Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november 13, 2016

A vezetés legnagyobb szüksége

Kép
"Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja." Jakab 1,5 " Nem személyválogató az az Isten, akit szolgálunk. Aki Salamonnak bölcs ítélőképességet adott, ma is kész ugyanezt az áldást adni gyermekeinek. „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége – jelenti ki Igéje –, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jak 1:5). Ha valaki – aki terhet hordoz – jobban vágyik bölcsességre, mint gazdagságra, hatalomra és hírnévre, nem fog csalódni. Nemcsak azt tanulja meg a nagy Tanítótól, hogy mit tegyen, hanem azt is, hogyan tegye azt Isten tetszésére. Amíg Istennek szenteli életét az Isten által jó ítélőképességgel, tisztánlátással, tehetséggel megáldott ember, addig nem áhítozik magas pozíció után, és nem akar uralkodni. Bár szükséges, hogy emberek felelősséget hordozzanak, de az igazi vezető, ahelyett hogy elsőbb

Figyelj a láthatatlanra!

Kép
„Pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket felülmúló, nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mert nem a láthatókra szegezzük tekintetünket, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok meg örökkévalók.” 2.Korintusi levél 4: 17-18. Ha csak a látható dolgokra nézünk, akkor folyamatosan lehorgasztott fejjel járhatnánk. De milyen kegyelmes a mi Istenünk. Elkészítette számunkra az örök életet. A valódi vigasztalás az Úr szabadító tetteire való rámutatás. Isten hordozott bennünket a múltban, és Ő nem feledkezik el rólunk a jövőben sem. Sok esetben a nehézségek, a próbák épp a hitünket akarják erősíteni. Azt akarja, hogy tartsunk ki; még egy kicsit legyünk türelemmel, és a szabadítás itt lesz. Pál „pillanatnyi” és „könnyű” szenvedésnek nevezte azokat a nehézségeket, amit itt és most kell elhordozni. Ezek a valóságban nagyon is hosszúnak tűnnek, és embert próbálóak. Az örökkévalósághoz képest azonban rövidek és csekélyek. Amikor ott leszünk az új Jeruzsá

Rám is vonatkozik

Kép
„Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.” Pál levele Efézusba 2:14 Nemrég kollégáimmal egy tengeri hajóútra készültünk. A terv az volt, hogy a törökországi Ku şadasi kikötőjéből kora hajnalban indulnánk, hogy mintegy 4 és fél órás hajóút után elérjük Pátmoszt, azt a szigetet, ahol János apostol megírta a Jelenések könyvét. Habár 4-ko kellett reggeliznünk, ez csöppet sem törte le hajnali vidám hangulatomat. Így mikor az idegenvezető a hullámokra hivatkozva megkérdezte, hogy ki kér tengeribetegség elleni tablettát, csak fölényesen mosolyogtam magamban. „Ugyan már – gondoltam pökhendien –, mi nekem egy kis hajóút az Égei-tengeren? Számtalanszor utaztam már hajón, a Balatonon. Egy kipróbált óceánjáró matróznál is jobb állóképességgel rendelkezem.” Nem is volt semmi gond, egészen addig, míg ki nem értünk az öbölből. Ekkor azonban meglepődve tapasztaltam, hogy ezek a hullámok bajosan hasonl

A próbák idején

Kép
„Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!”   (69. Zsoltár 30. vers) A zért szeretem a zsoltárok könyvét, mert a leírt élethelyzetek és a rájuk adott emberi reakciók minden korban egyformán aktuálisak. Ugyanakkor ez a könyv megtanít arra, hogy örömben, bánatban, betegségben, egészségben, üldöztetés közepette, vagy a szabadulás idején, hálánkkal vagy kéréseinkkel bátran forduljunk Istenhez. S mai zsoltárunk azért is érdekes, mert az evangéliumokban ezt a zsoltárt idézik a legtöbbször, például: „ Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem” (5.vers) ezt, mint próféciát idézi János 15:25 a vérszomjas főemberekre mutatva. Vagy „ a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem” (10.vers) hangzik fel Jézus szájából, mikor megtisztítja a templomot, és a „szomjúságomban ecettel itatnak vala engem” (22.vers) a kereszten függő Megváltó szomjúságának csillapítására is utal. De nézzünk most Dávid szemüvegén

Segít-e valamiben az ima?

Kép
„Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. ” 34. Zsoltár 19. verse Válaszol-e Isten az imára, vagy csak az egyszerű lélek megenyhítésére szolgál, ha magunkban vagy éppen hangosan elmormogunk valamit? Akik gyakorló imádkozók azonnal rávágják, hogy természetesen nemcsak a lélek érzi jobban magát, hanem Isten a kéréseinket is megadja nekünk, ha az a jellemünk épülését szolgálja. De ez nem mindenkinek ennyire egyértelmű. Egy 20 évkörüli lány elmondta, hogy igazi problémát jelent számára az ima. Mit mondjon, hogy mondja, jól fejezze ki magát. Úgy érzi, mintha Istennek elvárásai lennének vele szembe, hogy hogyan imádkozik. Tudja, hogy tisztelnie kell az Urat, de ez kettejük közé egy olyan falat emel, ami miatt úgy érzi, nem tudja megszólítani. Egy másik 30-32 év körüli fiatalember elmondta, hogy gyakorló keresztény, de sokszor bizonytalan az imáival kapcsolatban. A méltatlanság érzésével kezdi az imát, és a felénél mindig abba hagyja, mert úgy érz

Hogyan tovább?

Kép
  "Ezek után találkozott vele Jéz us a templomban, és mondta neki: Íme meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!" János evangéliuma 5,14 Nem könnyű a rossz szokásainkkal felhagyni, legtöbbünknek még akkor sem, amikor már látjuk, tapasztaljuk, hogy tönkre teszik az életünket. Nem véletlenül figyelmeztette Jézus azt az embert, akit 38 évnyi szenvedése után szabadított meg a betegségéből... A fájdalomból való szabadság öröme, és a visszaeséstől való félelem biztosan segít néhány napig új életet élni, de mi lesz akkor, amikor az újdonság varázsa elmúlik, a szenvedés emléke pedig elkezd halványulni? Mi védhet meg attól, hogy ismét a rossz beidegzéseket kövessük, s végül rosszabb helyzetbe jussunk?  Ha csupán félelemből nem teszünk valamit, az hosszabb távon nem lesz elég. Amire szükségünk van: új célok, megújult látásmód, új és jó szokások, és a naponta megújuló hála.  Gyógyuló alkoholbetegek körében találkoztam két gondolattal: Különbség

Kelj fel és élj!

Kép
„Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világosság. Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.”” Pál levele az efezusiakhoz 5:14 Eltelt ismét egy hét, és minden maradt a régiben. Ugyanúgy kelsz fel, ugyanúgy fekszel le, ugyanazokat a szokásokat éled, ugyanazok a dolgok aggasztanak, ugyanazok éltetnek, és ugyanazokra a változásokra vágysz. És még mindig ugyanúgy vágysz. Csak vágysz. Mert olyan szép lenne. Olyan jó lenne. Ezt elhagyni, megszüntetni, ezzel szakítani, azzal felhagyni, amazt befejezni de végleg. És olyan jó lenne azt az újat megismerni, elkezdeni, megtanulni, átélni, a tiédnek tudni, beépíteni az életedbe. Olyan jó lenne. Lenne. Ugye ismerősek a mondatok? Mondd, hányszor gondoltál a közelmúltban a változásra? Hányszor gondoltál arra, hogy igenis lépsz, és megteszed? Ma reggel Isten ebben szeretne téged segíteni. Igen, végig kell gondolni mindent, fejben helyre kell rakni a dolgokat, de talán már elég vo