szombat, november 24, 2012

A megfeszített Úr


„Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.”
(Apcsel 2:36)

Különösen sokatmondó ez az ige, és sokféle érzéssel tölt el.
Először is büszkeséggel és dicsekvéssel telik meg a szívem, mert keresztényként olyan Istennek szolgálhatok, aki mindenekfelett való Úr. Nincs félni valóm, mert az én Uram mindent hatalmában tart, mindenekfelett uralkodik. Ő a legerősebb, a legnagyobb, a leg-leg-leg. Ki mondhatja még ezt el, hogy a legmagasabb rangú Úrnak szolgál? Te is neki szolgálsz? Ha igen, akkor te is büszke lehetsz rá, dicsekedhetsz Vele! (lásd: Jeremiás 9:23-24).
Másodszor csodálattal olvasom, hogy Jézus egyszerre Úr és Krisztus. Az „Úr” kifejezés hatalmat sejtet, akinek engedelmeskedik minden; míg a „Krisztus”, vagy felkent kifejezés a Messiásra utal, aki a szeretetéről, szelídségéről ismert. Ezt olvashatjuk Ézsaiás könyvében a Messiásról: „Nem kiált, és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg” (Ézsaiás 42:2-3). Jézus egy személyben szelíd, kedves, alázatos, de ugyanakkor mindenek Ura is! Milyen csodálatosan ötvöződik az ő lényében ez a számunkra sokszor két egymással ellentétes szerepkör. Jézus mindenek Ura, ugyanakkor mindenek szolgája is! Érted ezt kedves barátom? Én nem nagyon, csak csodálkozom és ámulok! Csodálatos Istennek szolgálunk! De szeretnék Hozzá hasonló lenni…
Harmadszor másokért való felelősséggel telik meg a szívem, hiszen úgy érzem, nekem is feladatom (kiváltságom), hogy beszéljek másoknak Jézusról, az én uramról. Úgy érzem, nekem is el kell mondanom embertársaimnak, hogy Jézus az Úr és Ő a Megváltó! Ezt meg kell tudnia mindenkinek. Ez a legfontosabb hír! Te is érzed ezt a felelősséget? Keresd a lehetőséget, hogy beszélj másoknak a feltámadt Messiásról, aki mindenek Ura, de egyben a te és az én legjobb barátunk is! Csodálatos kiváltság erről beszélni; másoknak bemutatni Őt!
Negyedszer félelemmel tölt el, nehogy én is megfeszítsem Őt, ahogyan abban a korban saját népe tette ezt. „… hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt” (Zsidókhoz írott levél 6:6). Hogyan lehetséges ez? Az ige így mondja el ennek veszélyét: „Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte az égi ajándékot, megkapta a Szentlelket, felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit, felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit, aztán mégis elpártol, lehetetlen újra bűnbánatra indítani. Hiszen ha rajta áll, újra keresztre feszíti az Isten Fiát, és csúfot űz belőle” (Zsidók 6:4-6). Ne játszadozz! Ha megismerted Jézust, kövesd Őt szorosan a lábnyomában haladva. Soha ne gondolj arra, hogy elhagyd őt, vagy tanításából egyet is elhanyagolj. Szeresd Őt és kövesd tanácsait, mert a legjobbat akarja számodra. Azért vállalta a csúfos kereszthalált, hogy neked és nekem örök életünk legyen Benne! Ne tagadd meg Őt akár a legkisebb bűnnel sem, ne okozz fájdalmat neki. Engedd, hogy szeretete átjárja szívedet és Igéje betöltse egész elmédet. Ez meg fog óvni attól, hogy „újra megfeszítsd” Őt. Örvendj a Jézussal való felemelő kapcsolatnak! Örvendj annak, hogy Ő a te Urad és Megváltód, te pedig az Ő gyermeke vagy!

péntek, november 23, 2012

Simeon bizonyságtétele



„Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: "Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek".

Lukács evangéliuma 2:25-32 (Káldi)

Gondolkodtam, mit mond ez az Ige NEKEM ma?
1.)    Vajon milyen értékelés áll rólam a mennyei személyi lapomon? Simeonról ez van feljegyezve: igaz, istenfélő, várta a Messiást és lelki beállítottságú volt.
2.)    Meghallotta a Lélek ösztönzését, hogy induljon el – most éppen a templomba. Nekem vajon milyen az a bizonyos belső hallásom? Indulok, ha azt hallom, hogy induljak?
3.)    Istent magasztalta, hogy meghallgatta imáját, és most az éppen teljesedik. Hányszor és hányszor hallgatta meg imámat az Úr! És a magasztalás? Néha bizony elmaradt!
4.)    Simeon elfogadta sorsát. Idős volt már. Erre a napra várt, hogy találkozzon a világ Üdvözítőjével. Istenre bízta további sorsát. Most már akár nyugodtan meghalhatok, ha éppen ez az akaratod Istenem. Én meg: Uram, szeretném látni, hogy felnőnek a gyermekeim. Hogy diplomát kapnak. Hogy elhelyezkednek. Hogy megházasodnak. Hogy unokáim lesznek… Hol marad az Úrra hagyatkozás?
5.)    És végül – Simeon nyíltan és bátran bizonyságot tett Jézusról, amikor emberileg nézve, jobb lett volna, ha hallgat. Nem volt népszerű, amit mondott. Egyáltalán nem! Mindent jobban akartak akkor, minthogy találkozzanak Jézussal. És én? Mennyire merem nyíltan vállalni, hogy kinek az oldalán állok? Hogy várom visszajövetelét, hogy ebben a reménytelen világban VAN REMÉNYSÉGEM!?

És VELED mi a helyzet? Mi a válaszod a fenti öt kérdésre?

csütörtök, november 22, 2012

A bűnösök megtérése

"Jézus így válaszolt nekik: 
- Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre."

Lukács evangéliuma 5:31-32

Nincs olyan ember, akinek ne lenne betegsége. Ha más nincs is, a bűnnek akkor is betege.

Jézus meggyógyította a betegeket, amikor itt járt a Földön. Volt olyan, hogy nem maradt beteg ember egy-egy faluban, mert mindenki igényelte a gyógyulást. De közülük nem mindenki igényelte egyben az örök életet is. Vajon melyik fontosabb? Mindenáron meggyógyulni, vagy elnyerni a - kizárólag Jézus kereszthalála miatt elérhető - örök életet? 

Jézus mindenkinek felajánlja a kegyelmét. Viszont nem tudja és nem is akarja azokra pazarolni az idejét, akik csak azért igénylik Isten jelenlétét, hogy legyen valaki, aki hasraesik a vallásos páratlanságuk hallatán. Jézus idejében a farizeusok képviselték azt a csoportot, akik csak színből változtak meg, szívükben romlottak maradtak - annyira, hogy Isten Fiát a legkegyetlenebb halálban részesítették.

A megtérés nem azt jelenti, hogy egy másik közösséghez csatlakozunk, mint amibe megkereszteltek esetleg kisbabaként. A megtérés az, amikor másképp gondolkodom Istenről, mint eddig, jónak látom és igazságosnak, ahelyett, hogy felelősségre vonnám, vagy vádolnám. Nem Istent hibáztatom, amikor baj ér, hanem bízom benne, hogy ha előbb nem is, de elhozza azt a napot, amikor Isten mindent helyreállít és igazságot tesz.

Isten megajándékoz minket minden nap ezzel a másféle gondolkodásmóddal. A kérdés csak az, hogy elfogadjuk-e.

szerda, november 21, 2012

A hetedik trombitaszó


„A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.”
Jelenések könyve 11. fejezet 15. vers

János jelenések könyve a Szentírás legimpozánsabb könyve, melyet olvasva úgy tűnik, mintha Isten ebbe az egyetlen könyvbe szerette volna összesűríteni a Biblia összes lényeges szimbólumát.

Lenyűgözőek és ugyanakkor félelmetesek azok a képek, melyeket elvonultatott az apostol előtt. A mennyei Szentély, angyalok, Sátán levettetése, az ítélet képei, csapások, fények, hangok… Igen, hangok. Nem suttogás, nem valami halk, sejtelmes sugdolózás, hanem kiáltás kiáltás után.

Mai Igénk pedig nemcsak kiáltásról, ’nagy szózat’-ról ír, hanem, hogy egy angyal, egy küldött trombitál. S ha próbáltál már megszólaltatni trombitát, kürtöt, tapasztalhattad mekkora erő kell hozzá. Nyámnyila módon nem lehet trombitálni.

Hiszen a trombitát, a sófárt, a kürtöt nem szelíd altatózene előadásához használták. Mózes könyve beszél arról, hogy külön kürtjeleket alkalmaztak a gyülekezet összehívására, a csatába hívásra, és egyéb események jelzésére.

Persze mára ilyen hangjelzések nem bírnak olyan jelentőséggel, mint akkor. Néhány éve feleségemmel Krakkóban jártunk, ahol a Mária- templom tornyából minden órában érdekes kürtzengés hangzik, mivel a trombita hangja mindig hirtelen félbeszakad.
 http://www.youtube.com/watch?v=Jb2rimubk2o

Ennek az oka nem más, minthogy így emlékeznek arra a hős kürtösre, aki a tatárjárás idején éjszaka riadót fújt, így ébresztve fel a város lakóit védelemre a beözönlő ellenséggel szemben. Ám amint fújta a kürtjét egy tatár nyila eltalálta a torkát és azonnal meghalt.

Milyen jó lenne, ha környezetünk ránk is úgy emlékezne, mint akik nemcsak sutyorgunk, hanem bátran és nyíltan hívjuk fel az ősellenség mesterkedéseire a figyelmet.

Utolsó leheletünkig fújva ’kürtünket’, hirdetve mindenfelé, hogy nemcsak e világ országai, hanem a mi szívünk, szavaink, tetteink, egész életünk a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.

kedd, november 20, 2012

Az angyal üzenete

„A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!

És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.” 
                           
                              Lukács evangéliuma  1,26-31


Milyen megkapó, ahogyan az isteni bölcsesség nem dicső mennyei lényként jelenik meg az embernek, hanem egy emberi család védtelen gyermekeként. A Fiú, aki eredeti lakhelyén egy tökéletes család tagjaként élt, most eljön közénk, hogy a mennyei mintára átformálja a nagy emberi családot.

Már a beharangozó is különleges. Egy fiatal lányt szólít meg a mennyei küldött, hogy elmondja a világtörténelmet átalakító jó hírt: A menny nem feledkezett meg teremtményeiről és meglátogatja őket.

Mit élhetett át Mária azon az estén – úgy tudom elképzelni, este volt. Talán végzett már a napi teendőivel, s fáradtan álomra hajtotta fejét, amikor vakító fényesség töltötte be a szobát. Finom, bársonyos hangon megszólalt valaki, akinek a sziluettjét a halványuló fényben már ki tudta venni a szeme. Gabriel, az angyal ezzel a világ szinte minden szegletében ismert mondattal szólítja meg a kiválasztott személyt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van.” Az angyali jelenésen túl Mária számára két dolog miatt is szokatlan volt a jelenet. Egyrészt a korabeli Izraelben nem volt szokás nőket megszólítani, másrészt az üzenet tartalma is igen talányosan hangzott. Hogyan szülhetne gyermeket, amikor még férje sincs. Miközben Mária „fontolgatta, mit jelent ez a köszöntés” az angyal ismét megszólalt és gyakorlatilag elismételte üzenetet. Mindkét alkalommal a kegyelem szó áll üzenet középpontjában. Talán Mária gyötrő bűntudatára kapott isteni választ hallunk az angyal szájából? Talán hetek, hónapok óta tartó komoly önvizsgálatra válaszul szólnak ezek a szavak?

Mitől volt ez a hely a legjobb Jézus számára? Kegyelmet csak az kaphat, aki kér. Aki kér, az pedig tisztában van azzal, hogy szüksége van rá. Nos, Mária ilyen ember volt. Fiatal és odaadó, aki komolyan gondolta a hitet, és az hatással volt mindennapjaira. Mindennél jobban vágyott rá, hogy Isten megtisztítsa őt, hogy szolgálhasson neki minden erejével. Maga sem gondolta, hogy milyen nagy szolgálatra választják majd ki.

Ma reggel, ahogyan az angyal szavait olvasod, halld meg Jézust, ahogyan megszólít, és ezt mondja: Hallottam a tegnap esti bűnbánó imádat, láttam, ahogyan térdre estél. Azt mondom neked, ne félj, az Atya kegyelmébe fogadott. Tiszta vagy és nagyszerű terveim vannak veled.

Kalocsai Tamás

hétfő, november 19, 2012

Krisztus dicsősége


„Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden általa és őrá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak, ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy mindenekben övé legyen az elsőség. Mert tetszett az Atyának, hogy benne lakozzék az egész teljesség, és hogy általa békéltessen meg mindent magával úgy a földön, mint a mennyben, békességet szerezve keresztjének vére által.”
Kolossébelikhez írt levél 1:16-20

Egyedül Jézus! Hangzik a sokszor a kereszténység üzenete. A maga egyszerűségében mindent elmond. Ő a teremtőnk, ő tart fenn bennünket, ő vezet és irányít… Egyedül övé a dicsőség. A sok-sok nagyszerű dologból egyet emelnék ki: ő az, aki keresztje által békességet szerzett nekünk Istennel. Nincs más út, csak Jézus!

A rómaiak nagy út építők voltak. Még ma is vannak olyan közismert utak, melyeket a régi rómaiak építettek. A szabványos nyomtáv az amerikai vasúti kocsik számára a rómaiktól származik. A vasút szélessége megegyezik a római szekerek kerekeinek szélességével. Nem véletlen mondják, hogy minden út Rómába vezet.

Sokan ugyanezt mondják a vallással kapcsolatban. Minden vallás végül Istenhez vezet. De ez nem egészen így van. „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.” (1Tim 2:5)
Ha megállítanánk az embereket az után és megkérdeznék őket, hogy hogyan juthatunk a mennybe? Sokan mondanák azt, hogy "jó élet által". Ha ez a végső válasz, a helyzet nagyon elszomorító, mert bármilyen jól viselkedünk, bármilyen nemes és kiváló életet élünk, ez nem elég ahhoz, hogy megfizessük a bűn végtelen nagy árát.

Egyedül Jézus Krisztus kereszthalála képes ezt az árat megfizetni. Ebben áll a dolog szépsége. Jézus azt mondta, hogy: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. (Ján 14:6)
SENKI sem mehet az Atyához Jézus Krisztuson kívül!

És hogy Ő általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének vére által; Ő általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben. (Kol 1:20)

vasárnap, november 18, 2012

Fény a sötétben


Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat ad nekem a sötétségben.
Sámuel második könyve 22:29

Nem látsz az orrodnál tovább, vagy talán még addig sem. Köd és sötétség burkol magába, és nem tudod, merre, hova vezet a következő lépés. Kapaszkodót keresel, de kezed hasztalan tapogat a semmiben, és rád szakad a szörnyű csend, a magány, és az üveggolyónyi távolság nem enged szabadulni.
Egyik irányból a másikba kapkodod a fejed, hátha látsz valamit, vagy valakit magad körül, hátha nem egyedül kell megküzdened a kérdőjelnyi élettel, hátha találsz valahol reményt, mely irányt mutat a végtelennek tűnő értelmetlen térben.

Elvesztetted az eddig biztosnak hitt célt. Kihúzták lábad alól a talajt, és lázasan próbálsz nyújtózni jobbra-balra, hátha elérsz valamit, de mind hiába. Úgy gondolod, talán itt az ideje feladni. Itt az ideje beletörődni a sötétbe, és megtanulni fény nélkül élni, de ez lehetetlen.

És ekkor, mielőtt végleg feladnád, meghallod az ismerős hangot. Látod, ahogy egy apró mécses fénye győz minél jobban a sötétség felett. Igen, Isten jön feléd. Ő hoz fényt a reménytelen semmibe. Kezét nyújtja feléd, és felemel a mélyből. Új talajra állítja a lábadat, és vezet lépésről lépésre a cél felé. A homály percről percre oszlik, és lassan kezdenek kirajzolódni a tárgyak, alakjai. Lassan a szürke mindenség halvány színeket ölt magára, és egyre világosabb lesz minden.

Lassan kezd derengeni a cél, az út értelme, és lassan, nagyon lassan kezd visszatérni szívedbe a hit és remény. Lassan a mécses fénye átmelegíti kővé dermedt lelkedet, és újra képes leszel látni, ahogy szemed egyre jobban hozzászokik a világossághoz.

És mész lépést lépés után téve az Ő oldalán. Újra érzed, hogy élsz, hogy igazán élsz. Mert van Isten. Mert van remény.