szombat, április 23, 2011

Távol és mégis közel







„Még nem tudjuk, hogy jó, vagy rosszindulatú a daganat.” Mondta az orvos és Zoltán szívéről a hetek óta ránehezedő kő nem gördült le, hanem úgy érezte, mintha tettek volna még rá egy lapáttal. Egy jó nagy lapáttal.

Négy valamit találtak a torok környékén, amiről a CT vizsgálat után sem tudták megmondani, hogy mi az.

Bosszúsnak érezte magát, mert amióta a körzeti orvosa elküldte a szakrendelésre a sok utánajárás miatt nem tudott dolgozni, és ez továbbra is így marad. „Mi lesz a cégemmel” – gondolta – „ha itt ilyen lassan mennek a dolgok.” Azon morfondírozott, hogy csak jobb lenne fizetősen tovább folytatni a vizsgálatokat. Igaz, úgy lényegesen drágább, de sokkal gyorsabb is. Most pedig nem engedheti meg magának az ilyen félnapos időkieséseket, amit a szakrendelés és az utazás vett el tőle. Halaszthatatlan tárgyalások vártak rá. Sok volt a stressz. A doki szerint akár ez is okozhatta ezt a furcsa elváltozást.
„Kiadom a leletet” – szakította félbe gondolatait az asszisztens –, azzal visszamegy a körzeti orvosához, aki ad egy újabb beutalót a fül- orr-gégére és ott vesznek mintát. Majd abból kiderül, de ítt sajnos nem tudjuk biztosra megmondani, hogy cisztákról vagy daganatokról van-e szó.” A félelem és a kétely környékezte. „Mi lesz velem? Mi lesz a cégemmel?”

Idegesen vezetett hazafelé, többször kellett hirtelen fékeznie, idegesítette a forgalom. Azon gondolkodott, hogyan tehetné rendbe annyira a dolgokat, hogy legyen ideje a rendes kivizsgálásra, meg az esetleges kórházi kezelésekre. Sorra vette fejben az elintézendőket, de a tizenkettedik után elakadt. Feladta, teljesen elkeseredett. Lehúzódott a leállósávba és sírva fakadt. „Miért történik ez most velem és miért nincs senki segítségem?” Nagyon egyedül érezte magát, sokkal magányosabbnak, mint máskor, munka után a lakásban. Nem volt még egy aranyhala sem, mert arra sem lett volna ideje. Hát most megállította őt az Isten. Most már lesz idő, csak nem biztos, hogy elég. Harag öntötte el a szívét, hirtelen változtak az érzelmei.

Lassan megnyugodott, majd újra elindult. Öt perc múlva hazaért. A lakás békés csendje most kripta hangulatúnak tűnt. Ledobta a táskát a cipős-szekrényre, majd belerogyott a fotelbe. A fotel melletti kisasztalon meglátta a régi Bibliáját. Hónapok óta nem olvasta, de most a kezébe vette. Lefújta róla a port és belelapozott: „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” (Jakab levele 4,8.) Csak ennyi volt és a szíve megindult, imádkozni akart. Leborult a térdeire és csak mondta és mondta, csak úgy áradt belőle a szó. Kiöntötte a lelkét Istennek.

Az ima végén teljes békében tért aludni és az álma is nyugodt volt. Pedig nem változott semmi. Még mindig nem tudta, hogy milyen betegséggel néz farkasszemet, meg milyen kezeléssel. Azt sem tudta, hogyan oldja meg a cége dolgait, a sok teendő közül mi legyen az első, ki helyettesíthetné, míg távol lesz. Még mindig magányos volt és nem lettek barátai. Csak újra közelebb érezte magát Istenhez és az Isten is közelebb jött hozzá…

péntek, április 22, 2011

A megvetett szegletkő


„Monda nekik Jézus: Sohasem olvastátok-e az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.”

Máté 21:42

„Erre az élő kőre zsidók és pogányok egyaránt építhetnek. Ez az egyetlen alap, melyre biztosan építhetünk. Mindenki számára elég széles; elég erős, hogy elhordozza az egész világ súlyát, terhét. A Krisztussal, az élő kővel fenntartott kapcsolat által mindenki élő kővé válik, aki erre az alapra épít. Sokakat saját erőfeszítéseik faragnak, fényeznek, szépítenek, mégsem lehetnek "élő kövek", mert nincsenek összeköttetésben Krisztussal. E nélkül a kapcsolat nélkül senki sem tartatik meg. Ha Krisztus élete nincsen bennünk, nem állhatunk meg a kísértés viharaiban. Örök biztonságunk attól függ, erős alapra építkezünk-e. Ma tömegek építenek meg nem próbált alapra. Ha ömlik az eső, tombol a vihar, eljön az ár házuk összeomlik, mert nem az örök Sziklára, a fő szegletkőre, Krisztus Jézusra alapozták.” (E. G. White: Jézus élete 505. oldal)

„Amikor Salamon templomát építették, az alapokhoz és a falakhoz szükséges hatalmas köveket már a bányában tökéletesen kifaragták, majd az építkezés helyszínére hozták. Szerszám nem érintette többé őket, a munkásoknak csak a helyükre kellett rakniuk a köveket. Hoztak az alapozáshoz egy követ, melynek rendellenes mérete és különleges alakja volt, a munkások nem találtak neki helyet, nem akarták elfogadni. Bosszantotta őket, hogy felhasználatlanul hever az útjukban. Hosszú ideig elvetett kő maradt. Ám amikor a munkások a sarkot akarták kialakítani, sokáig kerestek egy elég nagyméretű, erős, megfelelő alakú követ, mely elbírja a ránehezedő hatalmas súlyt. Ha megfontolatlanul választanak követ erre a fontos helyre, az egész épület biztonsága veszélybe került volna. Olyan követ kellett találniuk, mely ellenáll a napnak, a fagynak, a viharnak. Időközben több követ is kiválasztottak, de ezek a hatalmas súly nyomása alatt darabokra hullottak. Más kövek nem bírták ki a hirtelen légköri változások próbáját. Végül a figyelem a rég elvetett kőre terelődött. Kinn állt a szabadban napon és viharban, de a legkisebb repedés sem látszott rajta. Az építők megvizsgálták ezt a követ. Egy kivételével minden próbát elvégeztek. Ha kibírja az óriási nyomást, elhatározták, hogy ezt a követ választják. Elvégezték a próbát. A követ elfogadták, kijelölt helyére tették, s úgy találták, hogy pontosan odaillik. Prófétikus látomásban Ésaiás megértette, hogy ez a kő Krisztust jelképezi.” (E. G. White: Jézus élete: 503. oldal)

csütörtök, április 21, 2011

Te vagy az Atyánk




Uram, te vagy a mi Atyánk- hangzik ma reggel az állítás. Isten minden új nap reggelén felírja az égre, hogy egyedül Ő az, aki ismer, törődik velünk és nem politikusok, nem vallási vezetők sőt nem a pénztárcánk vastagsága segít a boldogulásban.

Milyen érdekes ez a gondolat ebben a pénz által befolyásolt világban?! Ősidőktől fogva egyetlen biztos pont az Atya, akit Megváltónknak nevezünk. Nála nincs jobb, nála nincs biztosabb.

Gyakran azonban csak azt látom, ami kézzelfogható, ami megérinthető. Bízom az étel adta energiában, bízom a pénzem értékében (mit vehetek meg belőle), bízom az Alkotmányos jogaimban. De Isten felé kétségeket fogalmazok meg és kutatom a miérteket...

Bárcsak népek, és királyok felett meglátnám a mindent igazgató Istent. Azt, hogy neki sokkal fontosabb, hogy a jövőt biztosítsa számomra, mint ma bizonyos előnyöket. Neki fontosabb az örök életem, mint a mai kényelmem! Mindent azért tesz, hogy majd egyszer ne kelljen többé elválnom tőle. Ne lássam a halált és ne érezzem az erőtlenséget. Ma azon dolgozik, hogy erőssé tegyen és felkészítsen egy szebb és jobb életre.

Megváltó elsősorban és nem boldogulás forrás! Azt hiszem ezt akarta ma nekem is megtanítani, és nektek is, akik ezt olvassátok! Atya és Megváltó az Istened, ha hívj, jöjj és menj vele az úton!

szerda, április 20, 2011

Tanács a bölcseknek


„Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.” (Példabeszédek könyve 1. fejezet 5. vers)


Van egy mondás, mely szerint; A balga ember az, aki minden gödörbe beleesik, amiből az okos ki tud mászni, és amit a bölcs elkerül.

De hogyan lehet olyan bölcs az ember, hogy előre lássa bukása lehetőségét? Hogyan kerülhetőek el a kudarcok? Egyáltalán létezik ilyen bölcs ember?

Hiszen még e sorok írója, Salamon is megjárta saját rossz döntéseinek következtében a bűn mocsarát. És ugyanez elmondható a Szentírás minden hithőséről.

Valóban. A gödröket ugyan nem kerülték el, de minden esetben tudták, kihez forduljanak, amikor elestek:

„A mélységből kiáltok hozzád” (Zsolt. 130:1).

„Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” (Mik.7:8)

Az igazi bölcsesség nem IQ-ban mérhető, hanem annak belátásában és elismerésében, hogy saját erőnkből semmit sem tehetünk. Ezért bátorít mai Igénk az állandó tanulásra és képzésre. Hiszen ostobák azok, akik azt hiszik, mindent tudnak már, s csak az igazán bölcsek vallják be, hogy mennyi mindent nem értenek abból, ami a nap alatt végbemegy.

„Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével,… hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem” (Jer.9:23-24)

Jöjj tehát és mielőtt nekivágsz a mai nap teendőinek, kérd, a bölcsesség Istenét tanítson meglátni minden pillanatban az örök élet ösvényét.

Ahogy Ő mondja: „Jöjjetek én hozzám… és tanuljátok meg tőlem!” (Máté 11:28-29)

Légy tehát Krisztus iskolájának szorgalmas tanulója!

kedd, április 19, 2011

Valaki vigyáz rád




„Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.” Zsoltárok 91,11




Érezted már, hogy valaki vigyáz rád?

Nagyon elcsüggedtél, összecsaptak a hullámok a fejed felett, minden reménytelennek látszott – és jött a segítség, egy szó, egy mosoly, vagy csak egy pillantás – és minden jobb lett.
Egy angyal volt melletted! Őt nem láttad, de érezted jelenlétét. Vigyáz rád minden percben nem engedi, hogy bajod essen.

Valaki vigyáz rád...

Nekem miden fekete-fehér, néma
csak a mozgást hallom,
a szelet, a madarakat, a járműveket,
léptek zaja, rémisztő suttogás
egy hideg szellő.
De én csak meredek a semmibe
forog a világ és elsötétedik minden,
összeesek, szemem nyitva
és a semmibe mered.
Körülöttem idegenek, és keltegetnek
nem reagálok semmire,
se kép, se hang
számomra minden megszűnt.
Megpillantok egy angyalt,
felém közeledik, leszállt mellém
egy darabig nézett utána a kezét nyújtja
én neki adom a kezemet
szemem előtt lepereg a kisfilmem
hirtelen felkelek.
Körülöttem emberek riadt arccal
csak néznek, egy fiú lép hozzám
nevem szólít és ezt mondja:
- Egy angyalt küldtem megtalált
és vigyázott rád amíg ideértem,
most már én is itt vagyok
és ketten vigyázunk mi rád!
Mano Amina

hétfő, április 18, 2011

Isteni vezetés

„Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!”
Ézsaiás könyve 30:21

Ha tévedtél már el valahol, akkor biztosan rájöttél te is, hogy nem tévedhetetlen sem a térkép, sem a GPS. Volt már, hogy a legrövidebb utat keresve egy folyónál kellett jó nagy kerülővel visszafordulnunk, mert kiderült, hogy csak reggel megy majd a következő komp. Más esetben szintén a rövidebb útról derült ki, hogy a kátyúk és úthibák miatt szinte járhatatlan. A GPS-t használók pedig biztosan átélték már, hogy a szerkezet olyan helyre akarta vezetni, ahol csak szántóföld van, vagy pedig teljesen ésszerűtlen utakon vitte el a célhoz. Ha idegen helyen járunk legbiztosabb, ha olyan vezető segítségét kérjük, aki jól ismeri a környéket és az utak állapotát.

Isten mindig is népe vezetője szeretett volna lenni. Kezdetben szó szerint járt elől a tűz- és felhőoszlopban, de később sem hagyta magára Izraelt. Vezette őket abban hogyan imádhatják őt helyesen, hogyan lehetnek boldogok, egészségesek, hogyan kerülhetik el a szenvedéseket. Később Jézus maga végigjárta az ember rögös útját, ismer minden veszélyt és ismeri a mennybe vezető utat is. Amikor keresztényként Krisztus követése mellett döntünk, akkor egyszerűen bízni kell abban, amit Jézustól tanultunk, mert ahogy Ő mondta, rajta kívül nincs más ÚT!

Az Úr vezet Szentlelke, Igéje, prófétái és emberi eszközein keresztül is. Vigyázzunk azonban, mert az Ellenség mindezeket igyekszik meghamisítani, hogy félrevezessen bennünket. Akadályokat hoz, néha eltereli a figyelmünket, vagy kényelmes, csábítóbb utakat hoz elénk. Nagyon fontos tehát, hogy jól ismerjük Isten hangját, mikor fülünkbe súgja a helyes irányt. Bízzuk rá ma is magunkat, és ne hallgassunk már szóra!

vasárnap, április 17, 2011

Csak bocsáss meg!

„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”
Máté evangéliuma 6:14-15

Megbántott, pedig te bíztál benne. Nem ezt érdemelted volna, ennek ellenére ő másként döntött. Vétkezett ellened, a köztetek lévő kapcsolat ellen, és nem is lehet jóvá tenni. Nem, ezt már nem teszi meg nem történtté, ezer jó szó, ajándék vagy jócselekedet sem. A sebek kimondhatatlanul fájnak, és szívedben ott lapul egy hatalmas kérdőjel: Megbocsátás?

Nem könnyű, akárhogy is nézed. Felejteni és továbblépni felette. Elfelejteni, hogy mit tett ő veled, lerendezni az egészet, és betenni a "Soha többé nem nyitom ki" dobozba. Megbocsátani, és újra bizalmat szavazni neki... Neki, mindezek után. Újra és újra eszedbe jut az a bizonyos történet, és csak szakadnak szívedben a sebek. Nem, ez nekem nem megy!- és inkább hordod magadban a terhet éveken keresztül.

Most hagyd abba! Ma reggel Isten azt kéri tőled, hogy engedd el az évek óta magaddal cipelt batyukat, és bocsáss meg azoknak, akik vétettek ellened. Oldozd fel őket, és velük együtt magadat is a harag kötelékei alól, és szívj újra friss levegőt! Lépj tovább a múlt cserepei felett, és kezdj tiszta lappal! Kezdd a ma reggelt megbocsátással!

Ha megbocsátasz annak, aki áthágta veled szemben a törvényt, te is átélheted a menny bocsánatának csodáját! Ha végre elengeded a leróhatatlan tartozásokat, ha szabadságot adsz másnak és ezzel önmagadnak a megtörténtek alól, szemed végre a menny felé fordul, és képes leszel elfogadni, hogy Atyád neked is bocsánatot adott. Ő már elfelejtette, és tovább lépett azok felett, amikkel megbántottad Őt, amikkel vétettél ellene, a köztetek lévő kapcsolat ellen. Ő már lerendezte, és te szabad vagy! Szabad vagy arra, hogy élj, hogy emberként élj, és adj másoknak is újra és újra bocsánatot!