szombat, november 14, 2015

Minden szomorúság vége

"Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könnyhullatást minden orcáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott."
Ézsaiás 25,8

"Éjfél volt, midőn Istennek tetszett népét megszabadítani. Mialatt az istentelenek csúfolódtak körülöttük, a nap hirtelen látható lett, és teljes erejével fénylett s a hold megállott. A gonoszok csodálattal szemlélték ezt a jelenetet, míg az igazak ünnepélyes örömmel ismerték fel megváltásuk jeleit. Jelek és csodák gyorsan következtek. Mintha minden kijött volna természetes sorrendjéből. A folyók nem folytak tovább medrükben. Sűrű, sötét felhők tornyosultak s egymáshoz ütődtek. Csupán egyetlen világos hely volt, melyen dicsfény nyugodott, ahonnan Istennek szava sok vizek zúgásához és morajlásához hasonlóan hallatszott s megremegtette az eget és földet. Ezt hatalmas földrengés követte. A sírok megnyíltak s azok, akik hitben haltak el a harmadik angyali üzenet alatt, akik megőrizték a szent szombatot, megdicsőülve jöttek elő porágyukból, hogy meghallják a békének ama szövetségét, melyet Isten köt meg azokkal, akik parancsolatait megőrizték...

... A föld hevesen megremegett, midőn Isten Fiának szava előszólította sírjaikból a halott szenteket. A halottak követték a hívást s előjöttek sírjaikból dicső halhatatlanságba öltözve s így kiáltottak: "Győzelem a halál és sír felett! Óh halál, hol a te fullánkod, pokol, hol a te diadalmad?" Ezután az élő szentek és a feltámadottak egyaránt hangos, hosszan tartó győzelmi kiáltást hallattak. Halhatatlan egészségben és erőben támadtak fel azok, akiknek teste a betegség és halál jeleivel megterhelve hullott egykoron a sírba. Az élő szentek egyetlen szempillantás alatt elváltoztak és elragadtattak feltámadt szentekkel együtt az Úr elé. Óh, mily dicsőséges találkozás! A szerető barátok, kiket a halál elválasztott egymástól, most újra egyesültek, hogy soha többé el ne váljanak.
A felhőszekér mindkét oldalán szárnyak, alatta pedig élő kerekek voltak, és midőn a kocsi felfelé szállott, így kiáltottak a kerekek: "Szent!" S a szárnyak is, minden rebbenéskor így kiáltottak: "Szent! Szent!" S az angyaloknak egész serege, amely az egész felhőt körülvette, így kiáltott: "Szent, szent, szent a seregek Istene!" A felhőn lévő szentek kiáltották: "Dicsőség! Hallelúja!" S a szekér felfelé száguldott a mennyei város felé. Mielőtt beléptek volna a városba, négyszögbe állottak fel a szentek s Jézus a középen. Fejével és vállával kiemelkedett az összes szentek és a szent angyalok közül. Mindenki megláthatta fenséges alakját és megnyerően kedves arcát...
...Ezután igen nagy sereg angyalt láttam, akik a mennyei városból jöttek; minden egyes szent számára, névvel ellátott koronát hoztak. Midőn Jézus a koronákat kérte, átnyújtották neki az angyalok és most Jézus saját kezűleg tette minden egyes szentnek a fejére a koronát. Hárfákat is hoztak elő az angyalok és Jézus minden egyes szentnek egy hárfát nyújtott át. A vezérlő angyal adta meg a hangot, mire hálás, boldog énekek hangzottak fel: az összes szentek művészi tökéllyel pengették hárfáikat és a legszebb, legtökéletesebb zene hangjai hallatszottak. Azután láttam, amint Jézus a megváltottak seregét a város kapuja felé vezette. Megragadta a ragyogó sarkú kaput, kitárta azt és felkérte az igazságszerető népet, hogy lépjen be azon. A város belsejében mindaz fellelhető volt, amiben a szent csak gyönyörködhetett. Túláradó dicsőséget láttak szemeik. Most megváltott szentjeire tekintett Jézus; arcuk ragyogott a boldogságtól; és miközben rájuk irányította szeretetteljes tekintetét, szép dallamos hangján így szólt hozzájuk: "Látom lelkem fáradozását, és elégedett vagyok. Ez a végtelen dicsőség a ti tulajdonotok az örökkévalóságon át. Szenvedésetek vége tért. Többé nem lesz sem halál, sem fájdalom, sem szenvedés, sem jajkiáltás." Láttam, amint a megváltottak serege leborult és koronáikat Jézus lábaihoz helyezték, és midőn Jézus újra felegyenesítette őket, megragadták hárfájukat és csakhamar a legszebb, s legfenségesebb zene hangjai töltötték be a mennyet s a szentek serege dicséneket zengett a Bárány dicsőségére...
...A nyelv gyenge ahhoz, hogy híven leírhatnák a menny dicsőségét. Mikor ez a jelenet teljesen kibontakozik előttem, a csodálkozástól a szavam is eláll. A menny rendkívüli és felülmúlhatatlan szépségétől teljesen elbűvölve leteszem a tollat, s elragadtatva kiáltom: "Óh, mily szeretet! Óh, mily csodás szeretet!" A legmagasztosabb nyelv sem tudja elbeszélni a menny végtelen dicsőségét és a jóságos üdvözítő örök szeretetének kikutathatatlan mélységeit!"
Részletek E. G. White: Tapasztalatok és látomások című könyvének "A szentek szabadulása, Az igazak jutalma" fejezetekből. 

péntek, november 13, 2015

Ha várod, ha nem - Ő jön!


„Testvéreim, legyetek tehát hosszútűrők az Úr eljöveteléig. Íme, a földműves várja a föld drága gyümölcsét, türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek ti is hosszútűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.” 
 Jakab 5:7-8.

Tudod, miből van a legkevesebb a 21. században? Ne a pénzre gondolj. Még csak ne is az időre, hanem a türelemre. „Nincs idő a fejfájásra!” Nincs idő a sorban állásra. https://www.youtube.com/watch?v=8U_FlKtpxl8
Képzelj el egy földművest, aki naponta kiássa az elvetett magot, hogy megnézze, mikor csírázik végre, hisz már x napja elvetette. Jézus ma reggel türelemre buzdít. Az Ő órája se nem késik, se nem siet. Ő tudja, mikor, milyen eseménynek kell még megtörténnie, de a jelekből ítélve mi is láthatjuk, hogy az Úr eljövetele most már nagyon közel van. Jó, jó, de hát akkor mit csináljunk, ha még egy kis türelmetlenkedés sem megengedett? Malmozzunk? Á, dehogy! Készülj a nagy találkozásra! Olvasd el a részletes útitervet, útleírást, ismerd az állomásokat, az útközben előforduló jelenségeket. Készülj, mert az Úr eljövetele közel van!
Aztán, erősítsd meg a szívedet. Az utolsó szakasz bizony nem lesz sétagalopp! Sátán mindegyikünk számára külön tervet készít, hogy elveszítsen. De ne felejtsd el, Jézus meg már elkészítette. Figyeld Őt, erősítsd meg szívedet, erősítsd meg napi kapcsolatodat, légy türelmes és figyelj! Mert az Úr érkezése közelebb van hozzád, mint amikor hívővé lettél!

szerda, november 11, 2015

Isten igéje minden háztartásban

"Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene."
Jeremiás 15:16

Mary Jones 10 éves volt, amikor megfogant benne a vágy, hogy egy Bibliát vásároljon. Csakhogy akkoriban, a 18. század végén csak nagyon kevés wales-i Biblia létezett, és azok is igen drágák voltak. Mary 6 éven keresztül gyűjtötte a pénzt. A céltudatos lány 1800 tavaszán egy kora reggeli órában indult útnak, hogy szülővárosától (Bala) a 40 km-re levő nagyvárosban Bibliát vásároljon. Mezítláb tette meg a nagy távolságot, nehogy új cipője tönkremenjen. Thomas Charles, a metodista lelkész azonban szomorúan közölte vele, hogy jelenleg nincsen eladó Bibliája. Mary elkeseredve sírva fakadt. "Akkor hiába gyűjtöttem 6 éven á? Akkor hiába tettem meg 40 km-t?" - mondta magában. A kislány története azonban meghatotta a lelkészt, így inkább egy másnak már odaígért példányt adott neki.

Néhány hónap múlva egy lelkészértekezleten fölszólalt Thomas, és elmesélte Mary esetét, arra szólítva föl a jelenlevőket, hogy valahogy segítsenek abban, hogy minél több háztartásban legyen legalább egy Biblia. Ennek hatására alapították meg a Brit Bibliatársulatot, amely célul tűzte ki, hogy minél nagyobb számban, minél olcsóbban nyomtassanak Bibliákat.

Mary számára öröm volt Isten igéje. És Mary öröme olyan nagy hatást gyakorolt a világra, hogy ma neki köszönhetjük, hogy Isten szava ott lehet minden háztartásban. Vajon nekünk is ekkora örömet jelent Isten igéje?

Várja lelkem az Urat!



„Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.”
(130. Zsoltár 5-8. vers)

Várakozás és várakozás között óriási különbség van, hisz például másképp várjuk a születésnapunkat és másképp egy nehéz vizsgát, más fogtömésre várni a fogorvosi rendelőben és más várni szerelmünkre az első randevún, más várni hétfő reggel, hogy jön a főnök és más várni egy gyermek érkezésére.

Mintha az idő is másképp telne eközben. S miért? Úgy vélem, a dolog nyitja a várt személyhez, vagy eseményhez való viszonyulásunkban rejlik. Akit szeretünk, annak jövetelére örömmel készülünk, szemben azzal, akit csak muszájból látunk vendégül.

Ennek fényében, a ’Hogyan várom az Urat?’ helyett inkább tegyük fel magunknak azt a kérdést, ’Milyen kapcsolat fűz az Úrhoz?’. Mert, ha szereted Őt teljes szívedből, teljes elmédből és teljes erődből, akkor számodra teljesen világos lesz, hogy:

„A végidei várakozás: tevékeny várakozás. Beletartozik az is, hogy szolgálunk a nélkülözőknek és közösséget vállalunk a számkivetettekkel. Isten arra hív, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból, és karoljunk fel olyan embereket, akiket egyébként nem támogatnánk.

Akár egy szekularizált, ám szegény belvárosi negyed befolyásközpontjában, akár egy kicsi és szerényen felszerelt, afrikai orvosi rendelőben; akár egy magasan kvalifikált, doktori fokozat elérését is biztosító oktatási intézmény előadótermében; akár valahol a vadon mélyén szolgáljunk is,

Isten azt szeretné, ha népe szerte a világon bizonyítaná, mit jelent az Ő eljövetelére várni. „Várva várjuk azt a lenyűgöző és félelmetesen fenséges jelenetet, ami lezárja a föld történelmét” – írja Ellen G. White.

De nem szabad ölbe tett kézzel várnunk, hanem buzgón kell dolgoznunk az ünnepélyes eseményre gondolva. Senki ne helyezkedjen semleges pozícióba! Mindnyájan képviseljük Krisztust a tevékeny, buzgó szolgálatban, hogy megmentsük a lelkeket, akik egyébként elvesznének.” (2015 Őszi imahét, 11.o.)

kedd, november 10, 2015

Bízzatok!



„De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet álltatok ki… Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.
Zsidókhoz írt levél 10. fejezete 32,35. verse



Nagyon sok baj ér bennünket egy egész élet alatt. Nemrégiben egy idős nénivel beszélgettem és arról mesélt, hogy milyen nehéz körülmények között élte az életét. Mesélt arról, milyen volt még abban az időben, amikor még a vallásának a gyakorlása nehéz kihívások elé helyezték őt, és az egész családját. Különböző retorziókat kellett elszenvedjenek azért, mert Istent tették az első helyre.

A beszélgetés igen elhúzódott és rám nagyon mély hatással volt. Azt kell mondjam, hogy bár a beteg ágya mellett ültem és ott beszélgettünk, mégis azt kell láttam rajta, hogy az arca sugárzik. Néha kicsit felszisszent miközben mesélt, de az arca ragyogott, mikor arról mesélt, hogy milyen volt mindezt átélni Jézus Krisztus ismeretében. Nem voltak nehézségek, vagy fájdalmak, mert csak a szabadítást várta ő is, és az egész családja is.

Az Isten iránt érzett hűség a legkomolyabb érzés, amit ember csak megtapasztalhat. Látva ennek a néninek az örömét, mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy próbáljuk ki milyen az, amikor biztosak lehetünk abban, hogy az Isten hűsége soha nem inog meg irányunkba.

hétfő, november 09, 2015

Isten tette volt

"Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nagyot estek saját szemükben, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát."

Nehémiás 6:16

Nem volt könnyű egyik fázis sem. A "minden kezdet nehéz" igazságát a bőrünkön éreztük. Azután már a lendület is alábbhagyott. Vártuk, hogy könnyebb lesz, vagy legalább kedvünk lesz hozzá, vagy képesek leszünk megszokni, de nem ment. Sok időt és energiát is veszítettünk. Ha tegnapra elkészültünk volna, is késő lenne már, ahhoz képest még mindig nem haladunk előre. Más napokon végre van lendület, van energia, de egy pillanat alatt, mintha minden megint elromlott volna. Egyet előre, kettőt hátra. A "soha nem leszünk készen" hangoztatása természetesen szintén nem vitte előre a munkát.

Azután egyszerre csak minden megváltozott. Valami láthatatlan, de biztosan érezhető erő egyberendezte az addig érthetetlen részeket. A nehézségek és fájdalmak érthetőek lettek. A kellemetlenből valami új és jó származott. A Rendező Kéz minden negatívat is a javunkra változtatott. Ott volt, ahol már elveszítettünk minden reményt. Meglátogatta a mi egyszerű, tévedő, lerongyolódott életünk félbemaradt próbálgatásait, a kudarcainkat, amit még magunk előtt is szerettünk volna elrejteni.

A "soha!" annyira logikusnak és várhatónak látszott, ehelyett most átléptünk az "ezt nem hiszem el" országába. A természetfeletti, ami történt nem csábította ide a hitetleneket, mert nem vált ketté a Vörös-tenger, de ami történt, az valóban hihetetlen volt. Sikerült, amiről mi már örökre lemondtunk, aminek a leghalványabb esélye is örökre lezártnak tűnt. Nem a mi érdemünk volt. Azt az elején bemutattuk, hogy nekünk hogy megy - sehogy. Ez most biztosan valami más, nem tőlünk jött!

Fentről kaptuk a segítséget. Isten végig velünk volt. Csak addig nem voltunk nyitottak a segítségére, mert nem hittük el, hogy lehetséges. MIlyen jó, hogy nem hagyott el és a hitetlenségünk ellenére is megtette velünk a csodát!

Isten volt velünk és sikerült minden, ami az Ő akarata volt és minden részletében a javunkra vált!

vasárnap, november 08, 2015

A betű megöl


„Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.”
Pál második levele a korinthusiakhoz 3:6 


Én erre nem vagyok képes. Ez lehetetlen. Bárhogyan próbálok jó lenni, nem megy. Mert elfogy a türelem, mert zsigerből jön, hogy előbb cselekszem, és csak azután gondolom végig a miértet és a hogyant. Met sokszor annyira nehezemre esik szeretni azt a másikat, és igen, önző vagyok, mint minden más ember. - Forognak a gondolatok benned, miközben épp a parancsolatokat olvasod. 

És igazad van. Mert erre az ember nem képes. Nem tudunk igazán jók lenni. Nem tudunk önzetlenül szeretni, nem tudunk nem vétkezni. Egyedül nem tudunk. Egyedül nem vagyunk képesek erre. De van megoldás.

Isten ma reggel ismét a lényegre szeretné felhívni a figyelmedet. Szeretné ha nem a betűre összpontosítanál, hanem arra, Aki mindezt ihlette. 

Mert a betű megöl. A betűben megláthatod, milyen is vagy valójában, de csak a betűkre koncentrálva még nem fogod megtalálni az életet. Ha olvasod Isten törvényét, és benne csak egy cselekvési tervet látsz, hogy mi az, amit tehetsz és mi az, amit nem, ettől még nem fogod megérezni a szadadság ízét. 

Koncentrálj arra, Aki alkotta a törvényt, és elni fogsz! Legyen Isten a középpontban! Ő az, aki formál téged, Aki képessé tesz arra, hogy a jót valaszd. Ő volt az, aki egy hirtelen haragú, azonnal ítélő emberből megfaragta Mózest, a szelídség és türelem egyik legnagyobb alakját. Ő volt az, aki a fanatikus, ölni is kész Saulból kihozta Pált. Ő volt az, aki a "mennydörgés fiából" megalkotta Jánost, a szeretett tanítványt. És Ő szeretne belépni a te életedbe is.

Hát hagyj fel a magányos küdelemmel, és fogadd el Isten társasalgát! Olvad Vele a Bibliát úgy, hogy minden szakaszban Őt keresed! Legyen Ő a középpontban, mert a betű nem adhat neked életet, erre egyedül Isten képes.