szombat, október 03, 2015

Zsidónak először meg görögnek

Róma 1,16
„Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.”

"Korinthusi tartózkodása alatt Pál időt szakított magának arra is, hogy figyelmét új és nagyobb munkaterületekre irányítsa. Gondolatban különösen sokat foglalkozott Rómába tervezett utazásával… Hogy munkássága útját előkészítse a római testvérek között - akik közül még nem mindenkit ismert -, előbb levelet intézett hozzájuk… Pál a rómabeliekhez intézett levelében leszögezte az Evangélium nagy alapelveit. Állást foglalt azokban a kérdésekben, melyek a zsidó és a pogány gyülekezeteket foglalkoztatták, és kimutatta, hogy azok a remények és ígéretek, melyeket egykor Isten különösen a zsidóknak adott, most már a pogányoknak is szólnak… mily kevéssé láthatta akkor, hogy szavainak milyen messzemenő hatásuk lesz! Azóta, az összes korszakokon át, mint hatalmas tűzoszlop jelezte az élethez vezető utat a megtérő bűnös számára…

Mint a zátonyra futott hajó roncsai, melyeket a vihar elhagyatott partokra vet ki, Izráel úgy szóratott szét a népek közé… Ennek ellenére, az évszázadok folyamán sok nemes és istenfélő férfi és nő élt közöttük, kik némán tűrtek és szenvedtek. Isten megvigasztalta szívüket a nyomorúságban és rettenetes helyzetüket részvéttel kísérte. Meghallgatta azok forró imáját, akik szívük mélyéből kívánták Istent megismerni. Többen közülük felismerték az egyszerű Názáretiben azt, Akit elődeik elvetettek és megfeszítettek: Izráel igaz Messiását. Midőn megértették a jól ismert, de a hagyományok és téves magyarázatok által elhomályosított jövendöléseket, szívük hálával telt meg Isten iránt, a kimondhatatlan ajándékért, melyet megád minden gyermekének, aki elfogadja Krisztust személyes Üdvözítőjének. Rájuk hivatkozik Ézsaiás próféta, amikor jövendölésében azt mondja: "a maradék tartatik meg." Pál napjaitól kezdve egészen korunkig, Szent Lelke által hívja Isten mind a zsidókat, mind a pogányokat… Az apostol magát úgy tekintette, mint "aki köteles mind a görögöknek, mind a barbároknak", valamint a zsidóknak is. Azonban sohasem tévesztette szem elől azt a határozott előnyt, mellyel mások felett a zsidók bírnak, mert: "Mindenek előtt Isten reájuk bízta az ő beszédeit." (Róma 3, 2.) "Az evangélium" - mondotta Pál - "Isten hatalma, minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban, hitből-hitbe miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él." Ha ezt az evangéliumot a maga teljességében feltárják a zsidóknak, sokan közülük elfogadják Krisztust, mint Messiást. Azonban kevesen vannak olyan keresztény lelkészek, akik hivatást éreznek magukban arra, hogy a zsidók között munkálkodjanak. Isten tehát elvárja, hogy az evangélium hirdetésének utolsó idejében, amikor az emberiség eddig elhanyagolt minden rétegét külön figyelmezteti, hogy hírnökei különösen buzgólkodjanak a zsidók érdekében, akik a világ minden részében feltalálhatók.

Miközben felismerik az Újszövetség Krisztusát az Ószövetség lapjain és ráeszmélnek, hogy mily világosan magyarázza az Újszövetség az Ószövetséget, ez felébreszti a bennük szunnyadó képességeket és megtalálják Krisztusban a világ Messiását. Sokan elfogadják Krisztust Üdvözítőjüknek, hit által, és ezeken teljesednek be az ihletett Igék: "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek." (János 1, 12.) Ma is sokan vannak a zsidók között, akik mint egykoron tárzusi Saulus, hatalmasak az Írás ismeretében. Ezek azután csodálatos erővel hirdetik majd Isten törvényének változhatatlanságát. Izráel Istene ezt a mi napjainkban végzi el.

Ott, hol a cédrus a felhőkig ér,
Ott, hol a Jordán sebes vize kél,
Szent őseimnek hamva hol pihen
A föld, amely ázott az ősök vérében,
Kék tenger partnak nyugat oldalán
Ott van az én drága, /: Szeretett hazám:/

Idegen földre vetett végzetem,
Nehéz gondok között eszem kenyerem,
Sion felé van mégis a szívem,
Napkelet felé tekint könnyező szemem,
Keletnek nézve végzem az imám,
Hogy visszatérhessek /:Szeretett hazám:/

Minden erőmet össze kell szednem,
Hogy Megváltómat, híven kövessem.
Ha Ő velem van, úgy semmi sem árt,
Mert a Sátán serege Tőle meghátrál,
Kész vagyok érte szenvedni halált,
Hogy el ne veszítsem /: Szeretett hazám:/

Még ha a halál el is ér engem
Akkor is meg van a reménységem,
Nem sokáig fed el a sírhalom,
Megváltómnak szent szavát hamar hallhatom,
Ébredjen fel mind az Én hű szolgám,
Már befogad minket /: Szeretett hazánk:/

Ellen G. White: Apostolok története; Az üdvösség üzenete a zsidók között

péntek, október 02, 2015

Lüktető erő



„Ha egymást le nem igázzátok, ha másokra ujjal nem mutogatsz, ha beszéddel sem támadsz senkire, ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván, hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele, akkor felragyog világosságod a sötétben is, még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény. Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen, még kietlen száraz földön is mindennel ellát. Csontjaidat megerősíti, s olyan leszel, mint a jól öntözött viruló kert, mint a forrásvíz, mely el nem apad.” 
Ézsaiás 58:9-11 (Egyszerű fordítás)

Ma reggel tényleg kihúzhatod magadat: te aztán nem igázol le senkit, nem mutogatsz gúnyosan másokra, senkit nem támadsz szavaiddal, sőt még egy-egy koldusnak is szoktál adni pár százast. De ha mélyen belegondolsz, mégsem érzed úgy, mintha egy megöntözött kert lennél. Nem érzed, hogy az Örökkévaló vezet szünet nélkül, meg hogy fizikailag is annyira jó karban lennél, „erős csontozattal”.
Hát akkor mi a baj? Nem gondolnám, hogy a hiba Istennél lenne, sokkal inkább a mi készülékünkben. Persze, hogy igaz, hogy nem bántasz senkit, nem vagy veszekedős, sőt még adakozó is vagy, de hol van a lelked? Mindenbe beleadod? Vagy csak úgy fél-szívvel, ímmel-ámmal végzed kötelességedet? Jellemző rád, hogy teljes erőbedobással végzed munkádat Isten felé is meg az emberek felé is?
Én a mai Igében egy lüktető erőt érzek. Ha ezt és ezt teszed, akkor Isten duplán, triplán árasztja rád áldását. Még a sötét, nem-szeretem-napokban is meglátod az apró fénysugarat. Akkor érezni fogod, mintha Isten tartana karján a nehéz napokban is. Látod majd, hogy mindennel ellát, amire szükséged van. És ha olyan kánikulában kell is botorkálnod, mint amilyen az idei nyár volt, elvezet a hűs forrásvízhez, ahol felüdülhetsz. Lelkileg is meg fizikailag is.
Akkor hát fogj hozzá, tedd oda magadat. Ne vedd félvállról a kapcsolatot. Ne csak kötelességből imádkozz vagy olvass a Bibliádból, hanem lásd meg Jézust a rossz természetű társadban, az éhezőben, a gyengébb képességűben.
Akkor hidd el, mindenki vágyik majd a társaságodra, mert olyan szeretetet tudsz közvetíteni, amit Te is Istentől kaptál! És tényleg olyan leszel, "mint a jól öntözött viruló kert, mint a forrásvíz, mely el nem apad".

csütörtök, október 01, 2015

A ránk bízott hit

"Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott."
Júdás levelének 3. verse

Tizenéves koromban részt vettem egy lovagló táborban. Az utolsó este egy jó hangulatú tábortűz körül zajlott. A lemenő nappal mögöttünk, a ropogó tűzzel előttünk egy emlékezetes beszélgetésben vettem részt a táborvezető feleségével. A fiatal asszony elmesélte, milyen nagy csapás volt számára, mikor néhány évvel az előtt egy szerencsétlen balesetből kifolyólag elvesztette öccsét. Nem értette, hogy történhetett ez, hiszen testvére becsületes, segítőkész, jó ember volt. Miért sújtotta igazságtalanul pont őt Isten. Végül – mesélte az asszony – a papja nyújtott neki vigaszt: „Istennek éppen a jó emberekre van szüksége ott fönn a mennyben. Ő azért ragadta el az öcsédet – taglalta a plébános –, mert meg akarta jutalmazni becsületességét.”
Bár nem értettem egyet a magyarázattal, mégsem reagáltam az asszony történetére. Inkább hagytam, hogy kimondja magából belső fájdalmát. Aztán a beszélgetés szála valahogy a keleti vallások felé kanyarodott.
– Ugye te is hiszel a lélekvándorlásban? – kérdezte tőlem csillogó szemekkel.
Meglepődtem. Hiszen az előbb még arról beszélt, milyen sokat jelentett neki az a gondolat, hogy Isten a jóságáért ragadta magához az öccsét. Most meg a lélekvándorlásról beszél?

Ez a beszélgetés a 90-es évekből nem csak a kellemes hangulata miatt maradt meg az emlékeim között, hanem azért is, mert jól jellemzi a mai emberek gondolkozásmódját. Leomlottak azok a határok, melyek élesen elválasztottak egymástól vallásokat, felekezeteket, világnézeteket. Ennek kétségtelenül megvan a jó oldala is, hiszen ezáltal kezdjük megérteni és tolerálni azokat, akik másképp gondolkodnak, mint mi. Egy ilyen fajta nyitottság mindenképpen szükséges egy egyre színesebb kultúrájú világban. Ugyanakkor komoly zavarokat is okoz, ha különböző hitrendszerek észrevétlenül összemosódnak. Bármilyen nagy erkölcsi tanító volt is Konfúciusz, vagy Buddha, „közös üdvösségünk” – amiről Jakab apostol írt – egyedüli útja Jézus Krisztus. Ez az a hit, amihez ragaszkodnunk kell, hogy biztos kapaszkodókat leljünk ebben a bizonytalan világban. Ez az a hit, amit Isten ma reggel is ránk bízott. Vigyázzunk hát rá!

szerda, szeptember 30, 2015

Tisztán, feleletre készen


„Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel: Jó lelkiismeretetek lévén; hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.”
(Péter első levele 3. fejezet 15-16. vers)
 
Biztos tapasztaltad már, hogy viselkedésednek sokkal nagyobb hatása van másokra a kimondott szavaknál. Ezért is érdemes E.G.White írásán keresztül elgondolkodni lényünk környezetünkre gyakorolt hatásáról, melynél nincs meggyőzőbb felelet a bennünk lévő reménységről.


„Minden embert a reá jellemző légkör vesz körül. Ezt a légkört megtöltheti a hit és a bátorság éltető ereje, és balzsamossá teheti a szeretet jó illata. De lehet terhes és fagyos is az elégedetlenség és önzés mélabújától, és mérgezett valamilyen halálos bűn szennyétől. A bennünket körülvevő légkör - tudatosan vagy öntudatlanul kihat minden emberre, akivel érintkezünk.

Ezt a felelősséget nem tudjuk lerázni magunkról. Beszédünk, ténykedésünk, öltözködésünk, viselkedésünk, sőt még arckifejezésünk is befolyást áraszt. Az ilyen benyomások következményeit - jókat vagy rosszakat - senki sem tudja felmérni. Minden ilyen hatás egyben magvetés is, amely meghozza a maga termését. Ez is egy-egy láncszem az emberi események hosszú láncában, amelynek nem látjuk a végét.

Ha példamutatásunkkal segítünk másokat a jó elvek kialakításában, akkor erőt adunk nekik a jó cselekedetekhez. Ezután ők ugyanilyen befolyást árasztanak másokra, és azok is másokra. Eközben tudtunkon kívül ezrek meríthetnek áldást befolyásunkból.
 
Dobj egy kavicsot a tóba, és hullám formálódik; majd újabb és újabb hullám. A hullámok egyre szaporodnak, a kör szélesedik, amíg eléri a partot. Ilyen a mi befolyásunk is. Tudtunkon és akaratunkon kívül befolyásunk áldásban vagy átokban jelentkezik mások életében.
 
A jellem hatalom. Az igaz, önzetlen, istenfélő élet csendes bizonyságtevésének szinte ellenállhatatlan befolyása van. Ha életünk Krisztus jellemét tükrözi, akkor együtt működünk vele lelkek megmentésében; és csakis akkor tudunk együtt munkálkodni Istennel, ha életünk az Ő jellemét tükrözi.

Minél messzebbre terjed befolyásunk, annál több jót tehetünk. Ha azok, akik magukat Isten szolgáinak mondják, követik Krisztus példáját, és gyakorolják mindennapi életükben a törvény elveit; ha minden tettük arról tanúskodik, hogy szeretik Istent mindenekfelett és felebarátjukat, mint önmagukat, akkor lesz ereje az egyháznak arra, hogy felrázza a világot.”
(E.G.White; Krisztus példázatai, 234.o.)

kedd, szeptember 29, 2015

Krisztus kegyelme



„Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak.”

Pál első levele Timóteushoz 1 fejezet 15-16. verese


Pál szavai igazán megnyugtatóan hatnak rám! Teljesen el kell fogadni azt, hogy Krisztus azért jött a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse. Mondhatjuk nagy általánosságban, hogy az emberek nem szeretik, ha bűnösnek titulálják őket, de legyünk ennél sokkal őszintébbek, én sem szeretem, ha azt mondják rám, bűnös vagyok. Ez részemről egy egészséges önkritika. Nem kell azonosulni ezzel a gondolattal, de talán jó volna, ha végig gondolnánk. Amikor bűnről beszélünk, akkor szeretjük kihangsúlyozni mások bűnét, és a sorrendet felállítani. Ki hol áll a bűnösség ranglistáján. Különbséget teszünk rossz és még rosszabb között. Pál itt első helyre teszi magát, mint bűnös.

Mindenki szeret győzni, mindenki győzni akar. Pál bűnösnek ismeri el magát, és az első akar lenni abban, akit üdvözít Krisztus. Barátom, akarsz-e első lenni ezen a ranglistán. Mert ennek fényében hamarabb kell elismernem a magam hibáit, mint észrevenni másokét.

Ezzel a hitvallás szerű formulával foglalja össze Pál a rábízott evangéliumot, amelynek igazságát és valóságát saját életében, olyan ellenállhatatlan erővel tapasztalt meg. Pál itt, ha nem is szó szerint, de Jézus Zákeusnak mondott szavait idézi (Lukács ev. 19,10: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”)

Átélni azt, ha egykor a bűnösök élén jártam, de most, miután Krisztust megismertem és elfogadtam az ő kegyelmét, amely által nekem üdvösségem lehet, most a megkegyelmezettek élén járhatok. Pál abszurd példája mutatja be, hogy nincs elveszett ember Isten szemében a földön, habár Pál korábban üldözte Krisztus követőit, most Jézus üdvözítő kegyelmének hirdetője lett. Jézus Krisztus átformálja az ember szívét, és ezáltal a teljes életünket. Kívánom, hogy valamennyien részesedhessünk Krisztus átformáló erejében!

hétfő, szeptember 28, 2015

Szeressétek az Urat!

"Szeressétek az URat, ti hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az ÚR, de kamatostul megfizet a gőgösöknek. Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az ÚRban reménykedtek!"

Zsoltárok könyve 31:24-25

Szeressétek az Urat

- mert megteremtett,
- mert még meg sem teremtett, már készen állt az a terv, amelyben lefektette, hogy a bűnös ember ne maradjon örökké a bűneiben, hanem legyen lehetősége az örök éltre - mégis
- mert Önmagát ajánlotta fel áldozatul az emberiség bűnéért,
- mert nem csak megígérte, hogy jön, hanem itt járt, élt, meghalt, feltámadt és visszament a mennybe,
- mert nemsokára újra eljön, hogy Magához vegye azokat, akik szeretik Őt és  engedelmeskednek Neki,
- mert lakásul alkotta ezt a Földet nekünk,
- mert még az özönvíz és hatezer éves bűntörténet nyomai ellenére a Földön még mindig találhatók csodaszép helyek,
- mert hatalmas életerővel ajándékozta meg az embert,
- mert meghallgatja a szívből mondott imádságokat,
- mert megismerteti velünk a Bibliából az igazságot,
- mert nem a mi bűneink, hanem a nagy kegyelme szerint bánik velünk,
- mert megígérte, hogy ha elkezdte bennünk a jót, el is végzi Jézus eljövetelére, ha együttműködünk Vele
- mert nem hibázik,
- mert nem enged vég nélkül szenvedni,
- mert apróbb és nagyobb csodákat élhetünk át,
- mert nem égeti örökké a bűnösöket a végítéletben bűneik miatt,
- mert szenvedés nélküli alvás a halálunk, 
- mert lesz feltámadás,
- mert igazságosan ítél,
- mert törvényt adott, hogy megtudjuk, milyen szabályokkal bír az Ő Királysága,
- mert örök életet ad mindenkinek, Aki Hozzá hűséges marad...