szombat, április 18, 2015

Az ő nevében reménykednek majd a népek


„Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem! Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet hirdet a népeknek. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az utcákon. Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a népek.”

Máté 12,18-20

Milyen lenne az a vezető, aki valóra tudná váltani az emberiség egységét? Milyen lenne az, aki meg tudná valósítani azt, hogy ember az emberrel ezután mindenkor békében legyen? Milyen lenne az, aki orvosolni tudná mindenki lelki bajait a testiekkel együtt? Milyen lenne, ki békét tudna hozni a vallási, etnikai, gazdasági ellentétekkel szabdalt, forrongó világnak? Van róla elképzelésed?

Először is szolga lenne és nem Úr, mert ahhoz, hogy szót értsen mindenkivel alázat és tisztelet szükséges.

Másodszor kiválasztott lenne a szó teljes és pozitív értelmében, mert egy ilyen küldetést nem lehet hivatástudat nélkül véghez vinni.

Mindenki tudná róla, hogy ő Isten szeretett gyermeke. Nem különböző isteneké, hanem azé az Istené, akit mindannyian el tudunk fogadni, meg tudunk érteni.

Felülről vezetett, mert bölcsességét látva és tapasztalva mi mindannyian ámulnánk, tanácsát szívesen fogadnánk.

Igazságos, nem részlehajló, nem befolyásolható semmilyen érdekkel, jutalommal, ígérettel.

A vitát kerülő, feleslegesen nem bonyolódna szópárbajokba. Érvelése mindig tiszta és lényegre törő volna.

Természetes hatalmával vissza sosem élne. Nem használná ki hangja erejét, hogy másokat letorkoljon. Segítőit nem hívná, mert aki érvei alatt nem hajlana meg, az az erőszaknak sem engedne.

Mindig a gyengét segítené. Legerősebbként még ellenségeit sem ütné, javaikat el nem venné. Bárki bajba jutna, azt felemelné.

péntek, április 17, 2015

Az örök élet feltétele

Az örök élet feltétele
János 1. levele 5. rész 13. vers
Szeretnél örökké élni? Biztos vagyok benne, hogy NEM! Nem, ha ezek a körülmények maradnának és fokozatosan minden egyre rosszabb és rosszabb lenne. Mert, hogy a világ, a társadalom, a természet, a gazdaság, a családok állapota erre mutat. Én sem szeretnék ezek között az egyre rosszabbodó körülmények között – örökké élni. Hála Istennek, itt nem is erről van szó! Jézus Krisztus egy csodálatos otthont készített nekünk, ahol már nem lesz egészségi probléma, meg szeméthegyek, nem kell izgalommal várni a tizedikét, hogy megkapom-e a fizetést, esetleg helyette a felmondólevelet kapom kézhez. Nem kell rettegni a halál, a válás miatt, gyermekeink betegágya mellett sem kell virrasztani. Ő egy olyan örök életet készített számunkra, amilyen Éden volt a bűneset előtt. A békesség, a szeretet, az egészség, a megértés, az önzetlenség otthona. S mindez a tiéd lehet, mert elkészítette neked és nekem a mi drága Urunk. Az Ő vágya, hogy örökre Vele legyünk egy olyan országban, ahol a rosszat még csak hírből sem ismerik.
Ennek az örök életnek azonban egyetlen ára van, a hit.
Ha hisztek Isten Fiának nevében, ha hisztek Őbenne, örök életetek van. Tehát az egyetlen kérdés: Hiszel-e? A kérdést könnyű feltenni, válaszolni, őszintén válaszolni már sokkal nehezebb!
Mi a hit? Az ész vészkijárata? Ahol már nem működik a tudomány, nosza, ott vegyük elő a hitet? Vagy a hit egyenlő a vallással? Én katolikus hívő vagyok, én meg református hitű. Ezt jelentené a hit? Egyáltalán nem!
A hit nem az ész vészkijárata és nem köthető a valláshoz sem. A hit inkább egy választott életforma, egy állapot, amikor saját elhatározásomból egész életemet Isten kezébe teszem, tőle várom és fogadom el – bármi történjen velem, tudva azt, hogy kezében a legjobb helyen van életem, hiszem és tudom, hogy számomra Ő a legjobbat akarja és tartogatja. Még akkor is, ha nem mindent értek, vagy ha nem mindennel értek egyet.

Az örök élet készen van. Vár rád. A feltétel is ismert, higgy Jézus Krisztusban! A hit hallásból van, a hallás meg Isten Igéje által. Tiszta sor. Visszafelé olvasva: Örök életet készített számodra a te mennyei Atyád, ami hit által máris a tiéd lehet, sőt már most egy megkezdett örök életet élhetsz, ha: naponta kutatod az Írásokat, tanulmányozod az Ő szavát. Ha időt töltesz vele, ami által hited erősödni fog. A belépőjegyed már megvan. Jézus kifizette az árát. Beléphetsz, ha hittel és köszönettel elfogadod. Ne késlekedj hát!  

csütörtök, április 16, 2015

A halogatott reménység

„A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kívánság életnek fája.”
Példabeszédek könyve 13:12

Kevés olyan Biblia-szöveg van, amelyet a mai fogyasztói társadalom a zászlójára tűzhetne, de talán ez a vers tetszene a multi-cégeknek. „Ne halogasd a termék megvételét! – mondanák – Ragadd meg a lehetőséget most! Megkaphatod kívánságodat, és ha nincs elég pénzed, nálunk kedvező kamattal hitelben is vásárolhatsz.” Persze joggal kételkedhetünk az ilyen irányú értelmezésben. Akkor pedig milyen reménység halogatása teszi beteggé a szívet, ha nem a pénz elköltése egy nagy bevásárlóközpontban? És milyen kívánságról beszél, ha nem a hitelre vett hiper-szuper termék hitelre való megvételéről?

Van egy keresztyén reménység, amely már 2000 éve várat magára – Jézus második visszajövetele. Minden korban várták, hogy visszajön az ég felhőiben – ahogy meg is ígérte – sőt a legtöbben meg voltak győződve arról, hogy ez még az ő korukban be fog teljesedni. Nagyapám mesélte, hogy az ő gyermekkorában (20-as évek) az egyik lelkész maga köré gyűjtötte a gyerekeket, és határozottan a csizmájára mutatott.
– Látjátok ezt a csizmát, gyerekek? Ez addig nem fog elkopni, míg Jézus el nem jön.
A csizma elkopott, a lelkész meghalt, és sajnos már nagyapám sem él, de Jézus még nem jött el? Vajon nem betegít meg bennünket ez a hosszú várakozás?

Nem tudjuk, mikor jön el Jézus. Lehet, hogy holnap, de az is lehet, hogy csak jó pár évtized múlva. De azt hiszem nem is az időpontban kell reménykednünk, nem arra kell összpontosítanunk, hanem arra az „életre”, amit már most is magunkénak mondhatunk: „akik hisztek Isten Fia nevében (…) tudjátok: örök életetek van” (János első levele 4:13).

Ha meg akarjuk kapni az örök életet, akkor már most, minden részletfizetés nélkül a mienk lehet, már most, ha hiszünk Isten fiában. Ez legyen ma is „a megadatott kívánságunk”.

szerda, április 15, 2015

Gyönyörködni az Úrban



„Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.”
(37. Zsoltár 4. vers)

Úgy vélem ez a bátorító mondat sokunk szívének kedves Bibliaverse. S főleg e vers második felére, - arra, hogy az Úr majd megadja szívünk kéréseit - szoktunk koncentrálni, elfeledve, hogy ez az ígéret a mondat első felében olvasható feltételhez van kapcsolva.

Gyönyörködjél az Úrban, mondja a Zsoltáros. S hogy mit jelent ez a gyönyörködés Hadd álljon itt a XIX. században élt híres baptista prédikátor Spurgeon gondolatsora:

„Az Úrban való gyönyörködésnek átalakító ereje van, mert felülemeli az embert romlott természetének kívánságain. Az Úrban való gyönyörködés nemcsak önmagában jó dolog, hanem a szívünkben is olyan kívánságokat ébreszt, amelyek teljesítésében az Úr kedvét leli.

Avagy nem magasztos dolog-e az, hogy kívánságaink annyira átalakulnak, hogy végül azonosak lesznek Isten akaratával?

Az ember azonban, nagy ostobán, először kíván valamit, azután nekilát, hogy megszerezze magának, amit megkívánt. Nem Isten rendelése szerint cselekszünk, mert Ő azt tanácsolja, hogy először Őt kell keresnünk, azután várhatjuk, hogy minden egyéb ráadásul megadatik nekünk.

Ha engednénk, hogy Isten betöltse a szívünket, mígnem az túlárad a Benne való gyönyörűségtől, akkor Isten maga gondoskodna arról, hogy semmi jóban ne lássunk hiányt.

Ezért ahelyett, hogy a világban rohangálnánk múló örömöket keresve, maradjunk csak „otthon" Istennél, és igyunk az Ő forrásából. Ő többet tud tenni értünk, mint valamennyi barátunk együttvéve.

Jobb megelégedni Istennel, mint az érzékek ideig-óráig tartó gyönyörűségei után futkosni. Kezdetben talán csalódást érzünk majd, de ha ezáltal még közelebb kerülünk az Úrhoz, végtelenül hálásak lehetünk érte, mert végül minden helyénvaló kívánságunk teljesülni fog.”
 /C.H.Spurgeon, Isten ígéreteinek tárháza/

kedd, április 14, 2015

Isten gazdag ajándékai






Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.



Efézusbeliekhez írt levél 3. fejezet 20-21. verse

Amikor az Istent imában megszólítjuk, akkor érdemes megfigyelnünk azt, hogy a haladás, vagy kérések vannak többségben? Ahogy hallgatom az imádságokat, és együtt lélegzem a szívemmel az imádkozóval, akkor azt kell megállapítani, hogy a kérés mindig valahogy több.

Az ember mindig többet és többet akar, de itt van egy ígéret arra vonatkozóan, hogy többet is fogunk kapni! Habár azt mondjuk, hogy mi nagyon jól ismerjük magunkat, és tudjuk azt is, hogy milyen szükségleteink vannak, mégis be kell azt ismernünk, hogy az Isten jobban tudja. Nehéz ezt olyankor tudomásul venni, mikor az igazán nehéz helyzetbe kerülünk. Akkor inkább kérdezősködni szeretünk (miért Uram?), vagy megmondani a megoldást.

Itt pedig úgy olvassuk, hogy aki pedig mindent megtehet. Ne higgye senki, hogy ezt most nem tapasztalatból fogom mondani, de valóban úgy van. Az Isten mindent megtehet és többet ad, mint mi azt elképzelni tudnánk. Csak sokszor azt kell tudatosítsuk magunkban, hogy az Ő elgondolása nem azonos az egyszerű emberi gondolkodással. Mert mi a bűnök között gondoljuk a jót, de Ő még csak nem is gondolt soha bűnt, vagy bűnös dolgot. Ez egy alapvető különbség közöttünk, valamint az, hogy Ő már akkor ismert Téged kedves olvasó, mielőtt az anyaméhben megalkotott Téged!

Megérteni nehéz, hogy többet ad annál, mint mi kérjünk, de legyünk nyugodtak, és legyen hitünk, hogy sokkal többet és jobbat fogunk kapni. Rebegjünk el magunkban egy halk imádságot, és miután hálát adtunk a bennünket ölelő dolgokról, kérjük Őt bátran, és engedjünk Neki, hogy többet tehessen annál, mint amit mi el tudnánk gondolni!

hétfő, április 13, 2015

Istennek tetsző böjt


Ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.”
Ézsaiás könyve 58:10-11

Böjtöltünk-e valaha? Miért tettük?

A böjtölésnek több oka is lehet. Vannak, akik egészségük megörzése érdekében hetente egy napot böjtölnek: csak vizet, vagy esetleg gyümölcsöt fogyasztanak. Mások a vallás által előírt böjt hívei. Ilyen a húsvét előtti nagypénteki böjt, amikor a hús fogyasztásától tartózkodnak a vallási közösség tagjai. Sokan olyankor böjtölnek, ha valamilyen éltebevágó döntésben szeretnének Istentől útmutatást kérni. Arra gondolnak, ha nem esznek semmit, megsanyargatják testüket és ezáltal Isten figyelmét jobban kiérdemlik.

Ézsaiás által Isten más irányba tereli a böjt fogalmát. A fejezet elején található szövegekben elitéli a csupán előírások alapján bevezetett böjtöt, amit nem kísér belső változás, megüresedés, Istenhez és a másikhoz fordulás.

Isten nem köntörfalaz. Nyíltan és őszintén közli gyermekeivel, hogy üres az életük, ha csupán ilyen formaságokból áll. Ezt mondja:

Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat...!

Oszd meg kenyeredet az éhezővel, 
vidd be házadba a szegény hajléktalant, 
ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkozz el testvéred elől! 

Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsőssége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!”

Az igazi böjt, az igazi istentisztelet lényege tehát Istenre és a másikra való odafigyelés.

Böjtöltünk-e már így? Ha igen, tegyük meg újra! Ha nem, akkor kezdjük el gyakorolni még ma! Nem fogjuk megbánni!

Jótékony hatását kifejti úgy lelki mint testi egészségünkre is.

vasárnap, április 12, 2015

Pán Péter

„... hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus”.
Pál levele az efezusiakhoz 4:14-15


Peregnek az évek egymás után, és magadon szinte észre sem veszed az idő múlását. De meglátod, hogy idén érettségizik az a „gyermek”, akit te csecsemőkorában dajkáltál, és szörnyülködve kapsz a fejedhez, hogy ilyen öreg lennél? Körülötted házasodnak, férjhez mennek ismerősök, utódokat vállalnak, és már nem is az elsőt. Néhány rokonodból nagyszülő lesz, és egyre nagyobb szám áll abban a rublikában, hogy hány éves is vagy valójában. 

Néha csak nevetsz az idő múlásán, máskor pedig visszasírod a régi napokat, a gyermekkor gondtalanságát, amikor még az volt a „probléma”, hogy a strandról haza is kell tekerni a kétkerekűvel, és persze az út arrafelé emelkedik. Elmerengsz a boldog, nevetésekkel teli korszakon, amit már idillire szépített az idő kozmetikája, kipusztítva belőle vagy átkeretezve a fájó dolgokat, és felteszed magadban a kérdést: kellett neked felnőni? Minek? Miért nem lehet megmaradni a gyermeki felhőtlen felelőtlenség édes bugyrában, és mi értelme, hogy egyre több kemény döntéssel, próbával, kell szembenézned. Szíved szerint elhajóznál Sohaországba Pán Péter mellé, és élnéd a „nem akarok felnőni” vidám életét. De nem teheted, és vannak pillanatok, amikor be is ismered, hogy így a jobb. 

Fel kell nőni, fejlődni kell az életben, a felelősségvállalásban, és fel kell nőni az Istennel való kapcsolatban. Nem maradhatsz meg ott, hogy mindig mások véleményére hallgatva alkotod meg a képet a Mindenhatóról, és engeded, hogy különböző divatos áramlatok befolyásolják hitedet. Neked magadnak kell megtapasztalnod, hogy milyen is Isten valójában, és ez nem mindig a legegyszerűbb lépés, de hidd el, megéri! 

Ma reggel az Úr egy semmihez sem fogható utazásra hív önmagával: élj át Vele különleges élményeket! Engedd Őt közel magadhoz, engedd be a mindennapjaidba, és éld át a Vele való közösséget! Ismerd meg úgy, mint senki más! Ismerd meg magadnak Őt, mint ahogy a Kedvest ismerted meg lépésről lépésre az évek során. 

Hidd el, megéri magad mögött hagyni a gyermekkort, megéri továbblépni, fejlődni, felnőni, felelősséget vállalni és belépni egy igazán mély kapcsolatba Istennel! Hát kezdd el Vele ma a közös életet!