szombat, október 19, 2013

Szegény gazdagok, szegény szegények…


Élt egyszer egy gazdag meg egy szegény ember egy faluban, mindketten egy rokonságból származtak és ennek megfelelően utálták egymást. A gazdag ember semmirekellőnek tartotta a szegény embert. Olyannak, mint aki nem akar dolgozni, így meg is érdemli a sorsát. A szegény ember meg azért utálta a másikat, mert az, úgymond, beleszületett a vagyonba és egy szalmaszálat sem tett keresztbe azért, ami az övé.

A gazdag ember egyre többet akart, egyre nagyobb úr akart lenni ezért hol tisztességesen, hol tisztességtelenül használta a pénzét, hogy elérje célját. Figyelte, hogy mások mit tesznek, igyekezett mindig kihasználni a kínálkozó alkalmakat így általában nyereséges volt az üzlete és csak egyre gazdagodott. Magát a többi gazdag emberhez mérte és általában jobbnak tartotta magát náluk, mert többet adakozott jótékonysági célokra. Arra azonban mindig ügyelt, hogy erre csak a profit minimális részét használja fel, de minél nagyobb reklámot csapott körülötte. Minden nap, amikor felkelt belenézett a tükörbe és jólesően megállapította, hogy az élete immár tökéletes, nem olyan, mint a szegény emberé és nincs szüksége senkire és semmire, mert mindent meg tud szerezni magának, amit csak akar.

A szegény ember eközben egyik nyomorúságból a másikba jutott. A szívét emiatt egyre inkább eltöltötte az irigység és a harag azok iránt, akiknek jobb sors jutott. El is határozta, hogy tesz ellenük valamit. Minden elbocsátás esetén tiltakozott a munkahelyén egészen addig, amíg őt is kirúgták. Ezután követte el az első kisebb lopását. Eleinte boltokból csent el apró dolgokat, de később azok házába tört be, akiket gyűlölt. Ha nagyobb zsákmányra tett szert, nem tudott élni vele, hamar elköltötte és egyre nagyobb rablásokra adta a fejét ezért többször börtönbe került. Mivel szívének minden szegletét kitöltötte a harag és a gyűlölet, ott nem maradt helye senki másnak. Minden nap, amikor felkelt és bele nézett a tükörbe, elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy falubelijének, a gazdag embernek minél több bosszúságot okozzon.

Valójában elkerülték egymást és egész életükben nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Aztán meghaltak és végül mind a ketten a pokolra jutottak…

"...szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!”

Példabeszédek 30,8-9

péntek, október 18, 2013

"Csak ahol a papok táncolnak!"



„Ne látszatra, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, lélekből cselekedjétek Isten akaratát.”
Efézusiaknak írt levél 6. 6.

Anyukám szokta mondani: Ejnye, kislányom, már megint csak ott takarítottál, ahol a papok táncolnak. Pedig micsoda büszke voltam magamra, hogy 10 perc alatt az egész házat kitakarítottam. Dicséretet vártam, és nem kaptam.
Biztosan hallottál már ilyen mondatot: „XY szívvel lélekkel énekelt a kórusban!” „Egész lelkét beleadta a munkába” „Mindenről megfeledkezett, mialatt dolgozott!” „Fát lehetett volna vágni mellette, nem vette volna észre, annyira a munkájára koncentrált!”
Sajnos ezzel ellentétes kijelentéseket is lehet hallani. „Ez a kőműves slendrián munkát végzett” „Csak a pénzért dolgozott!” „Egy dolgozott, négyen meg figyelték, hogyan csinálja!”
És Te? A mai Ige arról szól, hogy ne a látszatra adj, hanem lélekkel végezd munkádat. Tedd bele a szívedet is! Hidd el, nem nehezebb összecsapott munkát végezni, mint pontosat. De ha nehezebb is, a jól-elvégzett munka öröme kárpótolni fog.
Ha Isten gyermeke vagy, akkor meg különösen szükséges számodra ez a felhívás. Ne engedd, hogy miattad káromoltassék a te mennyei Atyád neve. Végezd munkádat szívvel-lélekkel, mintha Istennek tennéd!

csütörtök, október 17, 2013

Istentől elválasztó bűnök

"Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg."

Ésaiás próféta könyve 59:1-2

A hiba az ön készülékében van. A mennyei adás korlátlan és nem szünetelt még soha. De ha a vevőantennádat nem tartod tisztán, az adás megtörténik ugyan, de a vevő nem fogja érzékelni. 

Isten mindig segített a népének. Egyiptomba szabadítót küldött, hogy megmeneküljenek végre a rabszolgaságból. A babiloni fogság is elkerülhető lett volna, ha hallgatnak az intő szóra. Bár volt olyan idő is, amikor az Úr azt üzente, hogy ha Noé, Dániel és Jób együttvéve ott lettek volna Júdában, akkor sem lett volna elegendő senki másnak a megmenekülésére a jelenlétük, csak magukat menthették volna meg. 

Az Úr évszázadokon át a próféták üzenetén keresztül könyörgött a népnek, hogy változzanak meg, mert baj lesz. De nem hallgattak Rá. Később már nem lehetett meghallgatnia az imákat, amik pusztulás elkerüléséért szóltak. Mi emberek ezeket a helyzeteket szoktuk kiélezni és azt mondjuk, lám-lám Isten nem hallgatja meg az imákat. Van ilyen eset, igaz, de a mi bűneink eltompították az érzékeinket és már nem érezzük a rosszat rossznak. A jó nem vonzó, a rossz nem taszít minket. Ekkor nem lenne jó, ha Isten teljesítené, amit kértünk.

Tartsd élesen az antennádat! Egy eltompító világban, ahol nem szabad egyértelműen elítélni majdnem egyik viselkedésformát sem, elég nehéz érzékenynek maradni. De a bűn, bármelyik korszakban éljünk is, eltompít. Bontsd le a válaszfalakat, hogy folytatódjon a beszélgetés Isten és ember, ember és Isten között!

szerda, október 16, 2013

Teremtő Istenünk

„Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük.”
(139. Zsoltár 13-16. vers)

„A gép forog az alkotó pihen” - hangzik ismerősen Madách Imre, Az ember tragédiája című művének sora, melyben sokak hitetlenkedő véleménye fejeződik ki; ’Elismerem, van Isten, aki megalkotta a világot, de hogy most nem figyel ránk az biztos.’

Hogy is van ez? Tényleg elfordult tőlünk, magunkra hagyott minket a Teremtőnk? A Szentírás úgy mutatja be, hogy Ő nem pihen, a teremtés nincs befejezve a hatodik napon. Persze, már nem új földi fajokat alkot, hanem amire Dávid is utal, az új egyedeket formálja.

S hogy Madách által idézett deista szemlélet mennyire tarthatatlan a Biblia szemszögéből, azt az evangéliumok még inkább bizonyítják. János evangéliumának elején az Igéről (Ján.1:1-3) ír, aki maga az Isten és aki által minden lett, majd úgy folytatja ez az Ige a világba jött (14.vers).

Igen, ez az Ige Jézus. Vagyis Isten nem magára hagyta a fellázadt embert, épp ellenkezőleg, eljött megkeresni, ami elveszett (Luk. 19:10)  És ha megtalálja, kijavítja, újjáformálja, újjáteremti az elromlottat.

Ezért olvashatunk arról: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2Kor.5:17)

És ezekre a krisztusi elveket élőkre vár az ígéret: „Új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik. Annak okáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. Akikre az új ég és az új föld vár.” (2Pét.3:13-14)

Ezért a mi Teremtő Istenünk egy szüntelen munkálkodó Örökkévaló Isten, nem lankad, nem fárad (Ézs.40:28). S ma is azon van, hogy felismerjük Őt és munkáját, mely még a bűn által megrontott természet szemlélése kapcsán is lenyűgöző.

Így Dáviddal együtt adjunk hálát neki:

„Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében… Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük. És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!”

kedd, október 15, 2013

A bölcsesség útja




 Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszédeitől. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged. Példabeszédek könyve  4:5-6 



Utaztál már olyan vonaton ahol dohányoztak? A hajad és ruhád beszívta a cigarettafüstöt és cigiszagod lett még azután is, miután hazaértél.

Ugyanígy, nem lehetsz az Úr jelenlétében anélkül, hogy az Ő dicsősége, fensége, gyönyörűsége, ereje, szeretete és békéje ne ragadna át rád. Olyan „illatod” lesz, mint Jézusnak, bátor leszel, mint Ő, és telve leszel békességgel, mint Ő. Nem fogod elhagyni, bölcsességgel ajándékoz meg életed minden napján.

Barátom, bárhol is vagy, Az Úr veled van. Beszélj Hozzá. Tölts időt Vele. Meglátod, meg fogod tapasztalni jelenlétének tagadhatatlan bizonyosságát az életedben. Megtart és megőriz téged.

hétfő, október 14, 2013

Az igazi szabadság

Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.”
Galatabeliekhez írt levél 5:13

Pálnak nem kis gondot okoztak a korabeli gyülekezetekben felbukkanó tévtanítók. Nem feltétlenül rossz szándék vezérelte őket, csak éppen saját torz meggyőződésüket akarták mások számára is mércévé tenni. Ebből pedig viszály, pártoskodás, gyűlölködés kerekedett. Olyan ez mint a kovász, – írja Pál – melyből egy kevés is megkeleszti az egész tésztát. A hamis elképzelések magvát, ha egyszer megfogant, nagyon nehéz eltávolítani az elménkből. Gondolkodásunk pedig vagy megkötöz vagy szabaddá tesz.

Hogyan él egy Krisztusban hívő ember? Hogyan viszonyuljon a Krisztus halála előtti dolgokhoz, és magához Krisztushoz? A vita itt azon volt, hogy mi legyen a körülmetélés régi zsidó szokásával? Egy zsidó számára ez fontos kérdés volt. A szövetség jele, a nép azonosságtudatának része. Sokan Krisztust elfogadva is tovább szerették volna vinni ezt a számukra nélkülözhetetlen gyakorlatot.

Pál azt mondta, hogy a régi hagyományokat követni, miután már Krisztusban megszabadultak – értelmetlen bolondság. Senkit sem a jelképes külső jegyek fognak Krisztushoz láncolni. Krisztus helyettes áldozata teljes, tökéletes volt. Ehhez nincs mit hozzátenni. Nincs szükség az én hozzáadott dolgaimra. Szabadság a bűn terhe alól – ez az, amire igazán szükségünk van.

És bár nem kötnek a régi ceremóniális törvények, nincs szükség a külső testi jelekre a szövetséghez, a keresztség által mégis mindkét dolog egyé válik. Halál a bűnnek, a múltnak és feltámadás egy új életre immár Krisztussal. Az ő uralma alatt, a szeretet törvényével szívünkben, őt követve.

Az igazi szabadság nem abban van, hogy azt teszem, amit én akarok (beleértve a testi dolgokat is), hanem abban a tudatban, hogy Krisztusban megbocsáttattak bűneim és készülhetek az örök életre. Ha kegyelemből eltörték bűn által szerzett adósságomat, szabad és boldog lehetek. Nem élek vissza helyzetemmel, hanem szeretettel szolgálok, áldást viszek mások életébe.

vasárnap, október 13, 2013

A tékozló

„Ha bűneink ellenünk szólnak is, a te nevedre tekintettel bánj velünk, Uram! Mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened!”
Jeremiás könyve 14:7

Körülnézel, és csak akkor veszed észre, hogy ismét ott vagy. A gödör mélyén. Megint elkövetted, megint nem gondolkodtál, vagy nem jól gondolkodtál, és ez lett a vége. Megint hazudtál, csaltál, loptál időt, szeretetet, tiszteletet. Megint nem voltál jó, pedig te nem így akartad. Megint hibát követtél el, ugyanazt, amit a múlt héten, meg előtte, és már annyiszor életed során. Megint nem Isten volt az első, megint nem érdekelte agyad kusza tekervényeit, hogy tartsd vele a kapcsolatot, és végül látod, mi lett a vége.

Már te is utálod magad. Undorral nézel a tükörbe, és néha legszívesebben a képébe vágnál annak, aki karikás szemekkel bámul vissza rád a foncsorozott üvegből. Miért? - fakad fel belőled a keserű kérdések sokasága. Miért nem gondoltam át még egyszer, miért nem tettem meg, amit meg kellett volna? Miért nem maradtam inkább csöndben, vagy miért nem beszéltem, amikor szükség lett volna rá? 

Mardos a szégyen, mert tudod, mit kellett volna inkább választani. Mardos a szégyen, és vágysz arra, hogy megszabadulj mindettől, és újra kiléphess a fényre. Éhes vagy a bocsánatra, a feloldozásra, és nem elég, hogy a társad, aki ellen elkövetted, kész megbékélni veled. Nem elég, hogy az ember megbocsát, ha megbocsát, kell valami több, valami jobb, valódibb és biztosabb. 

És Isten lehajol hozzád. Ő kész megadni azt, amire vágysz, amit keresel égen-földön, feltúrva a nagyvilág padlását és pincéjét, ám soha rá nem bukkanva. Ő kész a békére. Ő megbocsát. Eléd fut az úton, a nyakadba borul, és mint szeretett gyermekét ölel magához. Nem érdekli a bűn szaga, koszos ruháid és ápolatlan lelked. Hazaértél, és csak ez számít. 

A bocsánat, a teljes bocsánat a tiéd, és ezt senki sem veheti el tőled. Tudja, hogy még meglátogatod azt a régi gödröt, ennek ellenére és ezzel együtt fogad vissza magához, mert szeret, és szeretné, ha végre igazán megtapasztalnád a tőle kapott szabadságot.