szombat, december 13, 2014

Pünkösd


Péter azután világosan és erőteljesen tett bizonyságot Krisztus haláláról és feltámadásáról: "Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek, erők, csodatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok, Azt ...megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve, megölétek. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatni."

Péter nem hivatkozott Krisztus tanaira, hogy állításait bizonyítsa. Tudta ugyanis, hogy hallgatóinak előítélete oly nagyfokú, hogy szavai teljesen hatástalanok maradnának. Ehelyett inkább Dávidra hivatkozott, akit a zsidók egyik ősatyjukként tiszteltek. Így beszélt tehát: "Dávid így szól róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson... Atyámfiai, férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van." "Ő szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk."

Igen érdekes eseményt szemlélhetünk. Látunk embereket, akik minden irányból sereglenek, hogy meghallgassák a tanítványok bizonyságtételét arról az igazságról, mely a Jézus Krisztusban van. Odatolakodnak, megtöltik a templomot. Jelen vannak a papok és a főemberek is; arcuk még mindig gonoszságuk sötétségét tükrözi, mert szívük telve van Krisztus iránti keserű gyűlölettel. Kezükről még nem mosták le a vért, melyet a világ Megváltójának megfeszítésekor ontottak. Azt hitték, hogy az apostolokat megfélemlítheti a gyilkosság és a súlyos elnyomatás, és íme itt látják őket rettenthetetlenül, Szentlélekkel telten. Sőt hallaniuk kell, amint nagy erővel és hatalommal hirdetik Jézus istenségét. Hallják a bátor kijelentéseket, hogy a nemrég megalázott, kigúnyolt, kegyetlen kezekkel megkorbácsolt és keresztre feszített Jézus: az Élet Fejedelme, akit Isten jobbjára emelt. A jelenlevők közül néhányan tevékenyen részt is vettek Krisztus elítéltetésében és halálában. Hangjuk a csőcselék hangjával egyesült, amikor megfeszítését követelték. Midőn Jézust és Barabbást elébük állították a törvénycsarnokban és Pilátus megkérdezte tőlük: "A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek?" - azt kiáltozták: "Barabbást." És mikor Pilátus kiszolgáltatta nékik Jézust eme szavakkal: "Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt ő benne" - "Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől", így kiáltoztak: "A ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon." (Máté 27, 21. 24. 25; János 19, 6.) Most pedig hallhatták a tanítványok kijelentését, hogy a megfeszített: Isten Fia volt. A papok és főemberek reszkettek. Meggyőződés és félelem lett úrrá a népen. "Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk atyámfiai, férfiak?" A hallgatóság között voltak jámbor zsidók, akik őszintén hittek. A szónok beszédét kísérő erő meggyőzte őket a megfeszített Jézus messiási voltáról.

"Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív az Úr, a mi Istenünk." Péter az őszinte zsidók előtt kifejtette, hogy a papok és főemberek ámítása vezette félre őket. Ám, ha tovább is tőlük kérnek tanácsot, és mindaddig nem vallják meg Krisztust nyíltan, míg ezek is el nem ismerik, akkor sohasem fogják elfogadni a Messiást. Ezek a befolyásos emberek jámboroknak akartak feltűnni, de alapjában földi hatalomra és gazdagságra törtek. Nem volt szándékuk Krisztushoz jönni, tőle világosságot nyerni. A Jézus által magyarázott íráshelyek most mennyei megvilágításban, érthetően és az igazság teljes fényében ragyogtak fel a tanítványok előtt. Lehullott szemeikről a lepel, mely eddig akadályozta, hogy meglássák az elmúlandónak végét (2. Kor. 3, 13.); most már teljes világossággal megértették Krisztus missziójának célját és országának lényegét. Nagy erővel beszéltek az Üdvözítőről és amikor a megváltási tervet fejtegették a hallgatók előtt, sokan felébredtek és meggyőződtek. Ezek azután szakítottak a papok által beoltott hagyományokkal és a babonás képzelgésekkel; elfogadták az Üdvözítő tanait. "Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek."

A zsidó vezetők azt hitték, hogy Krisztus halálával műve is befejeződik. Ehelyett azonban tanúi voltak a pünkösdnapi csodálatos eseményeknek. Hallották a' tanítványokat, ahogyan előttük eddig ismeretlen erővel és határozottsággal prédikáltak Krisztust és látták, amint szavaikat jelek és csodák igazolták.

(Ellen G. White: Apostolok története; 5. fejezet, részlet)

péntek, december 12, 2014

Célegyenesben!

1999. december 31. volt. A rádió, a TV és minden más hírközlő eszköz azzal volt tele, hogy holnap egy új évezred kezdődik. Eufóriás várakozás előzte meg az éjfélt. Aztán pontban éjfélkor – körkapcsolás az egész világról. Ki hogyan ünnepli az ezredfordulót. Valamiféle megmagyarázhatatlan váradalom volt az emberekben. Ezt is megértük. Vajon, mit hoz ez az évezred?
Azóta 15 év tellett el. Lassan belelépünk a 2015-ös évbe. És még mindig nem történt semmi. Nem történt semmi?
Mintha ebben az évezredben felgyorsultak volna az igazán nagy természeti csapások. Hurrikánok, cunamik, hatalmas földrengések.
Háborúk, forrongások sokhelyen. Gazdasági válság, anyagi ellehetetlenülés, a gazdagok és szegények közti olló még sosem nyílt ennyire szélesre. Újabb és újabb gyógyíthatatlan betegségek, Ebola elhagyta Afrikát.
Társadalmi események, a másság tolerálása, leszbikus és homoszexuális felvonulások, családon belüli és kívüli erőszak.
Ebben az évezredben ismertük meg a terrorizmust, megértük az ikertornyok leomlását, az Iszlám Államot, a vallási türelmetlenséget.
Megismerhettünk olyan kifejezéseket, amikről apáinknak halvány sejtése sem volt, mint tablet, laptop, I-pad, okos telefon, LCD TV, S minden csatornán áramlik be a szenny, a mocsok, az erkölcstelenség. Lassan bocsánatot kell kérni a szodomabeliektől, amiért kénkővel elpusztította őket az Úr, mivel mi sokkal bűnösebb közeget alakítottunk ki magunk körül.
Ma reggel ezt olvastam: „Amikor mindezek elkezdődnek, álljatok fel, és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik a ti váltságotok!” Lukács 21. rész 28. vers.
Más szóval: Közeledik Jézus, aki a megoldást hozza.
E. G. White kb. 150 évvel ezelőtt így fogalmazta meg korunk állapotát: „Krisztus a föld történelmének legsötétebb szakában jön el. Noé és Lót kora jelképezi a világban közvetlen Isten Fia eljövetele előtt uralkodó állapotokat. A Szentírás erre az időre előre mutatva kijelenti, hogy Sátán "a hazugság minden hatalmával" fog dolgozni (2Thessz 2:9). Munkájáról félreérthetetlenül árulkodik a gyorsan növekvő sötétség, az utolsó napok sokféle tévelygése, eretneksége és csalása. Sátán nemcsak a világot ejti fogságba, de megtéveszti azokat az egyházakat is, amelyek a mi Urunk Jézus Krisztuséinak vallják magukat. A nagy hitehagyás olyan mélységessé fajul, mint az éjfél sötétsége. Isten népe számára ez a próbák, a könnyhullatás, az igazságért való üldözés éjszakája lesz. De a sötét éjszakában felragyog Isten világossága. PK 446
Lassan célegyenesbe érkezünk. Emeld fel szemedet, mert hamarosan meglátod az ég felhőiben megjelenő Szabadítót!






szerda, december 10, 2014

Az Istenben bízók öröme

„Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.”
Zsoltárok könyve 5:12-13

Az 5. zsoltárban Dávid egy reggeli imádságát olvashatjuk (szemben a 4. zsoltár esti imádságával).
– Az első részben érdekesen ötvözi egymásba a hangos kiáltást (3. vers) a csöndes várakozással (4. vers), kifejezve evvel azt, hogy az ima valóban egy kommunikáció. Ha dühösek vagyunk, kiabáljunk, de ne az emberekkel, hanem Istenhez. Ugyanakkor hallgassuk meg Isten válaszát is, ehhez pedig csönd kell és türelem.
– Aztán összehasonlítja a „bűnösök” és az „igazak” útját. Míg a „bűnösnek” nincs otthona (5. vers), addig az „igaz” Isten házába megy (8a. vers). Míg a „bűnös” nem tud megállni Isten előtt (6. vers), addig az „igaz” leborul Isten templomában (8b. vers). Míg a „bűnös” útja végén elpusztul (7. vers), addig az „igaz” az ÚR igazságában jár (9. vers).
– A zsoltár harmadik részében pedig Dávid jellemzi a „bűnösöket” (10-11. vers). Ezt egyszerűen úgy lehetne összefoglalni, hogy olyan emberek, akik nem őszinték.
„Isten nevét szeretni” az Isten közelségének szeretetét jelenti (8. vers). Ez fizikálisan kerül kifejezésre (az ÚR templomában való tartózkodás által), de gyakorlatilag az Istennel való szoros kapcsolatra utal, amit imának, vagy kommunikációnak nevezhetünk. Az „igaz” emberek pedig nem a tökéletesek, hanem az Istennel járók közössége – ami a Mindenhatóval fönntartott kapcsolat egy dinamikus dimenziója.

A zsoltáros úgy fogalmaz, hogy a boldogság és a biztonság az „Isten nevét szeretők”, az „igazak” sajátja. Egyszerűen fogalmazva, azok életét járja át a békesség, akik mindennapi kapcsolatban vannak Istennel. Legyen a mai is egy ilyen nap!

Jézus a szenvedéséről



„És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia. Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.”
(János evangéliuma 12. fejezet 32-36. vers)

Adott egy kizsákmányoló, elnyomó hatalom. Adott egy az élet gondjaitól agyongyötört nép. Majd adott egy különös tanító, aki azt állítja magáról, hogy Ő a régen várt Messiás.

És láss csodát! Valóban. Talpra áll a béna, lát a vak, megtisztul a poklos, a halott feltámad, jóllakik az éhező, a tenger is lecsendesül. Hozsanna! Itt az új király!

Micsoda? Szenvedő király? Hogy ezért jött? Hogy meghal? Ez nekünk sok, kemény beszéd ez.

Bizony ez már tényleg sok, odalépek és megdorgálom: „Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.” (Máté 16:22)

Ezt nem teheted velem! Nem leszek miniszter? Nem leszek rómaiakat legyőző hős, akiről ódákat zeng az utókor? Csak nem képzeled, hogy majd én is veled szenvedek!

Szemembe néz, s így válaszol: „Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra… Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” (Máté 16:23-24)

Csak hat nap múlva értettem meg, mit akar azzal, hogy „ő a világ világossága.”, mikor fenn a hegyen megláttuk isteni dicsőségét…

Akkor kezdett el bennem pislákolni, hogy kész leszek vele a halálba menni… de nem is sejtettem, hogy milyen elhamarkodott ígéret volt ez részemről. Mire a kakas háromszor megszólalt szívem teljes sötétségbe burkolózott. Majd hat órakor sötétbe borult az egész világegyetem.

De harmadnap újra fellobbant a láng. melyet tovább táplált beszélgetésünk a tengernél. A felházban pedig a többiekkel együtt örültünk a kettős tüzes nyelvek ajándékának.

S bár azóta sincs ezüstöm, sem aranyam. Nem királyi palota az otthonom, nincs birtokomban a bölcsek köve, nem értem e világ ügyeskedéseit, de ennek ellenére vallom, hogy az én mustármagnyi hitem, mint kicsi pislákoló gyertyafény képes  a legnagyobb sötétséget is megszüntetni.

Így, „akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.” (1Thessz.5:8)

Legyen minden napod a fény ünnepe!

Légy te is Jézus világító mécsese!

kedd, december 09, 2014

Megfelelni mindenkinek?



Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.
Galatabeliekhez írt levél 1, 10


Meg lehet-e felelni mindenkinek? Már szinte hallom a képernyők mögül érkező válaszokat: Nem! Pedig állandóan elvárásokba ütközünk. Különböző elvárásoknak kell megfelelni a munkahelyen, otthon, vagy a gyülekezetben. Olyan magas elvárási szinteket kell átlépnünk, ami már az önbizalmunkat is csökkenti. A megfelelni vágyás egy olyan frusztrációt okoz bennünk, ami nem növeli a hitünket, hanem csökkenti.
Talán szívesen válnánk olyan hősökké, akikre az utcán előre köszönnek, akik előtt megemelik a kalapot, de ez nem mindenkinek adatik meg. Nem tudunk mindenkinek megfelelni, mégis próbálunk. De ha embereknek akarnánk megfelelni, akkor nem lennénk Krisztus követői.

Egy személyes élményről szeretnék írni! Adventista vagyok születésemtől fogva, és 25 évesen keresztelkedtem meg. Mondhatnátok, hogy sokáig vártam. Rengeteg érzés kavarodott bennem, hogy mi lenne a legjobb. Sokat küzdöttem magammal, hogy meghozzam azt a döntést, hogy kinek akarok tetszeni. Személyes Megváltómnak ismertem meg Jézus Krisztust, ami az életemet megreformálta. De mielőtt elhatároztam, féltem. Mit fognak szólni az osztálytársak, a barátok, a munkatársak? De Pál felteszi a kérdés! Most akkor, hogy is állunk? Embereknek akarok tetszeni vagy Istennek? Fiatal barátaim! Kinek akartok tetszeni? Korábban született ifjak, kinek akartok megfelelni? Egészen őszintén feleljetek, nem hallja senki!

Keressük az Istennek akaratát, hogy mit cselekedjünk. Első lépésként azt szeretné, ha megismernénk Őt. Nem akarja, hogy robotként kövessük. Van egy nagyszerű könyv, a legjobb történeteket tartalmazza. Ez a biblia! Sajnos úgy érzem, és remélem, ezt rosszul érzem, hogy egyre kevesebbet vesszük elő a bibliát, pedig a fő olvasmányunk kell, hogy legyen. Emlékszem, még mikor gyerek voltam az idősebbek bibliája szigetelő szalaggal volt meg ragasztgatva, és hallottam amint beszélgetnek, szinte büszkélkednek arról, hogy hogyan szakadt szét majdnem a bibliájuk, mert annyit olvasták. Ma viszont inkább azt látom, hogy legyen minél szebb kinézetű bibliája valakinek, és szép is az, nekem is van gyönyörű bibliám a könyvespolcon, de inkább szeretném látni azt, hogy a negyven év alattiak bibliája szakadozik azért, mert annyit olvasták.

Nem embereknek akarunk tetszeni, hanem Istennek! Ez nem azt jelenti, hogy akkor legyünk az emberekhez rosszindulatúak, vagy nyersek, mert ezzel nem tudjuk bemutatni Isten szeretetét, de nem kell másoknak megfelelnünk ahhoz, hogy Isten befogadjon minket az ő családjába.

hétfő, december 08, 2014

Isten keze

Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve:Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosok lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.”
Ézsaiás könyve 57:15

Nemrég megkérdezte tőlem kisfiam: „Anyuci, mit jelent az, hogy 'kezét védőn kiterjeszti életed fölött'?” Egy ének szavait ismételte, és igyekezett megfejteni az értelmét. Az ének Isten gondviseléséről szólt. Próbáltam megmagyarázni neki, mit is jelent. Láttam elgondolkodik rajta, majd ezt mondja: „De én nem látom Isten kitárt karját!”

Sokszor nekünk is nehéz Isten gondviselését „látni”. Milyen jó lenne, ha akkor, amikor nagyon gyengének, összetörtnek érezzük magunkat, valóban ott ülne mellettünk, és átölelne. Ha éreznénk karjai melegségét, szívdobogását, hallanánk kedves, bátorító szavait.

Isten arról biztosít igéje által, hogy bár a magasságban és szentségben lakik, nem feledkezik meg rólunk. Ott van mellettünk a legsötétebb pillanatainkban is, csak lehet, hogy a problémák, a betegség, vagy a kiszolgáltatottság érzése elhomályosítja a képet. Azokra fókuszálunk, s nem vesszük észre, hogy Ő van ott a csendben átölelő házadtársunkban, a meghallgató barátban, a segítőkész testvérben és szülőben. Már ez is épp elég lenne, de ő nem elégszik meg azzal, hogy melletünk van, hanem általuk elűzi rossz hangulatunkat, és felüdít.

Ma reggel legyen ez a te imádságod is:

Istenem, köszönöm, hogy te ott vagy mellettem akkor, amikor beteg vagyok, amikor kiábrándultan ülök és magam elé nézek, amikor úgy érzem, elfáradtam, s nincs erőm tovább menni. Kérlek, segíts meglátnom a kitárt karokat, amelyek által támogatni és erősíteni kívánsz! S add, hogy én is felismerjek minden olyen helyzetet, amikor a te kinyújott karodként felüdíthetek másokat! Ámen!”

vasárnap, december 07, 2014

Isten tervez veled!

„Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni - talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.”
Ézsaiás próféta könyve 43:19

Így év vége közeledtével, az ünnep egyre magával ragadóbb keserédes hangulatában érzed a késztetést a számvetésre. Mi is történt veled, mit hagytál magad mögött, milyen tapasztalatokon mentél keresztül? Pozitív vagy negatív a mérleg? Milyen nehézségeket éltél meg, milyen örömök tették elviselhetőbbé a szürke hétköznapokat? A korán nyugvó nap borongós homályában talán kételkedsz a jövő szépségében is, hiszen annyiszor megtapasztaltad már, hogy nem volt jobb az új év sem az előzőnél. 

Isten egy különleges üzenetet tartogatott neked mára, válaszolva ki nem mondott gondolataidra. Ő számol veled, számít rád, és egy különleges tervet készített számodra! Valami újat, valami egyedit. Valami jót, ebben biztos lehetsz. Életet, melyben utat váj neked a leglehetetlenebb helyzetekben is. Küzdelmet, melyben Ő viseli gondodat. Kalandot, ami soha nem lesz unalmas, és aminek minden percét Vele élheted meg. 

Hidd el, valami készül, valamit készít Neked, és ez lesz számodra a legjobb. Nem mondom, hogy teljesül minden vágyad, nem mondom, hogy úgy fordul majd az életed, ahogy te azt már réges-régen eltervezted. Nem mondom, hogy csupa móka lesz és kacagás, de azt igen, hogy megéri! Isten kezében, a legjobb helyen leszel, és az Ő akarata számodra a tökéletes út. 

Ne feledd, Ő cselekszik! Nem bízza a véletlenre, mert különösen fontos vagy számára. Ha vannak is olyanok, akik megszakították veled az elmúlt évben a kapcsolatot, akik már nem gondolnak, nem terveznek veled, Isten nincs közöttük. Ő számít rád. A legjobbat készíti számodra. Hát kapaszkodj hittel az Ő kezébe, és állj készen, mert a kaland folytatódik!