szombat, december 19, 2015

Adventi üzenet: Benne maradni



"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek..."
János 15,5

"Szükségünk van arra, hogy az isteni Lélek adományáért imádkozzunk, aki gyógyír bűntől sebzett szívünkre. A kinyilatkoztatás felszíni igazságait - melyek világosak és könnyen érthetőek - sokan elfogadják, gondolván, hogy ez minden, ami szükséges; de a Szentlélek, aki az elmében munkálkodik, komoly vágyat ébreszt a tévedésektől mentes igazság után. Aki valóban vágyik arra, hogy megtudja, mi az igazság, nem részesül elutasításban; mert a szorgalmas kereső jutalma a drága igazság. Szükséges éreznünk Isten kegyelmének átalakító hatalmát, és sürgetek mindenkit, aki eddig bezárta ajtaját Isten Lelke előtt, hogy nyissa meg azt, és kérje komolyan, hogy "Maradj bennem!" Miért nem borulunk le az isteni kegyelem trónja előtt azért imádkozva, hogy Isten Lelke töltessék ki ránk, ahogy az a tanítványokkal is történt? Az Ő jelenléte meglágyítja kemény szívünket, örömmel és vigassággal tölt be, és az áldások csatornáivá tesz bennünket. 
  Az Úr a hit gazdagságát adja minden egyes gyermekének. Ez a hit a Szentlélek elmében végzett munkájának a gyümölcse. Ő minden szívbe beköltözik, mely befogadja Őt, figyelmeztető szavakat intéz a megátalkodottakhoz, és Jézusra, az Isten Bárányára irányítja figyelmüket, aki elvette a világ bűneit. Fényt sugároz azoknak elméjébe, akik törekednek arra, hogy együttműködjenek Istennel, alkalmassá és bölccsé teszi őket az Úr munkájának végzésére. 
  A Szentlélek sohasem hagy magára olyan lelket, aki Jézust keresi. Jézus dolgaiból vesz, és bemutatja a kereső embernek; s ha ő a szemeit Jézusra függeszti, a Szentlélek munkája nem fejeződik be addig, míg a lélek át nem alakul Ura képmására. A Lélek kegyelmes befolyásának hatására a bűnös lelkülete és céljai megváltoznak; éhezni és szomjúhozni fogja az igazságot, és Krisztust szemlélve jelleme dicsőségről dicsőségre átváltozik, és egyre jobban és jobban fog hasonlítani Mesteréhez."
(E. G. White: Signs of the Times, 1899. szeptember 27.)

péntek, december 18, 2015

Te mit kérsz?

2Krónika 1:11-12
 A mesebeli szegény embernek az aranyhal megígérte, hogy három kívánságát teljesíti, ha visszadobja a vízbe. Az öreg eljátszotta a lehetőséget. Talán te is álltál már választás előtt, és mérlegeltél. Mi az előnyösebb, mi az, ami kevésbé éri meg. Néha jól, néha rosszul döntöttél. Salamon előtt is ott állt egy fantasztikus lehetőség. Kérhet, amit csak akar, ráadásul egy olyan személytől, aki tényleg képes minden kívánságát teljesíteni. A király gondolkodott. Mit is kérhetnék? Békét az országomra? Jó előmenetelt? Sikeres kormányzást? Gazdagságot? Az ellenségeim halálát? Egészséges hosszú életet? Nem! Nem! Egyiket sem kérte. Gondolom – alapos megfontolás után Istentől jövő bölcsességet kért.  Már maga a kérés is bölcsességről tanúskodik. Ugyanis, ha bölcs vagy, akkor az előbbi dolgokat is bölcsen tudod kezelni, felhasználni, élni vele.
Neked is minden reggel felajánlja a te Istened, hogy kérj, amit csak akarsz, és megadom neked. Mit gondolsz, nem lenne jó már végre igazi bölcsességért könyörögni hozzá? Olyan bölcsességért, ami boldoggá, kiegyensúlyozottá tesz, ami megelégedést hoz. A Mai Igében olvastam: „Az imádság behívja Istent a helyzetbe, és felhatalmazást ad a mennyei erőknek, hogy működésbe lépjenek és változást hozzanak.” (Nov.21.)
Te mit kérsz? Naponkénti kérésed elárulja, mi igazán fontos számodra!

csütörtök, december 17, 2015

"Ha a szobor meghallja a déli harangszót..."

"Efraimnak nem lesz köze többé a bálványokhoz. Én majd meghallgatom, és törődöm vele. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod majd a gyümölcseidet!"
Hóseás próféta könyve 14:9

Egy kedves barátom mesélt nekem gyerekkorából egy történetet. Falusi kissrác volt, mikor egyszer családjával Budapestre látogatott. Egy ismerőse vezette őket, és mutatta be a főváros nevezetességeit. A fiú ámulva haladt a még sosem látott hatalmas épületek között, és közben csak úgy itta az idegenvezető szavait. Mikor aztán a pesti oldal Duna partjára értek, éppen a Gellért heggyel átellenben, a bácsi a Szabadság szobor felé mutatva a következőket mondta a fiúnak:
– Figyelj csak, mert az egy különleges szobor. – Majd egy kis hatásszünetet tartva folytatta: - Ha ugyanis a szobor meghallja a déli harangszót, akkor meghajol.
Sok csodát látott már a fiú Pesten, de ez mindegyiket túlszárnyalta. „Ilyen is van?” – gondolta magában – „Fantasztikus hely ez a Budapest! Vajon hogyan működhet ez a hatalmas szerkezet?” És szinte már maga előtt látta az óriási fogaskerekeket, amelyek minden délben nagy nyikorgással elkezdenek forogni, és meghajlítják a szobrot.
Az idegenvezető – látva a fiú töprengését – újból elismételte a mondandóját:
– Figyelj fiam arra, amit mondok! Ha az a szobor meghallja a déli harangszót, meghajol.
A fiú még mindig a fogaskerekeket látta lelki szemei előtt, így észre sem vette, hogy szülei szája szélén halvány mosoly jelenik meg. A családi barát harmadszor is nekifutott:
– Ha a szobor meghallja a déli harangszót, de csak akkor, ha meghallja, akkor meghajol.
Majd néhány másodperc szünet után a fiú vállára tette a kezét:
– Hát meghallhatja a szobor a harangszót? Van füle a szobornak?
Ekkor esett le a fiúnak, hogy a pesti bácsi tréfát űzött vele. Hát persze, hogy nem hallja meg, hiszen a szobrok nem látnak, nem hallanak, és egyáltalán nem is éreznek.

– Tudod Tamás – mesélte nekem jó néhány évtizeddel később az időközben fölcseperedett, sőt megőszült hajú vidéki fiú –, ekkor értettem meg, hogy miért harcoltak az ószövetségi próféták a bálványimádás ellen. A bálványok nem látnak, és nem hallanak, így segíteni se tudnak azokon a híveken, akik oly vallási buzgalommal imádkoznak hozzájuk. Ellenben az egyetlen igaz Isten, aki teremtette az eget és a földet, egyedül az hallgatja meg a hozzá fordulókat, egyedül ő törődik velük.

Így volt ez Hóseás ideében, és így van ez ma is. Fordulj hát ma reggel is imában ahhoz az Istenhez, aki szeret, megért és meghallgat téged!

szerda, december 16, 2015

A szemtanúk szava



„Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának.”
(Péter második levele 1. fejezet 16. vers)

Mikor Péter papírra veti e sorokat érzi nemsokára visszaadja életét Teremtőjének. „tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, amiképpen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.” (14.vers)

S még élete utolsó napjaiban is azon igyekszik a kapernaumi emberhalász, hogy bátorítsa az üldözött keresztény közösséget. Figyelmüket arra az áldott reménységre, Jézusra, életére, halálára és visszajövetelére irányítja, melyből erőt meríthetnek a „halál árnyékának völgyében”.

S milyen érdekes, hogy a Jézussal átélt sok tapasztalat közül nem valamelyik gyógyításról, vagy csodáról beszél, hanem a Tábor hegyen történtekről, amikor betekinthettek a mennybe.

„Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm: Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.” (17-18.vers)

Igen, ott a hegyen, még ha kicsiben is, de átélhették, milyen lesz együtt magasztalni Istent a feltámadt és az élve elragadtatott igazakkal, akiket Mózes és Illés képviseltek.

S ott volt középen Jézus, akinek fénylő tekintete később is, ott a főpap udvarában újra áttöri Péter tagadásba burkolódzó sötét szívét. Majd később ugyanez a Jézus bízza meg, hogy legeltesse Krisztus nyáját.

Jézus szelíd, fénylő tekintete. Ez éltette és alakította át Pétert, annyira, hogy mint „királyi pap” hirdesse annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből kihívta a csodálatos világosságára. (1Pét.2:9) És erre tekintetre vágyott azóta, mióta az Olajfák hegyén eltakarta előle a felhő.

Jézus tündöklő fénye tükröződött vissza Péter arcán és „Veled is megtörténhet, ha közelebb kerülsz Istenhez és segítesz átadni a világnak a Menny végső üzenetét.” (E.G.White: A megváltás története 401.o.)

kedd, december 15, 2015

Nem késik el!



„Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.”

Péter apostol második levele 3. fejezet 8-9.verse


Egy alkalommal előadást tartottam Jézus eljövetelével kapcsolatban. Ez most igen aktuális téma, hogy az adventről beszéljünk. A valódi adventről, nem arról, amit a vásárokban meg lehet találni. Ahogy beszélgettünk az előadás egy pontján megkérdeztem a hallgatóságot, hogy akarnak-e találkozni Jézussal. A válasz mondhatni egyértelmű volt: természetesen! A következő kérdés adta magát.
-Ha találkoznál vele, mi lenne az első mondat, amit mondanál Neki? Erre a felelet: szóhoz sem jutnék.

Gyermekkoromban volt egy füzet, amibe azokat a kérdéseket gyűjtöttem, amiket szándékoztam feltenni Krisztusnak, amikor majd találkozok vele. Rengeteg ilyen kérdésem vagy megjegyzésem volt. Az idő telik, és már én sem írom a kérdéseket, de talán nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy láthassam Őt.

De vajon mikor lesz meg ez? Nagyon szeretném tudni, de senki nem tudja sem a napot sem az órát, csak egyedül az Atya. szeretünk kíváncsiskodni és szeretnénk megtudni a pontos időt, hogy felkészülhessünk, hogy a lehető legjobb körülmények között várhassuk Őt. A szívünkben kell először rendet tenni, hogyha jön, akkor készen találhasson bennünket. Mindennap úgy kell élni, mintha ma lenne az a nap, amikor megláthatjuk Őt.

Jézus arcát különböző módokon ábrázolják. Egyes műalkotások úgy mutatják be, mint gyermek, mások úgy, mint meggyötört megváltó. Krisztus arca milyen előttünk. Még mindig kisgyereknek látjuk Őt magunk előtt, agy úgy, mint a Messiást? Krisztus fénylő, mosolygó arcára kell gondolnunk nem elfeledve azt az alázatos arcot sem, aki vállalta bűneinket! Krisztus rád vár, arra, hogy szólítsd meg, közeledj felé, és ne csak úgy gondolj rá, mint egy kisgyermekre, hanem úgy gondolj rá, mint a te személyes Szabadítódra! Isten áldjon!

hétfő, december 14, 2015

Van egy jó Istenünk, akire számíthatunk



“Jó az Úr, menedék a szorongattatás idején, és ő ismeri a benne bízókat.” Náhum könyve 1:7 (ÚRK)

Nemrégen beszédbe elegyedtem egy zöldségárussal a piacon. Egy-két mondatváltás után határozottan tudtomra adta, hogy ő nem hisz Istenben, s még mielőtt megkérdeztem volna, miért, már mondta is, hogy ő nem hisz egy olyan Istenben, aki engedte meghalni a lányát 43 évesen rákban, és unokáit anya nélkül hagyta.

“Az Isten nem kegyetlen, az Isten jó - montam, ő nem akarta lánya halálát, ő csak jót ad nekünk. A nehézségek, a halál nem tőle jönnek, hanem a másik oldalról, a gonosztól, az ördögtől. És sajnos mi választottuk ezt.”

A nehézségek, a szorongattatások probára teszik hitünket. Ha Isten jó, mondhatjuk magunkban, akkor miért engedi meg, hogy szenvedjünk, hogy betegségek kínozzanak, hogy meghaljanak szeretteink? 

Az Isten jóságának legnagyszerűbb kinyitlatkoztatása Jézus születése, élete, halála, és feltámadása volt. Ő valóban jóságos hozzánk, mert annak ellenére, hogy a bűn útját választottuk, Jézus áldozata által lehetőséget kaptunk arra, hogy megforduljunk és hozzá meneküljünk.

Nem abban van a jó hír, hogy ha ismerjük Istent, nem fog bennünket baj, nehézség, betegség, vagy bármilyen más szorongattatás érni. A jó hír az, hogy ha mindezek érnek bennünket, akkor sem vagyunk magunkra, mert ő ismer minket, és mellettünk áll. Van hova menekülnünk, van hol meghúzodnunk, van ki átöleljen, és békét adjon lelkünknek.


A betegség, az értelmetlen szenvedés, szerettünk elvesztése teherként nehezedhetnek lelkünkre. Isten azonban mindezt tudja, sőt át is érzi, hiszen: “betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta”(Ézsaiás könyve 53:4).

Nem tud teljesen kihúzni a bűn okozta következmények alól, jósága abban mutatkozik meg, hogy magához hív, és menedéket nyújt:”Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Máté evangéliuma 11:28)

A kérdés, amivel szembe kell néznünk ma reggel, hogy mit teszünk ha szorongattatva érezzük magunkat? Hova menekülünk? Kinél vagy miben keresünk oltalmat? 


Isten ismer bennünket. Tudja, mi nyomja a lelkünket, és vár, hogy átöleljen.