péntek, szeptember 09, 2016

Készülj!


"Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."
Máté 26,41

Az élet - mindenki tudja - nem csak szép dolgokból, jó napokból áll. Az élet sokszor nehéz, tele van megpróbáltatásokkal, ami próbára teszi az erőinket testi és lelki értelemben egyaránt. Azért, hogy felkészültek legyünk, azért, hogy helyt tudjunk állni sok mindent teszünk. Például gyermekkorunk és ifjúságunk másról sem szól, mint arról, hogy készülünk a nagybetűs Életre. Ez a folyamat tele van tanulással és telve van éppen ezért iskolákkal. Az élet iskoláit azonban, ha a többit már be is fejeztük, nem lehet kijárni. Az élethosszig való tanulás elve nem egy politikai húzás, hanem maga a valóság. Megszerezzük kézhez kapjuk a bizonyítványainkat, megkapjuk a jogosítványainkat, amik újabbak megszerzésére sarkallnak bennünket. Mert ki az, aki ne akarná még jobban tenni azt amit csinál. Mindannyian fejlődni akarunk, hogy jobb emberek legyünk, hogy betudjuk végezni azt a feladatot, ami a miénk.

Ebben a rövid szövegben Jézus tanácsa olvasható, amit tanítványainak adott, akik még nem voltak készen. Úgy fogalmazott, hogy bár lelkileg - szívük szerint, vágyaikban, elképzeléseikben készek lettek volna megtenni, amit kell; testileg mégsem voltak képesek rá. Erőtelenségeik, azaz gyengeségeik akadályozták őket. Ezért ez az első lecke: Ne értékeld túl magad! Vagyis, légy tisztában képességeiddel, légy tisztában önmagaddal. Az önvizsgálathoz mindig józanság, alázat és tisztánlátás szükségeltetik. Nem akarok még egyszer úgy járni, mint gyermekként. Csodáltam Magyar Zoltán 10 pontos lólengés-gyakorlatát, és ahogy kirohantam az udvarra, az ott fűben fekvő beton kútgyűrűn akartam utánozni őt. Csak arra emlékszem, hogy a fűben ocsúdtam fel és a szemeim elől eltűnő sötétségből nagymamám aggódó arca bontakozott ki előttem: "Jól vagy fiam?" - kérdezte. Tisztában kell lennünk önmagunkkal!
A második lecke, amit meg kell értenünk: Hozz áldozatot! Jézus úgy mondta ezt: "Virrasszatok!" Aki virraszt, az éjjel fel van. Míg a többiek alszanak, ő ébren, tevékenyen tölti a csendes perceket. Bár neki is szüksége van a pihenésre a regenerálódásra, most nem a kényelmével törődik. Célja érdekében meghozza a kellő áldozatot. E nélkül nincs előrehaladás. Aki el akar érni valamit, annak le kell mondania sok más dologról. A sportolók, a tudósok, és még több híres ember komoly áldozatot fizetett azért, hogy ott tart, ahol tart. Nekünk is meg kell tanulnunk lemondani.
Nagyon fontos a harmadik lecke is: Hívd segítségül Istent! Egyszerűen vannak dolgok, amik meghaladják a képességeinket és legyőzik akaratunkat, akár mennyit készültünk is, akármiről is mondtunk le célunk érdekében. Örülök annak, hogy vannak ilyen dolgok, amire nem vagyok képes, mert így látom meg az Isten hatalmát. Nem történhet attól rosszabb az életemben, mint az, hogy elhiggyem, tudok Isten nélkül élni. Pál prédikálta a görögöknek: "őbenne élünk, mozgunk és vagyunk..." (ApCsel 17,28) A kereszténység ereje, a hit ereje ebben az Istenre-utaltságban rejlik. Bár sokan, istentagadóként ezt gyengeségnek látják, mégsem az. Mert úgy van ez ma is, mint ahogy a Biblia szerint volt, hogy amikor az ember az Istennel összefog, ott megtörténik a csoda. A csoda pedig azért csoda, mert arra egy erős ember sem képes... Emlékszem a "Tűzszekerek" című film legyőzhetetlen prédikátor-futójára, aki hite miatt lemondott a nagy versenyéről. Majd amikor esélytelenül elindult 400 méteren a párizsi olimpián, mindenki megdöbbenésére megnyerte azt. És ez nem mese, ez megtörtént, ez a valóság! Szóval: Imára fel, barátaim!
És végül az utolsó lecke, a negyedik: Ne feledkezz el az ellenségről! Még azok közül is sokan, akik hisznek, úgy gondolják, hogy csak egy természetfeletti hatalom létezik: Isten; és elfelejtik, hogy az ördög nagyon is valóságos. Sokan gondolják, hogy a rossz, ugyan úgy, mint a jó, szintén Istentől van. A Biblia nem ezt mondja. Jézus sem ezt tanítja. Az ellenség igenis létező valóság! Egy hívő embernek sohasem szabad úgy élnie az életét, hogy megfeledkezik arról, hogy egy ellenséges világba született. Gyermekkorunktól fogva magunkkal hozzuk a rosszat. Könnyebb nemet mondanunk, mint igent. Jobban szeretünk ellenkezni, mint engedelmeskedni; dacolni, mint engedni. Fontosabb az akaratunk, mint más akarata. Lassan rádöbbenünk arra, hogy sokkal önzőbbek vagyunk, mint gondolnánk. Igen, az ellenség már akkor csatát nyert felettünk, amikor mi még nem is tudtuk, hogy hadban állunk. Mit tegyünk hát? Szerintem addig álljunk a jó oldalra, amíg nem késő...

Megeheted a disznóhúst!

„Minden tiszta a tisztának, de a fertőzötteknek, és hitetleneknek semmi sem tiszta, mert elméjük és lelkiismeretük beszennyeződött. Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak, engedetlenek, és minden jó cselekedetre alkalmatlanok.” 
Titus 1:15-16
Az Egyszerű fordítás Bibliában ez így olvasható: „A szellemileg tiszta ember számára minden étel és egyéb dolog is elfogadható. Azonban a romlottaknak és hitetleneknek semmi sem tiszta, mivel gondolkodásmódjuk és lelkiismeretük is megromlott.”
 A William Mac Donald’s kommentár kifejezetten a disznóhús megevésére vonatkoztatja ezt az igét. Eszerint, ha hívő vagy, nyugodtan megeheted. Egy halom kommentárban és szótárban megnéztem, mit jelent ez a mondat. Ha kiragadjuk a szövegösszefüggésből, akkor valóban – ahogy az Egyszerű fordításban olvashatjuk – minden elfogadható. Ez viszont totál szembemegy a Biblia gondolkodásmódjával. Elképzelhető, hogy Tituson keresztül azt szerette volna üzenni az Úr – egyrészt a kortársainak az első században, másrészt századokon át, az olvasóknak, s végül nekünk, hogy tegyük nyugodtan félre az eddigi tanácsokat, figyelmeztetéseket, parancsolatokat, mostantól fogva minden tiszta, akár még a heroin is?  
Szó sincs erről. Ha az egész szakaszt figyelmesen áttanulmányozzuk, azt látjuk, hogy vannak egyesek, jelen esetben a krétaiak, akik azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják Őt. Fecsegnek, elámítanak másokat, egész családokat felforgatnak. Elméjük, gondolkodásuk nem tiszta, lelkiismeretük meg eltompult. Ezzel szemben – nyugodtan fordíthatjuk így is, a hívőknek minden világos. Minden tiszta.
Tanulmányozzuk a Szentírást, hogy megérthessük az összefüggéseket, akkor hitünkben nem leszünk megzavarhatók, nem válunk labilissá. Jézus visszajövetele előtt mély és komoly bibliaismeretre lesz szükségünk, mert lesznek majd egyesek, akik szeretnék egy-egy kiragadott igével meggyengíteni a Bibliába és a jó Istenbe vetett hitünket. Készüljünk fel erre!


csütörtök, szeptember 08, 2016

Egy autóstoppos elmélkedései

"Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”
Pál levele a Filippi gyülekezetnek 2:3-4

Egy alkalommal lekéstem a vonatcsatlakozást, és – mivel a következő járat csak nagy sokára jött volna – arra gondoltam, életemben először kipróbálom az autóstoppot. Legnagyobb meglepetésemre hamar fölvett egy kamion, és hamarabb úti célomhoz értem, mintha a lekésett vonattal mentem volna. Ettől kezdve, sokat stoppoltam. Természetesen volt benne egy bizonytalansági tényező – ami miatt szüleim körmüket rágva várták, hogy hírt adjak szerencsés megérkezésemről –, ugyanakkor olcsó volt, illetve sokféle embertípussal megismerkedtem. Volt közöttük kedélyesen cseverésző, mogorva hallgatag, vagy éppen kíváncsi kérdezősködő. Az egyik kamionsofőr elmondta, hogy az autópályán menet közben regényt szokott olvasni; még jó, hogy a velem való beszélgetés miatt nem hódolt e szenvedélyének. A másik ember egy Mozart operát hallgatott, és közben olyan lelkesen vezényelt, hogy többet volt a levegőben a két keze, mint a kormányon. Egy ízben egy hatalmas, lihegő, nyálát csorgató, de amúgy barátságos kutya társaságában utaztam a hátsó ülésen. Egy másik srác – csöppet sem zavartatva magát jelenlétemmel – éppen akkor, út közben, telefonon vallott szerelmet egy lánynak. Ültem tűzpiros kabrió sportautóban, veterán bogárhátú Volkswagenben, vagy éppen homokot szállító dömperben.

Nem mindig voltam egyébként olyan szerencsés, mint az első alkalommal. Volt, hogy órákat kellett állnom és várnom, hogy fölvegyen valaki. Ezalatt pedig volt időm végiggondolni, egy stoppos szemszögéből milyen emberek száguldanak az utakon.
(1) Először is vannak azok, akik fittyet hánynak az út szélén ácsorgó stopposra, esetleg még be is mutatnak neki. Persze sokan magyarázkodva széttárják a karjukat, mert tele van a kocsijuk, vagy mert más irányba tartanak.
Azok, akik jó szívvel fölvettek, további két kategóriába sorolhatók.
(2) Voltak akik úgy gondolkodtak, „mivel az én irányom, és az ő iránya megegyezik, el tudom vinni őt egy darabig”; ha azonban az útjaink kettéváltak, gondolkodás nélkül megállt, és kirakott.
(3) Végül olyanok is akadtak, akik próbálták eredeti útjukat úgy módosítani, hogy az nekem minél kedvezőbb legyen; ha pedig mindenképpen el kellett válnunk, megkeresték a stoppoláshoz legelőnyösebb helyet, és csak ott raktak ki. Egy ízben egy hallgatag ember 40 km pluszt bevállalt, csak hogy nekem kedvezőbb legyen a továbbjutás.

Mint kiszolgáltatott stoppos, vagy fogalmazhatok úgy is, mint potyautas, semmi beleszólásom nem volt ezekbe a dolgokba, és minden segítséget, kicsit is, nagyot is, hálásan fogadtam. Pál gondolatait olvasva azonban úgy tűnik, hogy e három kategória jól szemlélteti keresztyénségünket.
(1) Vannak, akik csak a saját hasznukat nézik, és nincs sok kedvük belegondolni mások helyzetébe, mert a túlzott empátia még a végén kimozdítaná őket passzív vallásosságukból.
(2) Mások segítenek ugyan – hiszen ezt kéri tőlük Jézus –, de csak annyira, amennyire nekik is megéri. Az ilyenek megelégedéssel hallgatják, ha sűrűn megköszönik segítségüket, és nem bánják, hogy sokszor visszaemlegetik. Lehetőleg úgy tesznek jót, hogy arról minél több ember értesüljön, hogy így jó PR-juk és emage-ük legyen. Pál egyszerűbben fogalmaz. Ezek az emberek „önző” érdekekből és „hiú dicsőségvágyból” tesznek jót másokkal. Az ilyen emberek – bár látszólag hasznos tagjai lehetnek egy hitközségnek, vagy akár az egész társadalomnak – nem ismerik közelről Jézus természetét.
(3) Pál arra buzdít, hogy többet tegyünk annál, amennyire saját érdekeink diktálnák. Úgy vegyünk fel stoppost, hogy akár kerülőutat is vállalunk vele. Érezzünk együtt a másikkal, legyen bennünk több empátia az emberek problémáival szemben. Segítsünk akkor is, ha nem kapunk érte senkitől köszönetet. Mert ha így teszünk – teszi hozzá Pál – akkor „az az indulat” lesz bennünk, „amely Krisztus Jézusban is megvolt” (2:5).

Te meddig szoktad elvinni a stopposaidat?

szerda, szeptember 07, 2016

Istennek kedves áldozat



„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
(Rómabeliekhez írt levél 12. fejezet 1-2.vers)

Idén a bibliai olimpia döntőjének Mózes harmadik könyve lesz a témája, s ahogy a feladatokon gondolkodva többször átolvastam, hálát adtam azért, hogy nem abban az időben élek és szolgálok, hiszen az egész istentisztelet nem szólt másról, mint arról, hogy állatok százait, ezreit feláldozták, ’mindent’ összekentek vérrel, s a papi hivatás egy mai hentesnek felelt meg.

Bizony, sokan csak az öldöklést, állati tetemek elégetését, a vér fröcskölését látják, pedig ezek a sorok komoly tanulsággal bírnak számunkra is.

Egyrészt teljesen más szemlélet bontakozik ki előttünk az istentisztelettel kapcsolatban. Hiszen itt, a mai a ’prédikáció faló’, fogyasztói attitűddel szemben „az üres kézzel senki ne jelenjen meg előttem” (2Móz.23:15) elve nyilvánul meg. Vagyis nem kapni megyek az Istenhez, hanem adni.

Másrészt az evangéliumokat olvasva nem lehet kérdés, hogy miért épp „ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak” (3Móz.1:9)? Az Örökkévaló mindezzel szeretné belénk vésni: a bűn nem játék! Az engedetlenségnek, az önzésnek halálos következménye van.

De a jó hír, akkor és ma, hogy helyettünk valaki más halt meg. „Az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Ján.1:29) Az egész áldozati rendszer Jézus helyettes áldozatának előképe.

Pál soraira visszatérve pedig, aki pontosan ismerte és gyakorolta mindezt, és megértette a lényegét, szintén azt taglalja, hogy ma sem járulhatunk Isten elé üres kézzel! Sőt, arról ír Isten már ’nem éri be’ egy-két báránnyal, tulokkal (lehet sokkal könnyebb lenne ma is egy birkát vagy annak árát odaadni).

Az Isten szemében élő, kedves áldozat és okos istentisztelet: TE VAGY!

Gondolkozz el ezen ma reggel és szánd oda magad mindenestől Jézusnak, aki „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámasztatott.” (2Kor.5:15)

kedd, szeptember 06, 2016

Biztonság

Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.
Jeremiás könyve 23. fejezet 23-24. verse


Szívesen beszélgetnék ezekről a versekről egy kisebb körben, ki mit gondol, ki hogyan érez a bibliaversekkel kapcsolatban. Senkit nem szeretnék meggátolni a szabad gondolkozásban, csak leírom, hogy milyen érzésekkel töltenek el ezek a szavak engem.

Először is biztonságban érzem magam. Ha arra gondolok, hogy körülettem Isten van, megnyugszom tőle. Úgy érzem magam, mint Dávid a 139 zsoltárban, hogy az Isten keze körülvesz engem, elölről és hátulról is véd az ő jelenléte.

Isten nemcsak a jelenben az aki, hanem a jövőben is. Van az a pillanat, amikor úgy kelsz fel, amikor jobb szeretnéd, hogy az előtted álló nap inkább mögötted legyen. Nem tudod mi lesz, vagy mi fog történni veled, nem tudod, hogy látszólag megoldhatatlan helyzetek hogy fognak megoldódni. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak láthatnám azt, amit az én Istenem már tud.

Harmadszor pedig megnyugvást találok ezekben a versekben. Az Úr, aki mindenhol jelen van. Biztosítékot kapok arról, hogy egy fűszál nem hajolhat le az Ő tudta nélkül. Talán egyesek számára ez egyszerre rémisztő is lehet, de véleményem szerint a legjobb érzés, amikor biztosítva vagyok arról, hogy nem vagyok egyedül. Fizikailag elbújhatok az emberek elől, de Isten elől el nem rejtőzhetünk. Valójában ez egy szerencsés állapot az ember számára, mert mindig van segítsége, és tudhatja azt, hogy az Úr sosem mondott le az emberről, vagyis rólam se és rólad se!


hétfő, szeptember 05, 2016

A radikális megtérés gyümölcse

 „Íme, én elküldöm nektek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”
Malakiás 4:5-6

Vö. "Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad te neked." 
2Mózes 20:12
 

Számomra Istennek egyik legbátorítóbb ígérete ez. A végsőkig küzd értünk, hogy ne csupán vallásosak legyünk, hanem egész életünket átformálja az istenfélelem. Ennek a fáradozásnak az egyik eszköze Illés próféta.


Mit üzen Illés szolgálata?
Illés próféta szolgálata a teljes, vagyis radikális megtérésre hívás szolgálata volt: „És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt...” (1 Királyok 18:21) Hasonló gondolatot fogalmaz meg Keresztelő János, aki a Malakiás könyvében szereplő ígéret első beteljesítője volt (vö. Lukács 1:17, Máté 11:24): „Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nekik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.” (Máté 3:7-10) Az illési - Keresztelő Jánosi lelkület a hit és vallás világában nem az elfogadható kompromisszumok keresésére tanít, hanem a radikális megtérésre, amely – ha valóban Istent választjuk – az életünk minden területére kihat. Ez nem ad helyet annak, hogy különváljon egymástól a hétköznapi életünk és a hitünk, a cselekedeteink és a hitvallásunk...
Az apák és fiak kapcsolatában Illés szolgálatának, azaz a teljes átadásnak a gyümölcse az igazi egymásra találás, egymás szívbéli befogadása. Egy olyan korban, amelynek sajátos jellemzője az, hogy „az emberek magukat szeretők..., szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok” (1Tim. 3:2), hatalmas eredmény az, hogy nem mélyül tovább a szakadék a különböző generációk között, nem éleződnek ki a nézeteltérések! Az illési felhívás olyan önfeláldozó szeretetre hív, amely nem a másik magatartásától teszi függővé azt, hogy mit cselekszik, amely nem a fifty-fifty szeretet szemlélete, hanem a 200%-osan adásra, szolgálatra elkötelezett szereteté.
Ma mit válaszolsz Illés felhívására? 
Legyen áldott a napod!

vasárnap, szeptember 04, 2016

Légy hűséges!

„De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.”
Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 3:3

Nem élünk tökéletes világban, ebben azt hiszem, egyet tudunk érteni. Te is és én is számtalan példát tudnánk felhozni arra, amikor megcsaltak, hátba szúrtak, elárultak minket. És talán ugyanennyi vagy egyel több ezeknél azoknak az eseteknek a száma, amikor mindezt mi követtük el. Amikor te és én voltunk Júdás és Brutus egyszemélyben. Amikor mi árultuk el azt, ami vagy aki mellett letettük a megszeghetetlen esküt. 

Tudjuk, milyen a hűtlenség, kívülről-belülről ismerjük. De ma keressünk együtt példát az ellenkezőjére! Én elmondok Neked, kedves Olvasó egy történetet, és arra kérlek, te is kövesd a példámat! Mondj el egy történetet valakinek a családod, barátaid közül az igazi hűségről! 

Lassan egy éve, hogy búcsút intettem a nagyapámnak, aki számomra minden embernél nagyobb és súlyosabb példát mutatott arról, mi is a hűség valójában. Rövid ismerettség után hozta meg döntését, és kötötte össze életét szerelmével, a nagyanyámmal, akihez az utolsó lélegzetvételéig szeretettel ragaszkodott. 

Van, hogy mind a ketten így "teljesítenek" egy párkapcsolatban. És van úgy is, hogy csak az egyik fél teheti ezt meg. Nagyanyám is szerette férjét, amíg tudta. Amíg a betegség nem fosztotta meg önmagától. Alzheimer kórt állapítottak meg nála, és a tiszta pillanatok egyre ritkultak. A nagyapámat sem ismerte fel. Azt hitte, hogy az édesapja. Aztán pedig azt, hogy egy idegen. 

És a papa tette azt, amit addig is tett, és minden nappal egyre többet. Szerette, szolgálta, ápolta, kedveskedett neki, marasztalta, ha a mama menni akart, és sosem adta fel. Mert meghozott egy döntést, amihez hű maradt egészségben, betegségben, boldog és boldogtalan állapotban, amíg a halál el nem választotta tőle, és még azon túl is. 

Ő tudta és megélte, hogy mit is jelent a hűség. Ő tudta és megélte a felelősségteljes döntést annak minden örömével és súlyával együtt. Ő nem adta fel, akkor sem, amikor kimondhatatlanul nehéz volt, amikor a másik a betegsége miatt már nem volt partner semmiben, amikor csak annyit jelentett a házassága, amennyit ő adott bele. És ő a mindent adta. 

 És Isten még ennél is tovább megy el. Ő akkor is hűséges marad a vele kötött szövetségünkhöz, amikor mi homlokegyenest az ellenkezőjét csináljuk. Ő szeret akkor is, amikor Jákóbként harcolunk ellene, és még azt is elhisszük, hogy mi vagyunk az erősebbek. Ő gondot visel rólunk akkor is, amikor mi magunk sem vagyunk tisztában azzal, kik is vagyunk valójában. Ő bízik bennünk akkor is, amikor mindenki más már leintett minket. És ő sosem mond le rólunk. Neki fontosak vagyunk. Te is, én is. Egyetlenek, megismételhetetlenek, egyediek. Ő hűséges, és szeretné, ha te is csatlakoznál a mozgalomhoz. 

Hát kapcsolódj Istenhez, és ne engedd el a kezét! Keresd vele naponként a közös perceket, amikor semmi más nem létezik, csak Ő és Te! Élj a szeretet törvénye szerint, hogy a te utódaid számára is követendő példa lehessen a hűséged!