szombat, május 03, 2014

Miért?


Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
Máté 7:12

Miért tegyem én vele azt, amit magamnak szeretnék? Hiszen így övé lesz a nagyobb szelet torta, a divatosabb ruha, a gyorsabb és drágább autó, a szebb ház, a jobb munka, a több pénz...
Akkor én áldozatot hozok érte, lemondok sok mindenrõl miatta úgy, hogy egyáltalán nem biztos, hogy kapok cserébe bármit is.

Miért tenném ezt? Csupán azért, mert keresztény vagyok?

Azért, mert a szeretet elõször is lemondás, áldozathozatal. Mint ahogyan a dràga édesanyák, kiket holnap ünneplünk, mind megtették ezt értünk.
Azért, mert a szeretet a másik ember önmagam elé helyezése. Emlékszem, hogy a szüleim a csirkének mindig a hàtát, a nyakát, a szárnyàt szerették, sohasem a mellehúsát, vagy a combját.

Azért, mert a szeretet Isten törvénye és Jézusban Õ mondott le az életèrõl èrtünk ès helyezett bennünket maga elé.
Azért, mert ilyen egyszerû gyakorlaton keresztül képes Isten bennünket tanítva megváltoztatni a vilàgot.


péntek, május 02, 2014

MINDEN!



„Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, MINDEN javukra van, mint akik az Ő végzése szerint elhívottak.” 
Róma 8:28.
George Bernard Shaw 1912-ben írt egy drámát, amit My Fair Lady címen egy musical-ben láthattunk.  A történet arról szól, hogy a londoni emberek beszélgetését szorgalmasan jegyzeteli Higgins fonetikaprofesszor. Fitogtatja tudományát: beszéde alapján bárkiről megállapítja, honnan jött. Nagyképűen kijelenti azt is, hogy a jelenlévő ordenáré beszédű, szutykos virágáruslányból hercegnőt tudna faragni. A lány, Eliza másnap felkeresi a tanárt és kéri, tanítsa meg szépen beszélni, hogy boltos-kisasszony lehessen. Éppen Higginsnél van Pickering ezredes – szintén a fonetika megszállottja – és fogadást ajánl: fizet minden költséget, ha Eliza hat hónap múlva tényleg megállja a helyét egy előkelő estélyen. Higgins belemegy a fogadásba, a lány odaköltözik hozzá. A tanítás nehézkesen indul, de pár hónap múlva Higgins már alkalmasnak találja Elizát arra, hogy tudását Higginsné fogadónapján kipróbálja. Eredmény: Eliza kiejtése gyönyörű, de témái alpáriak. (Wikipédia)
Ez jutott eszembe, amikor ma reggel ezt az Igét olvastam. A történet szerint rengeteg szenvedésen, nehézségen, kigúnyoláson kellett átmennie a lánynak, mielőtt „hercegnővé” alakult.
Isten téged is herceggé és hercegnővé akar formálni, és ezért kénytelen kicsit itt is, ott is faragni rajtad. Ez bizony néha fájdalmas. De TUDJUK! – hogy azoknak, akik Istent szeretik, a nehézség is, a jólét is, az öröm is, a bánat is jellemformáló eszközzé válik. TUDJUK! Ugyanis a Mester nem végez félmunkát.
Képes arra, hogyha elkezdi, be is fejezze tökéletesítésünket a Krisztus Jézus napjáig. Végül csak egyetlen kérdésre kell ma megválaszolnod: akarod ezt? Engeded, hogy minden esemény közelebb vigyen Jézusodhoz? Szereted-e annyira Istent, hogy elhiszed, hogy MINDEN együttmunkálkodik életedben azért, hogy az örökéletre alkalmassá válj? Ha hiszed ezt, nincs mitől félned, töröld le könnyedet, Ő hamarosan befejezi, amit elkezdett!

csütörtök, május 01, 2014

A második mérföld

„Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.”
Galata levél 6:2

– Fáradt vagy Simon?
– Nem csak feltörte a saru a lábamat, azért sántikálok.
– Nincs már túl messze Kapernaum, ott megpihenhetünk. Talán ott találjuk a Mestert is és a többieket. Nem vagy éhes?
– Ennék, ha volna mit Simon.
– Nálam van némi olajbogyó és néhány szem füge. Megeheted, én nem vagyok éhes.
– Köszönöm addig legalább a lábamat is megpihentetem.
A két tanítvány letelepedett egy fügefa árnyéka alá.
– Simon, baj van? – szólt riadtan János – Látod, kik jönnek ott a dombhajlaton az erőd felől? Errefelé tartanak. Rómaiak. Katonák. Úgy nézem egy centúrió, az erőd századosa és katona szolgája. Odébb kellene állnunk. Ismered törvényeiket. Ha kedvük tartja, vihetjük fegyverüket és holmijukat egy mérföldre. Többre nem kényszeríthetnek. Már itt is vannak.
– Felállni! – dörrent rájuk a centúrió. – Fiam! – szólt a szolgájához – Add oda ezeknek a terheinket. Egy mérföldet kötelesek vagytok velünk jönni és segíteni. Hová tartotok? – fordult Simonhoz.
– Kapernaumba.
– Az jó, mi is oda tartunk.
– De az több mint egy mérföld – szólalt meg János.
– Szájat befogni! – reccsent rá a katona szolga – Kiszámoljátok az egy mérföldet, ahogy szoktátok. Különben számolni sem kell. Én jól ismerem az utat. Innen a nagy terpentinfáig 1 mérföld. Onnan még egy mérföld Kapernaum. A fáig kötelesek vagytok hozni a terhet.
Már indultak is, Simon és a bicegő János. Még annak örültek, hogy nem az ellenkező irányba kell menniük, mert akkor éjjelre sem értek volna Kapernaumba. Kissé mögöttük haladt a centúrió és mögötte a katona szolgája. Így vigyázta őket. Egy szó sem esett az úton csak a nap tűzött irgalmatlanul. És a száradó fű illata érződött. Egy olajfa liget után, ami mögött kis tanya fehérlett az út kanyarulatában már messziről látszott a nagy terpentinfa.
– Na, itt véget ért a köteles mérföld – súgta János Simonnak. – Már alig bírom ezt a motyót, jól telitömték.
– János! – súgta vissza Simon – Tovább kell mennünk.
– Hát már hogy kellene?! Egy mérföld a köteles mérföld! Ezt még ők is elismerték.
– De a mester azt mondta a Galileai hegyen emlékezz csak: „aki téged egy mérföldre kényszerít, menj el vele kettőre”.
– Szájat befogni! – reccsent rájuk a cenúrió.
A nagy fa alá értek, a katona szolga már nyúlt a hátizsákok után, de a két tanítvány csak ment tovább. Némán lehajtott fejjel, egyenletes léptekkel. A szolga meglepetten nézett gazdájára. Az maga is csodálkozva fordította fejét a két tehercipelő felé, mert ilyesmi még nem történt vele. Eddig bárkit elkaptak a környéken, hogy vigyék a katonafelszerelést, azok hangosan kiszámolták az egy mérföldet s már rakták is le a földre a terhüket. Ezek meg jönnek és cipelik zokszó és számolás nélkül. Már Kapernaum fehér házai tűntek elő, egy mandulafacsoport mögül, amikor olyasmit tett a centúrió, amit még eddig soha. A két férfi mellé lépett és megkérdezte az öregebbiket:
– Kik vagytok, hogy a második mérföldön is velünk jöttök? Nem vagytok itteniek?
– De azok vagyunk Uram- – szólalt meg Simon.
– Akkor miért jöttetek tovább?
– A Mesterünk azt mondta, ha valaki egy mérföldre kényszerít, menjünk vele két mérföldre. Ezért.
– És ki a ti mesteretek?
– A názáreti Jézus. – válaszolta János.
– Különös ember lehet – mormogta a centúrió –, de mintha már hallottam volna róla egy-egy s mást. Na, megérkeztünk. Adjátok át a szolgámnak a holmit! Itt vagyunk az őrháznál.
Simon és János befordultak az első kapernaumi utcába, hogy megkeressék társaikat és a Mestert.
– Te Simon! – szólalt meg János, és a ház falának dőlve, lehajolva fájó lábát dörzsölgette. – Ez a centúrió sohasem szólított volna meg bennünket a köteles mérföldön. Figyelted? Ránk se nézett. Csak a másodikon.
– És megkérdezte Mesterünk nevét – mormolta Simon.
– De csak a második mérföldön. – dünnyögte maga elé János.


Gyökössy Endre novellája

szerda, április 30, 2014

Lélekből




„Ha valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.”
(Kolossebeliekhez írt levél 3. fejezet, 23-24. vers)

Gyermekkoromban nagyon nem szerettem, mikor szüleim rám erőltettek dolgokat, ’most ide megyünk’, ’előbb ki kell takarítani’, stb.

Emlékszem kamaszként aztán hányszor mondogattam magamban, hogyha felnövök, csak azt fogom csinálni, amihez kedvem van…

És be kell vallanom a valóság; nem mindig tudok lelkesen felkelni az ágyból. Nem mindig lelkesít, hogy ezt vagy azt a problémás ügyet meg kell oldani. Nem mindig lelkesít a szolgálat, sőt van úgy, hogy megerőltető valami szépet és okosat írni ide a reggeli dicsérethez is…

Nem tölt el lelkesedéssel, hogy eszek vagy iszok valamit, nem lelkesít, hogy levegőt veszek, s bizony néha semmi kedvem elmenni, futni vagy kerékpározni. De, ha élni akarok, ha szeretnék egészséges és edzett lenni, akkor muszáj.

De meddig kell tűrni, hogy valami nem esik jól? Lehet ezen változtatni? Vagy jól van így, ahogy van?

Kíváncsi voltam, hogy a Pallas Nagylexikon mit ír a lelkesedésről. Nagyon elgondolkodtató, amit találtam:

„A lelkesedésben az érzelem dominál; valamint nagyon szeretünk, annyira, hogy saját magunkról megfeledkezünk, saját magunkat a szeretett személy vagy ügy szolgálatába bocsátjuk; ez áll előtérbe, ennek rendeljük alá magunkat, ennek tulajdonítunk mindent meghaladó becset; s ha ez a szeretet, ez az intenzív érdeklődés egész valónkat megragadja, erősebb mozgásba hozza, tettekre bírja, akkor van meg a lelkesedés.

Amiben lélek van, az erős és erejét ki is mutatja. A görög megfelelő szó is hasonló eredetű: enthusiasmus, entheos-ból, aki istennel van teli, akibe isten lelke szállt és magánkívüli állapotba helyezte.

Amely lelkesedés csak múlékony, az nem az igazi, azt a magyar találóan a gyorsan fellobbanó, de csak pillanatra melegítő szalmatűzhöz hasonlítja. Az igazi lelkesedés alapja tehát állandó, erős szeretet az ügy iránt, melyért van. Továbbá józan ész, mely e szeretet érvényesülésének útját megszabja és túlzásoktól visszatart, végre erős akarat, mely e két erő behatása alatt az ügyért cselekszik is.”

Ha az igazi lelkesedésre vágysz, kérdd az ismert énekkel:

Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám,
Égi lángod járja át szívem és a szám!
Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel!
Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

kedd, április 29, 2014

Tökéletes vagy Krisztusban




 „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.” Kolossé  3:16 

Ha magadra nézel, mit látsz? Olyannak látod magad, mint akinek sok hiányossága van és sok területen tökéletlen, vagy olyannak, akiben Krisztus beszéde lakik?


Sok hívő csak a hiányosságait, tökéletlenségét látja. Ez azért van, mert a hiányosságaikra és tökéletlenségeikre összpontosítanak. A saját gyengeségeikre néznek, kárhoztatják magukat, és alacsonyabb rendűnek érzik magukat másoknál.

A jó hír az, hogy Isten nem emberi szemmel néz minket. Az ember testben lát, Isten pedig Lélekben. Ő már tökéletesnek lát minket Krisztusban. Tökéletlenségeink ellenére úgy lát minket, mint az Ő isteni természetének részeseit, mint új teremtényeket, és nem csak mint hódítókat, hanem mint győzteseket a hibáik felett. Isten azt akarja, hogy mi is így tekintsünk magunkra.

Bármi, amiről úgy érezzük, hogy a hiányában vagyunk, akár isteni jellemvonások, akár egészség, Krisztusban már a miénk.

Régebben úgy gondoltam, hogy úgy kell imádkoznom: „Istenem, tégy engem türelmesebbé, vagy bölcsebbé”. De aztán megértettem, hogy Krisztus az én türelmem és Krisztus az én bölcsességem (1Korinthus 1:30). Ő az én gyógyulásom, helyreállásom és nyugalmam. Mindenem megvan, mert tökéletes vagyok Őbenne!

Meg kell értenünk, hogy nem majd valamikor leszünk tökéletesek, hanem már azok vagyunk Krisztusban! Nem marad más hátra, mint hogy naponta ebben járjunk, azáltal, hogy elhisszük és megvalljuk ezt az igazságot, és kijelentjük, hogy amire éppen szükségünk van az Krisztusban megvan. Őbenne van a teljes megbocsátás, a teljes megigazulásod, a kegyelem és jóindulat teljessége, és a teljes védelmed.

Ne az életedben lévő hiányosságokra koncentrálj, hanem inkább arra, hogy ebben a pillanatban tökéletes vagy Krisztusban. Ha így teszel, akkor a gyengeségeid, hiányosságaid és tökéletlenséged helyett az Ő erejét, hatalmát és teljességét fogod látni megnyilvánulni az életedben!

hétfő, április 28, 2014

Bátran fordulhatunk Jézushoz!

"Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el."
János 6:36

Voltunk-e már olyan helyzetben, hogy ajándékot akartunk adni valakinek és elutasított? Vagy esetleg segítségért kiáltottunk, de nem volt válasz? Én jártam már így, és nem jó érzés. Az életben sokszor szembesülhetünk elutasítással. Nem mindig azt kapjuk, amit várunk.

Van azonban Valaki, aki sosem küld el, aki sosem utasít el. Jézus kitárt karokkal várja, hogy hozzá menjünk.

Ha megértésre vágyunk, ha segítségre van szükségünk, ha csak ki szeretnénk beszélni magunkat, menjünk Jézushoz. Az ő mobilja sosincs kikapcsolva, sosem nyomja ki a számunk, mondván, hogy most nem ér rá, és őszinte beszélgetőtársra találhatunk benne.

És ez csak a kezdet. Ő ennél sokkal többet ad: örök életet.

Ma reggel így szól hozzád: Ha éhes vagy, ha megszomjaztál, ha üresnek érzed az életed, jöjj hozzám! „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (János 6:35)


vasárnap, április 27, 2014

Aréna

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. ”
Pál második levele a korinthusiakhoz 4:17-18

Elolvasol egy könyvet, megnézel egy filmet, és hirtelen belegondolsz, mennyi erőszak is volt benne. Igen, monumentális alkotás volt, izgalmas volt olvasni és a film után is megvolt benned az a jó érzés, hogy nem rontotta le benned a könyv által felépített világot. Igen, győzött a jó, vagy legalábbis a befejező részben győzni fog valamilyen szinten. Igen, megmutatta az érem sok oldalát, és nemcsak fekete-fehér képeket adott eléd, hanem láthattad a megannyi árnyalatot. Láthattad, hogy a Hős sem tökéletes, és még az Ellenség szolgái között is megbújik a jóérzés, emberség. 

De miért ez a rengeteg erőszak? Teszed fel a kérdést magadban. Miért nem lehet enélkül pozitív üzenetet közvetíteni? Kiábrándít, hogy ennyire nem különbözik a való élettől a fikció, és tényleg ez lenne a való élet? 

Körülnézel, és látod az emberek harcát a mindennapok arénáiban. Háborúk, éhség, gyűlölet, az empátia hiánya, egymás kárára való előrelépés, könyökök és térdek ütése, rúgása, vér és mocsok. 

Ilyen a világ, de még így is akad jó, amiért érdemes küzdeni. A döntés a te kezedben van, hogy mire is függeszted szemeidet, mit tekintesz célnak, mi lebeg ott előtted a távolban és mit figyelsz meg a közelben. Ma dönthetsz úgy, hogy nem a Gonoszt nézed, hanem keresed és kutatod a Jót. Ma dönthetsz úgy, hogy Isten arcát fürkészed a másik ember tekintetében, mert Jézus érte is az életét áldozta. Ma választhatod a Jót, ami talán nem látható vagy sokszor nagyon nehezen látható, de ez a valódi, és ez az, ami majd örökké tart. 

Hát dönts ma amellett, hogy ebben az erőszakkal átitatott világban Isten oldalán állsz, és felfedezed másokban is az Ő vonásait!