szombat, október 24, 2015

Kövesd Krisztust az önmegtagadásban!

Lukács 9,23-24
Károli: „Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.”


"Krisztus - hogy megismerje az embert érő csalódásokat, próbákat és szomorúságokat - az emberi fájdalom és megaláztatás legnagyobb mélységébe szállt le. Azon az ösvényen járt, amelyre követőit kérte, hogy járjanak. Azt mondta nekik: "...Ha valaki énutánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem." (Lk 9:23.) Azonban a hitvalló keresztények nem mindig hajlandók az önmegtagadás gyakorlására, amelyre a Megváltó elhívta őket. Nem hajlandók megfékezni kívánságaikat és vágyaikat, hogy többet tudjanak adni az Úrnak. Valaki ezt mondta: "Az én családom nagyon nagy igényű, így ellátásuk sokba kerül." E kijelentés azt mutatja, hogy neki és családjának is meg kell még tanulniuk a Krisztus által tanított takarékosság leckéjét...

Az önző, szertelen vágyaknak hódoló kísértés mindenkit elér, de gondoljunk arra, az élet és dicsőség Ura eljött e világba, hogy az emberiséget önmegtagadásra tanítsa. Azok, akik nem önmaguknak élnek, nem használnak fel minden pénzt vélt szükségletük és kényelmük kielégítésére, hanem arra gondolnak, ők Krisztus követői és vannak, akiknek élelemre és ruházatra van szükségük.

Takarékoskodj, hogy segítsd Isten ügyét! - Sokat lehetne beszélni az ifjaknak kiváltságaikról, hogy segítsék Isten ügyét a takarékosság és önmegtagadás leckéjének megtanulása által. Sokan azt gondolják, hódolniuk kell ennek vagy annak az élvezetnek, s hogy ezt megtegyék, hozzászoktatják magukat teljes jövedelmük felélésére. Isten azt szeretné, hogy e tekintetben helyesebben cselekedjünk. Vétkezünk magunk ellen, amikor megelégszünk azzal, hogy eszünk, iszunk és ruházkodunk. Isten ennél valami jobbat tár elénk. Ha készek vagyunk félretenni önző kívánságainkat, szívünk és elménk erejét Isten munkájának végzésére szánjuk, akkor mennyei küldöttek munkálkodnak velünk együtt, és áldássá válunk az emberiség számára. Az ifjú - mégha szegény is -, ha szorgalmas és takarékos, valami keveset képes megtakarítani Isten ügye számára.

Amikor lényegtelen költekezés kísért meg. - Midőn az a kísértés környékez, hogy hiábavaló dolgokra költsd el pénzedet, gondolj arra az önmegtagadásra és önfeláldozásra, amit Krisztus állt ki az elbukott emberiség megmentéséért. Gyermekeinket meg kell tanítanunk az önmegtagadás és önuralom gyakorlására. Hogy sok lelkész úgy érzi, pénzügyi dolgaiban nehézségei vannak, annak az az oka, nem fékezik meg ízlésüket, étvágyukat és hajlamaikat. Sok férfi azért megy tönkre és tulajdonít el becstelenül anyagi javakat, mert kedveskedni igyekszik felesége és gyermeke szertelen ízlésének. Mily gondosan kell az apáknak és anyáknak neveléssel és példával takarékosságra tanítani gyermekeiket!


Szeretném, ha mindenkinek az elméjébe véshetném, mily súlyos bűn az, ha az Úr pénzét elképzelt vágyaik kielégítésére pazarolják. A csekély összegnek tűnő kiadások a körülmények olyan láncolatát indíthatja el, amely az örökkévalóságig ér. Amikor ítéletre ülnek össze és megnyitják a könyveket, a kiadási oldalt szemed elé tárják és a jót is, amit elvégezhettél volna az összegyűjtött parányi és nagyobb összegekkel, de önző célra használtad fel.

Vigyázz a pénzedre! - Ne pazarold el pénzedet lényegtelen dolgok megvásárlására! Talán azt gondolod, hogy e kis összegek nem számítanak sokat, ám a sok kicsi sokra megy. Ha tudnánk, hivatkoznánk azokra az összegekre, amelyeket szükségtelen dolgokra, ruházatra és önző kedvtelésünkre adtunk ki. A szegénység minden formája megjelenik. Isten kötelességünkké tette, hogy minden lehetséges módon enyhítsük az emberiség szenvedését.

Az Úr azt akarja, hogy népe figyelmes és gondoskodó legyen. Azt akarja, hogy tanulmányozza a takarékosság fontosságát mindenben és semmit se pazaroljon el. Az az összeg, amit naponta kiadnak lényegtelen dolgokra - azzal a gondolattal, hogy az csak egy forint -, nagyon kevésnek tűnik. De szorozd meg e csekélységet az év napjaival, és amikor az évek elmúlnak, a számjegyek hihetetlen nagy összeget tesznek ki.
Ne versenyezz divatos szomszédaiddal! - Nem jó dolog az, ha gazdagnak mutatjuk magunkat, vagy többnek, mint amik vagyunk - a szelíd, alázatos Megváltó egyszerű követői! Ne zavarjon az bennünket, ha szomszédaink házat építenek és úgy bútorozzák be, aminek követésére nem vagyunk illetékesek. Vajon hogyan tekinti Jézus étvágyunk önző kielégítését, amikor vendégeink kedvében járunk és saját hajlamainknak kedveskedünk. Tőr lehet számunkra, ha látványos összejövetelt szándékozunk rendezni, vagy ha megengedjük gyermekeinknek, hogy felügyeletünk alatt így cselekedjenek.

Személyes tapasztalat Ellen G. White leánykorából. - Amikor még csupán 12 éves voltam, már tudtam, mi a takarékosság. Leánytestvéremmel együtt ipari tanuló voltam, s habár csak 25 centet kerestünk naponta, ez összegből is meg tudtunk takarítani egy keveset, hogy a misszió számára adakozzunk. Apránként 30 dollárt takarítottunk meg. Így, amikor az Úr közeli eljövetelének üzenete elérkezett hozzánk és felszólították az embereket az adakozásra, kiváltságnak éreztük, hogy a 30 dollárt átadjuk édesapánknak azzal a kéréssel, vegyen rajta traktátot, kis könyveket és küldje el az üzenetet azoknak, akik tudatlanságban élnek... A tanulóként keresett pénzen nővéremmel elláttuk magunkat ruházattal. Pénzünket e szavakkal adtuk át édesanyánknak: "Vásárolj úgy, hogy miután kifizettük ruházatunkat, valami maradjon belőle a missziómunkára." Ő így cselekedett, ezzel buzdítva bennünket a missziólelkületre.

Elvből gyakorold a takarékosságot! - Azok, akik megnyitják kezüket, hogy Isten ügye fenntartására a javakat kérő felszólításoknak eleget tegyenek, és enyhülést nyújtsanak a szenvedőknek és a szükségben levőknek, azok nem könnyelműen késlekedők gazdasági ügyvitelükben. Mindig ügyelnek arra, hogy kiadásaikat bevételük határain belül tartsák. Elvből takarékosak, mert kötelességüknek érzik a takarékoskodást, hogy az Úr művére tudjanak valamit adni."
E. G. White: Gyakorold a takarékosságot (Boldog otthon)

péntek, október 23, 2015

Tiszta tekintet

Szemünk sok dolgot elárul. Néhány betegségre is lehet következtetni a szembe nézve, de lelkileg is egy tükör. Összegyűjtöttem néhány szemmel kapcsolatos szólást, közmondást. Íme:
Több szem többet lát. Amit a szeme meglát, a keze nem hagyja ott. Szép a szeme, de ördög a szíve. Úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére. Más szemében a szálkát is meglátja, a magáéban a gerendát sem. Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Szemet szemért, fogat fogért. Kiszúrja valakinek a szemét valamivel. Többet hiszünk a szemnek, mint a fülnek. Miért nem néz a szemembe? Elfordította a tekintetét. Kacsint. Másfelé néz. Lesüti a szemét. A szem a lélek tükre.
Ma a reggeli Igében azt olvastam: „A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, egész tested is világos lesz. Ha a szemed gonosz, a tested is sötét. Vigyázz azért hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen.” Lukács evangéliuma 11:34-35.
A fenti szólás-mondások is és az idézett Ige is arról tanúskodik, hogy a szemünk sok-sok dolgot elárul rólunk. Egy tiszta tekintet, ha valakinek bátran a szemébe nézel, arról tesz bizonyságot, hogy jó úton jársz, igaz, amit mondasz, lehet bízni benned. De a sötét tekintet, ha másfelé fordulsz, mert nem mersz a szemébe nézni, az valami rosszról árulkodik. Nem vagy egyenes. Valami hibázik azzal kapcsolatban, amit teszel vagy mondasz.

Nagymamámék petróleumlámpával világítottak, mivel akkor még nem volt villany. Ha a lámpa búrája kormos, szürke vagy éppen fekete volt, alig lehetett látni. De miután megtisztították, ragyogó világosság áradt a lámpából. Ne felejtsd el, többet beszél a szemed, mint a szád! Ezért törekedj arra, hogy szavaid egyértelműek, kedvesek és barátságosak legyenek. Így ma mindenkinek örömöt szerzel, akivel csak találkozol. Legyen világos, szép és tiszta napod!

csütörtök, október 22, 2015

Az Úr nevét viselni

„Ha rátaláltam igéidre,
eledelemmé váltak;
igéd nekem örömöm
és szívem vidámsága lett;
mert a te nevedet viselem,
Uram, Seregek Istene!”
Jeremiás könyve 15:16
        (Neovulgata)

A neveknek az ókorban – épp úgy, mint az indián-regényekben – különös jelentőséget tulajdonítottak. Ádám „ember” jelent; Jákób születésekor a „csaló” jelentésű nevet kapja, de ezt Isten Izraelre, „győzőre” változtatja; Jézus neve „szabadítót” jelent – és még hosszan lehetne folytatni a sort. Jeremiás próféta arról beszél, hogy az Úr nevét viseli. Jirmöjáhú annyit tesz „Jahve alapít”, vagy „Jahve létrehoz”. Vajon hogy viszonyult a próféta a nevéhez? El tudom képzelni, hogy szülei már gyerekkorában elmagyarázták Jeremiásnak, hogy a név, amit visel, felelősséget is jelent, melyről sosem szabad elfeledkeznie.

Egy történet jut erről az eszembe. Nagy Sándor egy éjjel nem tudott aludni, így elhatározta, hogy végignéz a táboron. Ment őrhelyről őrhelyre, és mindenhol röviden elbeszélgetett a strázsáló katonákkal, akik boldogok voltak, hogy a nagy hadvezér megszólította őket. Az egyik poszthoz érve azonban azt látta Nagy Sándor, hogy az őr alszik. Mérgesen rákiáltott:
– Hogy hívnak téged katona?
A katona fölriadt álmából, és rémülten látta, hogy hadvezére áll előtte. Remegő hangon válaszolt:
– Sándor a nevem.
Nagy Sándor még erélyesebben kérdezett vissza:
– Nem hallottam katona, mi a neved?
A katona összeszedte összes bátorságát, és hangosabban válaszolt:
– Sándor.
– Katona! Két választásod van. Vagy megváltoztatod a neved, vagy pedig olyan életet élsz, amely méltó ehhez a névhez!
Úgy tartják, hogy ez a katona lett később Nagy Sándor egyik legbátrabb harcosa.
        Keresztyénként Krisztus nevét hordozzuk. Vajon érezzük ennek a súlyát? Vajon úgy válaszolunk, úgy cselekszünk, ahogyan Jézus tenné a hegyünkben? Legyünk magunkhoz őszinték, nem mindig. Sokszor megfeszülünk, és próbálunk jók lenni, és talán sikerül is egy-két órára, vagy egy-két napra, de aztán egy váratlan helyzetben – magunk sem tudjuk miért – olyant mondunk, vagy olyant teszünk, ami egyáltalán nem méltó Krisztus nevéhez. Miért nem megy ez nekünk? Lehetséges, hogy rossz fronton küzdünk?

        Jeremiás nem a viselkedésről beszél az Úr nevének hordozása kapcsán, hanem Isten szavainak élvezetéről. A bűn elleni küzdelem legrosszabb módszere, ha megfeszülve, erős akarattal megpróbálunk jól viselkedni. Az ilyen hozhat némi változást, de legtöbbször csak külsőségekben, a probléma gyökeréig nem juthatunk el. Egy dolgunk van, ha meg akarunk szabadulni jellemhibáinktól, kutatni, olvasni és élvezni Isten igéjét. Jeremiás nem csak arról beszél, hogy tanulmányozzuk a Bibliát, hanem hogy az olvasást tegyük bensőséges tevékenységgé (váljon az ige „eledellé”), és találjuk meg benne azt, ami motivál minket (legyenek „örömteli” és „vidám” felfedezéseink Isten szavában). Röviden mindezt úgy lehetne kifejezni, hogy legyen élő kapcsolatunk Istennel. Ha ezt tesszük, Isten fog harcolni bűneink ellen, mi pedig szívből örülni fogunk a keresztyén életnek.

szerda, október 21, 2015

Újrahangolás



„Ekkor megjelenék néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erős férfiú!”
(Bírák könyve 6. fejezet 12.vers)

Volt egy gazdag műgyűjtő, aki a világot járva rengeteg értékes műalkotásra és egyéb dologra tett szert. Ám mikor meghalt, örökösei nem értve a művészethez, úgy gondolták elárverezik az összegyűjtött tárgyakat.

Aukciót hirdettek, melyre sok tekintélyes és vagyonos ember jött el, annak reményében, hogy jó üzletet csinálva kincsekre tegyen szert. S így is volt, hiszen egymás után keltek el a festmények, szobrok, bútorok.

De mikor az aukció vezetője egy ütött kopott hegedűt hozott elő, mindenki fintorogva nézegette, hogyan is keveredhetett egy ilyen vacak kacat az értékes alkotások közé.

A tétova érdektelenséget egyszer csak egy a hátsó sorból előresétáló ember törte meg. Elkérte a hangszert, leporolta, meghúzta a húrokat, a vonót. S a hangolás után elkezdett rajta játszani.

Mindenki tátott szájjal és megelégedéssel hallgatta a rögtönzött koncertet, melyet ez az ismeretlen művész adott. S miután befejezte és visszaadta a hegedűt, újra felharsant a kérdés; ’Ki szeretné megvásárolni ezt a hangszert?’

Ekkor szinte egyszerre lendült minden kéz a magasba és egymást túllicitálva próbálta ki-ki megszerezni magának a hangszert.

Mai reggeli dicséretünkben Gedeon esete is hasonló történet. Amikor egy, az ellenség elől bujkáló, minden tekintetben bizonytalan, kisebbrendűségi komplexussal rendelkező embernek megjelenik az Úr angyala, és erős férfiúnak nevezi, mire ő hitetlenkedéssel válaszol.

S hányszor vagyunk kishitűségünkben mi is Gedeonhoz hasonlóan néma, ütött kopott, porosodó néma hegedűk, akik úgy érzik, hogy mihaszna életük nem vezet sehova és nem kellenek senkinek!

Mire egyszer csak jön az Isten, aki nem a bűntől megnyomorított életünket nézi, látja, hanem azt a szépséget, melyre az ő kezében átváltozhatunk.

Ó, Uram jöjj! Vegyél kezedbe! Porolj le, hangolj fel! Hadd énekeljem egész nap a Te dícséreted!

kedd, október 20, 2015

Biztonság az Alkotónál!



„És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban.
Mikeás próféta könyve 5. fejezet 7. verse



Csodálatos szavak ezek! Az Úrtól van mindez! Mi is Izraelhez számítunk. Isten így szól hozzánk: "Megáldalak téged… és áldás leszel" (1Móz 12,2). Az első tanítványokról, és mindenkiről, aki hisz benne, Krisztus ezt mondja Igéje által: "Én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél" (Jn. 17,22-23).

A világ Teremtője úgy szereti azokat, akik az Ő szolgálatára szentelik magukat, ahogyan saját Fiát szereti, hiszen Isten az Ő fiaivá és leányaivá fogad bennünket. Kell-e ennél több nekünk! Én azt hiszem, hogy ez minden, amire csak vágyhatunk. Számos ígérete van egy eljövendő országról, de már most is találkozhatunk a Mindenható Isten csodálatos áldásával és kegyelmével. Pompás ajándékokkal vagyunk elhalmozva. A földtől annyi jót kapunk, pedig mi magunk keveset teszünk érte, vagy inkább többet teszünk azért, hogy rongáljuk és pusztítsuk.

Isten azt szeretné, hogyha fényesítenénk jellemünket, és ezt csak úgy tudjuk megtenni, hogyha elfogadjuk azt, hogy Ő szeretne minket megváltoztatni. De hogyan is tudok megváltozni? Állandó kérdés, és ez vezet bennünket egy belső feszültséghez. Amikor bemegyek egy könyvesboltba önsegítő könyvek tömegeit találom. Elgondolkoztam azon, hogy vajon miért kell ennyi a piacra? Nyílván, azért mert van igény az emberekben a változásra. És ez nem rossz dolog, mert mindenki változni szeretne és még az Isten is azt szeretné, hogy változzunk. Természetesen egy egészséges gondolkodású ember mindig pozitív irányba akar változni.

Csak úgy tudok megváltozni, ha elfogadom Isten akaratát, és hagyom, hogy ő formáljon, és alakítson engem. Lássuk meg azt a sok-sok jót, amelyet kapunk tőle, lássuk azt, hogy mire akar megtanítani bennünket, mert az amit Ő szeretne veled tenni, az mindenképpen előnyödre fog válni. Hagyjuk, hogy az Isten vezesse életünket és az Úr megáld!