szombat, január 09, 2010

Emlékkönyvbe

„Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.”
Malakiás 3,16

Amikor tini voltam, még volt; igaz, leginkább a lányoknak. Piros, rózsaszín, A5-ös méretben, kis lakattal az elején, amihez járt két aranyos pici kulcs is, hogy csak az olvashassa, aki érdemes titkaira. Mert titkokat és kincseket írtunk az emlékkönyvekbe, régi barátságok, régi szerelmek, régi jóemberek drága emlékeit. Hogy aztán újraolvashassuk azokat, hogy emlékezzünk, kik szerettek minket egykor, és miért. A szeretet lapjai voltak ezek, sokszor rímekben, néha viccesen, máskor szomorkásan, édes-keserűn, de mindig saját kézzel írva, rajzolva, mert igazán az az érték, amit mi magunk adunk a másiknak önmagunkból. Sokszor kellett „kiállnom a sort” egy-egy szép lánynál, hogy bekerülhessek az érdemesek közé, és tudott fájni, ha nem sikerült. Megtanultam hát szépen rajzolni, és édesanyám régi emlékkönyveiből – mert neki kettő is betelt – lestem el a különleges rímeket. Emléket akartam hagyni magamról, méltót, érdemeset. Hogy ma hányan olvassák vissza jó szívvel? Csak remélni tudom, hogy elegen.
Van egy emlékkönyv, amiért ma is szívesen állok sorba. Ennek a lapjaira azonban nem én rajzolok, nem én írok, csak szeretném, ha rólam is bekerülhetne oda valami jó, valami igazán érdemes. Azokat a lapokat az Isten előtt írják, és csak az kerülhet oda, ami elbírja az Ő csodálatos tisztaságát, dicsőségének szeretet-fényét. Mindent odaadnék, hogy rajta legyen a nevem, mert mindennél értékesebb, hogy Ő emlékezzen rám!
Restás László

csütörtök, január 07, 2010

Jót tervez az Úr

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR. Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek."
Jeremiás próféta könyve 29:11

Jeremiás akkor kapta ezt a bátorító üzenetet, amikor a babiloni fogság el sem kezdődött Júda életében, de már látszott annak elkerülhetetlensége. Isten akkor adott reményteljes üzenetet népének, amikor éppen a legszörnyűbb ítélet küszöbén álltak. Nagyszerű az az Isten, Aki folyamatosan vigyáz népe érzelmi épségére, Aki a csapások idején is a reményről küld prófétai szót.

A melankolikusok hajlamosak a borúlátásra. A kolerikusok a saját tetteikben látják a felemelkedés útját. A szangvinikusok mindent azonnal akarnak. A flegmatikusok minden körülményt képesek elfogadni.

Az előzőekben leírtak enyhe túlzása csak az írás rövidsége miatt megengedett, viszont érdekes, hogy Isten ebben az egyszerű mondatban mindenféle ember kérdésére és problémájára megadja a választ.

Melankolikusok, hagyjátok abba egy kicsit a magatokba mélyedést és figyeljetek! Isten nem romlást akar, ezek bármennyire is gyakran és túl látható porondon lépnek színre ebben az életben, de a végső cél nem ez. Isten a reményteljes jövőn dolgozik, közel hatezer éve. Így hát, még ha ideig-óráig - amiről sajnos tudjuk, hogy nem órákig, hanem esetleg évtizedekig is eltartanak - nehézségekről, fájdalomról szól az élet, ne csüggedj, mert az idő múlása a végső, reményteljes jövő felé viszi egyre közelebb az életünket.

Kolerikusok, egy kicsit tegyétek le komoly tervezést és előrelátást igénylő feladataitokat és csendesedjetek el! Lehet, hogy sok megvalósult álmotok csillog, mások előtt is láthatóan az életedben, de az igazi sikert nem a te erőfeszítéseid hozzák, hanem Isten munkájának a gyümölcse lesz. Isten komoly és mindig megszabott időben teljesülő tervei a legmagasztosabb jövőt hozzák.

Szangvinikusok, egy pillanatra feledkezzetek el arról, hogy mindent azonnal valósítsatok meg, és figyeljetek! Isten olyan sorsot tervez, ami még mindig a jövő kategóriába tartozik, és miattunk tűr hosszan. Nem kaphatjuk meg azonnal, de minden szempontból tökéletes lesz.

Flegmatikusok figyelem! Isten nem kívánja, hogy beletörődve középszerű, vagy annál is rosszabb életünkbe, ne akarjunk többet. Hiszen Isten a legjobbat készítette azoknak, akik Őt szeretik és elfogadják.

Isten tervez. Velünk - kivétel nélkül minden emberrel - van terve. Nem váltja valóra terveit azonnal, hanem hosszan tűr értünk. Nem lesz senki csalódott, aki látja megvalósulni a tervrajzot, mert a reményről szól.

Add nekünk, Istenünk, hogy ne csak a bűn történetének végén, hanem a mindennapokban is érvényes legyen ez mindenki életében!

szerda, január 06, 2010

Magasztallak, Uram!

„Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.”
(139. Zsoltár 14-15. vers)
Van egy legenda: gőgös, hitetlen lovagról szól, aki kérkedve dicsekedett a maga hitetlenségével, s nevette és gúnyolta az Istenben hívőket. Egy napon durván dobta földre kesztyűjét, mint a lovagok szokták amikor valakit párviadalra hívnak, s így szólt: - Ha van Isten, én kihívom, küzdjünk meg életre-halálra!

S míg a félelemben reszkető nép azt várta, hogy fénylő villám sújtja földre a vakmerő, öntelt lovagot, ímé az égből egy pergamen hullott alá, s e két szó volt írva rá: ‘Isten szeretet’. (Hastings: Isten napjai c. könyvből)

Bizony, ma is sok ember, hasonló módon, gőgösen és kérkedve többet gondol magáról, mint amennyi valójában. Egészen addig, míg valami megpróbáltatás nem éri őket. Sokszor egy kis gond, fájdalom, baleset, stb., jön és megmutatja mennyire törékeny is az ilyen ’erős’ ember.

Ennek a Zsoltárnak a szerzője Dávid, életében többször tapasztalhatta meg azt, mit tesz Isten az önmagát felmagasztaló, bűneit rejtegetni próbáló emberrel.

Igen, hiába volt Isten népének legnagyobb királya, hiába járt gyermekként az Úrral, hiába győzte le Góliátot, önmagát és érzéseit nem tudta uralni. De akár Saul kergette, akár saját vétkei, az Örökkévaló, mindig utána nyúlt.

Így ír: „Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.” (7-8.vers) Isten állandó jelenléte, gondoskodása, a megbocsátó szeretet megtörte a harcos Dávidot.

De felejtsük el ma reggel Dávidot és tekintsünk saját életünkre.

Mikor még nem voltál több, mint néhány sejt elegye, már akkor tudta, hogy egyszer rájössz nem véletlenül születtél. Tudta, hogy az élet nehézségeiben rádöbbensz; Nélküle nem létezhetsz.

Hogy ezt soha el ne feledd, e zsoltár néhány versén keresztül is azt üzeni neked; fontos vagy számára.

Ezért magasztald imádságodban az Őt!

kedd, január 05, 2010

Imádság Szentlélek által

Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” Ef.6,18

Néhány évvel ezelőtt az egyik Gyülekezetemben készítettem egy felmérés az imádkozásról.
A kérdés többek között ez volt: mennyi időt töltünk imádsággal naponta? Természetesen név nélkül kellett beadni a válaszokat, így mindenki őszintén elgondolkozhatott a lelki élete felől. Sajnos, nagyon minimális volt az idő, amit átlagosan rászántak a válaszadók az Istennel való kapcsolatra. Pedig nem istenteleket, vagy ritkán templomba járókat kérdeztem…

Az imádságnak vannak fokozatai: esedezés, böjtölés, könyörgés, tusakodás…. Hányszor előfordul, hogy nincs időnk imádkozni, vagy ha keressük is a kapcsolatot Istennel, akkor is csak formálisan, megszokásból tesszük rövid ideig. Tudom, nem az ima hossza határozza meg a hatékonyságát, mégis, ha összehasonlítjuk a tévézéssel, vagy számítógépezéssel eltöltött idővel, valamilyen szinten megmutatja az érdeklődési körünket.
Pál valami különleges imádságról beszél: a Lélek által! –mondja. Mit jelent ez? Van olyan ima, amely nem a Lélek által hangzik el? Bizonyára!
Jézus idejében a farizeusok is imádkoztak. Sőt, az ima egy magasabb szintjét is alkalmazták. Volt közöttük olyan, aki még böjtölt is, ha kellett hetente kétszer is! Mégsem volt elfogadható Isten előtt…
Nem elég, hogy minden követelménynek eleget is teszek, nem elég, ha hosszan imádkozom, de az sem elég, ha nagy dolgokat megteszünk, Szentlélek nélkül! Isten magasabb szintű imádságra hív bennünket! Arra vár, hogy teljesen őszinték legyünk hozzá, hogy mondjuk el neki a legbensőbb dolgainkat, hogy tárjuk fel előtte szívünk vágyait, elképzeléseit. Beszélgessünk vele, úgy, mint barátunkkal, akit nemcsak tisztelünk, hanem mindenekfelett szeretünk is!

Ilyen kapcsolatban volt Ábrahám Istennel, amikor elmondta közbenjáró imádságát Sodomáért, Mózes, aki annyira szerette lázadó népét, hogy azt kérte Istentől, „inkább engem törölj ki az élet könyvéből”, mint e népet. Illés, akinek szavára nem esett eső, majd amikor újra kérte, ismét esett. Azt gondolom, sorolhatnánk végestelenül a Biblia szereplőit, akik komolyan vették az imádság erejét, és éltek az Isten által adott lehetőséggel.

Ellen White a következőt írja a Jézushoz vezető út c. könyvben:
Mennyei Atyánk arra vár, hogy ránk áraszthassa az áldások teljességét. Kiváltságunk, hogy szüntelenül merítsünk és igyunk határtalan szeretete forrásából. Nem különös-e mégis, hogy olyan keveset imádkozunk?! Isten mindig kész meghallgatni legkisebb gyermekének is szívből fakadó imáját, és mi mégis oly kevés hajlandóságot mutatunk, hogy Isten elé vigyük kívánságainkat…. A szívből fakadó őszinte ima a legszorosabb közösségbe emel bennünket az Örökkévaló Lelkével. Ha pillanatnyilag nincs is rendkívüli bizonyítékunk arra, hogy Megváltónk és Üdvözítőnk szeretettel és részvéttel hajol le hozzánk, ez mégis úgy van. Bár láthatóan nem érzékeljük jelenlétét, keze mégis szeretettel és szívbéli részvéttel megpihen rajtunk.

Ezen a reggelen határozd el szívedben, hogy még jobban fogod keresni a kapcsolatot Istennel. Ő szeret téged és már régóta vár egy igazi beszélgetésre veled…
Miért ne lehetne ez éppen mai napon….?

Kormos Tivadar

hétfő, január 04, 2010

Jézus helyet készít

„Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.”

János evangéliuma 14:2

Eddig még soha nem jutott eszembe azon aggódni, hogy ha bejutok Isten országába, lesz-e megfelelő otthonom, kényelmes lesz-e az ágyam, vagy lesz-e elegendő hely a ruháimnak. Gyanítom, hogy a tanítványok sem emiatt nyugtalankodtak, mikor Jézus bátorította őket. Azzal kapcsolatban viszont már voltak kétségeim, hogy egyáltalán el jutok-e oda.

Nem tudom miből áll a mennyei helykészítés egy olyan Istennek, aki 6 nap alatt egy egész világot megteremtett, mégpedig nem is akárhogyan. Mégis, mielőtt átsiklanék ezen a kérdésen, azt mondom, hogy megnyugtató ez a jézusi gondolat. Miért is? Talán a legfontosabb: várnak minket, személyesen engem és téged. Amikor Jézus kitárja a mennyei Jeruzsálem kapuit, azt mondja: örülök, hogy itt vagy, nézd meg az otthonod, már nagyon vártunk. Abban pedig biztos vagyok, hogy olyan lesz, amiről álmodni sem mertem volna.
Másrészt, - különösen a vándorló tanítványokra gondolva – jó érzés az a tudat, hogy egyszer hazaérünk. Jézus, az Atya, a Szentlélek, az angyalok és más teremtett lények társaságához csatlakozik a megváltottak megszámlálhatatlan sokasága. Micsoda ujjongás, milyen öröm lesz ott! A menny tehát egy valóságos, reális hely, ahol mi is ott lehetünk.


Ide kívánkozik még a fenti Igeszakasz folytatása is: „És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (János 14:3)

Az egyik tanítvány erre azt kérdezi: de hát azt sem tudjuk hová mész, hogyan mehetnénk mi is oda. Jézus azt mondja, hogy az Atyához megy. Jó, akkor elég ha megmutatod nekünk az Atyát – mondja a másik tanítvány. Jézus azt mondja, hogy ő egy az Atyával, tehát már láthatták.

Ha jól értelmezem Jézus szavait nem kell a Mennybe mennünk, hogy találkozzunk az Istennel. Ő maga Isten. Igaz, hogy most a mennyben van, ezért jön vissza, hogy magával vigyen bennünket. Olyan ez, mikor a vőlegény hazaviszi a menyasszonyát és bemutatja a családjának, barátainak.

Mi vagyunk Jézus menyasszonya. Helyünk már van. Az Út adott – nem mehetünk Jézus nélkül. Ő visz el magával bennünket. Ha nem hinnénk benne, ha nem érdekelne mindennél jobban, akkor lesz egy üres hely, aminek a hiányát senki sem tölti be. Jézus szívében ott vagyunk. Szeretnénk ott lenni valóságosan is, ahol Ő van?

vasárnap, január 03, 2010

Ne vedd természetesnek!

„De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradtságos munkájából.”
A prédikátor könyve 3:13

Késő délután érsz haza a munkából, és fáradtan kinyitod a hűtő ajtaját, keresed a tegnap este elkészített ételt, hogy végre élvezz is valamit a fizetésedből. Esetleg kedvesed vár frissen főtt, meleg vacsorával, és elégedetten láttok hozzá, mert megérdemlitek, mert keményen megdolgoztatok érte, és mert ennyi tellett hó elején – de még fizetés előtt – a pénzetekből. Leülsz a géped elé, és élvezed a minden hónapban feladott csekkek áldását az internet által: beszélgetsz, informálódsz; mert becsületesen megfizettél érte. Utána veszel egy forró zuhanyt, és próbálod lemosni magadról a napod összes szennyét, átkát, rossz emlékét. A kellemes illatú tusfürdő felfrissíti mind a tested, mind a lelked, és elégedetten bújsz az ágyba, hogy békében búcsút mondj a nap forgatagának.

Reggel álmosan kikászálódsz, kinyitod a gardróbszekrény ajtaját, és keresel valamit, amiben jól éreznéd magad az újabb kihívások közepette. Kavarog a fejedben, hogy nincs egy göncöm sem, de végül csak találsz valamit, ami az egyéniségednek, és az időjárás adta viszonyoknak megfelelő. És elindulsz dolgozni, hogy megteremtsd a mindennapok megélhetését, hogy meglegyen a mindennapi kenyér, ruha, víz, villany, gáz, internet, telefon, és még kitudja mennyi „otthonos apróság”, amik nélkül már nem érzed életnek az életet. Keményen megdolgozol ezekért, és nem érzed, hogy köszönetet kéne mondanod a pénzügyes hölgynek, hogy minden hónapban átutalja a bankszámládra a pozíciód és elvégzett munkád alapján járó csekély összeget. Nem nézel hálás szívvel a szupermarket eladójára, hogy a neki odaadott pénz ellenében elviheted a megvásárolt dolgokat. Nem hívod fel a vízműveket zuhanyzás közben, hogy köszönetet mondj a melegvízért, mert keményen megfizetted az árát.

De kérlek, ma reggel nézd másként ezt az egészet. Ne gondold, hogy minden ilyen természetes. Ne gondold, hogy mindez a te érdemed. Adj hálát Istennek, mert Ő adja a mindennapi kenyeret, mert minden, ami körülvesz, az Ő ajándéka.