szombat, november 10, 2012

Új teremtés ígérete

Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja.” (Ézsaiás 65:17-19)

Ki ne ragaszkodna ehhez az élethez? Ki ne aggódna földi javai, egészsége, boldogulása miatt? Sokszor túlságosan is „földhöz ragadtak” vagyunk. Gondolkodásunk, tetteink, életszemléletünk túlságosan e világ dolgai körül forognak, mert itt, ebben az életbe szeretnénk megtalálni a boldogságot. De biztosan jól van ez így? Sikerült már ez valaha valakinek is?

Ézsaiáson keresztül Isten valami fontosat üzen nekünk. Az Úr elmondja, hogy ez a világ már nem alkalmas arra, hogy a boldogságot, békességet, biztonságot megtaláljuk benne. Isten újat készít! Ezt a világot már túlságosan megrontotta a bűn, a szenvedés, a nyomorúság. Isten nem foltozgat, javítgat, hanem újat teremt. Olyat, amiről most még álmodni sem tudunk (lásd: 1Korinthus 2:9). Az Úr által alkotott új föld és új ég olyan csodálatos lesz, hogy a régi világra még csak emlékezni sem vágyunk, sőt még eszünkbe sem fog jutni! Az új világban békesség, egészség és öröm vár ránk! Ott nem lesz többé sírás, jajgatás, hanem örök öröm és az Úrral való közösség megtapasztalása. Erről beszélnek a Jelenések könyvének záró fejezetei is.El tudod ezt képzelni? Én csak sejtem, hogy valami csodálatos lesz. Alig várom már, hogy ott legyek! És te?

A keresztény ember számára Istennek ezek az ígéretei adják a legnagyobb reménységet. A próféta azt írja: „örvendjetek és vigadjatok mindörökké"! Vagyis már most örülhetünk és derűsek lehetünk az Úr ígéreteit ismerve. Lehet, hogy sok fájdalmat, csalódást, keserűséget éltél át az elmúlt napokban, hetekben, de gondolj Isten ígéretére. Ő mindent újjá tesz! Nem csak a világot, de téged és engem is. Ez egy csodálatos újrakezdési lehetőség. Addig, amíg ezt a világot Jézus eljövetelekor teszi újjá Isten, addig téged és engem már most újjá akar tenni. Kész vagy erre?

Ma az öröm napja van! A szombat, a hét hetedik napja, a teremtés emlékünnepe a Szentírás szerint. Amikor az Úr elvégezte a teremtés munkáját, az egész menny örvendezett (lásd: Jób 38:7). Mi pedig ezen a szombaton hittel előre tekinthetünk az újjáteremtésre, Isten második nagy munkájára, ami vigassággal és örömmel tölt el. Legyen áldott napod, és töltse be szívedet az újjáteremtés ígéretének bizonyossága, öröme és vigassága. Legyen számodra a szombat az Úr csodálatos tettei feletti örvendezés napja, mint ahogyan a mennyben az angyalok számára is ezt jelenti ez a nap.

péntek, november 09, 2012

Közel az Úr napja




„Hallgass az Úr Isten arca előtt, mert közel van az Úrnak napja…”
Sofóniás 1:7.

Légy csendben és figyelj! Eszembe jutott, hányszor álltam kint a repülőtér teraszán. Vártam valakit. Több gép is landolt abban az órában. De az én gépem, amit én vártam, az a KLM volt. Amikor végre feltűnt a logo a gép oldalán, a szívem hevesebben dobogott. Vajon látja, hogy itt állok? Én nem látom őt a pici ablakon keresztül, de ő láthat engem. Minden figyelmem az ablakokra irányult, hátha feltűnik valamelyiknél.
Gyenge hasonlat ez ahhoz képest, amit az Úr üzent a fenti Igében. Közel van az Úr napja!
Figyelj Jézusra, mint vezetőre!
Figyelj az Igére!
Figyeld a jelzéseket! Ha éjszaka utazol, a városhoz közeledve egyre több lesz a fény. Jelzi, hogy ITT egy város következik. Jézus eljövetele előtt is egyre több jelzés mutatja, hogy közeledik Ő.
Figyeld a próféciákat! Megdöbbentő, ahogy teljesednek!
Légy csendben az Úr előtt, mert hamarosan Ő lesz a főszereplő!

csütörtök, november 08, 2012

Isten városa

"A népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket.  Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz.  A népek odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe."

Jelenések könyve 21:24-27 

Ez a történet vége? Nem! Ez az eleje! Bár volt egy 7000 éves hosszabbítás egyetlen harapás miatt, de ez egy új kezdet, ami a boldogságról, az örömről és a szeretetről szól és Arról a megöletett Bárányról, Aki mindezt lehetővé tette.

Nincs elmúlás, nincs félelem, nincs szenvedés a hibáink és a mások bántása miatt. Nincs háború, nincs vérontás, nincsenek tisztátalan és hazug emberek. Kristálytiszta a levegő, a víz, a föld minden káros anyagtól mentes, csodálatos és tökéletes gyümölcsök teremnek a fákon és az állatok békében élnek egymással. Nem azért makulátlan ez a hely, mert nem élnek itt emberek, hanem, mert olyan emberek a lakói, akik bár az Istentől elidegenedett világban születtek, de elfogadták Isten békeszerződését és megtisztultak. Most már alkalmasak arra, hogy soha többet ne veszélyeztessék Isten városának biztonságát - ahol soha örökké nem engedhető meg, hogy a bűn betörjön és újra tönkretegyen mindent.

Ez a csodálatos hely a szomjas emberekre vár. Azokra, akik tiszták akarnak maradni, szeretik az embereket, segítenek rajtuk, tanulnak a saját és mások hibáiból és másokat figyelmeztetnek, hogy melyik utat érdemes választani. A megöletett Bárány csak olyanokat enged be az országába, akik itt a bűnös Földön megtanulták, hogy mi a különbség a jó és a rossz között. Elfogadták a felajánlott kegyelmet és nem maguk alkottak szabályokat, hanem teljesítették Istenét.

A tisztátalanság, hazugság és utálatosság tehát veszélyes betegség. Kórokozójuk hordozója nem lépheti át a makulátlan Város kapuját.

Ez a város igazi, csak még nem érkezett meg a Földre. Azok a bölcsek, akik mindent kárnak ítélnek, hogy megnyerhessék ezt. Az ár fizetve van, csak egy igen kell hozzá tőlünk - meg a kitartás, hogy ezt az igent minden nap kimondjuk.

szerda, november 07, 2012

A szent város dicsősége


„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.”
Jelenések könyve 21. fejezet 23. vers

Bár a Biblia majd minden oldala egy-egy meghívás az örökkévalóságba, a mennyországba, mégis, ha mint konkrét helyről szeretnénk megtudni többet, nagyon kevés információt találunk.

Bizony csupán szimbolikus leírásokra vagyunk utalva azzal kapcsolatban, hogy mi hogyan fog kinézni; „minden csupa arany”, „drágakő alapok”, „üvegtenger”, „egy Krisztus trónjától fakadó folyó”, stb.

Aztán ott van az a Krisztusra vonatkozó Bibliavers, melyet az Új földdel kapcsolatban is idézni szoktunk: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor.2:9)

S hogy miért van ez így, miért nincs pontos leírás a kezünkben a mennyről? Egy lelkipásztor egyszer így magyarázta:

„Az embereknek sok kérdése van az örök élettel kapcsolatban, melyekre a Szentírásból csak részben kapunk választ. S ennek okát egy példával illusztrálnám:

Képzeljünk el egy olyan ebédhez megterített asztalt, ahol a menü; spenót és utána desszertként csokoládétorta. A legtöbb gyermeknek végtelenül nehéz lenne megenni a spenótot, ha közben állandóan a tortával szemezhet.

Így van ez velünk is, ha Isten mindent elmondott volna nekünk arról, ami ezután következik, azt hiszem, nehéz lenne megbirkóznunk itt lenn a spenóttal.”

Emellett, számomra nem is annyira az a lényeg, hogy milyen színű virágok, milyen állatok, hogy kőből, fából, vagy téglából készült házak lesznek-e ott.

Az igazán fontos és nagyszerű, hogy maga az Isten lesz velünk, hogy végre megszoríthatjuk Jézus kezét, átölelhetjük Őt és fülébe súghatjuk:

Köszönöm, hogy itt lehetek Veled!

kedd, november 06, 2012

Tanmese a természetről!




„Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és akik lakoznak benne. A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet, megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.” Zsolt.98,7-9.
„Jajj! Nem hiszem el! Újra egy tragédia történt! – kiált a tenger a sziget erdejének. Nem bírom már elhordozni ezt a sok olajat! Egy újabb tankerhajó kezdett szivárogni, és teljesen megfertőz mindent! Hihetetlen mit kell kibírnom! Szörnyű látnom a sok halat és vízi állatot, amely bennem sínylődik! Segítségért kiált, de nem tudok semmit tenni. Meddig fertőz még az emberiség???  ” Óh, neked még könnyű elviselni mindezt! De én mit szóljak? – válaszol az erdő. Hallod ezt a fülsüketítő hangot? Csak ritkítanak, vágnak ki minden fát belőlem! Ezért, hogy nekik jobb legyen. Közben nem veszik észre, hogy maguk alatt vágják a fát… Nem tudom miért, de az utóbbi időkben teljesen értelmetlen dolgokat tesznek az emberek. Nem veszik észre, hogy mennyire ártanak mindenkinek! Ez már nem mehet sokáig így….” Na, és ehhez a sok szeméthez mit szóltok? – szól közbe a folyó. Gigantikus mennyiségben megnövekedett a hulladék a városokban! Ezt mind nekem kell elhordoznom! A piszok, a mocsok már az egeket súrolja! Mi lesz így tovább??? ” Ez semmi! Eddig engem békén hagytak –szisszen fel a hegy. De már annyira nem elég nekik az eddig birtokolt terület, hogy engem is elértek és teljesen meg akarnak hódítani! De ne csüggedjetek! Bár nyögünk és sóhajtozunk mindezek miatt, de hallottam, hogy ez már nem sokáig fog tartani! Nem élhet vissza tovább az emberiség az erejével! Ami Teremtőnk és Alkotónk elhatározta, hogy véget vet ennek a gyalázatnak és elpusztítja azokat, akik pusztítanak bennünket. Hamarosan ítéletet gyakorol az Úr mindenek felett, és nem lesz többé szennyezés, szemét és piszok! Újjáteremti az erdőt, mezőt, folyót, tengert és mindent, ami látható a földön! Örüljünk és örvendezzünk, mert ami Istenünk nem hallgat! Soha többé nem lesz semmi olyan, amitől szenvednünk kellene!” Ezek után hatalmas nevetés, kacagás hangja verte fel a tenger folyó és erdő csendjét! Együtt örvendeztek a természet erői és dicsőítették Isten, Aki méltó arra, hogy az egész világ magasztalja Őt!
És Te, kedves olvasó! Nem csatlakozol ehhez a dicsőítő csapathoz? „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Róma 8,19. Tégy ma te is valamit a teremtett világért!

Kormos Tivadar

hétfő, november 05, 2012

Üldözőből üldözött


„De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. Saulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék; de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban.”

Apostolok Cselekedetei 9:22-25

Amilyen keményen üldözte Pál a keresztényeket, olyan kemény próbákat kellett neki is kiállnia. A volt hittestvérei árulónak tekintették, megpróbálták végleg elhallgattatni. A keresztények kezdetben nagyon bizalmatlanok voltak vele szemben, nehezen hitték el, hogy tényleg megtért. Egyetlen fegyvere az volt, hogy valóban találkozott Jézussal.

Pál nagyon okos, tanult ember volt, magas, befolyásos körökben mozgott, de most nem politizál. Ahogy feleszmélt a nagy találkozás után, ahogy visszanyerte látását, megy és beszél Jézusról. Amikor azt látja, hogy ez működik, hogy van ereje, és hatása a szavainak még lelkesebb lesz, annyira, hogy az már zavaró tényező volt a zsidók számára. Kellemetlen alakká vált. Nem a tapasztalata, nem a megtérésnek valódisága számított, csak az, hogy szembement a „hivatalos” állásponttal Jézussal kapcsolatban.

Azt gondolom, hogy a mai Saulusoknak is hasonló tapasztalatokon kell átmenniük. Amikor hangosan, világosan szólal meg a Krisztusról szóló üzenet, az Sátánnak nem fog tetszeni. Üldözéssel, cselszövéssel, elnyomással próbálja elriasztani Krisztus követőit.

Aki valóban találkozott Jézussal, annak olyan „ütőkártyája” van, ami erősebb minden ellenérvnél, vagy külső nyomásnál. A Jelenések könyve 13. fejezete (is) világosan feltárja, hogy eljön az az idő, amikor Krisztus őszinte, hűséges követői, és parancsolatainak megtartói hitük miatt üldözést fognak elszenvedni. Minden és mindenki ellenük fog össze, és próbálják rábírni őket a behódolásra.

Bátorítson bennünket az a tudat, hogy a Krisztussal szerzett tapasztalatainkat senki sem tudja elvenni. Erősödjünk meg Pál példája által, aki nem a következmények miatt aggódott, csak tette azt, amire Isten elhívta.

vasárnap, november 04, 2012

Végre láthatok!


"És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia."
Apostolok Cselekedetei 9:18-20

Igen, Uram. Most már látok. Látlak Téged, és nekem ez elég. Nem tudom most megérteni, hogyan lesz jobb, sőt, igazából el sem tudom fogadni, hogy egyszer jobb lesz, de Rád nézek, és a szívemben béke van. Nem tagadom, hogy fáj, de szemeim téged követnek, bármerre is kell, hogy menjek, és tudom, eljön a nap, amikor te fogod róluk letörölni az összes könnyet.

Uram, most már látlak. Látlak annak, Aki vagy, de legalábbis közelít a kép a valósághoz. Látom kegyelmedet, ahogy lehajolsz hozzám, és átérzed minden problémámat. Látom szeretetedet, bár nem tudom felfogni. Látom kitartásodat, hogy nem fáradsz el újból és újból megkeresni, alakítani, irányítani az eseményeket, hogy megismerjelek. Látom bizalmadat, hogy minden hibám ellenére te feladatot adsz nekem a saját művedben. Látom megbocsátásodat, és tapasztalom nap mint nap. Tapasztalom, hogy hozzád bátran mehetek, te tárt karokkal vársz, és elém jössz az úton.

Szűnik már a vakság Uram, és ez mind a Te érdemed. Egyszer majd elmúlik teljesen, amikor már nem választ el Tőled semmi és senki. De addig is hirdetem életemmel, szavaimmal, hogy Te vagy az én Istenem.