szombat, június 18, 2016

Amikor nincs semmi esély (Az EB margójára írva)



"Kora reggel fölkeltek és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kivonultak, előállt Jósafát, és ezt mondta: Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!"

2 Krónikák 20,20

A foci EB közeledtével egyre nőtt bennem az izgalom. Vajon bejuthat a mi válogatottunk is a pótselejtezőkön? Majd később a Norvégiával vívott tusák után a kétkedők véleménye is megváltozott. Megtörténhet valami olyan, amiben több, mint negyven éve nem volt részünk! Most, hogy túl vagyunk az első meccsen és legyőztük a sógorokat, teljes a focirajongók öröme, mert több, mint fél évszázad után elmondhatjuk, hogy újra van EB-n szerzett győzelem. Sőt, akár tovább is juthatunk a csoportból! Vannak még csodák, megtörténhet, amit nem gondolnánk. Persze tudjuk, hogy a válogatottunk keményen készült és megtett mindent, ami a játékosokon és az edzőkön múlt. Így bármit hoz a jövő, tudjuk, hogy a siker már megvan, ami ezután történik, az már csak a ráadás. Talán le is vonhatnánk már most a tanulságot: a siker titka, hogy megtegyünk mindent, ami rajtunk áll! De mi van akkor, ha már nem csak rajtunk múlnak a dolgok?

Jósafát király uralkodása idején egy ellenséges szövetség támadta meg Isten népét, amely a moábiták az ammoniták és a meúniak összevont seregéből állt. A "nagy sokaság" Edom felől fenyegette Júdát, Ézsau egykori országa irányából. A király nem tehetett mást, összehívta a seregét és megpróbálta hadrendbe állítani őket, de szívükben mind tudták: ilyen túlerővel szemben semmi esélyük sincs. Ezért mindannyian Istenhez fordultak böjtben és imádságban. A válasz hamarosan megérkezett. Jaháziel, az Ászáf fiai közül való lévita, Isten Szentlelke hatására beszélni kezdett. Elmondta, hogy a háború nem az övék, hanem Istené, és ezért Ő Maga fog harcolni értük. Ezért másnap, amikor kivonultak az ellenséggel szemben, Jósafát katonái hittel, imádsággal, Istennek dicséretet énekelve sorakoztak fel. Királyuk buzgón bátorította őket, ahogy fent olvastuk szavait - és meg is történt a csoda. Szinte a kardjukat sem kellett kivonniuk, mert a hármas szövetség felbomlott és egymás ellen fordult. Mire a júdeai katonák a harcmezőre értek, már csak a holtakat találták ott. A prófétai szó beteljesedett.

A történet tanulsága egyszerű: bízzuk magunkat teljesen Istenre! 

Bár Jósafát éveken keresztül képezte a katonáit és sok erőt fordított korábban városai megerősítésére, mégsem seregében és erődjeiben bízott elsősorban, hanem Urában. Nem katonai taktikákat alkalmazott, hanem katonái közé lévita énekeseket hívott, a csatába Istent dicsőítve indult, imádkozó szívvel. Mert tudta, még ha meg is tett mindent, győzelme Isten iránti elkötelezettségükön, a Belé vetett bizodalmukon múlik.

Isten mai népének, az esélyteleneknek látszók titka ma sem lehet más a felkészülés mellett, csak a hit és az engedelmesség, mint Jósafát idejében.

péntek, június 17, 2016

Ki vagy te?

Mózes már lassan negyven éve minden reggel fölkelt, elvégezte reggeli teendőit, aztán kiment a karámhoz, kinyitotta az ajtót, ahol kitódultak a bárányok. Elvezette őket egy füves helyre, aztán egyenként megvizsgálta őket. Kiszedte a bogáncsot a bundájukból, „körmözte” őket, bekötözte sebeiket. Egy nap azonban furcsa dolgot látott. Egy bokor hatalmas lánggal égett. Várta, mikor hamvad el. De nem! Égett, és égett, és égett, és a bokornak semmi baja nem lett. Mi ez? Közelebb ment, hogy megnézze. Aztán egy hang megszólítja a tűzből: Mózes! Vedd le a sarudat, mert szent helyen állsz! Hűha! Belegondoltál? Az Isten jelent meg neki a bokorból. Aztán megbízta egy feladattal. Menj, és vezesd ki népemet Egyiptomból. Mózes ijedtében három kérdést tett fel: Ki vagyok én, hogy ezt meg tudnám tenni? Ki vagy Te? és: Hogyan tudnám ezt megtenni?
Az Úr azt válaszolta: Én veled leszek! Előtted megyek. Rendben van Uram, de mit mondjak a fáraónak, és a népnek, ki küldött engem. „Isten azt mondta Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És mondta: Így szólj Izrael fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok.” 2Mózes3. rész 14. vers.
Érdekes bemutatkozás, nem igaz? Tegnap is ez volt a neve, ezer éve is és ezer év múlva is. Ő a VAGYOK. Aki van, aki volt, és aki lesz. Sem kezdete, sem vége nincs.
Az egész történetben az a csodálatos, hogy Te és én – ma, több ezer év távlatában, ennek a VAGYOK-nak a szolgálatában állunk. Belegondoltál, hogy a „főnököd” nem egy orvos vagy mérnök, vagy egy séf a konyhán, hanem a nagy VAGYOK! Egy olyan személy, aki már azelőtt ismert, mielőtt meg sem születtél. Tudta, mikor leszel bárányhimlős, mikor veszik ki a vakbeledet. Tudta, milyen kalandos úton fogsz majd találkozni valakivel, aki megmutatja neked az örök életre vezető utat. Tudta, mikor fogsz vele szövetséget kötni, megkeresztelkedni. Aki együtt sírt veled, amikor elveszítetted a munkahelyedet, és együtt örült, amikor végre megszabadultál az adósságodtól a bank felé. Az a VAGYOK a Te Urad, aki már el is készítette helyedet az Ő országában. A kedvenc zeneszerszámodba begravírozta a nevedet, házad bejáratánál a neved már a névtáblán van. Ő a nagy VAGYOK! Én már várom a találkozást Vele. Úgy szeretném megköszönni neki, hogy Ő szüntelen mellettem VAN, és ismer, terelget, bátorít, de ha kell, megfedd, próbákat enged. Hisz Ő tudja, mert Ő a VAGYOK!


csütörtök, június 16, 2016

Harag nélküli vallás

"mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát."
Jakab apostol levele 1:20

Az 1990-es években néhány hívő elhatározta, hogy Isten iránti szeretetüket közös összefogásban fogják kifejezni. Sokat imádkoztak, és buzgón tanulmányozták a szent írásokat, hogy minél jobban megismerjék Isten akaratát, és hogy minél közelebb kerüljenek a Mindenhatóhoz. A közösség mindegyik tagja komolyan vette Isten iránti elköteleződését, ami szinte elválaszthatatlanokká tette őket. A 90-es évek végére a hívők e kicsiny csoportja megértette, hogy Isten iránti szeretetüket a világ felé is ki kell fejezniük. Arra gondoltak, hogy valami olyasmit tesznek, ami nemcsak a szűk környezetük felé üzen, hanem az egész világ számára kifejezi Isten igazságosságát. Nem volt könnyű megszervezni a dolgot, rengeteg időt és energiát fölemésztett, de nem bánták, mert belülről az Isten iránti szeretet fűtötte őket. Végül elérkezett a nagy nap, mikor az egész világnak a Mindenható igazságosságáról beszélhettek – New York, 2001. szeptember 11.

Az azóta eltelt 15 év további terror akciói azonban Jakab apostol szavait igazolták: „az ember haragja”, bármennyire jogos, bármennyire megalapozott, bármennyire helyesnek tűnő, „nem szolgálja Isten igazságát”.

Nincs félelmetesebb ember, mint az a hívő, aki gyűlöli az embertársát. Nincs veszedelmesebb közösség, amely Isten szeretetéről beszél, de közben más közösségeket megvet és lenéz. Nincs képmutatóbb felekezet, mint amelyik a megbocsájtásról prédikál, de évszázadok óta haragot táplál a másképp gondolkodókkal szemben. Nincs kegyetlenebb háború, mint amit Isten igazságának nevében vezetnek. Pedig nem egy ilyen ember van, nem egy ilyen közösség és felekezet, amelyik a gyűlöletet, a megvetést és a haragot saját identitásuk nélkülözhetetlen részévé tették.

Mielőtt ma reggel imádkoznál a Mindenhatóhoz, gondold végig, van-e olyan ember, olyan közösség, faj, nemzet, vallás vagy felekezet, amelyikkel szemben ellenséges érzületet, vagy egyszerűen csak ellenszenvet táplálsz magadban? Kérd Istent, hogy szíved gyűlöletét kiszorítsa Isten igazsága. Csak úgy indulj el ma reggel otthonról, hogy az ő szeretetét viszed a szívedben!

szerda, június 15, 2016

A fenyítés szerepe



Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik általa gyakoroltatnak.”
(Zsidókhoz írt levél 12. fejezet 11. vers)

Azon mai pedagógiai irányzatok Bibliájából biztosan hiányzik ez a mondat, akik fennhangon azt hangoztatják, hogy a gyermek természetes fejlődése érdekében korlátozás nélkül hagyni kell a személyiség kibontakozását.

Ezért szerintük nem megengedett a fenyítés, a büntetés, sőt ha a gyermek nem akarja nem szabad erőltetni a tanulást sem, a gyermek kapja azt, amit szeretne.

S bár mindez látszólag a szeretet jegyében, úgymond a gyermek érdekében történik, azaz semmi sem történik. A valóság; ez nem más, mint konfliktuskerülő magatartás, önző kényelemszeretet, trehányság, a felelősség át- és elhárítása, nyersen fogalmazva; gyermekgyilkosság.

Ugyanis, ha van egy kerted, azzal teheted tönkre, ha nem műveled, nem ápolod. Viszont, ha szeretnéd, hogy minél szebb és finomabb zöldség és gyümölcs növekedjen benne, nem hagyhatod magára. Mert magától nem paradicsomot, paprikát fog teremni, hanem gazt és gyomot, melynek eltávolítása, mind a földnek, mind művelőjének munkás és keserves dolog.

Isten pedagógiai módszere, olyan, mint a földművelés, nemcsak arról szól, hogy elültet egy palántát, vagy egy szőlővesszőt, hanem minden nap gondozza, öntözi, körülkeríti, és ha kell, megkapálja, megmetszi, visszavágja…

Amikor a szép szó nem használ, jön a fenyítés. Bizony, így nevelte a múltban népét, Izraelt: „Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett…

Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl… (Ézs.5:1-7)

És így nevel bennünket is: „Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Íme három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?

Az pedig felelvén, monda neki: Uram, hagyj békét neki még ez esztendőben, míg körös-körül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, [jó]; ha pedig nem, azután vágd ki azt.” (Luk.13:6-9)

S a fügefa, tanulva a szép szóból, a fenyítésből, kis idő múlva… ez már a TE életed története.

kedd, június 14, 2016

Hinni Istenben

„Jézus így válaszolt nekik: „Higgyetek Istenben!”
Márk evangéliuma 11. fejezet 22. verse

Hinni Istenben. Egyesek számára ez egy lehetetlen kérés, mások számára viszont teljesen elképzelhetetlen. Jézus egyértelművé szeretné tenni minden ember számára, hogy az Istenbe vetett hit, az ember számára szükséges. Sokan hisznek Istenben, sokat hallom, amint emberek nyilatkoznak az Istenhitükről. Lehet, hogy naiv vagyok, de amikor valaki azt mondja nekem, hogy én hiszek Istenben, akkor én azt várnám, hogy ez az életében valamilyen formában megnyilatkozzon. Miért? Azt gondolom, hogy aki hisz Istenben, az jól ismeri Őt. Ha pedig jól ismeri Őt, akkor nyilvánvalóan azok a tanácsok, törvények betartásra kerülnek és az egész ember átmegy egy jellemformáláson. De nem ezt tapasztalom. Megmaradunk sok esetben a felületességnél. Elég nekünk annyi, hogy tudjuk (illetve hisszük) van Isten. De nem járunk utána. De miért nem? Hiszen van egy nagyszerű könyv, ahonnan megismerhetjük Istent. Ez a Szentírás. Nem kell csak vakon bízni valakiben, mert Isten megismerteti magát velünk, segít nekünk azzal, hogy közelebb hozza magát, hozzánk. Az Isten valóságosságot a következő történettel tudnám illusztrálni.

Volt egyszer egy kisfiú, aki minden áron találkozni akart Istennel. Tisztában volt azzal, hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú, ezért összepakolt magának egy hátizsákra való ételt és innivalót, majd elindult. Már nagyon régóta ment amikor elfáradt és úgy döntött leül egy padra. A padon egy öreg néni ült, hát leült mellé. A néni galambokat etette száraz kenyérrel. A kisfiú elővette a hátizsákját, hogy a hosszú útán falatozzon egy keveset. De amikor ránézett a néni, arra gondolt, hogy ez a néni biztos nagyon éhes, és megkínálta őt. Azután a kisfiú inni akart, de arra gondolt, hogy a néni biztos nagyon szomjas is, ezért oda adta neki az üveg vizet. A néni nagyon kedves mosollyal jutalmazta a kisfiú önzetlenségét, de egyebet nem mondtak egymásnak. Már lassan besötétedett, és a kisfiú úgy döntött, hogy hazamegy, elég volt a kalandból. Amint elindult pár lépést tett, majd megállt. Hátrafordult, és megölelte jó szorosan az idős nénit. Ez a kedves idős hölgy újra bájos mosolyával ajándékozta meg a kisfiút.

Aztán amikor a kisfiú hazaérkezett az édesanyja valami különös mosolyt látott gyermeke arcán, ezért hát megkérdezte, hogy mi történt ma vele? Ő csak annyit mondott: Istennel ebédeltem, akinek olyan csodálatos a mosolya. Amikor az idős néni ért haza, őt a fia várta és megkérdezte: „miért vagy ilyen boldog? Ő erre így felelt: Istennel ebédeltem. Fiatalabb, mint gondoltam

Mt. 25,45: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

hétfő, június 13, 2016

Hűséges szolgálat és szabadulás




De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából. 
(2Timótheus 4:17)


Isten különleges erőt és támogatást ígér azoknak, akik az evangélium szolgálatára szentelik magukat. Így történhetett meg, hogy Luther eredményekben gazdag, termékeny élet után betegségben halt meg, pedig az ellenségei kezdettől az életére törtek. Pál apostol is megszabadult még „az oroszlán torkából”, azaz Néró hatalmából is. Maga Néró mentette fel. Ez is egyfajta csoda, és nem csak az, amikor angyal vezet ki az őrségeken keresztül (l. Péter – Apcs 12. fej.) A szabadításnak az a formája, amikor Isten „az ember ellenségét is jóakarójává teszi” (Péld 16:7), a mi életünkben is megtapasztalható, ha a fizikai fogság még nem is.

De joggal kérdezhetnénk, hogy ha ekkora hatalma van Istennek, akkor miért engedte meg egyáltalán a fogságot? A fenti ige erre is válasszal szolgál: Azért, mert felhasználta azok javára, akik csak így találkozhattak az evangéliummal: őrök, kihallgatók, bírák. Így teljesedett a korábbi jövendölés Pálról, hogy „ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, királyok és Izrael fiai előtt... Megmutatom neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvedni.” (Apcs 9:15-16) Pál a fogsága révén a legmagasabb méltóságokkal is érintkezett, és nem is eredménytelenül. Bizonyságot tett Istenről, aki pedig „mellé állt” és megáldotta, végül pedig megszabadította, ahogyan korábban a három héber ifjút is a Dura mezején (Dán 3. fej.).

Mire tanít mindez bennünket? Nem tudjuk, hogy Isten miért enged meg bizonyos körülményeket az életünkben, azt viszont tudjuk, hogy az evangélium ügyének előbbre vitele közben is tekintettel van gyermekeinek az érdekeire, akiket ebben eszközül használ. Ezért szemléljük mindenkor, így ma is azzal a várakozással a történéseket, hogy mi lehet Isten terve ezekkel, mire akar felhasználni, és mikor hoz megoldást az adott helyzetben.

vasárnap, június 12, 2016

Aki látta Isten arcát

„Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent.”
János harmadik levele 1:11

Vajon mikor volt utoljára egy olyan év, amikor a világ egyik szegletében sem háborúzott senki? Amikor búcsút intettek a fegyvereknek, és békében éltek egymás mellett a népek? Mikor volt utoljára olyan hónap, hogy sehol sem történt gyilkosság a Földön? Amikor senki sem ontotta más vérét, es fosztotta meg társát a legdrágább kincstől? Mikor volt utoljára olyan nap, hogy a Föld egyik pontján sem történt semmi rossz? Amikor senki sem csapta be társát, amikor senki sem döfött kést a másik lelkébe, amikor senki sem vette el azt, ami nem az övé, amikor senki sem csalt, senki sem ármánykodott? 

Vajon volt ilyen év? Ilyen hónap? Ilyen nap? Egyáltalán volt egy perc is az emberiség történelme során azóta, hogy Ádám és Éva evett a tiltott gyümölcsből, amikor nem történt semmi rossz? Amikor pihent a gonoszság, amikor pihent a kezünk attól, hogy valamilyen módon ártsunk Istennek, a másiknak és saját magunknak? 

Nem akarom hallani a lesujtó választ. Hinni akarok a Jóban, abban, hogy az emberben is van még valami abból, amit az Édenben tönkretettünk. Egy szikra, egy halk hang, egy apró mérleg, ami segít dönteni élet és halál között. Hinni akarok.

És Isten válaszol. Ma reggel hív téged és engem. Hív egy különleges küldetésre. Hív arra, hogy legyél vele kapcsolatban, és engedd neki, hogy rajtad keresztül cselekedhessen. Hív arra, hogy lépj túl a hangzatos szavakon, a dörgedelmes prédikációkon, és vesd lábad végre a tettek mezejére! Kövesd Őt! Kövesd Őt igazán! 

Keresd a kapcsolatot Jézus Krisztussal minden nap, keresd a társaságát, keresd a Jót, és tölts Vele minél több időt! Figyeld, hogyan élt, mit mondott és mit tett, és engedd, hogy átformálja életedet! 

Vedd észre azokat a lehetősegeket, amelyeket nap mint nap eléd hoz, és élj velük! Tedd a jót, akkor is, ha nem ez a kézenfekvő. Akkor is, ha körülötted senki nem ezt teszi. És akkor is, amikor legszívesebben te sem ezt lépnéd. Hallgass Rá, és élj úgy, hogy mások is észrevegyék, te láttad Isten arcát!