szombat, augusztus 20, 2016

Ismerd fel a pillanatot!


"Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt."
Lk 11,28

 Ahogy olvasom a történetet meglepődöm: Jézus szerint jobb azoknak, akik épp hallgatják Őt, mint az, hogy valaki az édesanyja lehet, mintha valaki közvetlen a családjához tartozhat. Sőt, azt mondja, a legjobb dolog hallgatni Isten szavát és megtartani azt.
 Ez nagyon keményen hangzik a mi világunkban, ahol a prédikálás annyira leértékelődött, hogy leginkább csak papolást értünk alatta. Amit igazán értékesnek tartunk, a személyes kötődésünk istenhez, amennyiben kötődünk hozzá. Emlékszem, mennyire nehéz figyelni azokra a prédikációkra, amit nem értek igazán, vagy azokra, amelyek unalmasak, túl hosszúak és még sorolhatnánk... Olyan jó lenne ma is, ha itt lenne az Úr maga, és csak Őt kellene megtalálni és végighallgatni! Hogyan ismerhetném fel a pillanatot, amikor ma meghallhatom Isten szavát?
 Szerintem az első dolog, amit meg kell értenünk, hogy Isten Szava keresztény szempontból a Szentírás és nem más. Vagyis Istent nem hallhatom máshol csak ott, ahol a Biblia megszólal. Találkozhatunk sokféle istennel és istenimádattal, de azt az Istent, Aki európai kultúránk alapján ismert előttünk, csakis a Szentírás által hallhatjuk meg. A bibliai igéket ma is, mint régen, templomokban, imaházakban hirdetik Isten szolgái. Ha hallani akarom Őt, akkor oda kell mennem!
 A második fontos dolog a személyes érintettség. Isten személyesen is megszólíthat minket gondolat, álom, vagy a lelkiismeret segítségével. Belső hallásunkkal felismerni véljük, amit velünk közölni akar. De a Biblia történelme felhívja a figyelmünket arra, hogy voltak hamis próféták, akik saját, személyes tapasztalataikat szembe állították Isten írott Szavával a vesztükre. Így meg kell értenünk, hogy ezek a belső csatornák csak akkor biztonságosak a számunkra, ha az így kapott kijelentéseket összehasonlítjuk a Biblia ide vonatkozó tanításával.
 A harmadik fontos szempont Isten szavának felismerésében az emberi gyarlóság megértése. Igen, Isten Szavát is emberek írták. Igen ők sem voltak tökéletesek, így a Biblia sem az. Igen a Szentírást kanonizálták, így a mai Biblia az egyház által van a kezünkben. Emberek döntötték el, hogy mi kerüljön bele és mi nem. De ne feledjük el, hogy a kanonizáció nagyon fontos szempontok alapján történt. Olyan szempontok játszottak szerepet, mint például a történelmi hitelesség, az adott irat hívők általi használati gyakorlata, (az apostoli egyház kezdettől fogva felhasználta-e az adott írást még akkor, amikor a ma ismert egyházi hierarchia nem is létezett) az író személyének hitelesítése, a tartalom nem ütközhetett más, bibliai könyvek tartalmának stb.
 Ez a szempont azonban nem csupán az Írás létrejöttének emberi oldalára vonatkozik, hanem annak mai, gyarló közvetítőire is. Akik ma prédikálnak nekünk, azok sem tökéletes emberek. Vannak hibáik, amik joggal zavarhatnak bennünket. De, ha mindent elvetünk, amit emberek mondtak nekünk, azok hibái miatt, akkor semmi sem marad! Igen, a hitelesség nagyon fontos, de ahogy a víz át tud folyni a törött csatornán keresztül is, Isten úgy képes felhasználni ma is azokat, akik tökéletlenségük ellenére vállalják a közvetítő szerepét. Emlékezzünk a farizeusokra! Gonosz tetteikért Jézus megrótta őket, cselekedeteiket nem ajánlotta megtartásra követőinek, de parancsikat Isten Igéjéből igen. ("Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik." Mt 23,4)
 Ha már az emberi gyarlóságnál tartunk, nem szabad elfelednünk saját gyarlóságainkat sem. Mindazok a helytelenségek, amiket szeretünk és gyakorlunk, de szemben állnak Isten tanításával, gyengítik Isten Szavának hatását az életünkben. Kételkedést keltenek bennünk és ellenállást szítanak. Emlékszem milyen nehezen viseltem dohányzóként, amikor valaki arról beszélt, hogy a Biblia szerint a testem templom. Ne gondoljuk hát, hogy mi vagyunk azok, akik leginkább értjük Istent és a saját véleményünk a legfontosabb! Válasszuk inkább az alázatosság, a nyitottság, az elfogadás útját és ha megértettünk valamit a Szóból, akkor azt cselekedjük meg! Mert a megtartás, az engedelmesség a következő lépés valódi boldogságunk felé.

péntek, augusztus 19, 2016

Elzavart ördögök

„Menjetek, és hirdessétek mindenütt: Elközelített a mennyek országa! Betegeket gyógyítsatok, halottakat támasszatok, leprásokat tisztítsatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok!”
 Máté 10: 7-8.
Jézus maga köré hívta a tizenkettőt, és megparancsolta: menjenek széjjel kettesével a városokba és falvakba. Senkit sem küldött ki egyedül, hanem testvért a testvérrel, barátot a baráttal. Így segíthették, bátoríthatták egymást, együtt tanácskoztak, imádkoztak, mindegyikük ereje kiegészítette a másik gyöngeségét. Jézus ugyanígy küldte ki később a hetvenet. Az volt a szándéka, hogy az evangélium hírnökei így társuljanak. A mi időnkben is sokkal sikeresebb lenne az evangéliumi munka, ha szorosabban követnénk ezt a példát.
A tanítványok üzenete ugyanaz volt, mint Keresztelő Jánosé, vagy magáé Krisztusé. "Elközelített az Istennek országa" (Márk 1:15). Nem volt szabad vitába keveredniük az emberekkel, hogy a Názáreti Jézus-e a Messiás, hanem nevében kellett az Ő irgalmas cselekedeteit véghezvinniük. Ő parancsolta nekik: "Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok" (Máté 10:8).
  Szolgálata során Jézus több időt szentelt a betegek gyógyításának, mint a prédikálásnak. Csodái bizonyították szavainak igazságát: nem elveszíteni, hanem megmenteni jött. Igazságossága előtte járt, az Úr dicsősége pedig mögötte. Bárhová ment, irgalmas cselekedetei megelőzték. Ahol csak elhaladt, az emberek, akiken könyörült, egészségben örvendeztek, s próbálgatták újonnan visszanyert erejüket. Tömegek gyűltek köréjük, hogy ajkukról hallják, amit az Úr művelt velük. Sokak számára Jézus hangja volt az első, melyet hallottak, neve az első, melyet kiejtettek, arca az első, melyet láttak. Miért ne szeretnék tehát Jézust, s zengenék dicséretét? Ahogy áthaladt a falvakon, városokon, olyan volt Ő, mint az életadó folyó, élet és öröm áradt, amerre csak ment.
  Krisztus követőinek Hozzá hasonlóan kell munkálkodniuk. Enni kell adnunk az éhezőnek, felruháznunk a mezítelent, megvigasztalnunk a szenvedőt, a lesújtottat. Szolgálnunk kell a kétségbeesettet, reményt kell keltenünk a reménytelenben…
A szív a megrovás hatására gyakran megkeményedik - ám Krisztus szeretetére meglágyul. A misszionárius nemcsak hogy megszabadít a testi betegségektől, hanem a Nagy Orvoshoz vezetheti a bűnöst, Ő megtisztíthatja a lelket a bűn poklosságától. Isten terve az, hogy szolgái által a betegek, a szerencsétlenek, a gonosz lelkek megszállottjai meghallják az Ő hangját. Emberi képviselői által Jézus olyan Vigasztaló akar lenni, amilyet a világ nem ismer.” 
(E.G. White Jézus élete Az első evangélisták c. fejezetből) 


csütörtök, augusztus 18, 2016

A szeretet motivációja

„Örökkévaló, elhatároztam: az én részem, hogy engedelmeskedem beszédednek.”
Zsoltárok könyve 119: 57 (EFO)

Mi alapján engedelmeskedik az ember? Mi motivációjának forrása?

Sok ember azért engedelmeskedik valamilyen felsőbb hatalomnak, mert fél tőle. Tipikus példa erre a katonaság. A parancsmegtagadás hadi törvényszékkel jár, ami háborús helyzetben akár halálbüntetéssel is végződhet. A katonák a legtöbb esetben azért engedelmeskednek, mert félnek a büntetéstől.
Épp ilyenek azok a keresztyének, akik a pokoltól való félelem miatt engedelmeskednek Istennek. Azok a lelki vezetők, akik az utolsó ítélettel és a kárhozattal fenyegetik híveiket, gyors engedelmességre bírják az embereket, ugyanakkor boldogtalanná, sőt depresszióssá teszik őket – ez pedig nem Isten szándéka.

Hatalmas energiákat lehet felszabadítani jutalmazással is. Mindenki ismeri ezt a fajta motivációt, ha már kapott fizetésemelést. Óvodásokat arra kértek, hogy játékos logikai feladatokat oldjanak meg. A gyerekek örömmel belefeledkeztek a feladatokba, és mintegy másfél óra alatt mindegyik meg oldotta azokat. Legközelebb két csoportra osztották őket, és az egyik felének cukorkát ígértek, ha megoldják a feladatokat. A jutalmazott csoport sokkal gyorsabban befejezte, míg a többieknek ismét csak másfél óra alatt sikerült végezniük. A harmadik alkalommal ez a rész megint örömmel nekiállt a játékos feladatoknak, és a maguk tempójában, vidáman haladtak benne. A korábban már cukorkával jutalmazott csapatnak azonban semmi kedve nem volt hozzá, és csak a cukorka kilátásba helyezésével voltak hajlandóak újból nekiállni. Amikor egy bizonyos tevékenység esetén a pénzt használják a külső jutalmazás eszközeként, akkor az alanyok elveszítik belső érdeklődésüket a tevékenység iránt.
Ugyan így járnak el azok a lelki vezetők, akik a mennyország jutalmával akarják Isten iránti engedelmességre bírni híveiket. Ugyan ezen a hamis motiváción alapszik az a teológia, miszerint Isten megáldja és meggazdagítja a hozzá hűségeseket. Ezeknél az érdekből engedelmeskedő keresztyéneknél hiányzik a belső motiváció és az Isten iránt bensőséges kapcsolat igénye. A Mindenható nem kapitalista főnök, aki anyaiakban jutalmazza az üzleti partnereit.

A harmadik lehetőség – és erről beszél a 119. zsoltár szerzője – a szeretet motivációja. Csak az engedelmeskedik belső meggyőződésből Istennek, aki tudja és érzi, hogy a Mindenható feltétel nélkül szereti őt. Nem fél tőle, mint egy villámokat szóró büntető bírótól, nem egy kozmikus üzleti partnert lát benne, akinek érdekből engedelmeskedik, hanem meglátja benne azt a mennyei Apát, aki saját fiát adta az emberekért. Az ilyen nem parancsokat teljesít, nem munkahelyi feladatokat old meg a kecsegtető jutalom reményében, hanem felfedezi, az engedelmesség örömét, felfedezi a hálát.

Te miért vagy keresztyén? Félelemből? Érdekből? Vagy netán szeretetből?

szerda, augusztus 17, 2016

Az Istentől jövő üzenet követése



„Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; Mert mind utálja az Úr, aki ezeket műveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.

Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!
(Mózes ötödik könyve 18. fejezet 10-12, 15. vers)

Nemrég hallgattam egy kereskedelmi rádióban az aznapi horoszkópot; ’az oroszlánok ma ne hozzanak fontos döntéseket, a vízöntők bátran kockáztathatnak az üzleti életben, a mérleg jegyűek komoly családi konfliktusok elé nézhetnek…’

Ezt hallva, aztán elgondolkodtam, vajon hányan vannak, akik ez alapján tervezik és élik mindennapjaikat. Úgy látszik, mi emberek fogékonyak vagyunk a kissé homályos, kissé titokzatos, dolgok elhívésére. S a világos, egyszerű beszéd gyanús számunkra. 

S talán éppen ezért hisznek annyian a csillagok állásában, és nem a Bibliában. És persze ne is beszéljünk arról, hogy mennyien, akik önmagukat prófétának, mennyei látnoknak tartják, járatták, illetve járatják le a Bibliát. S így komoly kérdés lehet, hogyan tehetünk különbséget az emberi vélemény és az Istentől jövő üzenet között?

A Biblia meghatároz néhány irányelvet, amely által a prófétaság valódi ajándékát meg tudjuk különböztetni a hamisítványtól.

Megegyezik-e a próféta üzenete a Bibliával? „A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok,akiknek nincs hajnaluk…” (Ésa 8:20) Ez az ige azt jelenti, hogy a próféta tanításának összhangban kell lennie Isten törvényével és az egész Biblia bizonyságtételével. A későbbi próféta nem lehet ellentmondásban a korábbi prófétákkal.

Teljesednek-e a jövendölései? „Miről ismerjük meg, hogy nem az ÚR mondott egy igét? Ha egy próféta az ÚR nevében mond egy igét, de az nem történik meg,nem teljesedik be, azt az igét nem az ÚR, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!” (5Móz 18:21-22)

Elfogadja-e, hogy Jézus a testet öltött Krisztus? „Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét, [ha] valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; és [ha] valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen Istentől.” (1Jn 4:2-3)

Milyen a próféta élete? A hamis prófétákat felismerhetjük gyümölcseikről. „Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt – mondta Jézus -; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Mt 7:16, 18-20). /részlet: Hitelveink, A prófétaság ajándéka/

Isten felhívása ma, hogy ne legyünk olyanok, mint a tenger habja, melyet ide, s tova hány a divat, a tanítások, az izmusok szele, hanem ezen irányelvek alapján tegyük mérlegre elsősorban saját meggyőződésünket és minden külső sugalmazást, jöjjön az akár egy személy, vagy akár egy szervezet részéről.

„A prófétálást meg ne vessétek! Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1Thessz. 5:20-22)

kedd, augusztus 16, 2016

Nincs olyan senki...

„Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.
Sámuel első könyve 2. fejezet 2. verse


Nem is kérdés az, hogy ezek a szavak csak egy hálával telt ember ajkait hagyhatják el. Aki nem tud hálával lenni az Isten nagy tetteiért, az nem képes ezeket a szavakat kimondani. Egy kérés, ami olyan rég az imalistánk tetején foglal helyet. Egy kérés, amire nem kapunk választ, egy vágy, ami beteljesületlen marad. Az életed tele van ilyen kérdésekkel. Nem tudod, miért történnek veled a rossz dolgok, folytan csak azt kérdezed miért Uram? Ha látod ezt, miért nem teszel semmit? Lehet, hogy éppen a gyermeked a olyan ösvényeket tapos, amelyet te nem kívánsz neki, lehet, hogy épp a szüleid vannak ezen az úton, és te nap-nap után Isten eléd tárod legbensőbb vágyaidat, kéréseidet. Nem kapsz választ?

Isten soha nem hagy válaszok nélkül!


A várakozás közben nagyon lassan telik az idő, és sokszor hitet megpróbáló ez. Nem olyan régen éppen fejest ugrottunk az ismeretlenbe. Mostmár minden rendben van, de az ezt megelőző időszak számunkra hihetetlen volt. Sok ima fogalmazódott meg a szívünkben és hagyta el a szánkat, és látszólag nem hallgatta meg az Úr. De amikor eljött az ideje, sorra kaptuk a válaszokat a Mennyből. Lehet, hogy most valaki bolondnak néz, de kértem az Urat, hogy hagyjon most egy kis időt, hogy feldogozhassam mindazt, ami történik velünk. Ne adjon most többet, mert úgy érzem, nem tudok érte megfelelően hálát adni. De az Úr nem várt és jött az újabb csoda. Nem várja hogy hálálkodjak, csak azt várja, hogy bízzak benne. Mert aki bízik és hisz benne, az jutalmat kap és így kiált fel a hálával telt szív: Szent az Úr! 

hétfő, augusztus 15, 2016

Kőszikla

Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
Mózes 5. könyve 32:4

A történelem során emberek tömegei hittek valamiféle természetfölötti lény, világot uraló isten létezésében, de többnyire a maguk módján képzelték el a kilétét, a személyét és az értékrendjét. Valószínűleg ezért is hasonlítanak a különböző hitvilágok istenei olyan feltűnően ránk, emberekre, ismerhetjük fel bennük a mi hibáikat és jellemtulajdonságaikat.
 
Pedig nagyon nem mindegy, hogy milyen az az Isten, aki a világunk fölött áll, aki igazgatja azt és végül ítélni is fogja. Vajon érzéketlen és rideg despota, aki visszaél a hatalmával és az uralma alá akar hajtani mindenkit, vagy éppen ellenkezőleg: Olyan valaki, aki miközben jóra nevel, gyöngéden és szeretettel viszonyul hozzánk, és nem a saját, hanem mások javára használja mérhetetlen hatalmát? 
Az evangélium jó hírének középpontjában éppen Isten lénye és személyisége áll – az, hogy Ő még az ellene lázadókat is képes szeretni. Még a Fiát is kész volt odaadni, hogy megmentsen bennünket. Igazságtalan uralkodóból már éppen elég volt a földön. A mindenek felett való jó hír az, hogy a királyok Királya és uraknak Ura „nem csalárd”, hanem „igaz és egyenes”. Erről tanúskodik a Biblia egésze és minden részlete is, és ez az, amit ez a mai igénk ilyen egyértelműen meg is fogalmaz. Lehet-e mindezt tetézni? Legfeljebb azzal, hogy ráadásul mindebben éppoly változhatatlan, mint a kőszikla.


vasárnap, augusztus 14, 2016

Ennyi elég

Természetesen az istenfélelem és Isten helyes szolgálata valóban nagy haszonnal jár, de csak akkor, ha igazán elégedett vagy azzal, amid van.” (Egyszerű fordítás) 
„De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;” (Károli fordítás)
Pál első levele Timóteushoz 6:6

Négy évenként megérintett az olimpia szelleme. Még emlékszel arra, mikor gyerekként izgultad végig a futamokat, meccseket. Amikor szurkoltál "Egérkének", Ónódi Henriettának, a kéziseknek, a vizilabdásoknak, és még sok-sok nagy névnek. Amikor álmodban te is ott térdeltél a kenuban, és beleadtál mindent. Amikor este, villanyoltás után a párnád alól elővetted a régi kis zsebrádiót, ami még édesapádat tartotta ébren az őrségváltásig, és hallgattad az atlantai közvetítést, amíg el nem nyomott az álom. 

Megfeszített izmok, hihetetlen erőtől duzzadó mozdulatok, kiáltás, öröm és a csalódottság könnyei. Küzdőtér, dobogó, érmek és himnuszok. Egy verseny, amire az élsportolók nemcsak 4 évet készülnek. Egy verseny, amin a legjobbak csapnak össze. Olimpikonok, akik keményen edzenek, akik számtalan dologra mondanak nemet, mert ott lebeg szemük előtt a cél: jobbnak lenni. Jobbnak lenni önmagadnál, az eddigi teljesítményednél, és nem utolsó sorban mindenki másnál, vagy akinél csak lehet. Sportolók, akiknek példájából hatalmasat lehet meríteni a hétköznapok kihívásaihoz. 

Olvasod a ma reggeli igét, és eszedbe jut néhány kép az elmúlt napok viadalából. Az egyiken három fiatalember, akik a hatalmas küzdelem végén egyszerre csaptak a célba. Ezüst. Mindhárom. Közülük az egyiknek ez a 27. olimpiai érme. És nevet, boldog. Elégedett. És ott van egy másik kép is. Az úszónő alig kap levegőt. Beleadott mindent. De mosolyog. Egy cikkben olvasod, hogy a verseny után hányt a kimerültségtől. Egy igazi harcos. Ezüst. Egy hajszállal maradt le az aranytól. De nincs benne csalódottság. Boldog és elégedett. És ott van még egy kép, amin ugyanez a sportoló szerepel. Egy verseny, amiben maga mögé utasított mindenkit. Egy veseny, amiben toronymagasan győzött, megdöntve az addigi világcsúcsot. Egy arany, amiért olyan keményen megküzdött, és most megvan, bár még alig bírja elhinni. Az elégedettség, mert a kemény munka meghozza gyümölcsét. Mindig meghozza.

Talán ma Isten pont ezt szeretné megtanítani neked. Legyél elégedett! Legyél hálás! Legyél elégedett, mert annyi mindenen keresztülmentél az életben, és Isten mindig ott volt veled. Segített felállni a gödör mélyéről, segített újrakezdeni, mutatta a helyes irányt, és a mai napig ott megy melletted. Legyél hálás, mert Ő ad. Ad kézzelfoghatót, és megragadhatatlant. Ad szeretetet, elfogadást, élelmet és életteret. Ad családot és barátokat. Ad mát és adott tegnapot. 

Tanuld meg kimondani, elég! Elég Isten kegyelme. Legyél elégedett, mert Ő már győzött, megszezte az aranyaérmet számodra. Legyél hálás, mert Ő megbocsátott, bocsáss meg te is magadnak, és lépj egyel előre a cél felé! Legyél elégedett, mert maga Isten harcol a te oldaladon, Nálánál nagyobb segítség nem létezik. 

Az élet kemény. Küzdened kell, nem szabad szem elől téveszteni a nagy célt, és közben kisebb célokat is ki kell tűznöd magad elé. Összpontosítani, dolgozni kell, nemet kell mondanod bizonyos dolgokra, és meg kell tanulnunk azt is kimondani és megélni: elégedett vagyok! Mert ezeknek így együtt van értelme, a teljes élethez mindegyikre szükség van. A cél, a küzdelem, a munka, a lemondás, az elégedettség, a hála. 

Hát mondd ki ma reggel igazán: Köszönöm Istenem!