szombat, október 24, 2009

Légy velem!

„A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem,…”
Róma 15.30
Olyan egyedül vagyok, úgy, de úgy hiányzol. Nagyon kevés, ami belőled megmarad nekem. Sok dolgod van, nem érsz rá, mindig van valami fontosabb… Pedig úgy szeretnék beszélgetni veled! Elmondanám mi történt, mióta nem láttalak. Te kíváncsian hallgatnál, és nagyon boldog lennék, mert tudnám, hogy még mindig szeretsz, velem nevetsz, velem sírsz. Megérted…

Tudod, ritkán kérek, de most fontos. Kérlek, mindenre, ami fontos neked, segíts! Hisz egy a hitünk, együtt is járjuk, még ha távol vagy is. Tudom, hogy megváltoztunk, hogy most másképp gondolod, másképp gondolom. De Ő ugyan az ma is! Téged is, engem is szeret. Nem akarja, hogy egyedül küzdjünk. Tudod, sokszor két-vállra fektetett már az élet, és most nem megy. Egyedül nem. Nem kell, hogy szólj hozzám. Nem akarom, hogy megbeszéljük, túl sok a félreértett szó. Csak imádkozz velem, csak imádkozz értem! Kérlek Barátom! Kérlek, testvérem!

Restás László

péntek, október 23, 2009

Isten tanúi vagyunk

„Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen [isten] köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.”
Ésaiás 43:12.

Van egy közösség, amely a nevében hordozza, hogy ők Isten tanúi ezen a világon. Én nem hiszem, hogy azok volnának.
Miről kellene nekünk, mint Isten tanúinak meggyőzni a világot? „Így szól az Úr, hogy én Isten vagyok!”
A tanúskodás történhet szavakkal és szavak nélkül is.
Nézzük, hogyan tanúskodunk szavainkkal? Volt, hogy lapultál, nehogy megtudják, hogy keresztény vagy? Érezted, ha beszéltél is Istenről, az olyan üres, élettelen és „könyvízű” volt? Közhelyeket ismételsz, amikor el kellene mondanod, hogy „mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad!” (Márk 5:19/b)
Szavak nélkül hogyan tanúskodsz?
Tetteid miről árulkodnak a szomszédoknak, munkatársaidnak? Arckifejezésed arról beszél, hogy nincs szomorúbb és gyötrőbb dolog, mint kereszténynek lenni?
Olyan Istent képviselsz, Aki nem személyválogató, Aki meg tud bocsátani?
Azt mutatod be, hogy a te Istened ad lehetőséget az újrakezdésre? Atyád vagy rabszolgatartód van a Mennyben?
Olyan Megváltód van, aki csak félig végezte el a megváltást, s sóhajtva nyögsz, erődet megfeszítve – hisz neked kell azt befejezned?
Bízom benne, hogy jó tanú vagy! Azért, mert Te helyes képet szeretnél Jézusról bemutatni.
És ne feledd: A hamis tanúzást a törvény bünteti!

csütörtök, október 22, 2009

Új élet kezdete

"Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett."
Efézusiakhoz írt levél 4:22-24

Erősen gondolkodom ma reggel azon, hogy milyen egy teljesen megváltozott élet, ahol új gondolatok, érzelmek és tettek vannak jelen és semmi maradványa nincsen a tegnapi embernek?!

És lassan rádöbbenek arra, hogy nem lehet kitörölni az emlékezetemből a múltamat, nem tudok teljesen másként viselkedni egyik percről a másikra, és a jó tündér nem változtat el a kimondott varázsigékkel. Személyiségünk körgyűrűibe minden történés, lelki- és fizikai egyaránt örökre kódolva marad, mert így lettünk megteremtve. Mindez így van normális esetben, hacsak memóriaközpontunk egy tragédia következtében sérül, és bizonyos dolgokat elfelejtünk...

Van egy másik tény is, hogy Isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve (1Móz 1:26), bárt ezt a képet egyre kevésbé ismerjük. Mégis kódolva vagyunk az Isten rendszere szerint, azaz az ő vele való kapcsolattartásra lettünk megalkotva, akár igennel,akár nemmel válaszolunk az Ő megkeresésére.

Mivel messzire elbujkáltunk előle, és már nem ismerjük a helyes működési tervet ezért számtalan módon meg akar minket állítani a pusztulásba vezető úton. Ilyen az amikor a Bibliát kezünkbe adja mintegy tükröt, és belenézve rájövünk arra, hogy kócosak és maszatosak vagyunk. Aztán ad nekünk nehéz helyzeteket, ahol rájövünk: egyedül mégsem megy. És közben szeretetének és kegyelmének bizonyítékait helyezi el az életünkben.

A régi élet szerinti ember ilyenkor nem illik be a képbe. Rosszul mutat a sár a zöld fűben. Ki kell onnan irtani, el kell távolítani,ki kell söpörni a koszos szobát. A ruhát le lehet vetni! Hogyan? Egy megváltozott gondolkodás, egy új értékrendet szül, aminél 100%-ban ki kell cserélni a gardrób készletet. Vannak dolgok és szokások, amiknek a kukában a helyük, és ezekre akkor jövünk rá, amikor Isten a reflektorával megvilágítja.

Hú, mennyi olyan szemetem van, amit ma is ki kell dobálnom. A rossz időbeosztásom, ahol az Istennek egyre kevesebb idő jut, a sérült halókészülékem, ahol mindig a negatív címkéket hallom meg...Talán az irigykedő szemem,mert másoknak könnyebb az életük...

Nem tudom neked milyen szemeted hever az életedben, amit ki kell dobálnod, de Isten ma is rá fog mutatni. Figyeld a Hangot és a reflektort. Aztán engedd, hogy a Kódoló megszereljen és más irányban tereljen. Nem árt ha van egy igazi GPS-d ami elvezet és az Új életben ott lehetsz többed magaddal.

Az új embert nem a tökéltesség, hanem a kiválasztottság fogja jellemezni. Az igazság és szentség olyan fogalmak, csak akkor igazak, ha Istenhez tartozol. Az Új Élet akkor kezdődik, amikor odamész ahhoz, Aki Téged Alkotott.


szerda, október 21, 2009

Egy jó szó hatása

„A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.”
(példabeszédek könyve 12. fejezet 24. vers)

Most, hogy az ÉS Napokat szervezzük, tapasztaljuk, hogy nem elég a szóbeli megegyezés, csak a leírt dolgoknak van ereje (néha annak se…) De hát ki ne ismerné a közmondást: a szó elszáll, az írás marad.

Mennyire másként volt ez a bibliai időkben, mikor még nem volt olyan könnyű hozzájutni az íróeszközökhöz, illetve csak kevesen tudtak írni, olvasni.

Ha belegondolunk Isten is csak a kivonulás után íratott le dolgokat a szolgáival. Ábrahámtól Mózesig, sőt később is az ’így szól az Úr’ elég volt ahhoz, hogy emberek másként döntsenek és cselekedjenek.

Egy alkalommal egy tekintélyes római katona ment a Mesterhez. Beteg szolgája miatt aggódva. Mindent megpróbált, orvosokat kereshetett fel, aztán a papokat is, már az egész város tudta, milyen problémája van, de sehol nem volt segítség.

Mikor fáradtan eljutott Jézushoz, csak annyit mondott: „Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.” (Máté 8:8)

Hányszor vagyunk mi is hasonló helyzetben, csüggedten, fáradtan. Ilyenkor nem nagy dolgok után vágyunk, csupán egy jó szó, egy kis biztatás elég lenne, de…

Annyira felgyorsult minden, hogy nemhogy a jó szóra, sokszor semmilyen szóra nem jut időnk. Senki sem számolja, mennyi ember mellett halad el nap, mint nap szótlanul.

Írásban is csak a lényeget, röviden (sms) kommunikáljuk. A dicséret és bátorítás felesleges töltelékszavakká váltak, melyekre nincs idő.

A szomorú az, hogy hiába tudjuk, hogy ez nem jól van így. Szeretteinkkel, sőt talán még Istennel szemben is fukarkodunk a jó szót illetően. De a panaszra mindig jut kellő idő.

Pedig „Ha a látható és láthatatlan világot elválasztó lepel fellebbenhetne, és az ember láthatná, amint egy angyal feljegyez minden szót és tettet, amely az ítéletkor ismét előkerül, naponta mennyi szó maradna kimondatlanul és mennyi cselekedet elvégezetlenül!” (E.G.White: Nagy küzdelem)

Higgyük el végre; a szó nem száll el, megmarad! Nemcsak a mennyei feljegyzés miatt, hanem mert a szavaknak ereje, hatása van. Akár építő, akár romboló.

Határozd el magadban, hogy ma odafigyelsz arra, hogy mindenkihez lesz legalább egy jó szavad, és meglátod megváltozik körötted a világ.

kedd, október 20, 2009

Szeresd a vétkezőt

"Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy azt ne terheljem, titeket mindnyájatokat. Elég az ilyennek a többség részéről való ilyen megbüntetése: Annyira, hogy éppen ellenkezőleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet. Azért kérlek titeket, hogy tanusitsatok iránta szeretetet."
Korintusbeliekhez írt második levél 2,5-8.

Azon gondolkodom, hogy mire tanít engem a ma reggeli Ige? Ez tényleg igaz?
Ha valaki vétkezik, akkor bocsássunk meg neki, vigasztaljuk, hogy a „felettébb való bánat” ne eméssze meg őt?

Ír-e még erről máshol is a Biblia? Eszembe jut Máté evangéliuma 18. fejezete.
Ez az egész szakasz a gyülekezet belső életét szabályozza.

„Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Máté Evangéliuma 18,15-20

Ha elolvassuk az előző verseket, akkor azt találjuk figyelmezteti tanítványait, hogy ne botránkoztassanak meg senkit a kicsinyek közül (18:6) . A kicsinyek a gyülekezet azon tagjai akiket az önhitt, magabiztos, “lelki emberek” megvetnek. Megbotránkoztatásuk annyit jelent, mint megakadályozni, hogy-e kicsinyek higgyenek Jézusban, kételkedést ültetni szívükbe Isten kegyelmével és bűnbocsánatával szemben, és így elszakítani a kicsinyeket Jézustól.
Jézus a későbbiekben kérte a tanítványait, hogy kövessék őt aki otthagyja a kilencvenkilencet és elmegy, hogy megkeresse az eltévedettet ( 11-14.).

Ezek a gondolatok határozzák meg a kulcsok hatalmáról szóló szakasz alaphangját.
Két fontos gondolat van itt!
Az egyik, hogy Jézus értékrendje szerint a vétkező testvér nem "bűnös", "gonosz" , hanem eltévedt akit meg kell keresni, és akinek megtalálásán nagyobb öröm van a mennyben, mint az összes el nem tévedt lelken.

Az egyházfegyelem mindig a megkeresés szolgálata.
A másik dolog amit megfigyelhetünk, hogy az egész fejezetben milyen gyakran visszatér “az egy” szó. ( 6, 10, 12, 14, 24, 28 ). Jelenti ez azt, hogy Isten a gyülekezetben minden egyes tagot külön-külön számon tart, értékel.
Nincs helye semmiféle “statisztikai szemléletnek” az emberi méltóságot figyelmen kívül hagyó tömegekben való gondolkodásnak.

Ha ebben az összefüggésben figyeljük a fenti szakaszt akkor láthatjuk, hogy Jézus itt nem az ítélkezés, hatalmaskodás szolgálatát bízta a gyülekezetre, nem személyes sérelmeink "orvoslásáról" még kevésbé "megtorlásáról" van itt szó, hanem arról, hogy a bűnös megmentése az egész gyülekezet feladata, amihez Jézus a menny segítségét ígéri.
Egy neves keresztény író E.G. White így foglalja össze, hogy mi a teendőnk a vétkezővel szemben:
"...nem tekinthetjük elszakadtnak Isten kegyelmétől. Volt hittestvérei ne vessék meg, ne hanyagolják el, hanem gyengéden és együttérzéssel bánjanak vele, mint Krisztus elveszett juhával amelyet Ő szeretne visszahozni nyájához." (DA 441.)

hétfő, október 19, 2009

Egymást erősítve

„Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.”

Thessalonikabeliekhez írt első levél 5:11

Pál és a thessalonikai gyülekezet szinte fél szavakból is megértették egymást. „Jó” gyülekezetnek számított, példás hitük volt, örömmel fogadták Isten Igéjét és várták az Urat. Az egymás vigasztalása és építése ebben a Krisztust váró reménységben is kell, hogy működjön.

Az emberi test hasonlatát nagy előszeretettel használja az apostol, amikor a gyülekezetnek, vagy a gyülekezetről ír. A példa szerint Krisztus az egyház feje, maga az egyház pedig a test. Mi mindannyian egy-egy tagjaként kapcsolódunk az egész testhez. Többnyire a lelki ajándékok szemszögéből ismerjük a különböző tagok szerepét és fontosságát, de a mélyben más is meghúzódik.

Valóban nagy ajándék az, hogy különbözőek vagyunk és más-más képességgel, ajándékkal rendelkezünk, mert így mindenki testre szabottan szolgálhat, miközben értékeljük mások ajándékait. Természetesen, az emberi testnek is vannak látványos és rejtett részei, de nem mondhatjuk, pl. azt, hogy nekem nincs szükségem a májamra, mert az úgy sem látszik… A kevésbé megbecsült részek is nagyon fontosak és rögtön megérezzük a jelenlétének hiányát vagy betegségét.

Mindenkinek helye van a Testben, mert Krisztus hívott el, és tett gyermekeivé bennünket. Talán a személyes elhívásunk nagyobb felelősséget ró ránk, de minden tagnak együtt kell működni a többivel.
Azt is természetesnek vehetjük, hogy egyik-másik testrészünk hamarabb elfárad, épp ezért is jó odafigyelni ilyen szempontból is egymásra.
Mindannyiunknak szüksége van a megerősítésre, bátorításra, vigasztalásra, és ha ez nem a gyülekezettől jön, megkeressük máshol, talán rossz helyeken.

A test példájánál maradva a legfontosabb dolog, hogy mi csak egymáshoz kapcsolódva vagyunk Krisztus testének a tagjai. Együtt mozdulunk, együtt haladunk célunk felé. Lássuk meg ma a testvérben a „test-vért”, Krisztus testének tagját, és vigaszaljuk, bátorítsuk, építsük egymást.

vasárnap, október 18, 2009

Ami a világon a leggyönyörűbb

„Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.”
Zsoltárok Könyve 119:92

„Gyönyörű. Gyönyörű, mert ő a legszebb, mert hozzám tartozik, mert szeretem. Minden perc drága, amit vele tölthetek, minden csókja, ölelése az élet ajándéka. Ha este nem tudok elaludni, mindig rá gondolok, és az éjszaka komor csendje megtelik álommal. Nyugtató, puha álommal. Nélküle én már nem lennék sehol sem. Ha nem fogja meg akkor a kezem, Isten tudja, mi lenne most velem.”

Mondhatná ezt bárki a Kedvesének, mert megérdemli. De van, hogy ez nem neki szól, hanem valami egészen másnak. Annak, amire nem is gondolnál.

Egyszer réges-régen Isten írni kezdett. A kemény kőtábla olyanná vált ujjai alatt, mint a viasz, és csak írta, írta a betűket egymás után. Egyszerű szavakká kovácsolódtak össze a betűk olyan erősen, hogy még az idő könyörtelensége, a korszakok állandó változása sem tudta kikezdeni. Örök maradt, amióta Ő megalkotta. Leírta, hogy ne felejtsd el, mi a dolgod ezen a földön. Nem az, hogy minél nagyobb házad legyen, hogy minél magasabb szintet érj el a mindennapok ranglétráin, sőt, nem is az, hogy boldog legyél. Csak az, hogy szeress.

Szeresd Istent és az embereket. Szeresd Istent, akkor is, ha sokszor nem érted, mit miért tesz, vagy miért nem. Szeresd a másikat akkor is, ha ő nem szeret, ha ott rúg beléd, ahol csak tud. Szeresd, még akkor is, ha megbántott. Csak így tudsz valami maradandót hagyni magad után.

Ez A törvény; ami éltet, ami erőt és gyönyörűséget ad a mindennapok fájdalmaiban. A törvény, amit Jézus mutatott be tetteivel, szavaival földi élete során. A törvény, ami azt tanítja, hogy „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek”; és, hogy „szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Máté evangéliuma 5:9, 44). A törvény, ami megtölti értelemmel életedet, ami nélkül nyomorúságosan pusztulnál el, mert szeretet nélkül nem lehet élni.