Visszatekintve

Az ember - ki erre a világra született- csak lassan értette meg, hogy élete - éppúgy, mint minden más is- egyszer véget ér. Elmúlt már a boldog gyermekkora, megélt minden, mamája által olvasott mesét. Ő volt a legkisebb fiú, a hétfejű sárkányt legyőző királyfi, a törökverő párbajhős és megmentett mindent és mindenkit, de rájött arra, hogy idős mamáját nem mentheti. A sötét koporsó, a jajgató gyászének széttépték az illúziót.

Ifjonti hévvel vetette magát a tudomány tengerébe és kereste, kutatta a minden-miértre adható választ; de csak újabb kérdéseket talált. Aztán a kétségek, a talányok útvesztőjében egy fénysugár törte meg a szürke egyhangúságot: „Van remény, ez az út, ezen járjatok!” – szólt az Isten Igéje. És ő hitt, mert hinni akart, bizalommal járta az igazak ösvényét, pedig nem volt könnyű. A próbák megedzették hitét, elméje hőn áhított bölcsességre lelt, szíve megnyugodott. Pedig nem gondolta. Mert volt, hogy háborgott, mint a tenger; volt, hogy elcsüggedt, mert törött érzelmeit tudta csak imában Isten elé tárni, és igen, sokszor csak üresnek érezte magát, bűnei miatt hiteltelennek.

Harcát meg kellett vívnia, rájött: a legnagyobb ellenség nem más, mint saját maga. Pedig volt, hogy gúnyolták, szidták, ütötték ellenségei; kihasználták, kifosztották édes-nyelvű, álságos „barátai”. Saját keménysége, hasznavehetetlen tulajdonságai keserítették el legjobban szívét. Ilyenkor mindig jött valaki, egy kedves vigasztaló, egy társ a magányos napokban, aki megvidámította és ő új erőre kapott. Máskor meg ő lett annak vigasztalója. Hálás volt Istennek a társért, a társakért, hogy nem volt többé egyedül.

Ő is Társ akart lenni, és tudott tenni, amikor kellett. Nem magát nézte többé, hanem a másikat. Azt nézte, hogyan segítsen és mikor. Azt akarta adni, amire a másiknak szüksége volt és akkor, amikor szüksége volt. Sokat imádkozott, hogy ne késsen el, hogy ne legyen ennél semmi sem fontosabb. Így találta meg az önzetlenség boldogságát.

Semmi más, csak az idő állíthatta meg. Nem fájt semmilyen veszteség eléggé, nem vehette el kedvét többé semmi átok. Csak a múló idő parancsolt megálljt, és a csont-koptató, ember-faló idő társa, az öregség. Amikor beteg lett, szíve hálával telt meg az úton szerzett emlékei miatt. Hálaimájának szavai az Ige szavai voltak: „Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.” (Jób 10,12) Majd lehunyva szemét arra gondolt: „Csak egy pillanatnyi idő, és belépek az Örökkévalóság kapuján…”

Restás László

Az igazság napja

„És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok.” Malakiás 4:2.

Ha megkérdeznéd az utca emberét, mennyi értéke van az alázatnak, a kedvességnek, a jóságnak, megdöbbenve néznének rád. Micsoda kérdések ezek?

Ma a sztárok világában élünk, amikor a büszkeség, önhittség, erkölcsi botrányok, hazugság teszik híressé az embereket. Kinek kell ma egy szerény, Isten tetszése szerint élő ember? Kinek kell ma a Biblia?

Mielőtt teljesen belekeserednél ebbe a gondolatsorba, olvasd el Malakiás szavait ismét. Nem sokára eljön Jézus, és helyreáll a normális értékrend. Amit eddig nem értékeltek, Jézus számára érték lesz.

Képzeld el a következő dolgot. Egy koncentrációs táborban kerülsz, ahova igazságtalanul hurcoltak, elszakítottak szeretteidtől. Az őrök durvák, az étel ehetetlen, fekvőhely egy priccs. Nincs kihez fellebbezned, mert az őröknél van a fegyver, ők diktálják a rendet. Egyszercsak felszabadul a tábor, és akik eddig diktáltak, foglyok lesznek.

Megfordult az értékrend.

Nemsokára itt lesz Jézus és elferdült értékvilágunkat helyreállítja.

A mai nappal is közelebb kerülsz az igazság napjához.
Várj türelemmel!
Megéri!

Krisztus példája

"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké."

(Pál levele a filippiekhez 2:5-10)

Megüresítés, engedelmesség, felmagasztalás - ebben a sorrendben.

Mit jelent megüresítenie Magát olyan Valakinek, Akiben az istenség teljessége lakozott (Kol 2:9)? Mit éreznénk mi, akik Jézushoz képest senkik vagyunk, ha mindenről le kellene mondanunk, amit a múltban szereztünk, úgy megfogható dolgokat, mind a tudást beleértve? Mi lenne, ha újra kellene kezdeni az egész életünket fényévekkel rosszabb körülmények között, mint ahogyan most élünk, teljes amnézia után, teljesen nincstelenül, jó szülőkkel ugyan, de olyanokkal, akik sohasem tudnak beleérezni a mi helyzetünkbe, mert még csak valami hasonlót sem éreztek ahhoz, amit át kell élnünk?

Jézus vállalta a nincstelenséget, a nélkülözést - amitől meg akarta óvni az embert, mert látta előre, hogy fájdalmas, azt mind Neki kellett elviselnie. Jézus azért üresítette mag Magát, hogy mindent megtehessen azért, hogy az ember ne érezze a bőrén, mit jelent reménytelenül meghalni. Ő Maga halt meg reményvesztetten, de az utolsó pillanatig ünnepélyesen ezért a hálátlan világért.

Miért kellett Jézusnak engedelmeskednie? A zsidókhoz írt levél szerint (5:8) Jézusnak a szenvedésekből kellett megtanulnia az engedelmességet. Jézusnak nem volt alkalma a világegyetem Uraként engedelmességet tanulni, hiszen Neki engedelmeskedtek mások, Neki sohasem kellett. Így volt alkalma az ellenségnek Jézust azzal vádolni, hogy csak uralkodni tud, engedelmeskedni nem. Ezt a vádat el kellett oszlatnia Jézusnak itt a Földön. Ha kész Isten törvényeit megtartani, akkor azt bizonyítja, hogy ezek jók, és az ellenség vádjai megdőlnek.

Az Atya részéről a felmagasztalás az egyetlen lehetséges következménye annak a hatalmas tettnek, amit Jézus végbevitt a kereszten. A legnagyobb fájdalmat, a már tovább nem fokozható testi kínokat, az elhagyatottsággal vegyített teljes reménytelenséget, teljesen tudatosan átélni bűn nélkül - Istenként emberi természetben - ezt a csodát nem lehet figyelmen kívül hagynia senkinek. Az el nem bukott világok lakói, a földön élő bűnbe esett emberek, és a bukott angyalok mind el kell, hogy ismerjék Jézusnak a bűnös emberiség érdekében véghezvitt páratlan tettét.

Isten örök időkre minden teremtett lény előtt védve van: Jézus megmutatta, hogy a végsőkig is elmegy azokért, akik bajba kerültek és nem tudják a kiutat!

Erősek az Úrban

„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében."

(Efézusbeliekhez írt levél 6. fejezet 10.vers)

Az ’erősek’ kifejezést olvasva, hagyományos keresztény gondolkodás nyomán, legtöbbünknek a belső vagy lelki erő, az akaraterő, illetve a hit jut eszünkbe. Mivel általános az a kép, hogy másra, például testi erőre egy hívő ember nem is vágyhat, nem is törekedhet.

Sőt, egy kicsit le is nézzük azt, aki megpróbálja karban tartani testét, fizikai erőnlétre törekszik. Hiszen ezt az időt is inkább a lélek ápolására kéne fordítani…

Ám, ha a Biblia egészét nézve gondolkodunk azon, mit jelent „erősnek lenni az Úrban”, rá kell jöjjünk a test és a lélek szoros kölcsönhatása révén teljes valónkban edzettek kell, hogy legyünk.

Hiszen, akár az Ó-, akár az Újszövetséget olvassuk, a hit hősei, lelki és testi erővel is rendelkeztek. Ha Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes és a nép vándorlását nézzük, látnunk kell, ahogy az engedelmességhez kapcsolódott erős fizikumuk. Ugyanúgy, mint Jeruzsálem pusztulásakor az első keresztények, akiknek néhány pillanat volt a futásra.

Vagy, ahogy Jákob, azon a bizonyos estén, ott a Jabbók révénél nem esett kétségbe, hanem minden erejét összeszedve birkózott az angyallal. És maga Pál, aki a fenti sorok szerzője, nemcsak prédikált, leveleket írt, hanem szorgalmasan varrta a sátrakat és több mérföldet gyalogolt, hirdetve, hogy az Úr közel.

Mi pedig oly sokszor mondjuk; „oly gyengék vagyunk”. Gyengék testileg, hisz nemhogy Görögországba, de még a szomszédba sem tudunk átmenni az evangélium jó hírével… és gyengék lelkileg, mert ebből kifolyólag nem szerzünk hiterősítő tapasztalatot Istennel.

Így, aki elhanyagolja és nem zabolázza meg testét, és nem edzi magát a kitartó munkavégzésben éppúgy szégyent hoz Isten művére, mint aki a lelki dolgokban rest. Sátán pedig kit ebben, kit amabban szeretne foglyul ejteni.

Így, ha gyengének érzed magad akár testi, akár lelki téren, kelj fel és ismételd Pállal együtt:

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil.4:13)

Krisztusban élsz?

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.”
2 Korintus 5,17


Szombaton, december 4-én 10 órától, öten fognak alámeritkezéssel megkeresztelkedni, Budapesten a Práter utca 12 szám alatti Adventista Imaházban, az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevében.
Már készítjük számukra a fehér ruhát, ami a tisztaságot jelképezi, és azt, hogy Jézus eltörölte minden bűnüket.

Emlékszem 20 éves koromban, amikor én meritkeztem alá valóságban éreztem azt, hogy teljesen tiszta vagyok. Soha nem felejtem el azt a tavaszi napot. Amikor vége volt a keresztségi istentiszteletnek és mentem haza, mintha fél méterrel a föld felett jártam volna.

Életem egyik legfontosabb döntése volt az, hogy felnőtt korban alámeritkezéssel megkeresztelkedem. Más lett a viszonyom Jézus Krisztushoz. Ő énbennem és én Ő benne vagyok. Addig is volt kapcsolatunk, éreztem a jelenlétét, azt hogy keres és mellettem van a nehéz időkben is, de egészen más Vele élni, Vele járni. Most már az Ő Szentlelke által belülről vezet.

Szeretnél egy teljesen új életet élni, egy olyan életet, amiben nem kell egyedül küzdeni, ahol van segítség, ahol erőt kaphatsz? Ez valóságosan a tied lehet, Jézus Téged is keres!

Szombaton keresztelkedni fog egy 15 éves lány is. Megkérdeztem tőle, hogy miért döntöttél úgy, hogy ilyen fiatalon átadod az életed Jézus Krisztusnak? „Haza akarok menni!” – válaszolta.

Jézus elkészítette a Te helyedet is, vár téged, neveden szólít, jöjj hozzá ma reggel.

Dicséret Istennek

„Dicsérjétek az ÚR nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.”

Zsoltárok könyve 148:13

A Biblia olvasása közben azt látjuk, hogy Isten sokféleképpen mutatkozik be az embernek. Ismerhetjük Úrnak, Mindenhatónak, az Atyák Istenének, a VAGYOK Isteneként… és még sorolhatnánk. Ő a Seregek Ura, a Kőszikla, a Dicsőség Királya, a Békesség Istene, az Örökkévaló Úr…

Hogy is hívják tehát? Talán legjellemzőbb János apostol megfogalmazása, aki azt mondja: „az Isten szeretet” (1János 4:8) A szeretet Istene számtalan módon próbálja bemutatni jellemét, többek között dicső nevein keresztül. Az Úr nevének dicsérete több kell, hogy legyen egy-egy dicsőítő ének éneklésénél. Szoktunk-e azon elmélkedni, mit jelent számunkra Isten? Milyen erőt, bátorítást, reményt jelent, hogy ő uralkodik, megvált és békességet ad? Gondolunk-e időnként arra, hogy teremtő Istenünknek mennyi mindent köszönhetünk életünk minden pillanatában?

Dicsérjük az Úr nevét! Gondoljuk át, és mondjuk el, milyen Istenünk van! Hirdessük, hogy mit tett és tesz értünk, mert „csak az ő neve magasztos”! Egyedül ő méltó arra, hogy nevét felmagasztaljuk.

Kora téli számvetés

"Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem."
Zsoltárok könyve 94:18

Reggel kinézel az ablakon, és érzed, hogy szinte végérvényesen és visszavonhatatlanul itt a tél. Már látod néhol a fehér végzetet, ami lassan beburkolja az egész tájat, elfed minden szennyet és hibát, és néhány pillanatra szebbnek mutatja a várost.

Leülsz az ablak elé, kezedben forró tea, kint nulla fok körül táncol a hőmérő, bent kellemes meleget ont a régi radiátor. Megmásíthatatlanul közeledik az év vége, és szívedben már ott lapul csendesen a számadás kényszere. Tudod, hogy meg kell állnod, és vissza kell nézned a magad mögött hagyott évre, hogy emelt fővel léphesd majd át azt az éjfelet.

Gondolataid nekiindulnak, és szép lassan visszatérsz a múltba, a mögötted álló idő napjaiba, és felsóhajt benned a kérdés: Hogyan? Hogyan lehetséges ez? Hogy-hogy még mindig itt vagy, és futod a pályádat? Két embernek is sok lett volna, amin keresztülmentél idáig, de még állsz, és tudod, érhetnek még "meglepetések". Feltörnek belőled a régi érzések; egy sajgó fájdalom, amikor úgy gondoltad, innen már nincs tovább; remegő térdeid a fáradtságtól; saját könnyes tekinteted, ahogy vádlón néz vissza rád a tükörből; a gyengeség és kétségbeesés érzése, amikor legszívesebben kifutva a világból hagytad volna ezt az egészet.

De mégis is itt vagy. Kemény élethelyzeteken mentél keresztül, de ma reggel is kaptál egy újabb lehetőséget az életre.

Mindezt azért, mert Isten szeret. Ő csinálta veled végig ezt az egészet. Ő adott neked erőt és kitartást, Őmiatta van még életed. Ő megy veled minden nap az úton, ezért hát indulj tovább emelt fővel, mert Isten melletted áll!