásával? Megérintett-e bennünket is az Isten élő Szava?

Ha igen, akkor tudhatjuk ezt abból, hogy megváltozott az életünk, megváltozott a gondolkodásunk, napjainkban jelen van a jókedv, a derű.

Ha nem, akkor se csüggedjünk! Mert a mi drága, jó Atyánk nem csak az ünnepben jön közel hozzánk. Az Ige, Isten írott szava, a Szentírás mindennapi örömünk forrása lehet, ha élünk vele. A Biblia által Urunk kész szólni hozzánk. Csak elő kell vennünk, elég csak olvasnunk, az új örömhöz elég csak imádkoznunk.

péntek, január 13, 2012

Szabadító Isten


„Íme, Isten az én szabadítóm, bízom, és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából.”

Ézsaiás 12:2-3.

„Nézzétek: Isten az üdvösségem! Bizalom tölt el, s nincs bennem félelem, mert az Úr az erősségem, a dicsőítő énekem, és az üdvösségem. Örömmel meríttek majd vizet az üdvösség forrásaiból.”

Dicsőítő zsoltár! Isten az én Szabadítóm! Nem rettegek. El tudod ezt ma reggel mondani? Miért félsz? Tedd kezébe félelmedet, gondodat. Bízz benne, Ő ott van! Készségesen teljesíti terveit Veled. Nem eshet le tudta nélkül egyetlen hajszálad sem. Fölfogtad? Gondoskodni fog rólad, ha tökéletesen rábízod magad.

Tudod mi a gond nagyon gyakran? Hogy nem mered megtenni ezt a lépést. Azt mondod imáidban: Istenem segíts nekem! Segíts munkahelyet találni! Segíts leszokni valamiről! Segítsd elhagyni ezt és ezt a bűnömet.

Rájöttem, nem így kell! Mióta azt mondom: Uram, itt vagyok minden bajommal, tehetetlenségemmel. Végezd el bennem és általam, amit Te szeretnél – azóta érdekes módon sokkal több dolog megoldódik. Nem azt kérem, hogy segíts Uram! Ez valahogy azt jelenti, hogy magam is elboldogulok, de itt-ott azért jó lenne, ha te is besegítenél Uram! Nem jó ez így! Engedd, hogy Jézus vegye át életed felett az uralmat – és Te segíts neki azzal, hogy engeded, hogy alakítson. Hogy oda mész, ahova küld. Hogy elfogadod magadat, a körülményeidet, a munkádat – Vele!

És ha örömmel adod át, vagy oda magad Isten szolgálatára, akkor megtelik szád dicsérettel. Akkor nem bírod magadban tartani Vele szerzett tapasztalataidat. Akkor elmondhatod: mindeddig megsegített az Úr – nem éri meg kételkedni! Akkor Te is megfogalmazhatod hálaadó zsoltárodat!

csütörtök, január 12, 2012

A szavak ereje


"Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi."
Példabeszédek könyve 18,21


Kommunikációs karambolok világára ébredtem ma reggel. Még szavak nélkül is mondtam valamit magamról, és mindezt úgy, hogy még csak nem is igaz. Milyen sok félreértést okozhat az, ha félinformációkat tudunk a másik emberről? Sokat. Gyakran élet- halál kérdése is lehet.


Nagyon érdekes és nyilvánvaló tényre hívja fel a figyelmet ma reggel a Biblia. Életet és halált is mondhatsz, és amelyiket gyakrabban teszed, annak a következményeit viseled.

Ezzel kapcsolatban osztok meg Önökkel egy vers részletet, ami tanács és üzenet a mai napra:

"Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna, ..."

részlet Reményik Sándor: Az Ige c. verséből.

szerda, január 11, 2012

Örömhír a világnak

„És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen.”
(Lukács evangéliuma 2. fejezet 10. vers)


Mindig is furcsálltam, azt a lelki vakságot és süketséget, mely a Megváltó születésekor jellemezte az Ő népét. Méltán jelzi ezt a tényt János is evangéliumában; „Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.”(Jn.1:11)

De hogyan történhetett meg mindez? Hiszen mindenki hallhatta a Messiásról szóló próféciákat, anyák meséltek leányaiknak arról, hogy talán majd ők lesznek a kiválasztottak világra segíteni Őt.

Mégis milyen érdekes, József és Mária történetét nem kapták fel a korabeli híradók, még a pletyka szintjén sem, pedig valószínűleg beszámoltak családjuknak és rokonságuknak az angyali látogatásról és ígéretről.

Csak néhányan voltak, akik ott Betlehemben és a Templomban felismerték az Üdvözítő megérkezését.

De vajon változott valami kétezer év alatt? Nem hiszem.

A mai világ szerinti örömhír legalább annyira földhözragadt, mint akkor. Tégy önvizsgálatot! Melyik hírtől lesz jobb kedved? Mit olvasol szívesebben?

Megszűnt a válság. A forint 40 forintot erősödött a külföldi devizákhoz képest. Az üzemanyagok ára holnaptól 15 forinttal csökken. Új munkahelyek nyílnak. A lottó nyerőszámai…

Sosem látott mértékű válság közelít. Lassan úgy fogjuk az utcán söpörni a forintot, mint anno a pengőt. Holnaptól kimerülnek az ország nyersanyagkészletei. Szétesett az Európai Unió, itt a következő háború…

Még ha nem is tartunk egészen itt, mondd, te mit látsz a mai hírekben? És mit adsz tovább a többieknek?

„Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.” (Luk.21:28)

kedd, január 10, 2012

Menj Jézushoz - Ő ma is keres

"És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt.
Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született!"   Zsolt. 87,5-6


Sokszor úgy értünk meg egy igét, ha más bibliai helyekkel is összehasonlítjuk.
Ki Sion, akihez itt szól az Úr?
 Ha tovább lapozzuk a Bibliánkat Ézsaiás könyvéhez és ott az 51 fejezet hatodik versének a végét elolvassuk ezt találjuk:

„….és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te! ”

Egyből érthetőbb lesz a ma reggeli igénk is. „Ezt mondja az Úr az Ő népének…!

Isten figyeli az Ő népét, gondot visel rá, nem hagyja soha magára. Vele volt a pusztai vándorlás alatt, megmutatkozott a jelenléte az égő csipkebokorban, a tűz és füstoszlopban ami vezette Isten népét éjjel és nappal. Ő velük volt akkor is amikor bementek az ígéret földjére Jerikó elfoglalásánál, de még az Ai városnál történt vereségnél is.
Jóban rosszban ő az Ő népével volt!
Velük volt a babiloniai fogságban, de akkor is amikor a bálványokhoz fordultak, és ők elfeledkeztek az igaz Istenről.

Különösképpen velük volt Isten akkor, amikor Fiát elküldte erre a földre, de a népe nem fogadta Őt be. Isten akkor sem vetette el a gyermekeit, hanem az olajfa gyökeréből új ágakat sarjasztott és elindult a kereszténység története. 

Istennek a történelem folyamán mindig volt egy népe.  A kereszténység történetét, ha figyeljük, észrevehetjük az isteni vezetést, és mindig nagyobb és nagyobb világosságra vezetett el bennünket.
Eljövetele előtt ismét elhív egy népet, akiknek azt a feladatot adja, hogy felkészítsék a világot az Ő eljövetelére.

Jézus nemsokára visszajön, készen vagy rá! Ahogyan ő az Ő népével volt az elmúlt hatezer évben ugyanúgy ma is Veled van.  Ő ma reggel is figyel, és vigyáz rád.  Ha elfogadod Őt Atyádnak, ő Fiává, gyermekévé fogad.  
Ne szalaszd el ezt a mai napot, hogy jobban megismerhesd Őt. Keresd vele a kapcsolatot. 
Kérd őt, hogy  mutassa ma is az utat, és vezessen olyan helyekre, adjon olyan lehetőségeket, ahol jobban megismerheted Őt!

hétfő, január 09, 2012

Ábrahám áldása


"Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!  Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.  Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége."
 Mózes 1. könyve 12:1-3

Több vallás számára is rendkívül fontos Ábrahám személye, hiszen ősatyjuknak tekintik kezdettől fogva. Nem véletlen, hiszen Ábrahám nem egyszerűen egy hithős, vagy példakép, hanem Isten ígéreteinek jelképe és biztosítéka.

Isten többször is úgy mutatkozik be, mint Ábrahám, Izsák, Jákób Istene.
Mindegyik ember élete példa lehet számunkra, de itt nem is az emberi érdemekről, hanem Isten cselekvéséről van szó. Ő választotta ki és hívta el Ábrahámot, hogy hagyja ott városát, majd ígérete szerint elvezette Kánaán földjére. Az Ábrahámnak tett ígéret, és megígért örökség azóta is sokakat motivál és bátorít, annyi különbséggel, hogy mi már a mennyei jutalmunkra tekintünk.

De lehet-e itt jutalomról beszélni? Mi volt az Ábrahámnak tett ajánlat lényege? "Te mutass be engem hitelesen, mint az egyedül igaz Istent, én pedig megáldalak, és beviszlek Kánaánba." Ábrahám hűsége, hite többször meg lett próbálva, többször el is bukott. Mégsem a bukásaira emlékszünk igazán, hanem arra, mikor kész volt Isten parancsára akár a saját fiát is feláldozni.

Ábrahám áldása ma is tovább él. Az Úr célba viszi az ígéret gyermekeit, akik szövetségre lépnek vele. Pál bátorító gondolataival búcsúzom:

"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök." (Galáciabeliekhez írt levél 3:26-29)

vasárnap, január 08, 2012

Egy egyszerű imádság

„Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.”
 
Pál második levele a korinthusiakhoz 1:21-22

Uram, nem csodát, nem valami megmagyarázhatatlan természetfeletti dolgot kérek, csak a te jelenlétedet, a te erődet a mindennapokhoz. Nem azt kérem, hogy múljon el a vihar, hanem, hogy veled tudjak járni a tajtékzó tengeren. Nem azt, hogy minden legyen olyan, mint a mesében, csak hogy éljem meg, éljem túl ezt a kalandot veled.

Elfáradtam az élet kockaköveit taposva, és most úgy érzem, nem megy tovább. Emelj fel, kérlek a porból, és adj újra életet, hogy felérve a hegytetőre egész más fényben láthassam a világot. Te vagy az egyetlen, akibe kapaszkodhatok.