szombat, december 06, 2014

Olyan kis buta vagy!

Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,
akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.
De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.
Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.
Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.
Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!”

Zsoltár 73,21-26 Újfordítás

Gyermekkorom kedvenc meséje volt Fekete István Vuk című könyve. Rajongásig szerettem a rajzfilmet és szerettem a regényt egyaránt. Nem tudom hányszor láttam és hányszor olvastam, de egyik pillanata mindmáig mélyen belém vésődött. A kis Vuk, aki tele van mindig fárasztó kérdésekkel, észrevéve magát, aggódva fordul az öreg róka, Karak felé: „Buta vagyok én, Karak?” Mire az megnyugtatóan válaszol: „Nem vagy buta, csak még keveset tudsz.”



Mi emberek sokat kesergünk, sokszor panaszkodunk és sokszor érezzük, hogy teljes joggal tesszük ezt. Mire fel íródott akkor ez a zsoltár? Milyen arrogáns kifejezés ez, hogy ostobák, és tudatlanok vagyunk, ha mindezt megtesszük!? Mire véljük a sokszor bátorító, vigasztaló zsoltáríró ilyen megnyilvánulását?
Az is lehet, hogy lelki ismertünk teljesen jogos, élő hangjának vesszük a dorgálást, hisz mit panaszkodunk, ha hívő emberek vagyunk? Hozzánk ez nem illik!


Biztosak lehetünk abban, hogy Ászáf nem akar bántani bennünket, hiszen önmagáról és nem másokról beszél. Saját magát nevezi balgatagnak, butának, amiért panaszkodik, sóhajtozik és kesereg. Mert a jajj szó mögött, a negatív érzések mögött látja a megbúvó valós okot: hogy mindez saját tudatlanságunk következménye. Elkeseredésünk valódi oka az Isten igaz ismeretének hiánya. Elfelejtettük, hogy Isten nem a rajtunk uralkodó, természetfölötti erő, akinek ki vagyunk szolgáltatva; hanem Ő a mi drága Mennyei Atyánk, Aki jobb kezünket fogva vezet minket, mint édesapa a gyermekét jóban és rosszban egyaránt. Ő az, Ki tanácsaival igazgat, hogy örökségébe fogadhasson minket. Minden elmúlhat, minden tönkremehet, de Istennél biztonságban van a jövőnk és ezért Ő mindennél többet ér nekünk égen és földön.

péntek, december 05, 2014

Idősek fohásza

Ima az élet alkonyán
Az alkonyathoz érkeztem, Istenem. Életemnek fáradt óramutatói körbejárták ezerszer már, az ismerős utat.
           Köszönöm mindazt, ami lassan már mind a hátam mögé kerül. Életemet, ezt a csodálatos nagy ajándékot. Köszönöm az örömöt és a szomorúságot. A társakat és a magányt. A munkát és a pihenést. Az erőt és az egészséget.
           Köszönöm a sok boldog élet-titokra nyíló ajtót. És most már azt is köszönöm, hogy a sok ajtó kitartó kopogtatásom ellenére is mindig zárva maradt előttem.
           Igen, Uram. Most már, az út végén, meg tudom köszönni a füstbe ment terveket, a meghiúsult reményeket, a valóra vált álmokat és ábrándokat is.
           Köszönöm mindazt, amit adtál, és most már mindazt is, amit megtagadtál. Neked volt igazad, Uram. Nem vagy adósom semmivel. Könyörgöm légy velem mindabban, ami még előttem van. Légy velem, ha szenvedés, ha hosszú betegség, ha vigasztalan magányosság kíséri is majd az utolsó lépéseket. Ne emlékezzél meg hibáimról és bűneimről. Azokról sem, amelyeket már rég elfejtettem, de azokról sem, amelyeket soha nem tudok elfelejteni már.
           Maradj velem, amikor az erő, az egészség és életkedv ajtói egyre nehezebben nyílnak elnehezülő kezem nyomán. Köszönöm, hogy kegyelmed ajtaját így tártad szélesre előttem, hogy soha senki be nem zárhatja már.
           Könyörgöm mindazokért, akik fiatalos és türelmetlen kíváncsisággal topognak az előttük még lezárt élet-ajtók előtt. Segítsd őket, nehogy idő előtt akarják kifeszíteni a jövendő zárait. Segítsd őket, hogy mindig a jó ajtókon kopogtassanak és zárd be előttük a veszedelemre nyílókat.
           Segíts együtt örülni azokkal, akik előtt ott áll még az élet minden gazdag szépsége. Mindaz, ami lassan már mögém kerül.
           Légy mindazokkal, akik félnek átlépni a holnapok küszöbét. Tudod, hogy sokunkat, fiatalokat is, meg-megszorongat a jövőtől való félelem, okát se tudjuk néha, miért. És vannak, de hányan, akik előtt mások gonosz önzése zárja be az emberhez méltó, szép és nyugodt élet ajtaját.
           Segíts, hogy szereteted erejével tudjak szólni és cselekedni azok között, akiket rám bíztál. Hadd örüljek úgy az életnek, ahogyan én örülhettem annyiszor.
           Kegyelmed ajtaját szélesre tárad, Uram. Nem félek átlépni már a legutolsó küszöbön sem. De addig hadd tárjam ki, csendes derűvel, mások előtt, szereteted boldogság- ajtaját. Ámen.
Simo Talvitie: Arkisia rukouksia /Hétköznapi imádságok / c. könyve nyomán ford. Schreiner Vilmos

Idősek fohásza

Sejtem, hogy hamarosan az öregek közé tartozom.
Te is tudod ezt.
Őrizz meg a fecsegési hajlamtól!
Ne engedd úgy vélni, hogy nekem minden alkalommal
és mindenhez hozzá kell szólnom.
Segíts belátni, hogy néha talán nincs igazam.
Szabadíts meg attól a hiú törekvéstől,
hogy én akarjam rendbehozni mindenkinek a dolgát.
Őrizz meg attól, hogy mindennapi életem minden apró-cseprő dolgával másokat untassak.
Adj türelmet, ha mások panaszolják el nekem szenvedéseiket,
de pecsételd le számat, ha én szeretném egyre súlyosbodó fájdalmaimat,
fogyatékosságaimat kiteregetni.
És ha mégis beszélek róluk,
segíts úgy szólni,
hogy szavaimmal a Te kegyelmedet el ne homályosítsam!
Tégy késszé segíteni, de add, hogy ne legyek túlbuzgó!
Gondoskodjam másokról szívesen, de ne akarjak rajtuk uralkodni
S végül, ne hagyj elmagányosodni!
Szükségem lesz akkor néhány barátra, néhány jó barátra, Uram.
Hiszen ezt Te is tudod!
De mindenekelőtt Rád van szükségem!
Formáld ki bennem arcodat!
 Érlelj meg, és add, hogy örüljek az örökéletnek!
Ámen!

„Uram! Ne vess el engem idős koromban sem, mikor elfogy az erőm, ne hagyj el engem!”
Zsoltárok könyve 71. rész 9. vers




csütörtök, december 04, 2014

Álmatlan éjszakák

„Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!”
4. zsoltár 9. verse

Egyszer megkérdezte egy idős ember a barátját:
– Te hamar elalszol?
– Hát hogyne – hangzik a válasz –, elszámolok háromig, és már alszom is.
– Háromig, hát te nagyon szerencsés vagy – csodálkozik irigykedve a másik.
– No jó, be kell vallanom, néha fél négyig is.


Vajon csak az idősek problémája a rossz alvás? Sajnos nem. Sokszor vagyok úgy én magam is, hogy ha éjszaka fölébresztenek a gyerekek – sajnos ez olykor-olykor előfordul –, utána nem tudok visszaaludni. Beindul az agyam, és elkezd zakatolni a hétköznapi problémák körül – és ilyenek mindig akadnak.

A 4. zsoltár Dávid király egyik álmatlan éjszakáját írja le. Szorult helyzetéről beszél (2. vers), és arról, hogy bizonyos emberek – feltehetően miniszterei és tanácsadói – csúnyán megrágalmazták (3. vers). Ezek a politikusok avval vádolták Dávidot, hogy ő felelős az országban kilátásban levő (vagy már esetleg bekövetkezett) szűk termésért (7-8. vers). Egy ilyen heves tanácskozás utáni este Dávidnak minden oka megvolt rá, hogy nyugtalan alvás elé nézzen.

Világunk különböző agytompító stratégiát dolgozott ki, melyek segítenek valahogy átvészelni a hasonló szituációkat. Különböző nyugtatók és altatók, tévé, rádió, mind a kellemetlen éjszakák könnyebb átvészelését szolgálják – de nem vagyok benne biztos, hogy ezek a legegészségesebb módszerekhez tartoznak.

Dávidnak más megoldási javaslatai vannak – és nem csak azért, mert 3000 éve még nem volt rádió.
  1. 1.   Legelőször is tisztázza a saját helyzetét (4. vers). Az ember nem egyedül hánykolódik a végtelen világegyetem egyik elhagyatott ágyában, mert tudnunk kell, hogy Isten ott virraszt mellettünk. A nyugodt alvás első titka az a gondolat, hogy nem vagyunk egyedül.
  2. 2.   Másodszor Dávid felszólítja tanácsadóit és saját magát, hogy higgadtan gondolják végig a válságos szituációt (5. vers). A rossz emberi kapcsolatokkal – amelyek bizonyára a legnagyobb arányban felelősek az álmatlan éjszakáinkért – nem az a legnagyobb baj, hogy eltérő véleményeink vannak, hanem hogy nem tudjuk higgadtan elfogadni ezeket az eltérő véleményeket. A nyugodt alvás második titka, hogy fogadjuk el a másikat olyannak amilyen.
  3. 3.   Végül pedig Dávid tisztázza Istennel való kapcsolatát (8-9. vers). A király a válságos politikai szituációban is képes meglátni azt a bizonyosságot, azt a békességet, sőt azt az örömöt, amit csak Isten adhat. A nyugodt alvás harmadik titka, az élet pozitív szemlélete.


Nem biztos, hogy a Dávid által felvázolt stratégia mindig és azonnal hat, de hosszú távon mégiscsak a nyugodt éjszakáink egyedüli záloga. A mai nap végén, az ágy szélén ülve, érdemes még egyszer végiggondolni, az alvásunk nyugalma nem a problémáink intenzitásától, hanem az Istenbe vetett bizonyosságtól függ.

szerda, december 03, 2014

A boldog ember



„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.”
 (1. Zsoltár 1-3. vers)

A boldogságot sokan a körülményektől teszik függővé, úgy gondolkodva, hogy boldog az, akinek van családja, van pénze, van hol laknia, van jó munkahelye, egészséges, odafigyelnek rá, megbecsülik, stb.

Ám, ha megnézzük; a legtöbb vagyonos ember magányosnak és boldogtalannak érzi magát, pótszereken él és pszichológustól pszichológusig futkos.

És ugyanakkor rengeteg olyan fogyatékos ember van, aki az egészségeseket megszégyenítve sokkal boldogabban éli a hétköznapokat, zokszó nélkül tűrve a megpróbáltatásokat. (lásd: Nick Vujicic, aki kéz és láb nélkül él)

Tehát, be kell ismernünk a boldogságunk nem a körülményektől, hanem sokkal inkább egyéni gondolkodásmódunktól, és hozzáállásunktól függ. Ahogy Salamon írja: „Boldog ember, a ki megnyerte /nem a lottó ötöst!/ a bölcsességet, és az ember, aki értelmet szerez.” (Péld. 3:13)

Így érthetjük meg azt is, miért mondja Jézus boldognak a lelki szegényeket, a sírókat, az irgalmasokat, a szelídeket, a tiszta szívűeket, azokat, akiket az Ő nevéért üldöznek. (Máté 5:3-12)

Jézus saját életpéldájával támasztotta alá Dávid megállapítását „az Úr törvényében van gyönyörűsége”. Az Úr törvénye pedig a szeretet, mely nem a körülmények passzív elszenvedése, hanem aktív formálása.

Mikor nemcsak arra vársz mások szeressenek, hogy körbeugráljanak, vagy hogy csak jó dolgok történjenek veled. Ezért a mai zsoltárt olvasva a kérdés:

Szeretnél boldog lenni?

Akkor munkáld mások boldogságát!

„A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.” (Péld.11.25)

kedd, december 02, 2014

Az Isten dicsősége



Benne volt az Isten dicsősége, ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz.

Jelenések könyve 21,11

János az új Jeruzsálemről szóló látomásában ad egy leírást, hogy milyen az Isten dicsősége. Az új Jeruzsálemről alkotott kép is alapjaiban az Ezékiel 40–48. részekhez kapcsolódik. Ezékiel szintén elragadtatott egy magas hegyre, ahonnan megláthatta a (fogság után) újjáépült Jeruzsálem falait. Egy angyal mutatta neki a messiási idők új templomát, amelyikből az áldás folyója ered (Ezékiel 47:1–12). Ezzel szemben az a város, amelyiket az angyal mutatott Jánosnak, egészen más volt, mert hiányzott belőle a templom. Az új Jeruzsálem a nevén kívül semmiben nem hasonlított a régihez. Tökéletes dicsőségében felülmúlta a régit.

Az egyik angyal, aki végrehajtotta Babilonon, a nagy paráznán az ítéletet, most megmutatja Jánosnak a „menyasszonyt”, a „Bárány feleségét”. Mindkét szó csillámló jelentésű. Jelenti a tökéletességre jutott egyházat (vö. 19:7) és jelenti egyben azt a helyet, ahol Isten örökre és elválaszthatatlanul együtt lesz népével.

Az új Jeruzsálem első szembetűnő vonása, hogy benne volt az Isten dicsősége. Ez kifejezhetetlen fényt adott a városnak. Ez a fény hasonló volt a látnok szerint a „kristályfényű jáspishoz”. Ennek különösen szép fényét ismerik az ókori írók is. A jáspis a kvarcnak idegen anyagokkal színezett változata. Barna, kék, sárga, vörös és zöld színekben csilloghat.

Az Isten dicsősége, amely pillanatnyi életünket is bevilágítja. Sokan úgy gondolkozunk, hogy nincs nekünk ennél nagyobb ragyogásra, pont ennyire elég, amennyire most van, de nem gondoljuk végig, mit jelent az, amikor az Isten fénye ragyogja be életünket. Amikor próféták arca ragyogott és sugárzott miután az Istennel beszéltek az emberek látták, hogy az Isten dicsősége bevilágítja egész lényüket. Rajtunk látszik-e hogy Istennel járunk, hívő társaim és barátaim, látszik-e rajtunk az Isten dicsősége?

hétfő, december 01, 2014

Önzetlenül


Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál, és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”
Pál levele a filippiekhez 2:3-4

Postára indultunk. Délelőtt volt, és szokatlanul sokan várakoztak. Három hosszú sor kígyózott előttünk. „Két kicsivel kivárni bármelyiket lélelpróbálónak bizonyulhat” - gondoltam magamban. De nincs külön kisgyermekes anyáknak fenntartott ügyfélszolgálati ablak, így beálltunk az egyik sorba. Azok azonban szokatlanul lassan haladtak, a kicsik türelme fogyott. A kinti, téli ruházat egy részét levetettük, de idővel a rajtuk maradt is kezdett túl meleggé válni. Ilyen körülmények között egy felnőttnek is nehéz várakozni, hát még két kisgyereknek. Egyre gyakrabban lehetett hallani a még halk, de panaszos hangocskákat: „Anya!”, „Melegem van!”, „Mikor megyünk?”.

Időközben egy nyugdíjaskorú hölgy érkezett. Körülnézett, felmérte a sorok hosszát, kifejezte nemtetszését, majd végignézte kik is állnak benne, és rögtön beszédbe elegyedett egy, a mi sorunkban várakozó, az ablakokhoz közel álló idős uriemberrel. Mintha csak egy régi ismerősével találkozott volna.

A kicsik türelme kezdett a végéhez érni. Még mindig csendesen panaszkodtak, de éreztem, ha ki kell várnom a sor végét, nehéz lesz. És ekkor a melletünk lévő sorból hátraszólt az éppen soron következő hölgy és nagyon kedves hangon csak ennyit mondott: „Kérem, jöjjön előre a két kicsivel. Nehéz lesz kivárni a sor végét.” Mondanom sem kell mennyire örültem. Ő, aki mellesleg munkahelyére igyekezett, pontos időre, azt mondta: „Nem szabad késnem, nekem időre be kell érnem, de nem nézhetem, hogy hogy szenved az az anyuka a két gyekekkel a hosszú sorban.”

Ez a hölgy úgy döntött, maga elé enged önzetlenül. A saját érdeke lett volna, hogy minél előbb sorra kerüljön, de nem csak a maga hasznát nézte, hanem másokét is.

Miután megköszöntük ezt a kedves tettet, az ajtó felé vettük az irányt. És mit gondoltok, ki távozott előttünk, dolgát elvégezve, önelégült mosollyal az arcán? Az a nyugdíjas korú hölgy, aki a hosszú sorok láttán felsóhajtott és a mi sorunkba betolakodott.

Ha csak a magunk hasznát nézzük, talán előbb végzünk. Ha azonban a másokét is nézzük, lehet, hogy néha várnunk kell, és nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy elterveztük őket, de kérdem én, vajon melyik hölgy követte Jézus példáját?

Sietős a dolgod? Nehéz napod lesz? Ne feledd el mások hasznát is nézni, ne csak a magadét! Kövesd te is Jézus példáját önzetlenül!

vasárnap, november 30, 2014

Hidd el, a javadra van!

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”
Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5:16-18


Hidd el, a javadra van! Én jót akarok neked. - mondta kezében az antibiotikummal vagy épp a kanalas orvossággal, miután átvirrasztotta veled az éjszakát, cserélgette a vizes borogatásokat, veled együtt szívta be a kamilla gőzét a nagy fehér takaró alatt, hogy legalább néhány percig bent maradj, és kicsit kevésbé érezd szenvedésnek. És próbáltad elhinni, hogy ez tényleg a javadat szolgálja, de undorral néztél a gyógyszerre, és nem ment le olyan egyszerűen. 

Utólag persze könnyű belátni, hogy igaza volt, mert még mindig itt vagy, és talán már te is ugyanezt mondod a következő nemzedéknek. De akkor egyáltalán nem tűnt ez „javadra válónak”. A gyógyszer túl nagy volt, keserű és mindig szerencsétlenül próbált lecsúszni a torkodon. A tea túl meleg, a kamillás gőzölés túl forró és párás, a szirup túl édes, a vizes borogatás túl hideg. És mégis, valahol mind a hasznodra volt, ezt ma már tisztán látod, vallod. 

Ma reggel Isten arra kér, nézd egy hasonló szemüvegen keresztül az életet. Nézd abból a szempontból, hogy ez a te javadat szolgálja! Nézd az öröm, a Vele való kapcsolat és a hála szemszögéből! Mert könnyebb a túl keserűt, túl forrót vagy túl hideget észrevenni és kiemelni. Ehhez nem kell bátorság, mert a rosszat valahogy könnyebb észrevenni. 

Ma reggel dönts másként! Ma reggel legyél bátor, és lásd meg az örömöt a legnagyobb próbában is! Lásd meg a fejlődés lehetőségét, az esélyt, hogy jobban megismerheted Istent, közelebb kerülhetsz hozzá! Ma lásd meg, mennyire gazdag vagy, mennyi mindent kaptál, pedig igazán meg sem érdemelted. Ma reggel nevess a búskomor búcsúzó novemberre, és idézd fel magadban a legszebb pillanatait! 

Ma reggel indulj pozitívan a napnak, az előtted álló újabb hétnek, és akard meglátni: Isten a javadat akarja!