szombat, június 13, 2015

Félelem az elkerülhetetlentől


Mert Istenetek az ÚR veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket.”

5Mózes 20,4

Isten háborúba küldte népét. Az volt a feladatuk, hogy elfoglalják Kánaán földjét, hogy elnyerjék az ígéretet. A harc, a csaták elkerülhetetlenek voltak. Uruk pontosan tudta kikkel állnak majd szemben. Olyan népekkel, akiknek a gonoszsága olyan szintet ért el, ami már mindenki mást veszélyeztetett. Bibliai értelemben a gonoszságuk betelt. Társadalmi rendszerük, törvényeik mind az igazságtalanság és az erkölcstelenség talaján álltak, vallásuk nagyon távol került a valóságos Isten imádatától. Kultuszaikban nem volt ritka még az emberáldozat, sok esetben a gyermekáldozat gyakorlása sem. Elérkezett az idő, hogy Isten ítéletet gyakoroljon felettük. Döntésének végrehajtóiul az Úr saját népét küldte, hogy tanuljanak. Számukra az első lecke a bizalom volt. Kánaán népei erős városállamokat hoztak létre erős hadseregekkel, szinte legyőzhetetlen fegyverek segítették a nem ritkán hatalmas termetű katonáikat. A modern hadviselés eszközei, mint például az ókor tankjai, a harci szekerek méltán keltettek félelmet ellenségeikben. Számukra minden győzelem hódítást és zsákmányt jelentett. Csatáikat kapzsiságuk beteljesítéseként vívták, így rendszerint kegyetlenkedtek a legyőzöttekkel. Ilyen ellenfelekkel állt most szembe egy olyan nép, amely a fegyverek helyett a szerszámokat ismerte, harci kiképzés helyett pedig a rabszolgaság gyötrelmeit tanulhatta ki. Mennyi esélye volt Mózes népének arra, hogy győzzön? Emberileg semmi. Isten mégis csatasorba állította őket a gonoszság minden hatalma ellen. Kezükben sokszor csak bot és parittya volt, a pásztorok fegyvere, oldalukon pedig edzett bajtársak helyett családtagjaik, gyermekeik és asszonyaik álltak. Ekkor hangzottak el bátorítás képpen az ég és föld Urának szavai: „...Halld meg, Izráel! Ti most készültök megütközni ellenségeitekkel. Ne lágyuljon meg a szívetek, ne féljetek, ne rettegjetek, és ne rémüljetek meg tőlük! Mert Istenetek az ÚR veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket.” (5Mózes 20,3-4) Az egykori rabszolgák most mutathatták meg azt, mit is ér a hitük valójában. Mernek-e feltétel nélkül engedelmeskedni annak, aki átvezette őket a Vörös tenger habjai között.

Isten népe ma is harcban áll, de ez a harc már nem katonai hadseregek ellen folyik. „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Efézus 6,12) A küzdelem épp olyan esélytelen és kilátástalan, mint akkor volt, hisz nagyon nagy a túlerő. Az ellenség fegyverei kipróbáltak és pusztítóak, amik ellen szinte nincs védelem. Pontosan és jól ismeri gyengeségeinket, és ki is használja azokat. Nincs esély a győzelemre, ha egyedül szállunk szembe vele, de a csata elkerülhetetlen. Mindenki érzi ekkor, hogy csak egy esély maradt. Szükségünk van a legnagyobb szövetséges támogatására, aki egyedül szállt szembe a gonosszal és le is győzte azt. Szükségünk van Jézusra, mint megmentőnkre!

péntek, június 12, 2015

Az Alkotót dicsérni

„Az egekig ér a Te kegyelmed és a felhőkig a Te hűséged. Magasztaljanak az egekig Istenem, az egész földet töltse be dicsőséged”
Zsoltárok könyve 57. rész 11-12. vers

Ma reggel Beethoven: A nagy egek az Alkotót dicsérik című ének dallama duruzsolt a fülemben. Leírom Neked, hogy szép és Istent dicsőítő legyen a mai napod. A lenti link megnyitásával meg is hallgathatod ezt a csodaszép éneket. Isten vezetését kívánom számodra!

A nagy egek az Alkotót dicsérik
Nevét harsogja szózatuk.
A föld, a tenger nagy voltát beszélik
Ember! Szívedbe vedd szavuk!
Kié? Kié az égen a sok mill’jó csillag?
Ki hozza fel a szép Napot?
Feljő, és sebes sugári fényt szórnak
Tündöklő szépségben ragyog.
Tündöklő szépségben ragyog.

Szemléld, vegyed be művének csodáit,
Amit Ő végzett oly dicsőn.
Rend, s bölcsesség jellemzik nagy munkáit,
Égen, földön, hegyen, mezőn.
Az Úr. Az Úr a te Teremtőd, ki bölcs és jó.
A rend nagy Istene az Úr.
Ő téged szeret. Ő a te megmentőd.
Előtte arcodra borulj!
Előtte arcodra borulj!

https://www.youtube.com/watch?v=j_NUkQ9mgqc

csütörtök, június 11, 2015

Megrövidült volna az Úr karja?

"Akkor monda az úr Mózesnek: Avagy megrövidült-e az úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-e néked az én beszédem vagy nem?"
Mózes 4. könyve 11:23

Általános iskolában volt két osztálytársam, akikkel – bár más keresztyén közösséghez tartoztak – osztálykirándulásokkor, vagy hasonló közösségi rendezvényekkor jókat beszélgettünk hitről, Istenről, Bibliáról, illetve az ehhez kapcsolódó dolgokról. Emlékszem, hogy egyszer arról beszélgettünk, hogy hogyan keletkezett a világunk. Bár abban mindenki egyetértett, hogy Isten teremtette azt, de a módjában már eltértek a vélemények. Az egyik osztálytársam úgy érvelt, hogy a Biblia első lapjain elmesélt hat napos teremtés-történetet jelképesen kell érteni, és Isten tulajdonképpen hat korszakon keresztül alkotta meg a világot.
– Miért nem 6 nap alatt? – kérdeztem naivan.
– Te el tudod az képzelni – kérdezett vissza a barátom –, hogy a világ a semmiből mindössze 6 nap alatt jött létre?
– Nem – válaszoltam. – Éppúgy nem tudom elképzelni, mint azt, hogy a világ a semmiből 6 hosszú korszak alatt jött létre. Csakhogy ez az egész nem az én korlátozott képzelőerőmön múlik.

És valóban. Emberi logikával nézve teljesen mindegy, hogy hat nap, vagy hat korszak. A semmiből való teremtés – a saját felfogóképességünk alapján – teljességgel lehetetlen. Ha viszont abból indulunk ki, hogy a világegyetem ura egy mindenható isten, akkor ebből logikusan következik, hogy – ha éppen úgy akarta volna – akár egy milliomod másodperc töredéke alatt is létrehozhatott volna mindent, Göncölszekerestül, kacsacsőrű emlősöstül, Édenestül, és Ádámostul Évástul. Így joggal merül fel a kérdés, miért ne teremthette volna meg ez a mindenható Isten a világot éppen 6 nap alatt?

Ez a logika – ami persze nem az emberi racionális gondolkodáson alapul – alkalmazható minden Bibliában található csodára. Mózes csodálkozik azon, hogy Isten húst ígér 600.000 embernek (11:21-22). Kételkedése – lássuk be őszintén – teljesen érthető és logikus. De a mindenható Isten – ha valóban mindenható, akkor – nem a mi belátásunk szerint gondolkodik. Éppen ezért figyelmezteti Isten Mózest arra, hogy „az ő keze nem rövidült meg”, azaz ami az „embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges” (Máté 19:26), ami az emberi gondolkodásban elképzelhetetlen, az Istennél semmi akadályba nem ütközik.

És végül jóllakik a 600.000 ember fürjhússal – ahogyan Isten megígérte.

szerda, június 10, 2015

Igyekezzünk a jóra!



„Nem mondom, hogy elértem, vagy, hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.”
(Filippibeliekhez írt levél 3. fejezet 12. vers)

Az egyik legközkedveltebb vígjáték a Bakancslista című film Jack Nicholson és Morgan Freeman főszereplésével. A hallatlanul humoros és egyben szívbemarkoló alkotás két dúsgazdag férfiről (Edward és Carter) szól, akik egy kórház onkológiai osztályán, halálos betegen fekve összegzik életüket.

Itt jönnek rá, hogy életük üres, semmirevaló élet volt és elhatározzák, hogy mielőtt végleg feldobnák a bakancsot megvalósítják álmaikat (Szabadesés, őrült száguldás a versenypályán, piramistúra Afrikában…).

S miközben a kalandjaikat nézzük, rájövünk arra, hogy mily sokan, talán egy kicsit mi magunk is egy mókuskerékben pörögve úgy éljük az életet, hogy bármennyi fordulatot teszünk is, nem jutunk közelebb a boldogsághoz.

Végül beletörődünk az egészbe és csak elvagyunk, mint a befőtt. Megpróbálunk fenntartani valamiféle egzisztenciát, ügyeskedve szerzünk néhány modern cuccot, (új mobil, kocsi, lakás, stb.), de az egésznek semmi értelme.

Itt a Filippiekhez írt levélben Pál is visszatekint és összegzi a számára addig oly fontosnak ítélt dolgokat (származás, tanulmányi eredmények, hírnév, stb.), majd a következő megállapítást teszi: „melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat Krisztusért kárnak ítélem.” (Fil.3:7)

Aztán egy új életcélról ír, amit élete hátralevő részében el akar érni; „Egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek és a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil.3:14)

Hadd kérdezzem;

Te már írtál bakancslistát?

Ha igen, mi áll benne?

Milyen jó lenne, ha az apostolhoz hasonlóan beírnád az első helyre:

TALÁLKOZÁS JÉZUSSAL!

kedd, június 09, 2015

Mérlegelj!



„…a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg…”
Pál első levele a tesszalonikabeliekhez 5. fejezet 20-21. verse



Az ember két dolgot nagyon nem szeret: az egyik, ha megmondják neki, hogy mit csináljon a másik pedig az, hogy: „én megmondtam”. Mindkettőt jól ismerjük.

Vegyünk egy példát egy szülő gyerek kapcsolatból. Az apuka/anyuka elmondja, fiám/lányom ne tedd ezt vagy azt, nem menj ide vagy oda, mert megjárod. A gyermek felpaprikázva elillan apja/anyja jövőbe látó gondolatai elől. Aztán mikor megvan a baj, akkor jön a mondat: „megmondtam neked!” Jaj de szörnyű ez a mondat, mikor minden úgy történt, ahogy előre megmondták az öregek.

Szembe nézni a valósággal sokszor fájó dolog, de hasznos annak, aki tanulni szeretne. Az önérzetes ember nem fontolja meg a jó tanácsokat. Csak megy a maga feje után addig, míg meg nem égeti megát. Mi ne legyünk ilyenek. Fontoljuk meg azt, amit mások jobban tudnak, mint mi, gondolkozzunk el rajta, mérlegeljünk.

A prófétákon keresztül Isten üzen az ember számára, hogy merre kell haladni. Elmondja, hogy hova menjünk, és hova ne menjünk. De nem mondja a végén, hogy: na, megmondtam! Ettől függetlenül még nem kell kitérni az Isten jó tanácsa, irányítása elől, hanem meg kell azt fogadni!

Az emberek többsége szeretné tudni a jövőt. Pénzt fizetnek azért, hogy valaki mondja meg neki, hogy mi lesz a jövő. Persze csak az a valami, ha jót mondanak. A rosszat ugyanis nem szereti hallani senki.  Gondolkodjunk most mi is pozitívan. Az Isten, aki megmondja számunkra a jövőt, és az pedig az örök élet. Van ott még sok minden, amiről beszélhetnénk, de mérlegeljünk, hogy hallgatunk-e az Isten tanácsaira, és betartjuk-e azokat, vagy eltérünk azoktól. Mindenkinek magának kell felelni erre a kérdésre, és mindenkinek el kell döntenie, hogy mit tesz.

hétfő, június 08, 2015

Ne felejtsd el bepakolni a lámpát!

"A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban."
Máté írása szerinti evangélium 25:3-4

Úgy hittük feleségemmel, fölkészültek vagyunk, hogy megmásszuk a Zempléni hegység csúcsát, a Nagy-Milicet (894 m). Volt két jó hátizsákunk, megpakolva tápláló elemózsiával (de nem túl sokkal, nehogy hátráltasson bennünket a súlyuk), kellő mennyiségű vizünk, két pár kiváló minőségű túra-bakancsunk. Indulás előtt gondosan áttanulmányoztuk a térképet, hogy milyen jelzéseket kell figyelni, és milyen útjelző pontokon kell áthaladnunk. Arról is meg voltunk győződve, fizikailag is készen állunk erre a megmérettetésre. Mindketten rendszeresen mozogtunk, és nem egy nagy túrát tettünk már meg közösen. Minden megvolt hát, hogy jól sikerüljön a kirándulás, és sokáig nem is éreztük semminek sem hiányát. Először a Füzéri várat néztük meg, majd nekilendültünk a csúcsnak. Jól tartottuk a tempót, és egyre magasabbra emelkedtünk. Kellő megelégedéssel töltött el bennünket, mikor fölértünk a csúcsra. Csináltunk néhány képet, majd elfogyasztottuk az elemózsiát. Mikor aztán az órára pillantottunk, kezdtünk aggódni. Az októberi óraátállítás ideje volt, egy órával korábban ment le a nap, mint számítottuk, és hát már jócskán benne voltunk a délutánban. Nem élvezhettük hát sokáig a csúcs dicsőségét, indulni kellett visszafele. Még javában az erdő sűrűjében voltunk, mikor ránk esteledett. Ekkor döbbentünk rá, hogy alapos felkészülésünkben egy egészen apró dologról elfelejtkeztünk: nem pakoltunk zseblámpát.

Akkori hanyagságunkon, és az utolsó másfél-két óra botorkálásán persze ma már csak mosolygunk. De kevésbé nevetséges azoknak a példázatbeli szüzeknek a sorsa, akik lámpásukhoz nem pakoltak elég olajat. Jézus arra tanít példázatában, hogy a hit csúcsához többre van szükség, mint azok az emberi erőfeszítések, melyek alapján vallásilag jól felkészülteknek tarthatjuk magunkat. Hogy megtaláljuk a helyes utat, és ne is térjünk le róla, rendelkeznünk kell a „világ világosságával”; egészen pontosan fogalmazva, neki kell rendelkeznie velünk: „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (János írása szerinti evangélium 8:12). Kapcsold be ma is a lámpádat, nehogy eltévedj!

vasárnap, június 07, 2015

Túlélőtúra

„A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont a lámpásukkal együtt olajat is vittek korsókban.”
Máté evangéliuma 25:3-4

Tisztálkodó szerek, kullancsriasztó, kisbicska, váltásruha, hálózsák, némi pénz és személyazonosításra szolgáló iratok, kellő mennyiségű élelem, és már indulhat is a nagy kaland. Egy hatalmas túra, éjszakázás a vadonban, és másnap a maradék kilométerek sokasága. Te mindent betettél. Legalábbis ebben a hitben élsz egészen addig a pillanatig, míg a kezed ügyébe nem kerül a nagy pakolásban, az, amiből épp most használtad el belőle az utolsót. 

Nincs több, és a túra még nem is közelít a végéhez. Még kár azon töprengeni, hogy „Messze van még, Törpapa?”, vagy hogy mennyi kilométer is van vissza, ha az eltévedéseket, tiszteletköröket nem számoljuk. De már nincs több. Vége, és neked így kell végigcsinálnod a túrát, ez a kész túlélés. Mástól nem kérhetsz, mert senkinek nincs feleslege, ebből vagy keveset, vagy eleget pakolsz. És neked most nem sikerült. Kevés volt, nagyon kevés, és korgó gyomorral kell továbbmenned, mert menni muszáj. Ez az igazi túlélés. 

Nincs felesleg és nem élhetsz a máséból hited nagy túrájában sem. Vagy ismered Istent, vagy élő, mindennapi a kapcsolatotok, vagy pedig régen kevés az, amivel rendelkezel. 

Ma reggel a Mindenható hív arra, hogy ellenőrizd a csomagodat, mit is cipelsz benne, és mennyi van az igazán fontos dolgokból, a Vele való kapcsolatból! Ma reggel arra kér, hogy keresd az Ő társaságát, és ne csak a Jajistenem!-eket hangoztasd! Arra hív, hogy ismerd meg Őt, tudd biztosan, rendíthetetlenül, ki vár rád az út végén, és mire is való ez a nagy túra. Arra hív, hogy ma és mától fogva minden nap légy okos, légy bölcs, és töltsd fel a tartalékaidat!