szombat, december 17, 2011

Milyen a bölcsesség?

„A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást.”
Példabeszédek 16,23

Azon tűnődtem, ha a bölcsesség ember lenne, milyen lenne? A legtöbben azt a választ adnánk erre a kérdésre, hogy öreg, mert a bölcsesség az eltelt idő, és az alatta megszerzett tudás gyermeke. Erre azonban egy újabb kérdés merül fel bennem. Minden öregember bölcs is egyben, és a megszerzett tudás valóban bölcsé tette gazdáit? A válasz azonban erre is hasonló, mint az előbb. Láttunk már sok férfit és nőt, akik fölött az évek úgy szálltak el, mintha csak kívülről érintette volna őket. Az arcuk megráncosodott, a hajuk megőszült, mégis ifjúkori tévedéseik rabjai maradtak. Ismerek több tanárt is, akik hibái nem javultak meg tudományuk által, sőt sokszor saját „igehirdetéseink” is leginkább önmagunkra pirítanak.

Milyen akkor a bölcs ember? Ha a bibliaszöveg alapján próbálom egyszerűen megfogalmazni, azt kell mondanom: Bölcs az, aki másokra olyan hatást gyakorol, hogy azok többek lesznek általa a szeretetben.

„Bölcsnek és boldognak csak az az ember mondható, aki reggel fölébredvén azt mondja: Ma jobb akarok lenni, mint tegnap.”

Fenelon

péntek, december 16, 2011

A kedves szó


„A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek.”

Példabeszédek 16:24.

Szeretnék ma egy igaz történetet megosztani Veled.

Egy napon a tanárnő azt kérte az osztálytól, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.

Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.
Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Kis idő múlva mindegyik nevetett.

„Tényleg?" – hallatszott a suttogás… „Nem is tudtam, hogy én valakinek is jelentek valamit!" – és „Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek" – szóltak a megjegyzések.
Ezután senki nem emlegette többé a listát.
Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére. A templomot megtöltötte a sok barát. Egyik a másik után – akik szerették vagy ismerték a fiatalembert – odamentek a koporsóhoz, és lerótták kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépett oda és elcsendesedett a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik
koporsóvivő katona megszólította: „Ugye Ön Márk matematika tanárnője volt?" Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta: „Márk nagyon gyakran beszélt Önről."
A temetés után összegyűltek Márk régi osztálytársai. Márk szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.
„Valamit szeretnénk mutatni" – mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből.

„Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni." A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet összeragasztottak, sokszor össze- és széthajtottak már.
A tanárnő – anélkül, hogy odanézett volna – tudta, hogy ez egyike azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Márkról.
„Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az
osztálynak" – mondta Márk anyja. „Amint látja, Márk nagyon megbecsülte."
A többi tanítvány is a tanárnő köré gyűlt. Károly elmosolyodott és azt mondta: „Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm."
György felesége pedig így szólt: „Gyuri megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba." „Az enyém is megvan még" – mondta Mária. „A naplómban tartom". Ekkor Viki, a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek. „Mindig magamnál hordom" – mondta Viki, és hozzátette: „Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát."

Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy

minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap. Ezért kellene megmondanunk azoknak, akiket szeretünk, és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő.

A barátságos szó a mézhez hasonlítható. Tégy ma valami kedves, barátságos, szép és őszinte gesztust valakinek! Mézet csepegtetsz életébe! Próbáld meg!

csütörtök, december 15, 2011

Ne a látszattal törődjünk!

"Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből..."

Pál levele az efézusiaknak 6:6

Rab Zsuzsa: Vaspántok

Ha így szólnék a kedves,
fiatal kalauzhoz:
- Kalauz úr,
hogyha ma este hazamegy,
ölelje meg nagyon a feleségét,
dícsérje meg, ami épp rajta van,
akár az ócska pongyoláját -
Ha így szólnék -
ugye... bolondnak tartanának?

Ha így szólnék a bottal kopogó
nyugdíjas bácsihoz a boltban,
mikor épp forintjait guberálja,
végül levágat tíz dekát
a "kicsit-hosszabb-lett" kenyérből:
- Bácsi! Itt van ötszáz forint.
Tegye el, kérem. Épp ma kaptam.
nem számítottam rá. Fölösleges. -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék az útkövezőkhöz:
- Útkövezők!
Én ezt a kis kavicsot elviszem,
mert az erezetében
lehorgadt Krisztus-fejet látok.
Engedjék meg, hogy elvigyem! -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék a torzonborz kamaszhoz:
- Gyere, fiam,
üljünk le valahol, s te elmeséled,
mitől nőtt vállig a hajad,
mi ellen mered ez a tüske
tejes arcod körül,
s egyáltalán, mitől vagy te ilyen
kérlelhetetlen? -
Ugye, bolondnak tartanának?

Ha így szólnék padon sütkérező,
újságpapírból eddelgélő nénikéhez:
- Néni, jöjjön velem,
amit szeret, azt főzök vacsorára,
puha ágyat vetek,
előtte pedig mindent elbeszélhet, a menyasszonykorát,
azt a szülést, a császármetszést is,
és szegény jó ura szívszélhűdését,
és hogy mivel ültette be a sírját,
azt is, milyen a szomszédasszony,
azt is, hogy a fia hogyan él Kanadában,
meg hogy mit írt föl, és mire, az orvos.
Mindent apróra elbeszélhet.
Sóhajtozhat és imádkozhat az ágyban.
De éjjel egyszer - maga úgyis sokszor
fölébred -
keljen fel, takarjon be engem,
mert éjjel mindig lerúgom a takarómat ...
Ha így szólnék -
ugye, bolondnak tartanának?

Konvenciók, bevett szokások
hideg vaspántjai
szorítják lüktető,
eleven húsig lenyúzott szívünket.

szerda, december 14, 2011

Intés a lustaság ellen

„A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.”
(Példabeszédek könyve 20. fejezet 4. vers)

Volt egyszer egy földműves, aki nagy szorgalommal igyekezett kilépni a szegény paraszti sorból. Nap, mint nap kora reggel befogta egyetlen ökrét és vén szamarát az eke elé és egész naplementig fáradhatatlan munkálkodott.

Egy nap aztán az ökör azt mondta az öszvérnek:
- Én olyan fáradt vagyok, semmi kedvem ma is kimenni a földre. Gyere, játsszunk beteget és ma pihenjünk egy kicsit.

A vén öszvér így válaszolt:
- Nem. A munkát most kell elvégezni, aztán majd pihenhetünk.

Hajnalban mikor jött a földműves, látta a földön elnyúlt ’nagy beteg’ ökröt, úgy döntött aznap nem fogja be az iga elé. Friss szénát, vizet és abrakot rakott elé. Minden kényelmet megadott neki.

Este, mikor az öszvér hazaért a szántásból, az ökör megkérdezte;
- Hogyan boldogultatok?
- Hát nélküled nem sokra jutottunk, de azért haladtunk valamicskét.
- válaszolt az öszvér.
- Aztán beszélt-e rólam a gazdánk?
- Nem szólt semmit - volt a válasz.

A következő nap az ökör arra gondolt; olyan jó volt itthon maradni, extra táplálék, kényelem, hűs árnyék… És megint betegséget színlelt.

Mikor az öszvér fáradtan hazaért, elkezdte faggatni:
- hogy telt a nap?
- Azt hiszem jól, bár most sem jutottunk túl sokra, de már látni a barázda végét.
- És mit mondott a gazda felőlem?
- Semmit - hangzott a válasz - ám visszafele megálltunk a vágóhídnál és hosszasan elbeszélgetett a mészárossal.


Te ma hogy döntöttél?


Jössz Isten magvetésébe?


Vagy tovább szimulálsz?

kedd, december 13, 2011

Teljesedjetek be Szentlélekkel



  „Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel, Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak” Eféz. 5,17-19



Az Apostolok Cselekedetei könyv második fejezete egy csodás eseményről tudósít. Péter prédikál és a különböző diaszpórákból az ünnepre érkező zsidók – akik nem egy nyelvet beszéltek – megértették ezt a prédikációt. Hallották ők is a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtevést. Csodálkoztak azon, hogy értik amit a galileaiak mondanak. Egyesek gúnyolták őket, hogy „Édes bortól részegedtek meg.” (Apcs. 2,13)

Pál apostol a Szentlélekkel való betöltekezést ismét a részegség ellentéteként használja.
Mi a Szentlélek keresztsége? Tegyük fel ma reggel a kérdést, újjászülettünk már víztől és Lélektől? 

Az újjászületés többet jelent az új kezdésnél, változtatásnál, megjavulásnál. A biblia kijelenti, hogy „…halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt” (Ef. 2,1.) Egy hulla nem szülhet életet. Amikor elfogadtuk Jézus Krisztust felismertük-e ezt? Engedtük-e Jézusnak, kértük-e Őt, hogy új teremtést kezdjen bennünk. 

Ha üdvözülni szeretnénk, újjá kell születnünk, belülről kell megváltoznunk, másnak kell lenni az indítékainknak. 

Ha beviszel egy disznót a szobádba, megfürdeted a kádban, masnit kötsz a nyakába, kényezted játszol vele, akkor megszelídíthető. De ha egy hosszabb idő után egy esős délután kiengeded az udvarra, mit fog csinálni? Azonnal rohan az első pocsolyába. Vigyél be egy bárányt is a szobádba, ha őt kiengeded az udvarra, messze kikerüli a pocsolyákat. Miért? Mert ilyen a természete.

Kérd Istent, hogy belülről változtasson meg!

hétfő, december 12, 2011

Mint a Sion hegye


"Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll."
Zsoltárok könyve 125:1

Hogyan lehetne Istenbe vetett bizalmunkat egy hegyhez hasonlítani? Hogyan is állhatna meg egy hegy örökre, mikor a Biblia szerint Isten mielőtt mindent újjáteremt, tűz által elpusztul minden?

A Bibliában nagyon sokszor olvashatunk Sion hegyéről, és bár sok más híres hegy is szerepel a történetekben, Sion hegye mindig is a legszentebb, legfontosabb hely volt az izraeliták számára. Dávid király óta ez a hely volt a nép lelki-szellemi központja. Miután elfoglalta, Sion várát, ide hozatta a Frigyládát, ill. ide helyezte királyságának központját, és később a fia, Salamon itt építette meg a jeruzsálemi templomot. A templom azon a helyen épült fel, ahol Ábrahám kész volt feláldozni fiát, Izsákot, így a helynek még nagyobb a jelentősége.

Meg kell említenem még Jézus szolgálatát, hiszen Zakariás próféta szerint itt jeleneik meg a Messiás, a Szabadító: "Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Íme, jön neked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén" (Zakariás 9:9).

A Jelenések könyve szerint Sion hegyén fog megállni Krisztus a győztes seregével, sőt az új Jeruzsálem is ide fog alászállni.

Miért is fontos mindez? Isten kiválasztott egy átlagos népet, egy átlagos hegyet, hogy megmutassa rajta dicsőségét. Bármi is történt és történik ezen a helyen, az Úr véghezviszi tervét. Számomra az egyik legszebb bibliai jelenet a Jelenések könyvében (21:1-4) így olvasható:

"És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."

Ha az Úrban bízunk, erre számíthatunk. Ekkor lesz Jeruzsálem igazán a BÉKE városa. Az Úrban bízni, igazán hosszú távú befektetés!

vasárnap, december 11, 2011

Ha majd eljön az aratás...

„Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!”
Zsoltárok könyve 126:5-6

Év végi hajtás, és valahogy sehogyan sem érzed azt a bizonyos karácsonyi meghittséget. Az óváros hangulatos vásárán te csak átrohansz, amikor örök vesztesként az idővel harcolva sietsz egyik helyről a másikra. Mert nincs megállás.

Dolgozol célokért, emberekért, Istenért. Lehet hogy most éppen a zokogás korában vagy, könnyeidet hullatva küzdesz a kimerülés határán, és nem tudod, hogy éled túl a mindennapokat az év végi szabadságig. Lehet, hogy megfoghatatlan dolgokért folyik ez a küzdelem: a térdeiden töltött idő valakiért, aki kifejezhetetlenül fontos számodra. Nem tudom, hogy épp melyik „stádiumban” vagy: a könnyesben, vagy már belekóstolhattál egy kicsit az ujjongásba. Egyet viszont biztosan állítok, hogy nem ismeretlenek számodra ezek az érzések.
 
Istennek ma reggel egy különleges üzenete van számodra. Nem azt mondja, hogy nem lesznek soha könnyeid, hogy nem fogsz sírni a nehézségek miatt. Nem azt, hogy minden munka úgy fog menni, ahogy azt a nagy könyvben megírták, hanem hogy meglesz a gyümölcse.

Ő veled küzdi végig a pályát, és biztosít arról, hogy lesz aratás. Lesz örömünnep, amikor meglátod a Miért?-ek értelmét, amikor megismered a látszat mögött húzódó történetet, amikor ujjonghatsz fáradtságod gyümölcsén. Hát nézz fel az égre, és készülj az igazi ünnepre!