szombat, június 08, 2013

Bor...


„Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége? A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására. Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik,  Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.”
Példabeszédek 23,29-32

„Amikor elmúltam tíz éves, minden vasárnapi ebédnél édesapám kikészítette a kis borospoharat. „A gyereknek!” – mondta az anyámnak, aki csillogó szemmel nyugtázta, hogy már nagylegény lettem. Az ivás mindig a családi kultúránk része volt, természetesen a mértékletes ivás. Mindig volt szőlőnk, már gyermekkoromban jártam kapálni a hegyre tavasszal és egész nyáron, majd ősszel szüretelni. Eleinte nem értettem miért kell azt a finom édes mustot hagyni megerjedni, ami egyébként is nagyon veszélyes. Állítólag nagyapám egyik unokatestvérét is a bor fojtotta meg. „Nem vigyázott eléggé! Felelőtlen volt. Lehet, hogy volt benne egy kicsi…” – mondták. Mindez azonban csak ritkán és akkor is csak kevés ideig volt beszédtéma, így nem figyeltem az ivás sötét oldalát, csak a csillogást, a szórakozást láttam. Soha nem ittunk sokat, mindig csak módjával. Idővel a társaság középpontjává váltam, én mondtam a legszebb pohárköszöntőket, a legjobb vicceket. Ha egy kicsit többet ittam, szebben énekeltem, igazán szórakoztató voltam a hölgyek számára. A feleségemet is az egyik népszerű pincészet borkóstoló partiján ismertem meg. Nem volt soha semmi bajom az ivással egészen addig a napig. Elfelejtettem a tízedik évfordulónkat és ezért kicsit összekaptunk. Szó mi szó, a haverokkal a kocsmába kötöttem ki, akik néhány pohár erősebb pálinkával öntötték belém a bátorságot, hogy haza menve meg tudjam mutatni az asszonynak, ki az úr a háznál. Nem voltam részeg, de többet ittam annál, mint amit lehetett volna. Amikor bekanyarodtam az utcánkba, nem vettem észre a kislányt az út mellett, csak egy puffanást hallottam. Soha nem fogom elfelejteni azt a hangot. Nyolc éves lett volna márciusban. A börtön után elvesztetem a családom és a munkám is. Nem volt megállás a lejtőn, csak a pia segített felejteni. Többször hoztak vissza az orvosok a kómából, mire eljutottam odáig, hogy segítséget merjek kérni. Nem volt könnyű, rettenetesen szégyelltem és gyűlöltem magam. Ha nincs ez a csoport, ma nem élnék. Ha Isten nem tanított volna a bűnbocsánatra, soha nem mertem volna szembenézni azzal, amit tettem. Hogy mit mondanék másoknak? Ne vegyétek fel az első poharat, mert nem tudjátok mit hoznak a következők!”

(Köszönettel az AA körbe tartozó barátaimnak a történetért! RL)

Ajánlom mindenkinek: mondjnemetadrogokra.hu

péntek, június 07, 2013

A gazdag, meg a tű foka

„Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni”
Lukács 18:25.

Mielőtt elővennéd a varrós dobozodat és elkezdenéd méregetni, hogy átférne-e rajta egy teve, szeretnélek biztosítani arról, hogy itt NEM arról a tűről van szó.
A tű foka az Úr Jézusnak csak ebben a példamondatában szerepel. Azt a szoros kis kaput jelentette, amelyet szükség esetén a nagy városkapu bezárása után használtak. Az utasnak csak görnyedten, meghajolva, alázatosan, a tevének meg csak teher nélkül, térden kúszva lehetett átmenni rajta.
De még a teve is könnyebben átszuszakolja magát ezen a kis kapun, mint a mennyek országának kapuján az a gazdag ember, aki a gazdagságában bízik. Ugyanis mindig csak mérlegel. Megéri ez nekem? Mennyit nyerek az ügyön? És mi van, ha veszítek? S mialatt mérlegel, bezáródik az a bizonyos kapu.
Isten országába sehogy sem mehetnek be azok, akik patikusmérlegre rakják az előnyöket és hátrányokat, a veszteséget és a nyereséget.
Meg egyébként is, itt nem a gazdagokról van szó, hanem rólad, meg rólam.
Nem magadban, saját erődben bízva léphetsz be oda, hanem hálásan megköszönve, alázatosan meghajolva az előtt a személy előtt, aki megnyitotta előtted azt a bizonyos szoros kaput.
Vigyázz, mert egyszer bezárják, mint Nóé bárkájának ajtaját. Nehogy addig mérlegelj, míg kívül maradsz!

csütörtök, június 06, 2013

Megvagy!

Jézus így felelt neki: "Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet."
Lukács evangéliuma 19:9-10

Zákeusnak, a vámszedőnek nem volt helye a mennyben. Bűnös volt és ezt ő tudta a leginkább. Emlékezett, hogy rengeteg embert átvert, hogy kihasználta a pozícióját anyagi előnyökért és visszaélt a hatalmával. Tudta, hogy a mennyben nincs számára hely.

Zákeusnak, a vámszedőnek nem volt helye a földön. Bűnös volt és ezt az emberek nagyon jól tudták. Utálták is érte, amiért átverte őket, amiért kihasználta a pozícióját. Utálták, és kitaszították, és így nem volt számára hely a földön.

Így kötött ki egy fán. Ott a lombok között megbújva nézte, ahogyan Jézus elhalad, és vágyott rá, hogy bárcsak ott lehetne lent ő is. Bárcsak ne tette volna velük meg azt a sok rosszat! Bárcsak emelt fővel járhatna újra! Bárcsak lenne helye a földön, ha már a mennyben nem is lehet...

Ekkor Jézus megállt, és meghívta a mennybe! Mert nem az a fontos, hogy hány bűnt követünk el, hanem hogy meg tudjuk-e bánni őket! Lehet, hogy kiestünk a mennyből, és a föld porában már nem is maradt rajtunk semmi mennyei, mégis, Jézus eljött, hogy megkeressen, hogy megtartson: mert ő hiszi, hogy mennyeiek vagyunk. Ő annak teremtett!

Ma is elmegy valahol nem is olyan messze tőlünk, és ha csak egy kicsiny vágy is ébred a szívünk mélyén a jobb és a mennyei iránt, felénk fordul és mosolyogva azt mondja:

"Megvagy!"

szerda, június 05, 2013

Az Úr előtt...

„Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után; Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!”
(131. Zsoltár 1-3. vers)

Mit szólnál, ha Jézus köszöntene ébredés után; - Jó reggelt! Mondanád, hogy adj még öt percet, aztán még ötöt? S aztán rohanni kell, most nincs idő, hosszan beszélgetni, imádkozni, rendbe rakni az ágyat, mosakodni is csak ímmel-ámmal, reggelizni meg majd munkába rohanva fogunk…

Mit szólnál, ha Jézus lenne a munkatársad? Zúgolódnál a főnök ellen, hogy már megint dolgozni kell? És ezek az ügyfelek… És ez a trehány munka, amit az a… csinált, azt is nekem kell kijavítani… Elegem van az egészből…

Mit szólnál, ha Jézus lenne a családod? Kiabálnád követelőzve; - Miért nincs vacsora? Már megint hol voltál? Miért nem hoztál haza több pénzt? Már megint, hogyan néz ki ez a lakás? Miért nem foglalkozol azzal a gyerekkel?

Mit szólnál, ha Jézus veled lenne szabadidődben? Mit néznél a TV-ben? Melyik honlapok lennének megnyitva a böngészőben? Milyen videojátékot választanál?

Mit szólnál, ha Jézus melletted ülne a gyülekezetben? Mondanád, hogy ma nincs kedvem imaórára, szombatiskolára menni? Mennyit késnél az istentiszteletről? Mobiloznál, vagy sugdolóznál Vele is az új ruhádról a prédikáció alatt? Mondanád, na ez is minek állt ki énekelni, szavalni, prédikálni?


Mondd, te hogyan állnál meg a mindennapokban az Úr előtt?

kedd, június 04, 2013

Hittel mondott kérések


"Amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek." (Mt. 21:22)
"Isten szolgálatában nem szabad elcsüggedni. Az Istennek szentelt szolga hite minden próbát kiáll. Isten képes és kész szolgáinak megadni mindazt az erőt, amelyre szükségük van, és bölcsességet, amelyet a különböző szükségletek megkövetelnek. A legnagyobb várakozásuknál is többet kész tenni azokért, akik bíznak Őbenne.
Jézus nem azért szólít fel követésére, hogy azután elhagyjon bennünket. Ha életünket átadjuk szolgálatára, akkor többé nem fordulhat elő olyan helyzet, amelyről Isten nem gondoskodott már előre. Bármilyenek is a körülmények, van egy Vezetőnk, hogy irányítsa utunkat, bármilyen tanácstalanok vagyunk, van egy megbízható Tanácsadónk, s bármilyen szomorúság, gyász vagy egyedüllét ér bennünket, van egy együttérző Barátunk. Még ha tudatlanságunkban tévedünk is, Krisztus nem hagy el. Hangja tisztán és világosan hallható: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." "Megszabadítja a kiáltó szűkölködőt, a nyomorultat, akinek nincs segítője." (Jn. 14:6; Zsolt. 72:12)
"Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Tebenned bízik." (Ésa. 26:3) A Mindenható kinyújtja karját, hogy mindig tovább és tovább vezessen bennünket. Menjetek előre, mondja az Úr, segítséget küldök nektek. Nevem dicsőségéért kértek tőlem, és én megadom nektek. Aki kudarcotokra vár, meglátja majd, hogy szavam dicsőségesen győzedelmeskedik. "Amit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek." (Mt. 21:22)
Isten sohasem hagyja a világot olyan emberek nélkül, akik ne tudnának különbséget tenni a jó és a gonosz, az igazságosság és igazságtalanság között. Neki mindig vannak olyan emberei, akik a szükség idején az első vonalban állnak."
Ellen G.White: Evangélium szolgái

hétfő, június 03, 2013

Milyen a szeretet?

Milyen a szeretet?
 Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán, nem önző, nem gurul méregbe, nem tartja számon, ha valaki rosszat tesz, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül a többiekkel az igazságnak. Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.” (Egyszerű fordítás)
Korinthusbeliekhez írt 1. levél 13:4-7

Fabiny Tamás:
A szeretet himnuszának mai tolmácsolása

Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy „van egy álmom”, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.
Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény- kutatóként előre látom is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólásdoboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.
Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve, de szeretet nincsen bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér.
Ha önfeláldozóan támogatok is alapítványokat vagy tizedet adok minden jövedelmemből, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett.
Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra, ám szeretet nincs bennem, olyan lennék, mint egy üresbelű hagyma.
Ha naponta végigjárom a damaszkuszi utat, rongyosra olvasom bibliámat és halálomra is bizakodó hittel tekintek, úrvacsorával vagy a betegek szentségével megerősítve készülök elmenni, de szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.
A szeretet jelentéktelen, mint amikor valaki szamárháton vonul be a városba.
A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére töviskoszorút adnak.
A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.
A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja: „szomjúhozom”.
A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben.
A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába.
A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálja elgurult drachmáját.
Nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a mező liliomaival és az ég madaraival.
Nem örül a doppinggal elért világcsúcsnak, de együtt örül a fogyatékos kisfiúval, aki szája szélén csorgó nyállal, nagy erőfeszítésekkel társának tudja dobni a labdát.
A szeretet soha el nem múlik. Nem veszti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság.
Legyenek bár istentiszteletek, véget fognak érni. Legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni. Legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni.
Még nem találtuk meg a rák és az AIDS gyógyszerét, nem értjük távoli földrészek lakóinak nyelvét, nem fogjuk fel más civilizációk felénk sugárzott jeleit.
Ám egykor majd egyetlen asztalt ülünk körül mindnyájan, és ő lesz majd minden mindenekben.
Mert a szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen.
A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.
A szeretet nélküli igazság: kemény.
A szeretet nélküli okosság: gőgös.
A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.
A szeretet nélküli rend: kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.
A szeretet nélküli adakozás: képmutató.
A szeretet nélküli vallásosság: bigott.
A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény: fanatikus.
A szeretet nélküli élet: értelmetlen.
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek közül pedig legnagyobb: Jézus.

Forrás: CREDO 1999.1-2.

vasárnap, június 02, 2013

Vádlott, álljon fel!

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek."
Máté evangéliuma 7:1-2

Azon a hatodik napon Isten valami különlegeset alkotott. Leült a porba, és egészen belemerült a munkába. Igen, ő lesz majd a több napos, aprólékos, tökéletes teremtés koronája. És gyúrt, formázott, simított, karcolt, vizezett, nyújtott, lapított és kiemelt, szögletessé tett és lekerekített. Emberré dagasztotta a sarat, a saját képmására készítette el, és fölé rendelte a földi teremtményeknek. Hatalmat adott neki, szabad akaratot, dönthetett jó és rossz között. Az egész Föld az övé volt, az állatok és növények engedelmeskedtek neki, és kormányozta Éden harmóniáját. Kapott jogokat, kapott feladatot, kapott uralmat, de egy dolgot nem: ítélkezést. 

Aztán jött a kígyó, és amit az Ember kapott, eljátszotta, átjátszotta az ő oldalára. Ma pedig már a feladatunkat sem akarjuk végezni, csak az kell, ami nem lehet a miénk. Dönthetnénk felelősségteljesen jó és rossz között, ám nekünk inkább az a hatalom kell, ami megmondja, mi a jó és mi a rossz. Bár az ítélet nem a miénk, azóta is ezt gyakoroljuk életünk minden percében. 

Embereket írunk le vagy emelünk fel a piedesztálra, de mindig igazságtalanul. Nem hallgatjuk végig a másik véleményét, hanem már kész is agyunkban a lesújtó válasz: az ő hibája volt. Nem engedjük meg, hogy magyarázatot adjanak az egyes jogosan feltett miértekre, hanem már gyártjuk fejünkben a saját magunk szerinti válaszokat. 

Ítélünk minden irányba, és legtöbbször későn ébredünk rá, hogy ez nem a mi feladatunk lenne, de addigra már vérzik a nyílt seb a másik szívén, a gyógyulás pedig túl lassú és körülményes. 

Hát legyen vége ennek! Legyen vége az ítélkezésnek, a hátrányos megkülönböztetésnek, és végre végezzük azt, amire teremtve lettünk! Te és én döntsük el, hogy mától fogva nem azt tesszük, amire nem hívott minket Isten, hanem azt, ami az igazi feladatunk. Te és döntsük el, hogy nem avatkozunk bele Isten jogkörébe, nem játszunk mások életével, hanem az Ő szeretetét fogjuk feléjük közvetíteni. 

Sem te, sem én nem tudunk igazán igazságos és kegyelmes ítéletet hozni. Ne is próbáljuk ezt kivenni Isten kezéből! Legyen Övé az ítélet, miénk pedig a kegyelem!