szombat, május 21, 2016

MÁSvilág


"Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak."
Ef 6,10-12

Hát ki gondolná, hogy ez a "túlzó" kifejezés igaz lehet! Ki gondolná, hogy az ember ellensége nem csupán a másik ember! Épp elég szenvedés van a világunkban az emberi gyarlóságok, az önzés, a szeretetlenség, a kapzsiság és minden emberi gonoszság miatt. Már ezt is soknak érezzük, hogy fel merjük venni ellene a harcot, hogy úgy gondolhassuk, van némi esélyünk. Álmában sem gondolná senki, hogy a filmekből, mesékből ismert túlvilági szörnyek valóban létezhetnek. Gyermekkoromban véltem utoljára, hogy vannak sárkányok, ördögök, hogy léteznek boszorkányok és varázslók és ezekhez a lényekhez bármi közünk is lehet a történetek erkölcsi tanulságain túl is. De amikor Pál ezen sorait olvassuk, a Bibliai Szabadegyetemek reális, megfontolt előadásain képzett elménk megdöbben szavain. Hová lett a józanság, a megfontoltság és miért csöppenünk most hirtelen bele egy középkori világba? Ez lenne a valóság? Igen, valóban az, főleg akkor, ha szigorúan szó szerint értelmezzük a leírtakat. A Biblia szerint is létezik egy másik világ, de ez a világ nagyon is különbözik az általunk elképzelttől. Nézzük csak szép sorjában!
1. A mi világunk és a másvilág ugyan ott és ugyan akkor létezik, nem pedig különböző helyeken és más-más időben.
Számos prófétai könyv tartalmaz utalásokat arra vonatkozólag, hogy a két világ, a miénk és a szellemi világ szoros összefüggésben van egymással történelmi síkon is. Pl. Dániel könyve. A mennyei vagy alvilági lények más-más módon ugyan, de kapcsolatba lépnek az emberrel. Mivel mindkét oldal az emberért küzd, hogy saját oldalára állítsa, végül az ember sorsa azon múlik, hogy miként dönt. Ez azonban nem halála után következik be, hanem ebben az életben! Mivel a két világ szoros kapcsolatban van egymással a jelenben, a sorsunk is most, a jelenben dől el!
2. Pál egy háborúról ír, aminek mi is a részesei vagyunk úgy, hogy az Isten oldalán, mint szövetségesünk oldalán szállunk hadba. Ezért segítséget és nagyon fontos, fegyverzetet kapunk tőle, amire szükségünk is van.
A Biblia szerint ez a háború a jó és a gonosz, vagyis Isten és az ördög között zajlik. Az ember eredetileg Isten oldalán állt, de átcsábították. Majd Isten egy népet kiválasztva folyamatosan küzdött az egész emberiségért. Végül pedig Önmaga jött az ember világába Krisztus által, hogy megértesse velünk szeretetét irántunk. Jézus Krisztus szenvedésében két dolgot is megérthettünk: Mire képes az Isten szeretete értünk és mire képes az ördög gyűlölete, ami képes volt elpusztítani a legtisztább lényt is ezen a földön. Urunk azonban feltámadt és győzött erőszak nélkül, szeretettel. Számunkra azokat a fegyvereket kínálja fel amivel ő maga is megvívta ezt a csatát,hogy mi is győzhessünk, ahogyan Ő.
3. Ebben a háborúban mindkét oldal egy szövetséget hozott létre.
Mennyei segítőtársunk nélkül ugyanis nem tudnánk megvívni az ellenséges gonosz hatalmakkal a harcot. A menny-emberiség szövetséggel áll szemben egy másik, hatalmas szövetség. Ennek a vezetője maga az ördög. Társai a fejedelmek és a hatalmasok, akik a sötétség részéről uralják a világot, valamint egyéb gonosz lelkek. A szövegből az derül ki, hogy olyan nagy a hatalmuk, hogy szinte már az egész világ az övék. A küzdelem is egyenlőtlennek tűnik, mert a frontvonalon az ember áll velük szemben, igaz, Istentől kapott fegyverzetben, míg vele szemben egy teljes haderő tombol. A fegyverek azonban csodálatosak, mert képesek biztosítani az ember győzelmét a gonosz felett, bármilyen hatalmas legyen is az.
4. Ezek a gonosz lelkek nem a mélységben a pokol bugyrában vannak, hanem a magasságban.
Ha a megszokott módon gondolkodunk, hogy az angyalok a mennyből az ördögök pedig a pokolból valók, akkor nem értjük ezt a gondolatot. A Szentírás szerint ugyanis az angyalok és az ördögök is a magasságból valók, csak az utóbbiak lázadásuk és bukásuk miatt vettettek ki onnan. Ez a tény önmagában is bátorító, mert azt jelenti, egyszer már győztek felettük. Isten győzött felettük. A Biblia Krisztust is győztesnek mutatja be. Bár az ördögök is mennyei lények voltak valaha és nagyobbak nálunk, mi is győzhetünk velük szemben, ha a győztes oldalára állunk. Ez az oldal pedig Krisztus Urunké.

péntek, május 20, 2016

Óvás dicsekedéstől

„Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. Nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.”
2Korinthus 10:17-18.
Biztosan találkoztál már olyan emberrel, aki szinte mindig csak önmaga körül forog. „Én megmondtam…” „Tudtam, hogy ezt vagy azt kellett volna tenni.” „Én biztos, hogy jobban meg tudtam volna csinálni!” És folytathatnánk a sort. Egy idő után az ilyen ember nevetséges lesz, csak mosolygunk rajta. A fontoskodó. A minden lében két kanál. Annyira tele van pótolhatatlanságának tudatával, hogy a végén már saját maga is elhiszi, hogy nélküle nem forogna a Göncölszekér, és megállna a Nap az égen. Mondatai, cselekedetei középpontjában önmaga áll.

Van egy másik véglet is, amikor valaki túlságosan szerény. Mindig háttérbe húzódik, mások mögé bújik. Egyik sem jó. Isten különféle feladatokat bízott ránk. Hidd el, ha a Tőle kapott ajándékokat kezded el fejleszteni, többre mész vele, mintha az általad elképzelt erősségeidet próbálgatnád. Engedd, hogy a tálentumaid ajánljanak, és ne képzelj magadról se többet, se kevesebbet. Isten egy bizonyos céllal, egy nagyon fontos helyre és egy csak általad elvégezhető feladatra teremtett téged. Merd rábízni magadat, hogy Ő ajánljon, miután kipróbált. Ha csak önmagad körül forogsz, ha te vagy a legfontosabb, a legalkalmasabb személy – lehet, hogy eltűrnek majd, de igazán nem tudod betölteni a helyedet. Engedd, hogy Isten terve valósuljon meg életedben!

csütörtök, május 19, 2016

Holt cselekedetek

„Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, (…) megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”
Zsidókhoz írt levél 9:14

Volt egy ismerősöm, aki rendkívüli tehetség volt. Bámulatosan értett ugyanis ahhoz, hogy elmondja, ő mennyivel jobban csinálná a hitközségben a dolgokat, mint a másik. Aztán mikor megadatott a lehetőség, hogy ő is bizonyítson abban a feladatkörben, hangzatos szavakkal hirdette meg programját. „Mostantól minden más lesz – mondta. – Végre meg fogjátok látni, hogy hogyan kell ezt igazából csinálni! Ami eddig történt, az el fog törpülni ahhoz képest, amit most majd én csinálni fogok!” Ilyen és ehhez hasonló szólamokkal kezdett neki feladatának. Valahogy azonban még sem sültek el olyan jól a dolgok, mint tervezte. A várt fellendülés elmaradt, a beígért siker egyre csak késlekedett és az illető korszakalkotó tevékenysége igencsak ellaposodott. 

Ekkor egy másik talentumot fedeztem fel benne. Kitűnő módon tudott hibáztatni másokat. „Igen, mindez azért alakult így, mert senki sem támogatott. Amikor segítségre szorultam, mindenki cserbenhagyott. Az a helyzet, hogy senki sem értette meg zseniális terveimet. De majd eljön az idő, mikor még sírni fognak utánam!”

Valami ilyesmit értek „holt cselekedetek” alatt. Ilyen egy saját maga körül forgó ember. Ismerős ez a magatartás? Talán már láttunk ilyet. És talán bennünk is van egy szemernyi ebből az attitűdből. Elképzelhető, hogy a mi szívünkben is akadnak „holt cselekedetek”.

Csak az tudja elfogadni Krisztus áldozatát, aki ki tudja mondani: „Tévedtem!” Csak az érzi a megváltás szükségességét, aki be tudja ismerni, vannak dolgok az életben (iskola, házasság, gyereknevelés, munkamorál, pénzkezelés, stb.), amelyeket ő rontott el, melyekért ő a felelős. Csak az kaphat megbocsátást, aki belátja, az ő hibájából alakultak rosszul a dolgok. Isten ígérete azonban az, ha belátjuk bűnünket, Krisztus vére megtisztít bennünket „halott cselekedeteinktől”. Szolgáljunk hát az „élő Istennek”!

szerda, május 18, 2016

Tedd a jót!



„Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.”
(Ámos próféta könyve, 5. fejezet 14-15.vers)

Ó, hányszor hallottuk, és hallhatjuk ma is szüleinktől; Aztán jók legyetek ám! Jól viselkedjetek! Szépen játszatok! Óvatosan az utakon, ne száguldozzatok!

S miért kell ezt elmondani, pláne ennyiszer? Bizony, be kell látni, hogy bár senki nem tanított a rosszra, az ellenkezésre, a dacra, mégis ez jön belőlünk automatikusan. Előbb mondjuk azt, hogy NEM, hogy az ENYÉM, mint azt, hogy ’igen anya összepakolok magam után’, vagy testvérünknek, hogy ’szívesen neked adom a csokimat.’

S ahogy egyre többet értünk meg ebből a világból, csak még jobban megerősödik bennünk; Nem éri meg jónak lenni, hisz akkor egy csomó mindenből kimaradok. Meg különben is, miért pont én legyek jó? Miért kéne kilógnom a sorból?   

S a legtragikusabb az, mint Izrael népe, vagy a kereszténység történetéből is látható, mikor Isten gyermekei is így gondolkodnak. Mikor az ideiglenes földi vagyonért, hatalomért kiegyeznek a bűnnel, vagy a látszólagos biztonságért belesimulnak a világba.

S a legfőbb kérdés, mit tehetünk ez ellen? Hogyan harcoljunk a rossz ellen? Egy biztos, a rossz van, a rosszat nem kell keresni. Minthogy a gyomot sem ültetjük, nem öntözzük, nem gondozzuk, mégis jobban növekszik. Sőt, ha nem csinálunk semmit, csak annál nagyobb lesz a gaz.

Nem elég tehát nem tenni a rosszat. Kevés az, ha csak felásod a kerted, ha csak kitakarítod szíved szobáját, ha nem töltöd be jóval, akkor a tisztátalan lélek előbb utóbb visszatér, sőt „maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél.” (Luk.11:24-26)

A megoldás, amit mennyei Atyánk javasol: A rombolás, az értékek leszállításának könnyebb útja helyett az építés, az értékteremtés, ahogy olvassuk: „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg!” (Róm.12:21) azaz:

Ne várjad, hanem tedd a jót!

kedd, május 17, 2016

Halld meg!

„Nyomorúságában azonban kérlelte Istenét, az Urat, és mélységesen megalázta magát őseinek Istene lőtt. Imádkozott hozzá, ő pedig megkönyörült rajta; meghallgatta könyörgését, és hazavitte országába, Jeruzsálembe. Manassé megtanulta ebből, hogy az Úr az Isten.”
Krónikák második könyve 33. fejezet 12-13. verse


Az elmúlt napokban beszélgettem egy fiatalemberrel. Elmesélte az életének egy bizonyos szakaszát, amikor még Isten nélkül élte az életét. Amikor úgy gondolta, hogy jobb nélküle, mint Vele. Az életének ebben a szakaszában az Isten törvénye inkább korlátként hatott számára, sem mint a lehetőségek tárházának. (mintha csak magamat hallottam volna néhány évvel korábbról). Megkérdeztem tőle, hogy még is mi az, ami megváltoztatta az életét? Válasz: „az ima”! Hangzott a határozott kijelentés. Felhúztam a szemöldökömet, ahogy én ilyenkor szoktam és elmosolyogtam magam, hogy milyen bátor és határozott kijelentés ez! Aztán tovább mesélt, és elmondta, hogy az államvizsgája előtt néhány hónappal egy komoly műtétje volt, és hozzá tette: ez volt ez egyik legjobb dolog az életemben. Na, ekkor már a szemöldököm igen magasra húzódott. A legjobb dolog egy műtét? Azt hittem egy autó, vagy egy ház, vagy a lottó ötös! Nagyjából ezek a dolgok lettek a fontosak mára, de ennek a fiatalembernek a legjobb dolog az életében eddig a műtétje volt. Csak hallgattam, hogy milyen lelkesen beszélt arról, hogy ez közelebb vitte őt Istenhez.

Miért kell megvárni, hogy az életünkben valami súlyos dolog történjen, és miért csak utána kezdjük el keresni az Urat? Szól az Isten így is, meg szól úgy is (Jób 33,14). Mikor akarjuk meghallani Őt? Amikor már baj van? Sokat gondolkodok a hasznosságról, hogy emberileg hogyan lehetek a leghasznosabb mások számára. Úgy gondolom, ha Istennek átadom az életem minél hamarabb, akkor annál hasznosabb lehetek mások számára. Időpocsékolás, ha Isten nélkül élem az életem és elvesztegetem az időt, hogy másokkal is jót tehessek. Az Isten szólít mindenkit! Mikor fogod meghallani és válaszolni a hívására?


hétfő, május 16, 2016

Az Úrhoz vitt terhek

"Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz."

Zsoltárok könyve 55:23

Isten nem ad több terhet annál, mint amit el tudunk viselni. De attól még lesznek terheid. Ha Istennél hagyod, Ő hordozza az oroszlánrészét, neked csak a töredéke jut.

Gladys Aylward, aki több mint fél évszázada misszionárius volt Kínában, menekülésre kényszerült, amikor a japánok megszállták Juncsenget. Egyetlen segítővel 100 árva gyereket vezetett át a hegyeken Kína felé. Az út alatt pánikba esett. Egy álmatlan éjszaka után reggelre már semmi reménye sem maradt arra, hogy megmeneküljenek. Egy 13 éves lány emlékeztette őt kedvenc történetükre, ahogy Mózes átkelt a Vörös-tengeren. 
- De én nem vagyok Mózes – sóhajtott Gladys kétségbeesetten. 
- Ez igaz, hogy nem vagy, – mondta a lány – de Isten még mindig Isten!

Túrmezei Erzsébet:

Újévi kérés

Láttam, Uram! 
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga… 
vagy nem volt lába… 
De a Te fényed hullt a betegágyra! 
Hitükkel elrejtőztek Nálad, 
és úgy hordozták mázsás terhüket, 
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.
És láttam szalmaszál alatt roskadókat. 
Mert mázsás teher 
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled. 
De nélküled 
a szalmaszál is mázsás súly lehet.
Új évbe indulok, 
és nem tudom, mi vár rám. 
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván. 
Csak azt tudom: utam már kijelölted. 
Mint bízó gyermek, járhatok előtted. 
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet, 
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.
Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak, 
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak! 
És ha szereteted mázsás teherrel 
tenné próbára ezt a gyenge vállat – 
segíts úgy vinni mázsás terhemet 
a Te erőddel – mint a szalmaszálat!

vasárnap, május 15, 2016

Nem árthat nektek senki


„Istenben, akinek igéjét dicsérem, az Úrban, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!”
Zsoltárok könyve 56:11-12


Felcsendül az a bizonyos zene, és végre megláthatod őt. A lágy dallamra egyre jobban közeledik feléd. Még néhány lépés, és egy kezet nyújtanak feléd, az ő kezét, amit megfogsz, megragadsz, és soha többé nem engeded el. 

Elhangzik két egészen egyszerű, mégis annál súlyosabb szó, két gyűrű, egy csók, és utatok innen együtt folytatódik tovább. Kéz a kézben vonultok ki a közös életbe. Immáron nem két különálló személy, hanem mint egy új család. Fogod a kezét, kapaszkodtok egymásba, mert így jobb, igy könnyebb, így érdemes. 

Ő rátok néz, és elégedetten mosolyog. A történetnek még messze nincs vége, innentől új felállásban folytatódik, de Ő tudja, hogy igy lesz a legjobb nektek. Ketten együtt az Ő áldásával, az Ő jelenlétével bármire képesek lesztek. 

Ketten együtt Vele képesek lesztek a vízen járni, megélni és leküzdeni a nehézségeket. Ketten együtt Vele meg fogjátok tudni tölteni örömmel és varázzsal az egyszerű hétköznapokat is. Ketten együtt Vele tenni fogtok azért, hogy a tűz soha ne aludjon ki, hogy a próbák csak közelebb hozzanak titeket egymáshoz. Ketten együtt Vele meg tudjátok védeni a kapcsolatotokat a külső támadásoktól. Ketten együtt Vele nem árthat nektek semmi. 

Isten nem ígér rózsaszín álmot, de egy valóságos, tapasztalatokkal teli életet. Nem ígéri, hogy soha nem lesz semmilyen konfliktus köztetek, de azt igen, hogy ezek mind a fejlődéseteket szolgálják. Nem ígéri, hogy nem lesz Vörös-tenger előttetek, de azt igen, hogy Ő fog titeket keresztülvezetni rajta. 

Kedves Anna és Peti! Nektek ajánlom ezt a reggeli dicséretet. Ez a ti napotok, ez ma a ti igétek. Kívánom, hogy ragadjátok meg együtt Isten kezét, és bármi jön szembe a közös úton veletek, ti állni fogjátok a küzdelmet, és győzni fogtok, mert az Úr megy veletek. Így nem árthat nektek senki.