szombat, március 29, 2014

Álomvilág



"Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal."
1 János 3:18.

Gyermekként faltam a könyveket, imádtam olvasni. Benne éltem a regény cselekményének sodrában, magan is átéltem kedvenc szereplőim kalandjait. Ott voltam Tom Sawyer-rel a barlangban és rettegtem, hogy indián Joe észrevesz. Máskor musztángon lovagoltam Winnetou mellett a prérin, majd Luke Skywalker-rel emelkedtem egy X-szárnyú géppel a Dagoba-rendszer felé. Éjjel a paplan alatt, elemlámpa fényénél olvastam, nappal az iskolai leckébe rejtett könyvem segítségével merültem az emberi képzelet világába. De elkövettem egy hibát. Túl sokáig ott ragadtam. Mert a szavak világot teremtettek akkor és teremtenek ma is: forgatókönyvekből, üzleti tervekből kreatív módon születnek a mozgó képek, videók, mozifilmek, számítógép kreálta játékdimenziók. De pusztán a szavak alkotta világ, legyen bármily szép is, izgalmas is, csupán hazugság. Mert tagadja a valóságot és így mámoros álomban tart fogva addig, míg fel nem ébredünk, vagy rosszabb esetben teljesen elfelejtünk élni. Van azonban kiút! Fejezzük be, hogy kimondott szavainkkal hazudunk szeretetet társainknak, mégha bármilyen őszintének gondoljuk is! Helyette kezdjünk el cselekedni, tettekkel szeretni és élni, végre valóban élni!

péntek, március 28, 2014

Fölemelem poharamat

„Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? Fölemelem a szabadulásért való poharat, és az Úr nevét hívom segítségül.”
Zsoltárok könyve 116. fejezet 12-13.
Mikor szokták „fölemelni a poharat”? Amikor valaki egy pohárköszöntőt szeretne mondani. Lehet az egy társas összejövetelen vagy épp esküvőn. Ilyenkor szép mondatokat hallhatunk az életről, a párról, elhangzik köszönet vagy épp valamilyen tapasztalat.
Valószínű, hogy itt nem egészen erre gondolt a zsoltár-író, de az biztos, hogy szíve túlcsordult Isten szeretetét, jótéteményét látva, és mivel megszabadította őt, kiemelte a nagy mélységből, ezért – poharat emelt. Azaz hálát adott.
Arra gondoltam, hogy ma csendben olvasd el velem kivonatosan az egész 116. zsoltárt, és emeljük mi is poharunkat arra az Istenre, aki minden hálánkra méltó.

Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek… az Úr nevét hívom segítségül: Ó Uram, mentsd meg életemet! Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk. Megőrzi az Úr az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr! Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, az Úr színe előtt járhatok az élők földjén… Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett? A szabadulásért fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében. Hálaáldozatot mutatok be neked, és az Úr nevét hirdetem. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében, az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

csütörtök, március 27, 2014

Jézus megmosta a tanítványok lábát

„Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.”
(János evangéliuma 13:3-5)


Azt mesélik, Mátyás király sokszor levetette cifra fejedelmi ruháját, szegény gúnyát öltött, hogy úgy járva az országot megnézze, hogy s mint mennek a dolgok. Ha ráesteledett, szegény embereknél kért szállást éjszakára, akik jó szívvel vendégül látták a vándort. Nem szégyellt együtt enni a szegény juhásszal, vagy a földművessel. Aztán adandó alkalommal föltárta kilétét, és busásan megjutalmazta csodálkozó vendéglátóit.
Honnan volt Mátyás királyban ez az együttérzés, ez a segíteni akarás? Hogyhogy nem tartotta megalázónak király létére, hogy a társadalom legszegényebb embereivel egyen, igyon, és beszélgessen velük? Egyszerű a válasz: „Mátyás jól tudta, hogy hatalmat kapott, hogy a királyi várból jött, és hogy oda fog visszamenni. Így felkelt a fejedelmi asztaltól, levette előkelő ruháját, szegény gúnyát öltött, hogy szolgálja az embereket.” Az a tudat, hogy ő király, és hatalma van, önbizalmat adott neki még a legmegalázóbb helyzetekben is – gondoljunk csak a kolozsvári bírónál megesett történetre.
Ugyan így volt ez Jézusnál is. Ő tudta, hogy Isten fia, a mennyből jött, és oda fog visszamenni, és ez a tudat tette képessé őt arra, hogy másokat szolgáljon. Elvégezte azt a munkát, ami abban a korban a szolgák feladata lett volna.
Megfigyeltem, hogy azok a leginkább beképzelt emberek, akiknek rossz az önértékelésük, akik büszkeségükkel és hiúságukkal akarják leplezni a bennük tátongó ürességet. Ha azonban tudatosítjuk azt, hogy mi is Istentől jöttük, sőt, hozzá fogunk visszatérni, akkor ez olyan belső értéket és motivációt ad, ami képes függetleníteni minket a körülöttünk levő emberek váltakozó hangulatú vélekedéseitől. Ha tudjuk, hogy Isten értékel, nem vagyunk kiéhezve az emberek értékelésére. Ha tudjuk, hogy Jézus szeret, akkor könnyebben elviseljük az emberek szeretetlenségét. Ha tudjuk, hogy Isten emberré lett (levetette királyi palástját), csak hogy szolgáljon nekünk, embereknek, akkor nekünk sem esik nehezünkre másokon segíteni.

A mai napi döntéseid előtt jusson eszedbe, Isten értékel téged!

szerda, március 26, 2014

Ugye ott leszel!


„Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk."(Thesszalonikabeliekhez írt 1. levél 4. fejezet 16-17. vers)

Isten meghívója ez, mely a világtörténelem legnagyobb és legboldogabb találkozójára invitál téged is.

Gondolj csak bele! Milyen öröm lesz ott állni és átölelni Jézust, megköszönni mindazt, amit érted tett…

Milyen megható pillanat lesz, amikor megnyílnak Jézus barátainak koporsói és találkozatsz elhunyt szeretteiddel, akiket ideig-óráig elvesztettél, és szemed láttára öltenek halhatatlan testet azok, akiket valamely betegség emésztett el szemed láttára…

Milyen felejthetetlen pillanat lesz az, amikor nézed majd, ahogy édesanyák és édesapák visszakapják gyermekeiket, akik talán meg sem születtek. A családok, akiket háború, tragédia választott el egymástól, szemed láttára egyesülnek…

És milyen fantasztikus lesz találkozni a Biblia hőseivel. Amikor megpillantod majd Ádámot, aki termetével valószínű kitűnik a tömegből. És milyen megható lesz nézni, ahogy ismét kézen fogja Évát, és ahogy közösen átkarolják Ábelt…

Ott lesz Ábrahám és Sára és láthatják utódaikban Isten ígéretének teljesülését, amit egykor kinevettek. Ott lesz a tizenegy, Péter, János, Jakab, Máté, Fülöp, Tamás megint Jézus körül…

„Amikor Jézus Isten városában fogadja a megváltottakat, elragadtatott ujjongás zeng át a légen. A két Ádám találkozik. Isten Fia kitárt karral fogadja az emberiség ősét, akit Ő teremtett, aki Alkotója ellen vétkezett, akinek a bűnéért a Megváltó a keresztre feszítés nyomát a testén viseli.

Amikor Ádám megpillantja a durva szögek helyét, Urának nem a keblére, hanem alázattal a lábához borul, és így kiált: "Méltó, méltó a megöletett Bárány!". A Megváltó gyengéden felemeli Ádámot, és tekintetét rég elvesztett édeni otthonára irányítja.

Ádám elragadtatással tekint a fákra, amelyekben egykor gyönyörködött. Ártatlan és boldog korában ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja a szőlőt, amelyet ő ápolt, a virágokat, amelyeket egykor oly szívesen gondozott. Értelme felfogja, hogy valóság az, amit lát; hogy ez a kert tényleg a helyreállított Éden, amely pompásabb most, mint amikor elvesztette.

A Megváltó az élet fájához vezeti. Szakít pompás gyümölcséből, és Ádámnak nyújtja. Ádám körülnéz, és az Édenben meglátja üdvözült családjának sok-sok tagját.” (E.G.White; Nagy küzdelem 552.o.)

Akik között ott állsz majd te is.

kedd, március 25, 2014

Adj, hogy adni tudjak


 

„Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván.”  Máté evangéliuma6:3-4




„ Az Úr Mózes által megparancsolta Izráelnek, hogy minden harmadik évben gyűjtsenek tizedet a szegények megsegítésére; minden hetedik évben pedig szüneteltessék a mezőgazdasági munkát, és hagyják a szűkölködőknek azt, amit a föld magától terem. A szegények megsegítésével és az adomány más jótékonykodásra történő odaáldozása által a nép emlékezetében tartotta azt az igazságot, hogy minden Istené, ők pedig áldásait közvetíthetik. Jahve olyan nevelést akart adni Izráelnek, amely jellemüket nemesítve kiírtja belőlük az önzést és kicsinyességet.

Isten erre is oktatta Mózest: "Ha pénzt adsz kölcsön a népemből való szegény embernek, ne légy neki uzsorása, ne vessetek ki rá uzsorát!" "Ne végy kamatot atyádfiától se pénz, se élelem, se más egyéb után, amit kamatra szokás adni!" (2Móz 22:24; 5Móz 23:20). Ezt is mondta: "Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne légy kemény szívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben, hanem légy hozzá bőkezű, és adj neki szívesen kölcsönt, amennyire szüksége van, amiben szükséget szenved." "Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom néked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez" (5Móz 15:7-8, 11).  
 EGW: Próféták és királyok – A kizsákmányolás megfeddése

Legyen ez a ma reggeli imánk: „ Köszönöm Uram, hogy felébredhettem és van mit ennem. Adj, hogy adni tudjak másoknak is. Olyan ember szeretnék lenni, aki odafigyel a családjára, a szomszédjára és a környezetében élőkre. Segíts, hogy amit kaptam azt soha ne felejtsem el, de amit adtam, arra ne emlékezzem.  Ámen

hétfő, március 24, 2014

Az ember helye a világban

"Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak."

Zsoltárok 8:4-9

Ha a csillagokra nézek, a porszemnél is kisebbnek érzem magam. Ha a hangyát nézem, akkor is kicsinek érzem magam egy olyan csodálatos Istennel szemben, Aki a hangyát is tökéletes miniatűr élőlénynek alkotta. És akkor még nem beszéltünk az egysejtű ostoros moszatról, ami olyan ostorral van ellátva, aminek a működése a csónakmotorhoz hasonló - nem kis fejtörést okoz a teremtésellenes tudósoknak.

Az embert, aki még nem is a legnagyobb méretre a Földön - a macskánál és a kutyánál nagyobb ugyan, de az elefántnál nem - úrrá tette Isten ezen a bolygón, hogy művelje és őrizze, amit készen kapott. Egy tökéletes világban kapta azt a feladatot. Művelni egy tökéletesen kész bolygót és őrizni egy makulátlan világban. Ha az Édenkertben Ádámnak ez feladat volt, százszorosan az nekünk egy megfertőzött, beteg, romló világban.

Művelni kötelező, mert magától csak gyomot terem. Őrizni pedig erősen ajánlott, mert ma, amikor már visszafordíthatatlan folyamatok indultak el, bebizonyosodott, hogy nem is olyan nehéz elpusztítani ezt a szép kék bolygót. Isten ezt már a Paradicsomban elmondta Ádámnak.

Isten hatalmas rizikót vállalt akkor, amikor nemcsak az erkölcsi döntést bízta az emberre - azaz maradnak-e az Isten által megszabott úton, vagy az engedetlenség oldalára állnak - hanem a Föld teljes teremtettsége feletti uralmat továbbra is az ember kezében hagyta. Még tökéletes állapotában is a "műveld és őrizd" parancs alázatra és óvatosságra intette az embert, a bűn bejövetelével pedig a feladat nem vétetett el az embertől, csak a taníthatóság és alázatosság veszett el, ami igencsak megnehezíti az amúgy is nehézzé vált feladatot.

Az ember bűnössé lett, a feladata azonban ma is ugyanaz: Isten képét hordozni, uralmát gyakorolni a Földön, nem leigázni, hanem óvni, nem kihasználni, hanem kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.

Uralkodni alázatosan, dolgozni, megbecsülve azt, amit készen kaptunk. Nehéz, de szép feladat. Megtanulni kötelező, mert az idők végezetén a megváltottak nem a Mennyet, hanem továbbra is a Földet kapják örökségül.

vasárnap, március 23, 2014

A mindig „valaki más”

„Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.”
Máté evangéliuma 6:14

Miért tetted ezt vele? - hangzik a kérdés feléd. És a válasz már régen készen vár a gégéd belsejében, szinte alig bírod visszafogni, hogy ne szálljon szélnek idő előtt. Mert a másik... a másik kezdte, vagy igazán fogalmad sincs, ki kezdte, de Te a másik miatt tetted, amit tettél, mindenért ő a felelős. De az a másik sem felel másként, ő pedig Téged, vagy talán egy harmadik, negyedik embert hibáztat, mert természetesen amit ő tett, az is csak valaki más lépésének a következménye. És megy a kör tovább, egyre szélesebb, egyre kuszább, egyre követhetetlenebb lesz. Kavarog és örvénylik, beszippantva mindent és mindenkit magába, és sose derül ki, ki is volt igazán a hibás. Mindig akad egy „valaki más”. 

Mondd, mikor ér véget ez az unos-untalan keringőző játék? Mikor felel végre valaki a visszakézből pofon helyett a megbocsátás ölelésével? Mikor lesz valaki elég erős arra, hogy ne vágjon vissza, hanem kegyelmet nyújtson a gáncs helyébe? 

Valaki ezt már megtette jóval előtted. Isten már bebizonyította, hogy igen, ez lehetséges. Lehet másként lépni, lehet szeretni a gyűlölet helyett, és lehet megbocsátani. Lehet bizalmat adni az árulás helyébe, új esélyt a bukásért, megbecsülést a káromlásért. Lehet. Ő megtette. 

Ő már akkor szerette az embert, Téged, és azt a „valaki mást”, amikor még egymást püföltétek az élet homokozójának sarkában, és átkokat szórtatok az Ég felé. Ő már akkor nyitott volt az újrakezdésre.

Hát nézz más szemmel ma reggel a hegy tetején álló keresztre! Az Ő bocsánata tárt karokkal vár, de ehhez neked is el kell engedned a malomkövet, amit a másik felé akartál repíteni. Isten szeret téged, hát szeresd Te is azt a „valaki mást”.