szombat, július 20, 2013

A boldog ember

A boldog ember
„Boldog ember az, aki nem jár a hitetlenek tanácsán, a bűnösök útjára nem áll
 és a csúfolódók székébe nem ül. Hanem az Úr tanításában van gyönyörűsége;
és az ő tanításán elmélkedik nappal és éjjel.”

(Zsoltár 1:1-2)

 Sokan, sokféleképpen keresik a boldogságot. Általában a pillanatnyi, gyorsan múló örömökben vélik megtalálni. Nagyon hamar azonban ráébrednek, hogy nem azt találták, amit kerestek. Az ilyen boldogságkereséseknek rendszerint csalódás, fájdalom, keserűség a vége. A többször ismétlődő kudarcok pedig idővel kedvetlenné, boldogtalanná, keserűvé teszik az ember életét.
A Biblia határozottan tanítja, hogy a boldogság egyedül Istentől származik. Ember csakis Isten segítségével az Ő útján járva válhat boldoggá. A boldogság ugyanis elsősorban nem érzés, hanem egy állapot, olyan, mint az egészség. Mivel a boldogság elsősorban nem érzés (jóllehet vannak érzelmi vetületei is), ezért a körülményektől független. A boldogság nem attól függ, hogy hol, milyen körülmények között vagyok, hanem attól, hogy kivel vagyok kapcsolatban. Amennyiben Istennel szoros kapcsolatom van, boldog leszek, függetlenül attól, hogy mondjuk éppen viharos az élet körülöttem.
A zsoltárszövegen keresztül azt értjük meg, hogy a boldogság Isten útjának keresésében van. Akinek szívét, lelkét, elméjét megtölti Isten igéjének tanítása olyannyira, hogy éjjel-nappal erről gondolkodik, az boldog ember. Az ilyen ember nem akar másként élni, csak úgy, ahogyan azt a Szentírásból megértette. Boldog ember az, aki Isten tanítását és törvényeit minden körülmények között igaznak, jónak és követendőnek tartja. Nem keres magának más utat, mint amit Isten ad elé. Nem keresi az emberi megoldásokat, hanem elfogadja és követi Isten tanítását. Azért boldog, mert azon az úton jár, amit Isten már előre megáldott.
A boldogtalan ember saját feje után megy, saját megoldásokat keres, és azokat akarja mindenáron véghezvinni. Keresi önmaga boldogságát, boldogulását saját maga fabrikálta eszközeivel, ahelyett, hogy elfogadná Isten megoldását saját maga helyzetére.
Vannak, akik azt gondolják, hogy Isten tanítása, útja kemény, nehezen követhető. „Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt? … Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.” (János 6:60, 66). Ezért inkább keresnek maguknak könnyebb utakat, módokat. Remélik, hogy így sokkal könnyebben, hamarabb, valamint kevesebb energiával fognak célba érni. Bagatellizálják Isten tanítását, s azt mondják: „Nem kell ezt olyan szigorúan venni.” „Ma már más idők járnak, mint akkor, amikor a Biblia íródott.” stb. Ettől a könnyített tanítástól várják a boldogulásukat. Bibliai terminológiával élve, ők azok, akik a széles utat választják a keskeny út helyett (lásd: Máté 7:13-14). A kísérletezés vége azonban mindig ugyanaz: kudarc. Az emberi megoldások nem hozzák, nem hozhatják meg a várva várt eredményt.
A zsoltáros határozottan tanítja, boldogok csak úgy lehetünk, ha Istenben találjuk meg legnagyobb örömünket, és egyedül az Úr által kijelölt úton haladunk. Nem érdemes mással kísérletezgetni, az eredmény biztosan kudarc lesz. Ellenben biztos a siker, ha Isten útján szorosan haladva éljük az életünket. Aki nagy távlatokban, hosszútávra tervezi az életét, annak biztosra kell mennie. Isten azt tanácsolja, hogy válasszuk őt, az ő útját, s boldogok leszünk.

péntek, július 19, 2013

Kegyelemből



Kegyelemből

"Isten megadja hozzá az erőt, hisz ő az, aki megmentett, és elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. De nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által megkegyelmez nekünk."

2Timóteus 1. rész 9. vers Új fordítás

A „kegyelem-mel” kapcsolatban ma reggel egy nagyon szép vers jutott eszembe. Megosztom Veled – biztos, hogy benned is mély gondolatokat ébreszt! Legyen egy kegyelem-teljes szép napod!

Reményik Sándor:

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.

csütörtök, július 18, 2013

Bölcsen élni

"Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel."

Pál levele a kolosséiakhoz 4:5

Honnan tudhatom, mi a bölcs? Mikor kell szólni és mikor hallgatni? Mikor adni és mikor elfogadni? Mikor feddeni, mikor dicsérni? Mikor vele lenni, mikor magár hagyni? Ha szólok, mit mondjak, ha hallgatok, hogyan tegyem aktívan?

József tudta, hogy a bőségben vállalt szűkösebb élet lesz az életbenmaradás eszköze nehezebb időkben. Amikor van, akkor lehet gyűjteni.

Dániel mert önmaga maradni fogolyként a babiloni udvarban is, mert nem az a hű szolga, aki mindig bólogat, hanem az, akinek elvei vannak. Tudta, hogy lehet időt kérni még akkor is, amikor már viszik a vesztőhelyre a bölcseket, mert a király igazából nem vért akar látni, hanem álommagyarázatot hallani.

Bár van néhány példa, mégis kevés a bölcs ember, még a bibliai hősök között is. Bölcs Salamonon a fogós kérdések nem fogtak ki, sokat maga is gyártott, de az élete nagy kérdésében majdnem élete végéig hagyta magát befolyásolni. 

Ábrahám tudhatta volna, hogy a feleség-letagadás veszélyes játék, mégis megtette másodszor is. Ha Isten nem avatkozik közbe, igencsak nehéz helyzet állt volna elő. De nem tanult még a maga kárán sem, hanem elkövette újra ugyanazt a hibát.

Izsák vakon elfogadja feleségnek azt, akit az Úr választott neki, de süket marad a nagyobbik fia felől kijelentett másodlagos szereppel szemben.

Sámuel feddhetetlen életű próféta és bíra volt egész életében, de a gyerekneveléshez ő sem értett, a fiai nem az ő útjait követték.

Dávid tudott hideg fejjel dönteni még az ellenségtől egy méterre is, de élete nagy bukása elérte egy óvatlan és végiggondolatlan pillanatban.

Szükségünk van a bölcsességre, mert eltévedünk nélküle. Adj, Urunk bölcsességet akkor is, ha a másik irány kényelmesebb!

szerda, július 17, 2013

Élet az Úrral

„Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.”
(42. Zsoltár 9. vers)

Sokan úgy gondolják Istent nem, vagy csak alig érdekli a mi mindennapi apró vergődésünk. Így nem is illik a Mindenhatót hétköznapi semmiségekkel zaklatni, csak nagy és magasztos életkérdésekkel járulhatunk Hozzá.

Viszont, a Szentírást olvasva hamar rájöhetünk, mennyire torz istenképet tükröz ez a vélekedés. Hiszen a hithősök egész sora épp azáltal vált példaképpé, mert számukra a vallás és az élet nem volt szétválasztható, sőt legcsekélyebb problémáikkal is Istenhez fordultak segítségért.

Ezért így olvassuk róluk: „Istennel jártak” (1Móz.5:21; 6:9) vagy az „Úr útján jártak” (2Krón.27:6) „az Úr parancsolataiban jártak” (2Krón.17:4; Zsolt 119:32).

Az „Istennel járás” nemcsak a templomi liturgia, az áldozati rendszer megtartását jelenti. Ez a kifejezés azt a képet festi elénk, mikor két ember kéz a kézben sétálnak egymás mellett.

Így mikor a zsoltár szerzője fizikailag ugyan ott bolyong Jordán és Hermon földjén, a Miczár hegyén (7.vers), akkor is Istenhez vágyakozik. Minden lépésnél érzi az Úr szeretetét és kegyelmét és még éjjel is énekel és imádkozik, Megváltójával beszélget.

Az Ige ma tükröt állít elénk, s ha belenézünk a következő kérdés tűnik fel:  

Te mennyire bízol az Istenben?

Fel mered fedni előtte életed legapróbb részletét is?

Felvállalod Őt bármit csinálsz és bármerre jársz?

Meg mered fogni a kezét?

kedd, július 16, 2013

Látni az isteni védelmet

Ne félj! – mondta neki Elizeus. – Sokkal többen vannak, akik értünk harcolnak, mint akik ellenünk. Azután Elizeus imádkozott: „Örökkévaló, kérlek, nyisd meg a szemét, hogy lásson!” Így is történt: az Örökkévaló megnyitotta a szolga szemét, aki ekkor meglepetésében felkiáltott: „Harci szekerek és lovak!” Ugyanis Elizeus körül a hegy tele volt tüzes harci szekerekkel és lovakkal. 
Királyok második könyve 6,16-17

A szíriai király elhatározta, hogy megöli a prófétát, és ezt parancsolta: "Menjetek, és nézzetek utána, hogy hol van, hadd fogassam el!" A próféta Dótánban volt. Amikor a király ezt megtudta, "...lovakat, harci kocsikat és tekintélyes sereget küldött oda. Azok megérkeztek éjjel, és körülvették a várost. Amikor az Isten emberének a szolgája korán felkelt és kiment, már körülvette a várost a sereg lovakkal, meg harci kocsikkal."
  Elizeus szolgája rémülten vitte a hírt a prófétának: "Jaj, uram! - kiáltotta - Mit tegyünk?"
  "Ne félj - volt a próféta válasza -, mert többen vannak velünk, mint ővelük!" Azután, hogy a szolga maga is meggyőződjön erről, "Elizeus így imádkozott: Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az Úr megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal." Isten szolgája és a felfegyverzett ellenség között egy csapat mennyei angyal volt. Hatalmas erővel szálltak le, de nem azért, hogy pusztítsanak vagy hódolatot követeljenek, hanem hogy tábort járjanak az Úr gyenge és tehetetlen gyermekei körül, és szolgáljanak nekik.
  Amikor Isten népe nehéz helyzetbe jut, és látszólag nincs menekvés számára, egyedül az Úrban bízzon! Emberi szemszögből nézve olyan kilátástalan volt a nemzet lelki megújulása, mint amilyen reménytelennek látják a lelki megújulást ma Istennek a föld sötét helyein dolgozó szolgái. Krisztus egyháza azonban Isten eszköze az igazság hirdetésére. Isten képessé teszi különleges munka végzésére. Ha hűséges Istenhez, ha engedelmeskedik parancsolatainak, mindent felülmúló erő birtokosa lesz. Ha kitartóan engedelmeskedik, nincs olyan hatalom, amely megállhat vele szemben. Az ellenség erői éppúgy tehetetlenek lesznek, mint ahogy a polyva képtelen ellenállni a forgószélnek.
  Az egyházra boldog, dicsőséges nap hajnala virrad, ha magára öltve Krisztus igazságosságát, a bűnnel minden közösséget megtagad.
  Isten felszólítja benne hívő hűségeseit, hogy bátorítsák azokat, akiknek nincs hitük és reménységük. Térjetek az Úrhoz, "reménység foglyai"! Kérjetek erőt Istentől, az élő Istentől! Rendíthetetlenül és alázatosan higgyetek abban, hogy meg tud és meg akar menteni! Amikor hitben megragadjuk erejét, csodálatosan megváltoztatja a legreménytelenebb, a legcsüggesztőbb helyzetet is nevének dicsőségére.
Ellen G. White, Próféták és királyok 

hétfő, július 15, 2013

Bizonyságok fellege

A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért hát, mi is dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket! Még azt a bűnt is, amely annyira tapad ránk, és el akar gáncsolni! Kitartással fussuk meg a versenyt, ami előttünk van!
Zsidókhoz írt levél 12:1

Tavaly nyáron kipróbáltam magam egy kalandparkban. Kivártam a hosszú sort, megvettem a jegyet, beöltöztem és egy rövid oktatás után nekivágtam a pályának. Ami ezután történt valóban kalandos volt. A lentről egyszerűnek tűnő pályák közelről már nem voltak annyira vonzóak. Imbolygó, himbálódzó rudak, deszkák, és kötelek… és mindez jó pár méterrel magasan a fák között. A másfél órányi közdelem során néhányszor legszívesebben lemásztam volna. Végül mégis végigmentem a pályán, és fáradtan, izzadtan, de jóleső érzéssel nyugtáztam: megcsináltam.

Persze vannak az életben sokkal nagyobb kihívások, de ami bennünk játszódik a küzdelmek során nagyon hasonló. Engem két dolog motivált a pályán: az egyik, hogy ha már egyszer itt vagyok, végigcsinálom; a másik pedig az, hogy nem lehetetlen végigmenni, hiszen előttem annyi embernek sikerült már.

A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete felsorol jó néhány embert, akiknek sikerült végigmenni a pályán. Sokszor hithősöknek nevezzük őket, pedig sokkal inkább kitartó, hívő, egyszerű emberek voltak, akik látták a végcélt, bíztak Isten ígéreteiben. Kortársaik, környezetük és sokszor még a családjuk sem értették meg őket. A külső nehézségek ellenére mégis mentek, ahová Isten hívta-küldte őket. Hinni Istenben nem az evolúcíó tagadása, vagy más istenek elvetése. A hit példái arról tanúskodnak, hogy merték teljesen rábízni magukat Istenre minden dologban. Tisztelettudóan engedelmeskedtek. Nem láttak mindent előre, mégis hitték, hogy valóság az, amiről Isten beszél.


Életünk küzdelmeiben, ha győzni akarunk, két fontos dolgot kell megtennünk a mai Igénk szerint. Az első: vessünk el magunktól mindent, ami akadályoz a futásban. Tegyük le terheinket, nyomasztó bűneinket, tisztítsuk meg lelkünket, hogy szabadok lehessünk Isten lelke által. A második: tartsuk szemünket a célon. Krisztus már ott van, és vár ránk. Végigjárta utunkat, és azt mondja: „gyere, már nincs messze a cél!”

vasárnap, július 14, 2013

Az elveszett térkép

„Ínségre jut, aki szeret vigadozni, aki szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg.”
Példabeszédek könyve 21:17

Elolvasod ezt a verset, és nyugodtan hátradőlsz a fotelban, sóhajtasz egy könnyűt, hogy ez nem rád vonatkozik. Hiszen nem iszol, nem viszed túlzásba az étkezést sem, és van idő, amikor elég jól megy neked a mértékletesség. A pipere felszerelésed elfér egy szappantartón, persze jól egymásra pakolva, de még ez is a „teljesen vállalható mennyiség” kategóriájában van. Próbálod ésszerűen beosztani a havi keretedet, eddig minden hónapot átvészeltél valahogy, és még adósságod sincsen. 

De a szomszéd! Na, ő elolvashatná ezt az igét, igazán szüksége lenne a Jóisten tanácsára, hogyan is éljen tisztán és józanul. A másik igen, neki szól ez az ige... 

Ilyen gondolatokkal fejedben indulsz neki az újabb napnak, míg eszedbe jut egy régi sláger, amit valaha játszott a rádió, és a refrénje sehogy sem akar nyugtot adni. „Ugye volt már úgy veled, hogy a térkép elveszett. Ugye volt már úgy veled, hogy nagyon fájt a hegymenet, s egy régi dal helyre tett.” (Zorán: Nincs más) És elgondolkodsz azon, hogy talán nem is annyira a szomszéd igéje ez. 

Talán számodra is jelent valamit. Hol is van a térkép? Hol van az, hogy miért teszed, amit teszel, miért az a hivatásod, ami, és egyáltalán minek is végzed még mindig? Hol van a térkép, ami Istenhez vezet, ami megmutatja az élet lényeges állomásait? Hol van a térkép, ami megmondja, mi a helyes sorrend, és hogyan is kellene neked vezetned az életedet? Hol van a térkép, hogy mit akartál az élettől, mik voltak az álmaid, és egyáltalán Isten mit tervezett veled? Elveszett? Megtalálható még? 

És Isten reményteljesen bólint feléd: „Itt van nálam, amit keresel. Itt van a térkép, a minden értelme, a régi tűz, az első szeretet, a lelkesedés, a világos cél, a merész álom. Itt van nálam, és szeretném, ha visszaadhatnám neked. Nem akarom, hogy ínségre juss, én gazdagnak akarlak látni, igazán gazdagnak. Azt szeretném, ha telve lennél a munka tapasztalataival, ha megalkotnád és megtartanád magadban a helyes fontossági sorrendet, ha újraéledne benned a régi találkozásunk emléke, és újból meglátnád azt, amit én álmodtam veled. Azt szeretném, ha újból, ha igazán megtalálnál engem. És akkor nem fog fájni a hegymenet. Nem lesz könnyű a túra, de én veled leszek. Velem érsz fel a csúcsra, velem leszel győztes.”

Hát ragadd meg Isten feléd nyújtott kezét ma reggel, és kezdd el újra, elölről a túrát Vele, a régi, megtalált térképpel kezedben!