szombat, január 23, 2016

Honnan tudjam mi az igaz?



"Ha egy próféta az ÚR nevében mond egy igét, de az nem történik meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az ÚR mondotta, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!"

5 Mózes 18,22

"Az idők végéig lesznek zavart keltő emberek; lázítanak azok között, akik magukat az igaz Isten képviselőinek vallják. A hamis próféták arra bíztatnak embereket, hogy könnyen vegyék a bűnt. Amikor gonosz cselekedeteik következményei nyilvánvalókká lesznek, nehézségeikért azt igyekeznek felelőssé tenni, aki lelkiismeretesen intette őket, amiképpen a zsidók is Jeremiást vádolták balsorsukért. Ma is éppúgy tanúsítható Jahve kijelentéseinek biztos volta, mint ahogy az ősidőkben igazolódott mindaz, amit a prófétákkal üzent..." (E. G. White: Próféták és királyok; Júda utolsó királya)

"Láttam, hogy sokan jogot formálnak Isten különleges tanítására és megkísérlik mások vezetését, és a kötelesség téves eszméjétől oly munkába akarnak belefogni, amellyel Isten sohasem bízta meg őket. Ennek zűrzavar a következménye. Mindenki nagyon komolyan keresse Istent önmagáért, hogy egyénileg ismerje meg az Ő akaratát." (E. G. White: Válogatott bizonyságtételek 2. kötet 79. oldal. 1893).

"Az emberiség történelmét megörökítő krónikák úgy tüntetik fel, hogy a nemzetek fejlődése, birodalmak emelkedése és bukása az emberi akarat és vitézség függvénye, s hogy az események alakulását nagymértékben emberek hatalma, becsvágya és szeszélye határozza meg. Isten Igéje azonban félrehúzza a függönyt, és az emberi érdekek, hatalmak és indulatok, minden pro és kontra ténykedés fölött, mögött és általuk meglátjuk a végtelen irgalmú Isten munkáját, aki csendben, türelmesen viszi véghez a maga szándékát." (E. G. White: Próféták és Királyok 309. oldal)

"Igéje által Isten az emberekre bízta azt az ismeretet, amely szükséges az üdvösséghez. A Szentírást Isten akaratának hiteles, tévedhetetlen kinyilatkoztatásaként kell elfogadnunk. A Szentírás a jellem mércéje, tanításaink zsinórmértéke és tapasztalataink próbaköve. "A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." (2Tim 3:16-17) ... Isten nem a Biblia helyettesítésére adta - és nem is adhatja - Lelkét: hiszen a Szentírás világosan kijelenti, hogy Isten Igéje minden tanítás és ismeret próbája. János apostol így mondja: "Ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba." (1Jn 4:1) Ésaiás pedig kijelenti: "A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok." (Ésa 8:20) A Szentlélek munkája nagyon rossz fényt vet azoknak a tévelygésére, akik azzal az indokkal, hogy a lélek világosságát megkapták, szükségtelennek tartják Isten Igéjének eligazítását. Ezek az emberek saját benyomásaikat követik, amelyeket a lelkükben megszólaló mennyei hangnak tartanak. De az a lélek, amely irányítja őket, nem az Isten Lelke. Az Ige mellőzése és az érzelmek követése csak zavart kelt, félrevezet és romlásba dönt. Csak az ördög szándékait mozdítja elő. Mivel a Szentlélek szolgálata létfontosságú Krisztus egyházában, Sátánnak egyik cselfogása az, hogy a szélsőségesek és fanatikusok tévelygése útján a Lélek munkáját lejáratja, és Isten népével elfelejteti azt az erőforrást, amelyet az Úr kínál." (E. G. White: A Szentlélek eljő reátok, Ne bízz emberi benyomásokban)

péntek, január 22, 2016

Mit engedsz be szemed és füled csatornáin?


„Mindent vizsgáljatok meg, és ami jó, azt tartsátok meg! Őrizkedjetek mindentől, ami gonosznak látszik!” 
1Thessalonika 5:21-22.
Ma a média ontja az információkat. Pár éve egy érdekes felmérést végeztek. Összehasonlították az emberek vágyát, milyen filmeket szeretnek nézni, milyen műsoroknak örülnek a legjobban. Sajnos a részletekre már nem emlékszem pontosan, csupán arra, hogy a sorozatok és az akciófilmek jóval megelőzték a dokumentumfilmek, a természetfilmek és a színházi közvetítések sorát. Sokan ott ragadnak a TV vagy a számítógép előtt és kontroll nélkül fogyasztják az eléjük tett menüt.
Mi keresztények sem vagyunk ettől mentesek. Azonban jó lenne működésbe hozni a „Mit tenne Jézus?” menügombot. Jó lenne, ha az a belső kis műszer újra működésbe lépne és jelezne. Sajnos az évek során eléggé tönkrement. Kiss János bácsitól hallottam az alábbi magyarázatot a lelkiismeretről. Kétféle lelkiismeret létezik. A hídmázsa és az analitikus, patikai mérleg. Ez utóbbira, ha csipesszel felteszel egy porszemet, négy tizedes pontossággal megmutatja a súlyát. Ezzel szemben a hídmázsára felmegy egy búzával megrakott teherautó és alig mozdul valamit, miközben több mázsa súly van a rakományon.  Így van a lelkiismeret is. Van, akinek azonnal jelez, van, akinél csak igen nagy esemény vágja ki a biztosítékot. Azonban lehet fejleszteni, tisztítani, és kérni Istent, segítsen a tökéletes lelkiismeret kialakításában. Amit eszel, azzá leszel – érthető úgy is, hogy amit beengedsz szemed és füled csatornáin, az fogja meghatározni, hogy milyen emberré válsz. Az Ige arra bátorít, hogy vizsgálj meg mindent, és csak a jót tartsd meg. Ne áltasd magadat azzal, hogy rád nem hat a szemeden-füleden beáramló információ. Észrevétlenül, lekövethetetlenül átalakulsz. A döntés azonban a te kezedben van. Élj vele!






csütörtök, január 21, 2016

Jézus müzlije

„Jézus így válaszolt nekik: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.”
János evangéliuma 7:16-17

Jól emlékszem arra, amikor édesapám szokásba hozta a családban a reggeli müzli-evést. Nagy adag előítélettel kevergettem a nyúlós kását, miközben azon morfondíroztam, hogy azok az apró pöttyök vajon döglött legyek, vagy mazsolák. Sehogy se jött, hogy lenyomjam magamba azt a reggeli kotyvalékot. Már az egész család hetek óta vidáman ette a reggeli müzliket, én állhatatosan kitartottam a vajas kenyérnél. Ekkor édesapám cselhez folyamodott. Miután gondosan kiválogatta adagomból a mazsolaszemeket, a szokásosnál szárazabbra készítette el, majd elém rakta. Nem lehetett több kifogásom, meg kellett ennem. Bár büszkeségem nem engedte, hogy azonnal beismerjem, de életem első müzlije meglehetősen finom volt. Ettől kezdve egyre gyakrabban előfordult, hogy én is csatlakoztam a családi müzlis reggelikhez (persze a mazsolákat még sokáig szemezgettem). Engedékenységem odáig fajult, hogy életem egy bizonyos szakaszában évekig minden reggel müzlivel kezdtem a napot (ekkor már a mazsolákat sem hagytam ki). Ez ma már azért nem működik így, mert tekintettel kell lennem feleségem és két picúrom igényeire – ők néha más is ennének.

Bizonyára mindenkinek van hasonló története. Egy darabig rá sem tud nézni egy adott ételre, aztán egyszer csak megkóstolja, és utána a kedvencévé válik. Éppen így van ez Jézus tanításával is. Kívülről szemlélve sok mindent el lehet mondani róla (etikus, naiv, radikális, balek, idealista, vagy éppen realista), de hogy honnan is származik, az csak akkor derül ki, ha belekóstolunk: „Ha valaki kész cselekedni az ő [Isten] akaratát, ismeri fel erről a tanításról [Jézus tanításáról], hogy Istentől való”. Ha nem külső szemlélőként, hanem aktív résztvevőként követjük Jézust, értjük meg, hogy Isten útján járunk (Jn 14:6). Ha egyszer végre őszintén beismerjük, hogy lelkünk reménytelenül összetört, és önmagunktól képtelenek vagyunk a javulásra, érezzük krisztusi megváltásunk égető szükségét (Mt 11:28). Ha egyszer vesszük a bátorságot, hogy jóval fizessünk a rosszért, tudjuk meg azt, hogy ez az egyetlen lehetőség helyrehozni megromlott emberi kapcsolatainkat (Mt 5:44). Kóstoljuk meg hát ma reggel Jézus müzlijét!

szerda, január 20, 2016

Gyógyító Istenünk



Ímé, én hozok néki kötést és orvosságot, és meggyógyítom őket, és megmutatom nékik a békesség és hűség kincseit.”
(Jeremiás könyve 33. fejezet 6. vers)

Sem orvos, sem gyógyszerész nem vagyok, viszont ahogy látom az egészségügyben ma a gyógyítás folyamán sokszor csak a fájdalmak csillapítására, a tünetek megszüntetésére koncentrálnak ahelyett, hogy felderítenék és kiiktatnák a betegségek valódi okait.

S ezért elsősorban nem is annyira az orvosok a felelősek, hanem mi, akiknek nincs időnk, hogy a dolgok mélyére nézzünk, vagy esetleg részt vegyünk megelőzésképp szűrővizsgálatokon.

Meg nincs önfegyelmünk és akaraterőnk, hogy változtassunk, ha kiderül, hogy valamit rosszul csinálunk, vagy ha valamiről le kéne mondani, amit szeretünk, vagy esetleg valamit be kéne iktatni a napi rutinba.

S ha őszinték vagyunk még Istentől is gyakran úgy kérjük a gyógyulást, mint a háziorvostól a kapszulát. Azaz elmondjuk neki, hogy „kérlek gyógyíts meg”, elolvassunk néhány biztató Bibliaszöveget, de ennél többet lehetőleg ne kelljen tennünk. Sőt talán ugyanúgy felháborodunk, mint mikor a doktor nem gyógyszert ad, hanem életmódváltozásra szólít fel…

Mai igénk Istent olyan orvosként mutatja be, aki mintegy 2600 évvel ezelőtt már Jeremiásnak elmondta, - amit manapság kezdenek jobban vizsgálni – hogy a test megbetegedése jobbára a lélek betegségére vezethető vissza.

S ő, a mennyei orvos elsősorban nem a fizikai tüneteket akarja kezelni, hanem a betegség valódi okát akarja megszüntetni, amiről sem az akkori, sem a mai ember nem szeret, és nem akar hallani, nem akar tudomást venni, ez pedig nem más, mint a bűn.

Ahogy olvassuk: „És megtisztítom őket minden bűneiktől, amelyekkel vétkeztek ellenem, és megbocsátom minden bűneiket, amelyekkel vétkeztek ellenem, és amelyekkel gonoszul cselekedtek ellenem.” (8.vers)

A mi gyógyító Istenünk mindenféle mellékhatással rendelkező pirulák beszedése helyett a szíved mélyén megbúvó önzéstől, rossz szokástól, rossz gondolatoktól, haragtól akar megszabadítani, úgy, hogy ebben neked is meg kell tenned a magad részét.

Ez pedig nem csupán annyi, hogy mától teljes őrlésű lisztből készült kenyeret eszel, hogy odafigyelsz a napi két liter folyadék fogyasztására, hogy elmész sétálni, hogy az esti film megnézése helyett Bibliát olvasol.

Ne feledd! A teljes gyógyulás teljes életmódváltással jár! "A rosszat jóval győzd meg" (Róm.12:21) „Eredj el és többé ne vétkezzél!” (Ján.8:11)

kedd, január 19, 2016

Az igazi nagyság



„Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Máté szerinti evangélium 23. fejezet 11-12. verse


Szolga? Ki akar magának ilyen karriert? Nem az a fontos, hogy minél nagyobbra törjünk? Nem az, hogy én legyek az első, a legjobb, hogy könyököljek, hogy tapossak le másokat csak azért, hogy én magam felemelkedhessem?

Az egyetemen volt egy tanárom, és az egyik vizsgán egy csoporttársamat vizsgáztatta. Kiválóan tudta az anyagot, de a tanárom a következőt mondta: „Maga főnök lesz, de soha nem lesz igazi vezető.” Én a hátsó sorból a tétel kidolgozás közben figyeltem a párbeszédet. Elmondta a tanárom, hogy aki nem tud együtt dolgozni a munkásaival, az sose várja el azt a munkát mástól, amit ő maga sem tesz meg. Néhány évvel később az élet valahogy úgy alakult, hogy munkát kaptam egy munkaerő kölcsönző cégnél, és éppen a vizsgáztatott kollegina lett a főnököm. Egy-ét hónap eltelte után rájöttem, hogy a tanáromnak igaza volt. Minden reggel gyomorgörccsel mentem dolgozni, és vártam arra, hogy ma vajon milyen megalázó mondatot fog hozzám vágni. Pár hónap után 8kg-ot fogytam (tudom ez így újév után nagyon ideális fogyókúrás módszernek hangzik, de ott élesben ez korántsem volt ilyen mosolyra fakasztó). Végül felmondtam és megkönnyebbültem, de elhatároztam valamit, hogy az életemet úgy fogom élni ezután, ahogy Jézus tanácsolta!

Ha nagy akarsz lenni, akkor el kell végezni szolgai feladatokat. Abban a pillanatban viszont, amikor valamit azért akarsz elvégezni, hogy nagy lehess, rögtön elveszíted a nagyságot. Tehát az indíték is számít, hogy mit miért teszünk.

Jézus, aki királynak illő bánásmódban kellett volna részesülnie szolgai feladatokat látott el. Mert nem abban van a nagyság, hogy mekkorát tudunk dirigálni, és hány ember felett basáskodhatunk, hanem abban, hogy olyan feladatot is elvégzünk teljes szívvel, amelyről a kívül állók azt gondolnák, hogy az rangon aluli. Kövessük Jézus példáját, és ne akarjunk nagyobbak lenni attól, mint amilyenek vagyunk, „mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

hétfő, január 18, 2016

Noé engedelmeskedett

"Nóé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki."

Mózes első könyve 6:22

Azelőtt sohasem esett eső. Bárkaépítéshez korábban nem érthetett, mert addig az emberiségnek nem volt szüksége hatalmas hajókra. Az állatok nyelvén nem beszélt. Az emberekén igen, de ők meg nem akarták megérteni, amit mondott. 20 éve hirdette a mindent elnyelő özönvíz nem népszerű üzenetét, amikor gyermekei születtek. Még egy ok arra, hogy élvezze az életet és ne a világvégén gondolkodjon. 

Noé kilógott a sorból. Ő nem élvezte a bűnt, mint kortársai. Nem az engedetlenség volt az életcélja. Igaz volt, feddhetetlen és Istennel járt. Ez a nem mindennapi ember nem mindennapi feladatot kapott: hirdetni az üzenetet az ítéletről, bárkát építeni, nevelni a gyermekeit, hogy méltó utódaik legyenek, az állatokat fogadni a bárkában, élelmet gyűjteni és 120 éven keresztül folyamatosan hinni, hogy Isten igazat mondott: jön az özönvíz. Állni a csúfolódást, újra hinni, amikor úgy érezte, hogy bárcsak ne lenne igaz, megtanulni egy új szakmát, elveszíteni a nagyszüleit, a szüleit, akik segítettek a bárka építésében és támaszai voltak, hogy amikor jön a nagy nap teljesen egyedül maradjon a szűk családjával az egész világgal szemben, de Isten oldalán.

Noé nem kétségeskedett, bár biztos voltak rossz napjai, amikor nem volt kedve építeni a bárkát és nem hiányzott, hogy aznap már ezredszerre lebolondozzák, de tette, amit kellett és nem hátrált meg. Neki köszönhetjük, hogy láttuk mi is a szivárványt, hogy Jézus eljöhetett, mert voltak élő emberek ezen a bolygón, akiknek szükségük volt a megváltásra. Ha nincs egy engedelmes ember, akkor örökre véget érhetett volna az élet a Földön. Rajta sok múlt. Az engedelmessége nagy horderejű volt. Nekünk is van talán mára egy ilyen helyzet, amin sok múlik...

vasárnap, január 17, 2016

Merj tenni!

„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.”
Ézsaiás próféta könyve 58:6-10


„Nagyon jó keresztyén lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” (Adrian Plass). De szép is lenne! - sóhajtasz fel magadban. Egy lakatlan szigeten megélni hitedet. Vagy legallábbis pár konkrét embertől a lehető legtávolabb biztosan sokkal könnyebb lenne jó kereszténynek lenni. De pont ez a lényege.

A kereszténység nem magánvallás. Nem arról szól, hogy elvonulsz a hegyekbe egymagad, és nem törődsz senki mással. Nem arról szól, hogy éjt nappallá téve kutatod az Írást, böjtölsz, megvonva magadtól valamit, hogy minél több időt szentelhess mennyei tanulmányaidnak. 

A kereszténység a tettekről szól. A hála tetteiről. Arról, hogy rádöbbensz, mekkora áldozatot hozott meg érted Isten, és ez téged is cselekvésre öszönöz. Arról szól, hogy felfedezed, Jézus Krisztus lehajolt hozzád, és összetörte a bűn bilincseit, kiszabadított a gonosz fogságából, az önzés börtönéből, abból a béklyóból, hogy csak magaddal foglalkoz. Meglátod, hogy Ő nem zárkózott el előled, és ruhát adott szégyened elfedezésére: a saját tiszta ruháját. A saját életét adta váltságdíjként a tiédért, és kivezetett a bukás sötétségéből. 

A kereszténység ennek az útnak a folytatása, annak az útnak, amin Isten Fia indult el. A kereszténység a másikról szól: felfedezed Jézust, és elindulsz a társad felé. Felfedezed, mit tett érted Isten, és ez téged is tettekre ösztönöz.

Ideje van a Biblia tanulmányozásának, és ideje van a csendes magányban Istennel töltött időnek. De a sor itt nem érhet véget. Hát lépj ki a komfortzónádból, és engedd, hogy Jézus megmutassa neked, kik is a testvéreid, kiknek van rád szüksége, kiknek az életében lehetnél te is világosság! 

Engedd, hogy Isten Fia felhasználjon és rajtad keresztül eljuttassa a megváltást másokhoz is! Merj lépni, merj tenni, merd megélni, amit hiszel! Merj világítani ebben az önző világban, és add át másoknak a Krisztustól kapott szabadságot!