szombat, február 20, 2016

Elő holtak; holtak, kik újra élhetnek



"És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten."

Ezékiel 37,13-14

A nyolcvanas években a popkirály Michael Jackson hozta divatba a Thirrel-el, de igazán mára lett nagy divat zombi filmeket, sorozatokat nézni. A félelem árucikké vált és milliókat hoz izgalomba hétről hétre a zombiapokalipszis. A Biblia valósága azonban más, nem egy izgalmasan hangzó, de mégis kitalált felnőtt mese.

Nem attól kell tartanunk, hogy a holtak életre kelnek, hanem attól, hogy mi akik élünk, valójában holttá válhatunk a bűneink miatt. Ez nem azt jelenti, hogy megáll a szívverésünk és mégis élünk tovább, hanem azt, hogy az az élet, amit élünk, valójában semmit sem ér. Amikor ebbe jobban belegondolunk, olyan dolgok juthatnak eszünkbe, mint az életünk értelme és célja. Meg az is, hogy meg tudtuk-e valósítani az álmainkat. Na, hogy is vagyunk akkor? Isten adott célt és értelmet nekünk, mire jutottunk?

Izráel is ezt kérdezhette magától Babilonban, a fogságban. Holtak voltak a fájdalomtól. Bajtársaik elhulltak, családjuk nagyrészt oda veszett, a templomuk és a hitük is odalett. Hogyan tovább ennyi megaláztatás és szenvedés után?

És ekkor jön Isten válasza. Amikor már csak annyi esélyünk maradt, mint holtnak a sírgödörben az életre, na akkor cselekszik majd Isten. Olyan hatalommal fogja elindítani, amit akar, amire csak az Ő Szentlelke képes. Pünkösdi csodával, amit senki sem ért, csak aki várja, mert hisz a késői pünkösd ígéretében...

péntek, február 19, 2016

Légy éber!

„Józanodjatok ki és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent. Ezt megszégyenítésetekre mondom!” 
1Korintus 15:34.
Nemcsak alkoholtól lehet elveszíteni józanságunkat. Valaki szerelembe esik, és se nem lát, se nem hall. Más valaki olyan gyűlölettel fordul vélt vagy valós ellensége felé, mint aki elveszítette józan eszét. Ismét más személy - üldözési mániában szenved. Azonban olyan is van, aki rögeszmésen ragaszkodik egy-egy félremagyarázott bibliavershez. Ölre tudna menni az igazáért, holott talán épp egy szövegösszefüggésből kiragadott gondolatot szajkóz.
Ma reggel Pál arra figyelmeztet, hogy józanok legyünk. Ahogy nem jó egy alkoholos ember társaságában lenni, aki csak mondja, mondja a magáét, ugyanúgy nem kellemes egy „lemezes” keresztény közelében sem lenni. Felteszi azt a bizonyos lemezt, és hiába mondasz véleményt, ellenérvet, ő csak mondja a magáét, nem lehet kizökkenteni. Hasonló egy részeghez, akit abszolút nem érdekel a környezete, csak mondja, ami benne van.
Aki ismeri, szereti Istent, akinek kapcsolata van a Teremtővel, az tudni fogja, kinek, mikor, mit kell mondania. Szava olyan lesz, mint aranyalma ezüst tányéron.

Figyelj ma Istenre, hogy Te is ilyen legyél!

csütörtök, február 18, 2016

De apa, miért...?

„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.”
Ézsaiás 55:8-9

Minden szülő jól ismeri azt a kérdést, hogy „De miért?” Fiam sokszor próbára teszi egyszerűsítő képességemet. Hogy magyarázzak el neki olyan bonyolult dolgokat, amelyeket én sem értek pontosan?
– Miért áll föl a haja valakinek, ha megrázza az áram?
– Miért nem jó, ha sok rajzfilmet nézek?
– Miért kell először a levest enni?
– Miért kell délután is aludni?
– Apa, miért kell neked mindig dolgozni?
De a kedvencem:
– Miért kérdezem én mindig azt, hogy miért?

Egy alkalommal, mikor magas láza miatt hűtőfürdőt kellett neki adni, azt kérdezte, hogy miért lesz forró az ember teste?
– Nos fiam – kezdtem alaposan végiggondolva a komoly kérdést – tudod, ilyenkor a testünket gonosz bacilusok támadják meg. Az immun-katonák azonban keményen harcolnak ellenük. Mikor pedig halomra öldösték ezeket a betolakodókat, halomba rakják őket, és elégetik. A gonosz bacilusok elégetésekor keletkező hő miatt szökik föl hát a lázunk.
Nem tudom mennyire volt biológiailag szakszerű a válaszom, de fiam okos hümmögéséből azt a következtetést vontam le, hogy átment.

Isten is hasonló problémákkal küszködik, mint a szülők. Hogyan tudná végtelen gondolatait, határtalan szeretetét, időtlen létét, mindenhatóságát, mindenütt jelenvalóságát megértetni véges teremtményeivel? Ahogyan fiam sem értette volna meg a pontos biológiai magyarázatot, úgy mi sem értenénk, ha Isten teljes valóját nyilatkoztatná ki. Ezért hát úgy határozott, hogy üzenetét egy adott történelmi korhoz, egy adott kulturális közeghez, egy adott népcsoport köti. Isten emberré lett, hogy emberi nyelven mondja el a maga végtelen gondolatait. Isten emberként meghalt a helyettünk, hogy megértesse velünk határtalan szeretetét. Ugyanakkor föl is támadt, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk időtlen létéhez. Megígérte, hogy eljön értünk, és magához vesz bennünket, hogy megsejtsük mindenhatóságát. Imádkozzunk hozzá ma reggel is, hogy megérezzük, Isten a mi életünkben is jelen van! 

szerda, február 17, 2016

Isten szeretete bennünk



Az Istent soha senki nem látta; Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé lett bennünk.
(János apostol első levele 4. fejezet 12. vers)

Meglátni az Istent… mily sokan vágytak rá. A pátriárkáktól kezdve, Mózesen „Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.” (2Móz.33:18), Filepen „Uram, mutasd meg nékünk az Atyát!” (Ján.14:8) keresztül egészen korunkig, „ha van Isten, mutasd meg hol található!”

Az ismeretlen Isten

Tegnap láttam az Istent.
Egy koszos pályaudvaron
áldó kezét kérdőn
nyújtotta felém.

„Nem volt szép alakja,
sem ékessége”,
de fodrozta ruháját
a bársonyos napsugár.

Szelíd szemében
kétezer éves
szenvedés feszült.

És én lehajtott fejjel
rohantam tovább.

Bizony a mindennapi nagy rohanásban, nem, vagy csak alig vesszük észre társunkban Isten jelenlétének lenyomatát. Pedig oly világos a példázat:

„Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?”

„És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Máté 25:37-40)

kedd, február 16, 2016

Nyugalmat találsz!



„Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
91. zsoltár 4. verse


Az ember nagyon sok mindent meg tesz azért, hogy különböző módokon bebiztosítsa magát és a hozzá tartozó tárgyakat. Életbiztosítás, társadalombiztosítás, gépjármű felelősség biztosítás, stb…

De mennyit érnek ezek? Azt gondolom, hogy akkor érezzük át ezt az isteni védelmet, amikor olyan szörnyű tragédiába kerülünk, ahol egy biztosítási társaság sem tud kimenekülést adni. Az anyagiak pótolhatók, de amikor elmegyünk szerződést kötni, senki sem fog átölelni, senki sem fog a szárnyai alá venni és azzal betakarni a feléd közelgő probléma elől.

A védelem, amellyel körbe vagyok fogva teljes mértékben biztos! Nem csak úgy tűnik. Amikor ezt a zsoltár részletet olvasom, rám olyan nyugalom száll, ami hozzásegít ahhoz, hogy tudjam, bármilyen akadályt képes vagyok legyőzni, mert Isten velem van. Ő ígéretet tett és megoltalmaz.

Bármit elvehetnek tőlünk, de ez a mienk marad, ezt nem veheti el senki, mert maga az Úr biztosít róla, hogy az ő hűsége soha meg nem inog.

Drága barátom! Őszintén kérlek, bízd az életed Istenre!

hétfő, február 15, 2016

Jézus imája


"Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: 'Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál!'" 
János evangéliuma 11:41


Lázár meghalt. Mária és Márta tudta, testvérük sorsa másképp is alakulhatott volna. De reményeik beteljesületlenek maradtak.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

"Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” - hangzik fel újra és újra ez a Márta által kimondott mondat. Miért engedted meg, hogy az, aki annyira drága nekem, meghaljon? Miért nem léptél közbe?

Bár Márta szíve is tele lehetett ilyen, és ehhez hasonló keserű gondolatokkal, nem fejezi be mondandóját itt. Tovább lép. A fájdalomban kinyújtja kezét, és erős meggyőződéssel bizonyságot tesz hitéről: ”De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.”

És Jézus kért. Nem hangosan, de annál nagyobb hittel kérte az Atyát, mutassa meg hatalmát, és tegyen csodát, adja vissza Lázár életét. És imája meghallgatásra talált. Lázár feltámadt.

Máriának és Mártának várniuk kellett. Bár egy karnyújtásnyira volt a segítség, várniuk kellett, s úgy tűnt későn érkezett. 

Ha hiszel, - mondta Mártának Jézus - meglátod az Isten dicsősségét.” 

Jézus szavai nekünk is szólnak, nekünk, akik nem értjük a miérteket, akik szeretnénk, ha felébresztenének ebből a rossz álomból, és azt mondanák: “A te drága szeretted él!”

Úgy tűnik, Jézus ma is vár a feltámadás csodájával, s ez a várakozás nem könnyű, próbára teszi hitünket. De az a vágya, hogy Lázár feltámadásában az összes igaz feltámadásának zálogát lássuk, biztosítékot arra, hogy ez be fog következni Isten ereje által.

Nincs messze már az a nap, amikor a sírköveket elveszik, s Jézus felemelve tekitetét ezt mondja majd: “Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál, s feltámasztottad mindazokat, akiket szeretek!”

Kapaszkodjunk hát ebbe az ígéretbe, és merítsünk erőt a következő gondolatokból:

„Az Életadó az első feltámadáskor elő fogja hívni megvásárolt tulajdonát. Addig a dicsőséges óráig, amikor az utolsó trombitaszó felhangzik és az óriási sereg előjön az örök győzelemre, Isten drágakőként és biztonságban őriz minden alvó szentet, akiket név szerint ismert. A Megváltó bennük lakozó hatalma által, és mert az isteni természet részeseivé lettek, Isten előhívja őket a halottak közül.” 
(E. G. White: Szemelvények, II. kötet, 252. oldal).

vasárnap, február 14, 2016

Akinek gondja van Rád

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”
Péter első levele 5:7

Ma az emberek egy része ünnepel. Ünnepli a szerelmét, a társát, barátját, barátnőjét, házastársát. Ünneplik az eddig együtt töltött időt, az egymáshoz való tartozást, kötődést. Ajándékot vesznek egymásnak, étterembe mennek, vagy egy hangulatos teaházba. Sétálnak, beszélgetnek, felelevenítik az édes emlékeket. Minőségi időt töltenek együtt, mert fontosak egymás számára. És ez így jó. Jó, ha van mit, van kit ünnepelni. Jó ma különlegesen hálásnak lenni azért a társért, akivel a Mindenható ajándékozott meg. 

Van, akit hidegen hagy ez a szokás, és számára ez a nap is ugyanolyan, akárcsak a többi. Vannak, akik nem akarnak ünnepelni, és vannak, akiknek még vagy már nincs kit. Nincs kivel megosztani egy vidám nap minden pillanatát, nincs, akivel sírni és nevetni lehetne.  

Tartozz bármelyik csoportba, Isten az egyik leggyönyörűbb igéjét tartogatta neked mára, melyben egy különleges üzenetet küld hozzád: Ő gondot visel rólad!. Szeretné, ha ma meglátnád a Gondviselő Istent, aki számára különleges és megismételhetetlen vagy. Szeretne a társad lenni egészségben, betegségben, jóban és rosszban egy örökkévalóságon át. 

Benne megbízhatsz. Neki elmondhatod minden félelmedet, kételyedet. Átadhatod neki nyomasztó terheidet, és rábízhatod minden gondodat. Ő nem fog elárulni. Nem fogja mindentudását ellened fordítani. Ő gondot visel rólad.

Jöhetnek az életben rózsásan szép és kimondhatatlanul embertpróbáló napok, Ő ott lesz melletted, és bátran támaszkodhatsz rá. Történhet bármi, Ő nem hagy magadra, hogy egyedül kelljen megbírkóznod az óriással. Ő veled megy az úton egészen a célig és még azon túl is. Neki gondja van rád. Hát fogadd el Őt társadnak, és élj Vele mától fogva minden nap!