szombat, július 13, 2013

Szeretetre utaló engedelmesség

Szeretetre utaló engedelmesség

„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”
(János evangéliuma 14:21)


Az engedelmességet megelőzi a szeretet. Nem azzal bizonyíjuk Isten iránti szeretetünket, hogy megtartjuk parancsolatait, hanem azért tartjuk meg a parancsolatokat, mert előzőleg már megszerettük Jézust, s a szívünkben iránta munkálkodó szeretet tesz bennünket képessé arra, hogy eleget tegyünk a parancsolatok követelésének. A parancsolatokat nem elég ismerni, hanem azoknak meg kell elevenedniük tetteinken keresztül. Az igaz hit ugyanis nyugtalan természetű. Addig nem nyugszik, amíg nem hozza összhangba a szívünket Isten akaratával. Ahogyan szeretni sem elegendő csupán szavakkal, ugyanígy a hit sem elegendő, ha a tettekben nem nyilvánul meg. „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal” (1János 3:18), „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jakab 2:17).
Minden esetben az ember Isten iránti szeretete csupán válaszreakció az Úr irántunk tanúsított szeretetére. Ő a kezdeményező, Ő az, aki előbb szeretett bennünket, s mi csupán erre a végtelen, mindent feláldozni tudó szeretetre válaszolhatunk. Ez a válasz pedig a parancsolatok megtartásában megmutatkozó engedelmesség.
Az engedelmesség nem a magunk erőlködésének az eredménye, hanem a Szentlélek munkájának gyümölcse bennünk (lásd: Galata 5:22). Az Istenhez fűződő igaz hit és szeretet azt eredményezi, hogy a keresztény ember élete összhangba kerül Istennek a Bibliában kinyilatkoztatott akaratával. Ha a hitünk nem ebbe az irányba visz bennünket, akkor hamis hittel rendelkezünk. Az igazi hit nyugtalan, munkálkodni akaró, Isten parancsolatait akarja véghezvinni, nem azért, hogy érdemeket szerezzen ezzel magának, hanem azért, mert egyszerűen ilyen a természete. Ne nyugodjunk addig, amíg ez az engedelmeskedni akaró, nyugtalan hit nem jelenik meg a szívünkben. Ápoljuk a kapcsolatot az Úr Jézussal naponta és kérjük tőle ezt a hitet. Ha őszintén kérjük, kétséget kizáróan meg is adja majd. „Kerestek majd engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. Megtaláltok engem – ezt mondja az Úr…” (Jeremiás 29:13-14).

péntek, július 12, 2013

Atyai tanács - avagy nem lehet elég korán kezdeni




„Fiam! Ha bölcs lesz a szíved, az én szívem is örül. És vigadoznak veséim, ha ajkad igazat szól. Ne irigykedjék szíved a bűnösökre, hanem az Úr félelmében maradj meg mindennap. Mert biztosan van jövendő, és reménységed nem semmisül meg. Hallgass rám fiam, légy bölcs, és őrizd meg szívedet ezen az úton!”
Példabeszédek könyve 23. rész 15-19. vers

Nem tudom, Te hogy vagy vele, de az én szívemet mindig eltölti valami anyai büszkeség, ha a gyerekeimről jót hallok. Egy alkalommal fiam osztálytársai lelkendezve mesélték, hogy milyen jó volt az osztálykirándulás. Hogyhogy én nem is tudtam erről? – kérdeztem. Ja, anya, tudod pénteken és szombaton volt, és mondtam a tanár néninek, hogy én szombaton gyülekezetben leszek, ezért nem megyek kirándulni, így aztán neked erről nem is szóltam.
Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor gyermekeink elvhűek, igazmondóak.
A minap egy rettenetesen neveletlen kiskutyát láttam a TV-ben, aki szinte terrorizálta az egész házat. Segítségért folyamodtak egy kutya-kiképzőhöz, aki megmutatta a gazdiknak, hogyan lehet megnevelni a kiskutyát. Hát igen! Sok szülőnek is segítségért kéne folyamodnia, hogyan neveljék következetessé, igazmondóvá, alázatossá gyermeküket.
Ha szülő vagy, vagy ha nagyszülő, kezdd el magadon a fenti Igét. S amikor látják gyermekeid hozzáállásodat, hitelességedet, és ha még beszélgetsz is velük ezekről, akkor tényleg bölccsé lesznek, Te meg igazán boldoggá!

csütörtök, július 11, 2013

Hit és látás

Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”  

János evangéliuma 20:29

Ábrahám nem látta Kánaánt, sőt az övé sem lett, hanem jövevény és vándor maradt egész életében ott, az Úr is csak 400 évvel későbbre ígérte meg neki azt a földet - nem látott, mégis hitt.

Ábrahám engedelmes volt, amikor Isten Izsákot kérte égőáldozatul - akkor, amikor már nem volt pótgyereke sem, mert Izmaelt elküldte a pusztába. Az utolsó szálat vágta volna el fia feláldozásával, ami a nagy nép ígéret beteljesedést tette volna teljesen lehetetlenné. Nem volt kiút - mégis hitt. Bár az az egyetlen út, amit el tudott képzelni (Isten fel tudja támasztani a feláldozott gyermeket) nem teljesedett, mert Isten más módját választotta a megoldásnak. Az nem hit, ha mi keresünk megoldást arra, hogy Isten hogyan oldja meg a mi problémáinkat. Boldogok, akik nem látnak - és nem is keresnek megoldásokat - és hisznek.

Jákób hihetetlen hírt hallott 11 fiától, amikor Egyiptomból hazaérve elújságolták, hogy József él. Hihetetlen volt, mert 22 évvel azelőtt látta a cifra ruhát véresen és József azóta sem ért haza. Nem látta Józsefet, de látta a rá jellemző gondoskodással küldött ajándékokat és hitt.

A három héber ifjú tudta, hogy Isten megmentheti őket a tüzes kemence lángjától, de azt is tudták, hogy joga van hozzá, hogy ne tegye meg. Az 50% esély a halálra nem tántorította el őket attól, hogy hűségesek legyenek. Nem tudhatták, mi lesz a történet vége. A hűséget akkor vállalták, amikor nem láttak, hanem hittek.

Tamás látta a feltámadt Jézust, de csak akkor hitt. A többiek elmondása kevés volt neki. Mi nem láttuk, de tapasztaljuk a Rá jellemző gondoskodást és hiszünk. 

Add, Urunk, hogy a látás ellenében is tudjunk hinni!

szerda, július 10, 2013

Elsők és utolsók

„És ímé vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.”
(Lukács evangéliuma 13. fejezet 30. vers)

Az elbizakodottság gondolata örök kísértés Isten mindenkori népe számára. Hiszen könnyebb bűneinket takargatni, magyarázni, mintsem megbánni és elhagyni.

Így volt ezzel Izrael népe, mikor az Örökkévaló megtérésre, életük megjobbítására hívta őket küldöttei, a próféták által. Ők kiváltságnak tartották kiválasztottságukat, és hamis biztonság illúziójával áltatták magukat: „Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!” (Jer.7.4) Ez nem pusztulhat el és mi sem, aztán jött a babiloni fogság…

Jézus korában a farizeusok szintén úgy gondolták; a származás, hogy ők Isten kiválasztott népe, és a törvény megtartása duplán biztosítja számukra az örök életet.

És hány, és hány keresztény gondolkodik ma is így, engem megkereszteltek, imádkozom Jézushoz, olvasom a Bibliát, templomba járok, alamizsnát osztogatok, így nekem jár az üdvösség. Jézus fenti szavai ebből az önigazultságból ráznak fel.

Bizony kemény lecke a valódi megtérés útja. Pál végigjárta ezt az utat. Azt gondolta, törzsi hovatartozása, iskolai képzettsége, vakbuzgósága előnyt jelent az Isten országába való eljutáshoz.

Aztán rájött, hogy ez nem így van. „melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil.3:7)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef.2:8-9)

Így ő, aki elsőnek, aki valaminek hitte magát, rájött, hogy utolsó, hogy semmi, Krisztus kegyelme nélkül. Így mindenkinek elmondta:

„Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én.” (1Tim.1:15)

Ma reggel gyere és elsőként álljunk Jézus elé beismerve utolsó semmi voltunkat.

kedd, július 09, 2013


Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat! Példabeszédek 23,26
 
 
„A gyermekek és ifjak korán kezdjék keresni Istent; mert a korai szokások és benyomások gyakran hatalmas befolyást gyakorolnak életükre és jellemükre. Azok az ifjak, akik hasonlítani akarnak Sámuelhez, Jánoshoz és különösen Krisztushoz, legyenek hűségesek a kicsiny dolgokban és forduljanak el azoknak a társaságától, akik gonoszt terveznek és akik azt gondolják, hogy a világban a gyönyörnek és az önző élvezetnek kell élniük. Sok kis otthoni kötelességet elhanyagolnak, mint jelentéktelen dolgot; ám ha a kicsiny dolgokat elhanyagolják, akkor a nagyobbakat is. Komoly férfiak és nők akartok lenni tiszta, egészséges, nemes jellemmel. Kezdjétek el a munkát családotokban; végezzétek el kis kötelességeiteket pontosan és lelkiismeretesen! Amikor az Úr látja, hogy hűségesek vagytok a legkisebben, akkor nagyobb felelősséget bíz reátok. Legyen gondotok arra, hogyan építkeztek és milyen anyagot használtok fel az épülethez! Az a jellem, amelyet most formáltok, örökre megmarad.
Hadd vegye Jézus birtokba elméteket, szíveteket és érzelmeiteket; úgy munkálkodjatok, ahogyan Krisztus! Végezzétek el lelkiismeretesen az otthon kötelességeit, az önmegtagadás apró dolgait, és a kedvesség cselekedeteit! Szorgalmasan használjátok ki a pillanatokat; és amikor gondosan kerülitek a kis bűnöket, tanúsítsatok hálás szívet az áldásokért. Végül olyan bizonyságot tesznek majd rólatok, mint Jánosról, Sámuelről és különösen Krisztusról: "Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotában és az Isten és emberek előtt való kedvességben" (Lk 2:52).
"Adjad a te szívedet nekem!" Az Úr azt mondja az ifjúnak: "Adjad fiam a te szívedet nékem..." (Péld 23:26). A világ Megváltója azt kívánja, hogy a gyermekek és ifjak adják neki a szívüket.”
Ellen G. White, Boldog otthon
Gyógyulj meg Laci! Veled vagyunk...
 

hétfő, július 08, 2013

Helyreállítás, világosság

Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk!
Zsoltárok könyve 80:8


Talán te is voltál már úgy, hogy ha otthon valami elromlott, és először megpróbáltad te magad megjavítani (ha férfi vagy biztos volt ilyen). Lehet az egy tönkrement háztartási gép, műszaki cikk, vagy a gyerek valamelyik játéka. Forgatjuk, nézegetjük, szétszedjük és összerakjuk (vagy nem), aztán végül mégiscsak elvisszük a szakszervízbe, hogy javítsák ki a hibát, amit még lehet, hogy mi is csak tetéztünk. Aztán eljön a következő eset, mikor már nem is próbálkozunk, hanem rögtön megyünk a szakemberhez a problémáinkkal.

Néha elrontunk dolgokat az életben. Tévedünk, figyelmetlenkedünk, lázadozunk, sértődötten dúzzogunk… hagyjanak bennünket békén, majd mi megoldjuk. Aztán addig-addig kínlódunk, még végül feladjuk, és azt mondjuk: „Rendben. Te jössz, Istenem! Én már megpróbáltam mindent, kérlek segíts talpra állnom, segíts rendbe hozni összekuszált dolgaimat.

Bizalom, és alázat kell ehhez. Bizalom – mert már tapasztaltuk Isten nagyságát és erejét. Hisszük, hogy újra megteszi, hogy újra megszabadít és csodát művel. Alázat – mert bizony fel kell adnunk büszkeségünket, a „majdénmegoldom” mentalitást, és segítséget kérni.


„Istenem szükségben vagyok. Nézz rám! Figyelj rám! Bátoríts és fogadj el. Korábban már felemeltél, megerősítettél, de én a magam útját jártam. Most újra itt vagyok, és újra kérem mindent helyre hozó kegyelmed. Légy irgalmas hozzám, Istenem!”

vasárnap, július 07, 2013

Aki a kérdések végén áll

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”
János evangéliuma 3:36


Mi is a hit? - teszed fel magadban unos-untalan a kérdést. Mit jelent hinni Istenben, az Ő Fiában? Egyáltalán miért kellene hinni benne? Létezik Ő? És ha nincs, akkor mivégre van ez a világ? Ki tartja fenn, vagy mindez csak a véletlen műve? Mivégre vagyunk mi a világon? Honnan jöttünk és hová megyünk, és hol van a Haza? Hol van az Otthon, az igazi? Mi lesz azzal, aki távozik, és utolsó leheletével búcsút int ennek a létnek? Mi a halál és mi is az élet? 

Ahogy egy csekély mennyiségű hókupac megindul lefelé a lejtőn, és végül erdőket tarol le, mint egy kicsorbult borotva, úgy hömpölyögnek benned a válaszra éhes kérdések, és valahol a szíved mélyén tudod, mindennek csak egy a vége: az Isten. Vele akarsz találkozni. Őt keresed, amióta ráeszméltél az életre, és végül minden Hozzá vezet el. 

Őbenne nyernek értelmet a nagy kérdések. Őbenne találhatod meg, amit mindig is kerestél. Ő az, aki létrehozott, aki megváltott, és aki vár a minden végén. Ő az, aki nélkül nincs már a tegnap sem, és értelmét veszíti a jövő. Ő az, akinél otthonra talál a bolyongó vándor, aki rendet teremt a káoszban, és aki hitet ad, hogy hinni tudj benne. 

Hitet, hogy ne csak a létezését fogadd el, hanem akard megismerni is Őt. Hitet, hogy legyen Kibe kapaszkodni, és ha minden össze is omlott körülötted, ha már talaj sincs a lábad alatt, te akkor is bátor tudj lenni Isten tenyerében. 

Hát keresd ma és holnap és utána is Őt! Kérj hitet, és Ő ad neked! Kapaszkodj az Ő kezébe, és fogadd el ajándékba az életet!