szombat, augusztus 23, 2014

Hazugság és mégis…


„A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!”

Példabeszédek 30:8-9

Minden ember ismeri, sőt igaznak is tartja a mondást: „A pénz nem boldogít!” Aztán viccesen hozzátesszük: „azért jó, ha van!” Vagy, ahogy mostanában olvastam egy közösségi oldalon: „A pénz nem boldogít! De azért kipróbálnám…” Mint ahogy minden vicc valahol komoly, úgy ez is. Tudjuk, hogy a pénz nem tesz boldoggá, de amikor mindennapi anyagi szükségleteink nyomják a vállunkat, változik az álláspontunk és el kezdjük magyarázni magunknak, sok mindent elintézhetnénk, megváltoztathatnánk, elérhetnénk, ha lenne miből. Vajon mihez kezdjünk ezzel a dilemmával?
Agúr, aki a fenti bölcs mondás szerzője, azt mondja: Add Istenem, hogy ne legyek se gazdag, se szegény, csak annyit adj, ami nekem elegendő. Gondolom, mindkét állítással tudnánk vitatkozni, mert az emberek nagyobb része, aki szegény, gazdag szeretne lenni; akik pedig a „kiválasztottak” VIP körébe tartoznak, nem szeretnének lejjebb csúszni. Én mégis azt ajánlom, inkább gondolkozzunk el ma reggel bölcsünk indokain!

1.       Ne legyek gazdag, hogy meg ne tagadjam Istenbe vetett hitemet.
Ha gazdag vagy, megváltoznak a szükségleteid, igényeid, vágyaid és céljaid. Nem amiatt aggódsz, hogy mit egyél, mibe öltözz, el ne veszítsd a munkád. Hanem amiatt, hogy legyen minden rendben a befektetéseiddel, hogyan fejleszd tovább az üzleted, a vállalkozásod, mi a helyzet a konkurenciával, ne fizess túl sokat a beosztottjaidnak, de túl keveset sem. Ehhez több ismeretre, bátorságra, éleslátásra, akaraterőre van szükséged, mint egy átlagembernek, de sokkal több időbe kerül és sokkal nagyobb felelősséggel is jár. Mivel emberek tartoznak alád, mindenképpen szembesülsz azzal a ténnyel, hogy hatalmad van felettük. A hatalommal pedig nem könnyű jól bánni. Istennek van a legnagyobb hatalma és amikor hatalmunk van, egy kicsit olyan helyzetbe kerülünk, mint Ő. Királyok, bibliai-, történelmi uralkodók hosszú sora mutatja, hogy lehet itt mindenféle csapdába esni. Aztán, amikor mindebbe belefáradsz, azt gondolod, megérdemled a pihenést, a szórakozást. Így válik a luxus járandósággá és mivel mindened megvan, hatalom, pénz, erő és még sorolhatnám, és mivel mindezt te érted el a két kezeddel, lassan szemed elől téveszted a szegény ács fiát Názáretből.

2.       Ne legyek szegény, hogy elfelejtsem Istenbe vetett hitemet.
Ha szegény vagy, akkor minden, amit szeretnél, komoly erőfeszítésedbe kerül és sokszor még így sem éred el. Csak álom marad a nyaralás, az új autó, gyermekeid iskoláztatása, a finomabb-, egészségesebb étel, a jobb minőségű ruha, a kényelmesebb-, tartósabb berendezési tárgyak. Állandóan a jobb állásért, a jobb lehetőségekért küzdesz, miközben millió sorstársad könyöke üti az oldalad, mert a tömegben farkastörvények uralkodnak. Aztán lassan megszokod, hogy sosem vagy jókor jó helyen, jó időben és a fásultság beleeszi magát a lelkedbe, vagy a cinizmus, esetleg az irigység válik állandó társaddá. A csalódások hosszú sora eltompítja erkölcsi érzékedet és végül megteszed, amit egyébként nem tennél. Mardos a kétely, hogy „miért engedi meg mindazt Isten, ami veled történt?” Végül eljutsz oda, hogy a szegénységben már nincs erkölcs, nincs morál. Sőt, a hithű vallásoskodás is csak a gazdagok kiváltsága, hisz a nincsből nem lehet tizedet fizetni.

3. Azzal éljek, ami ILLIK hozzám!
Ebben van a megoldás. Ha még egyszer kezdhetném az életem, anyagiak terén ez lenne a célom. Megtanulni azt, ami nekem való, amivel tudok bánni! Ismerjem fel valódi szükségleteimet, és ami azon felül van, azt tudjam használni józanul, becsülettel Isten ügyére, mások javára. Legyek mindannak, ami nekem megadatik, jó kezelője, mint aki végül számot tud adni mindenről. A Biblia azt mondja, a keresztény ember, amikor megtér, új életet kezd. Így, ha a fentiek szerint valamelyik csapdába már beleestünk, ne gondoljuk, hogy késő újra kezdeni! Mert valójában, ha látjuk Istent, akkor pont jókor vagyunk jó helyen és jó időben!…

péntek, augusztus 22, 2014

Gondoskodó szabadító Isten



„Áldott legyen az Úr! Napról napra gondoskodik rólunk szabadító Istenünk!” 
Zsoltár 68:20.

Mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál!
 Vörösbegy és a veréb beszélgetnek
titkairól az emberi életnek.
Vörösbegy kérdez: "Fel nem foghatom,
mért hajszolják magukat úgy agyon
az emberek! Van bajuk, gondjuk annyi,
nincs idejük örülni, hálát adni!
Meg tudod ezt a kérdést oldani?"
"Sajnos nem lelek nyitjára az oknak,
mért küszködnek, gyötrődnek, panaszkodnak,
mért - szólt verebecske -, csak azt sejthetem,
nincs oly jó soruk, mint neked, s nekem.
Miránk mennyei Atyánknak van gondja.
Ad eledelt, napsugarat naponta.
Tudja hiányunk, és kész, hogy segítsen.
S úgy látom, nekik ilyen Atyjuk nincsen."

csütörtök, augusztus 21, 2014

A jó barát

„Az olaj és a jó illat vidámít, de a jó barát lélekből jövő tanácsa is.”
Példabeszédek könyve 27:9


„Jó barát” – milyen ritkán hallani ezt a szópárt úgy, hogy mögötte valós tartalom húzódna meg. Pedig barátok okvetlenül kellenek az embereknek – még a legnagyobbaknak is.

Cristiano Ronaldo a világ egyik legjobb focistája. A Real Madrid 2009-ben 80 millió fontért szerződtette, így ő a világ legdrágább játékosa. A 2012-13-as évadban 55 gólt lőtt, megdöntve evvel Puskás Ferenc addigi 49-es gólrekordját. Magasra ívelő karrierjét azonban csak részben köszönhette tehetségének, nagy szerepet játszott benne ugyanis legjobb gyerekkori barátja, Albert Fantrau.
Cristiano és Albert ugyan abban a junior csapatban játszottak, mikor egy alkalommal eljöttek a Sporting CP megfigyelői, hogy megnézzenek egy meccset. Aki a legtöbb gólt rúgja, azt felveszik az akadémiájukra. Az első gólt Cristiano szerezte, a másodikat Albert fejelte be. Igen kiéleződött a két barát közötti verseny, és a harmadik gólhelyzetet ismét Albert teremtette meg. Megszerezte a labdát, kicselezte a kapust, és csak az üres hálóba kellett volna rúgnia, de ő Cristianónak passzolta, aki belőtte a második gólját. Ronaldot felvették a Sporting CP akadémiájára, pedig mindenki látta, hogy Fantraut illette volna meg e megtiszteltetés. A meccs után az öltözőben Cristiano megkérdezte a barátját:
– Miért tetted ezt?
Mire ő így felelt:
        – Azért, mert te jobb vagy nálam.
Ettől kezdve Ronaldo karrierje megállíthatatlanul ívelt fölfelé, Fantrauról pedig majdnem mindenki megfeledkezett. Abbahagyta a focit, több dologgal is próbálkozott, de nem járt sikerrel. Sokáig munkanélküli is volt. Egy újságíró azonban tudomást szerzett a nevezetes meccs történetéről és fölkereste házánál Fantraut, hogy igaz-e a történet.
        – Igen, így történt valahogy. – válaszolta szerényen mosolyogva Albert.
        – Ön gazdag embernek látszik – folytatta az újságíró  kényelmetlen kérdezősködését. – Honnan szerezte ezt a gyönyörű házat, a drága autót?
Albert erre büszkén ezt felelte:
        – Cristianótól!


Figyeljünk oda barátságainkra – a mai napon is!

szerda, augusztus 20, 2014

Félelem vagy bizalom



„Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik.”
(Példabeszédek könyve 29. fejezet 25. vers)

Félsz? Nem tudsz megbízni senkiben? Nem vagy egyedül. Sőt, egyre többen vannak, azok, akiket annyira megbéklyóz a rettegés, hogy ki sem mernek mozdulni otthonról. Íme, néhány vallomás az internetről:

„18 éves vagyok. Annyira félek attól, hogy kinevetnek, hogy még az időt sem merem megkérdezni egy idegen embertől. Ha az illető nem jön oda hozzám,én biztos,hogy nem keresem meg,még akkor sem,ha tudom,hogy szeretne megismerni. Ha meg végre hozzám szól, valamiért mindig a "bunkó énem" jön elő.”

„Nincsenek barátaim semmi, csak az internet, félek az emberektől nem szeretek kimenni a lakásból sehova. Mi lehet a bajom?”

„Félek az emberektől, még régi osztálytársakat se merem bejelölni Facebook-on... boltba nem merek az eladóhoz szólni... és néha még a nagynénémhez se merek szólni...”

„Fogalmam sincs miért, mikor és hogyan alakult ki. Régen rengeteg barátom volt, mindig nevettem, könnyen elbeszélgettem akárkivel. De ahogy telt az idő, észrevettem, hogy már félek boltba menni, félek ha felelni kell, ha engem néz valaki vagy pár ember, teljesen bepánikolok. Bénának érzem magam. Még a hétköznapi dolgokat is elrontom, mert mindig azt hiszem, hogy valaki figyel és félek hogy valamit elbénázok, így el is bénázom.”

„Nemrég azon kaptam magam, hogy már barátaim sincsenek. Mindig csak itthon ülök. Megpróbálom ezt több-kevesebb sikerrel eltitkolni mások elől, és mivel nem tudják, hogy nekem ez van, gondolom szimplán bénának gondolnak. Már csak a suliban szoktam lenni néhány emberrel, de pl. itthon már msn-re se megyek, facebookra se, nem akarok senkivel beszélni, csak egyedül lenni és zenét hallgatni. Mit csináljak?”

S a külső segítségen kívül, a szakemberhez forduláson túl, mi lehet a megoldás? Dávid Saul elől való menekülésében így írja:

„Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr. Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” (118. Zsoltár 5-6. vers)

kedd, augusztus 19, 2014

Ki vezet?



De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem! Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből! Zsoltárok 31,15-16


Legyünk őszinték és lássuk be, hogy sokszor hiányzik belőlünk az a végtelen hit, hogy bízzunk Benne. Mert nagyon nehéz megküzdenünk saját magunkkal, hogy mindenünket az Úrra merjük bízni. Nincs olyan, hogy 60%-os Krisztusváró vagyok vagy 70. A hívő élet azzal kezdődik el, hogy szívünkbe engedjük Őt és megtanuljuk meghallani a hangját. Akik imádkoznak is, már az ágyuk mellől térdeiken elmondott imádságaikból kiegyenesedve hozzá tennénk a saját megoldásainkat az istenihez.

Emberi megoldások csak átmeneti nyugalmat adnak a testnek. Az isteni megoldások, örök nyugalmat adnak a léleknek!

„Te vagy Istenem!” Erős nyomatékosítása a bizalomnak. Az Istenem kifejezés egyébként is mindig bizalmat fejez ki. Ez a kiáltás, amit itt olvasunk

Valódi értékek és kincsek után kell keresnünk. Látnunk kell azt, hogy a bizalom egy csodás mennyei ajándék. Ezt a bizalmat gyakorolhatjuk és érezhetjük a mennyei Atyánk iránt, akire rábízhatjuk sorsunkat és ez életre szóló élményt ad Vele.

Rábízni sorsomat, vagyis az életem feletti uralmat!
Egy egyszerű példával szeretném érzékeltetni, milyen érzés átengedni a kormányt a legjobb Vezetőnek. 10 éves korom óta vezetek önállóan és habár nyilvánvalóan nem én vagyok a világon a legjobb autóvezető, de csak akkor érzem biztonságban magam, ha az én kezemben van a kormány. Egy valaki mellett merek elaludni a kocsiban akkor, ha nem én vezetek és az az édesapám. Az én atyám mellett. Nem alszunk el, nem nyugszunk meg nem bízzuk akárkire életünket.

Életünk kormánykerekét átengedni a világ legjobbjának, hogy Ő irányítsa az életemet. Ehhez az kell, hogy én magam elismerjem, van nálam jobb aki irányítson!

hétfő, augusztus 18, 2014

Becsületbeli ügy

„Bizony igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.”
Zsoltár 11:7

Vajon, ha egy nap végén átgondolnánk tetteinket, mindegyikről elmondható lenne, hogy igaz és egyenes?

A bennünket körülvevő világ sokszor nem az, és ez ránk is hatással lehet.

Tegyük fel, hogy megígérünk valakinek valamit annak tudatában, hogy becsületes, tettei egyenesek, igazak. Nagyon rövid időn belül kiderül, hogy még sincs így. Vajon nekünk ebben az esetben is be kell tartanunk az ígéretet? Még akkor is becsületesen és egyesen kell eljárnunk, ha veszteséggel jár? Vagy ha ő így tett, az minket is feljogosít arra, hogy feloldjuk, amit ígértünk?

Nehéz kérdés! Különösen akkor, ha érzelmileg is érintettek vagyunk. Mert ha valaki megbánt, ha fájdalmat okoz, akkor sokkal könnyebben mondjuk azt, hogy ha ő úgy, akkor én így, ha ő ezt megteheti, akkor én is. A becsületesség, az adott szó megtartása azonban nem érzelmek függvénye. Nem a másiktól függ az, hogy én igaz és egyenes ember vagyok.

Isten sem méricskél minket, nem hasonlítgat egymáshoz. Nem mondja azt, hogy „mivel a másik ezt és ezt tette, veled is elnézőbb leszek, mert ő sokkal becstelenebb volt, mint te”.

Az egyenesség, a becsületesség sokkal inkább egy belső késztetés munkája. Egy sértett helyzetben, lehet, hogy nem jön természetesen. Harc előzi meg, mert olyankor érzelmeink, sebeink sokkal hangosabban kiáltanak, de ha Isten is teret kap, a becsületesség győz.

Nem könnyű az árral szemben úszni, nem könnyű becsületesnek, egyenesnek lenni a mai világban, mert sokszor nem éri meg: veszteséggel jár. Isten igéje azonban arra biztat, hogy mindezek ellenére legyünk azok, mert akkor egy napon megláthatjuk annak arcát, akit minden tettében a szeretet irányított.


Merjünk hát becsületesek lenni ma is, és töltsön el lelki békével az az érzés, hogy egy napon személyesen láthatjuk majd Istent.

vasárnap, augusztus 17, 2014

A mindennapok párbajai

„Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem. Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?”
Zsoltárok könyve 118:5-6

Még két hét és vége a nyárnak. Még két hét, talán szabadság, talán már munka, de azért még mindig nyár van. Még két hét, és itt az ősz, ha nem is az időjárásban, de újból lapozhatsz egyet a falinaptáron, ahonnan már nem az önfeledt, derűs, napfényes augusztus néz vissza rád, hanem egy olyan hónap, amikor ismét elkezded érezni, hogy az éj növekszik a nappal kárára, és a ruhásszekrényben pakolsz egy kupacot fel, egy másikat pedig elérhető magasságba. Még két hét. 

De ezalatt a két hét alatt is szembe kell nézned az élet kihívásaival. Óriások leselkednek rád a bejárati ajtón túl, és sokszor azon belül is. Problémák, nehézségek, némelyiket te okoztad magadnak, másokba csak úgy belecsöppentél, és szívesen hibáztatnál mást, mindenki mást érte. Óriások, melyek a vesztedet lesik. A főnök elvárásai a munkahelyen, melyek elég gyakran irreálisak. Kötéltáncot jársz a magasban a munka, szabadidő, család között, és nincs biztosítóháló. Az árak és a megélhetés harca, melyben a pénztárcád állandó fogyókúrára van fogva. 

A családi konfliktusok Góliátja, mert igen, még oda is képes magát befészkelni, és ott rombol a legkegyetlenebben. Mert nehezen beszéli a másik a te nyelvedet, te pedig talán nem is próbálkozol, hogy megtanuld az övét. Nem nézed az érem másik oldalát, és foggal-körömmel ragaszkodsz a saját igazadhoz. Nyerni akarsz, és közben a legnagyobban veszíted. 

Konfliktusok saját magaddal, mert ez a szint sem tökéletes, és sokszor te vagy a saját magad óriása. Elégedetlenség, alacsony önértékelés, állandó megfelelési kényszer, és a sort lehetne folytatni a végtelenségig. 

Ma reggel Isten egy különleges üzenetet küld neked, a harcosnak, akire várnak a Góliátok: Ő veled van, és ez számít igazán. Ennél több nem kell. Ha Ő veled van, nincs az az óriás, aki győzelmet arathatna feletted! Ha Ő veled van, akkor nem számít a főnök, nem számít a gazdasági helyzet, győztes lehetsz, mert nem vagy egyedül. 

Ő veled van, hát bízz ebben, és nézz szembe a családi kihívásokkal! Ne add fel, ne hátrálj meg, hanem merj hinni a veled, az érted küzdő Istenben, aki sokkal nagyobb a legszűkebb bizalmi kört ostromló óriásoknál!

Ha Ő veled van, ha kéred Őt, ha keresed a társaságát, akkor nem számít mekkora az ellenség, hozzá képest említésre sem lesz méltó. Ha Ő veled van, nem számít a gyengeséged, a képtelenséged, mert Vele minden lehetséges. 

Hát kiálts Istenhez! Keresd a Vele való kapcsolatot! Nézz Rá, és ne az óriásaiddal foglalkozz! Ne arról beszélj, milyen nagyok a próbáid, hanem arról, milyen hatalmas a te Istened!