szombat, július 14, 2012

Nyugalom


„Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”

Ézsaiás 58,13-14

A teremtés nyugalma
 „Isten látta, hogy az embernek még a Paradicsomban is szüksége van a szombatra; arra, hogy a hét egyik napján félretegye saját érdekeit és foglalatosságát, mélyebben elgondolkozzék Isten művein, elmélkedjék hatalmáról és jóságáról. Szüksége volt a szombatra, hogy az élénkebben emlékeztesse Istenre, és hogy hálát ébresszen, mert jóságos Teremtőjétől kapta mindazt, aminek örül, és amit birtokol.” (E. G. White: Pátriárkák és próféták. Bp. 1993, Advent Kiadó. 21-22. old.)

A megváltás nyugalma
Szombatünneplőként sokszor azzal vádolnak, hogy a szombat megtartása által próbáljuk biztosítani, hogy a mennybe jussunk. … A szombat megtestesülése annak a nyugalomnak, amit Krisztus Ádám és Éva bűneset előtti Édenének világától egészen az Újszövetség nyugalmáig mindenkinek kínál: amit Isten követői Krisztus értük végzett megváltó munkájából élvezhetnek. Jézus hív, hogy nyugodjunk meg Őbenne. Nyugalmat ad, aminek egyik kifejeződése az egyetemes szombatnap ünneplése… Üdvösségünket Jézusnak köszönhetjük, aki nemcsak újjáteremt, hanem az örökkévalóság reményét is kínálja… A szombat ízelítő abból, ami örökre a miénk lesz, különleges emlékeztető arra, amit Jézusban kapunk.

A ma nyugalma
A keresztény hitnek a XXI. század elején élő ember számára is különösen időszerű része a szombat. A nyugalomnap „gyógyszerére” millióknak szüksége van a stresszel, a szívbetegségekkel terhelt és kiégett társadalomban. A szombat menekülést kínál a mai felgyorsult élet soha nem szűnő nyomása alól. Lehetőséget ad arra, hogy a kimerültség után feltöltődjünk, és újra az élet valóban fontos dolgaira összpontosítsunk. Arra figyelmeztet, hogy ideje bezárnunk otthonunk és elménk ajtaját a világ zűrzavara, zaja előtt, és találkozni teremtőnkkel, aki tudja, mire van szükségünk.

Reinder Bruinsma, Keresztény életút 2009

péntek, július 13, 2012

Az evangélium hirdetése


„Kifelé menet arra kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról. Sőt, amikor a gyülekezet szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan a nyomukba szegődtek Pálnak és Barnabásnak. Ezeket arra biztatták, hogy tartsanak ki az Isten kegyelmében. A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát.”
Apostolok cselekedetei 13:42-44.

Bár nem vagyok zsidó, mindig érdekelt a történelmük. Sok-sok órát tanulmányoztam próféciáikat, szívem mélyén én is vártam velük együtt a Messiást.
Elmondhatatlanul boldog voltam, amikor ott lehettem a kb. ötezer férfi között a hegyen – és hallhattam Őt. Mélyen elraktároztam szívembe azokat a gondolatokat, amik ott, a hegyoldalon elhangzottak. No és a csoda! Azzal a pár kenyérrel és néhány hallal! Örömmel tértem vissza Sziro-Föníciába – családomhoz, és beszámoltam nekik a hallottakról.
Azóta sok víz lefolyt a Jordánon.
A múlt héten a pizidiai Antiokhiában jártam. Hát nem kispályás ez a Pál és Barnabás! Olyan meggyőzően, olyan hittel, és olyan hitelesen beszéltek Jézusról, hogy bennem egy szikrányi kétely sem volt istenségéről.
Szombat volt, és kora reggeltől késő estig hallgattuk ezeket az apostolokat. Aztán kértük őket, hogy a jövő szombaton is jöjjenek és tanítsanak minket.
Hát az aztán maga volt a csoda! Szerintem a város minden lakosa ott tolongott, no meg persze mi is, akik különböző országokból voltunk ott.
Éreztük a Szentlélek erejét. Szinte remegett a szívem, hogy mindent a lehető legpontosabban el tudjak majd mondani az én szeretteimnek.
Hálás vagyok, amiért ezek a bátor emberek merték vállalni, hogy Jézusról beszéljenek! Hogy még az életükkel sem törődnek, csak hogy minél többen megismerhessük az örömhírt, az evangéliumot.
Az az imám, hogy bár minél több bátor bizonyságtevője lenne ennek a Jézusnak, hogy az evangélium elterjedjen a föld végéig.
És hát az meg természetes, hogy én is ezek között a bizonyságtevők között szeretnék lenni.

csütörtök, július 12, 2012

Jézus gyógyítása

"Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: 
- Asszony, megszabadultál betegségedből!
És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent."

Lukács evangéliuma 13:10-13 

Először csak néha nem nézett az emberek szemébe. Azután egyre gyakrabban kerülte a tekinteteket. Majd a vállait leeresztette. Később nem figyelt rá, hogy Isten egyenesnek teremtette az embert. Egyre inkább a földet figyelte az ég helyett. Egy napon arra ébredt, hogy nap nap után úgy telt el, hogy eddig nem akarta, de most már nem tudja megtenni, hogy felegyenesedik, mert nincs esélye rá többé. Mindezért önmagát hibáztatta. Ha lett volna valami, amire hivatkozott volna, bár nem lett volna segítség, de talán nem lett volna ekkora a teher. 

Nincs mentség, nincs visszaút, nincs segítség - gondolta. Egy egészen szürke szombaton, ami megtörtént az elmúlt 18 év alatt minden héten, csakúgy, mint máskor komor és megvető tekintetek, ítélkező pillantások között ült a gyógyulás helyén, az Isten házában. Már megszokta. Nem volt olyan éles a fájdalom, mint eddig, de teljesen érzéketlenné válni nem lehet vele szemben. Amíg él, reménykedni fog. De miben is? Abban, hogy egyszer vége lesz, hogy nem fog fájni, ha lenézik, ha végre képes lesz megbocsátani magának? Mindegy. Reménykedik. Honnan tudni? Nem lett volna aznap a zsinagógában, ha nem lett volna reménye valami jobb után.

Akkor hirtelen, 18 év gyötrelme után egyszerre, egyetlen szóra, a "MEGSZABADULTÁL" gyógyító szavára örökre megváltozott az élete. Megismerte Azt a Valakit, Aki nélkül mi meggyötörjük és meggörbítjük magunkat és többet nem tudunk már kijönni a betegség mély gödréből. De Jézus megszabadít magunktól, hogy végre Vele egyenesen és egészségesen éljünk. 

Tedd le Nála a görbeségeidet és legyél szabad! Jézusnak egyetlen szavába kerül, és Neked is csak egybe: kérlek!

szerda, július 11, 2012

A hívő öröme


„Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! Oh, Uram, segíts most; oh, Uram, adj most jó előmenetelt!”
118. Zsoltár 24-25. vers

Gondolkodtál már azon; mennyivel más lenne az életed, ha valamelyik uralkodó család gyermekeként látod meg a napvilágot? Ha a szüleid híres politikusok, sportolók, színészek lennének?  

Sokan úgy vélik csak a hírnév, a gazdagság és a rivaldafény eredményezhet kiegyensúlyozott, boldog életet. Ám, hogy belső béke mennyire nem ezeken alapszik, íme, egy-egy idézet néhány irigyelt hírességtől:

„Bárcsak sose születtem volna” - Voltaire

„Azt hiszem én vagyok a földön a legszerencsétlenebb ember” - Jay Gould amerikai milliomos

„Napjaim sárga lapok. Az élet virágai és gyümölcsei eltűntek. Csak a férgek, az üszög és a bánat az enyém.” - Lord Byron

„Nagy Sándor, Caesar, Nagy Károly és én birodalmakat alapítottunk. Mely mára szertefoszlott, mert erőszakra alapoztunk, de Jézusért, aki a szeretetre alapozott, ma is milliók halnának meg.” - Napóleon
  
S valóban, az öröm forrása; egyedül Jézus, mely felette áll minden külső körülményen, ahogy erre példa Fanny Crosby élete, aki csecsemőkorában elvesztette látását, később egy vak metodista lelkész felesége lett, ám gyermekük pár hónapos korában elhunyt, ennek ellenére mégsem keseredett meg.

Sőt, azt mondta: „Boldog vagyok, bár semmit sem látok… Milyen sokan nem élvezik azokat az áldásokat, amelyekben én gyönyörködöm. Nem tudok sírni és sóhajtozni azért, mert vak vagyok… én vagyok a világ legboldogabb embere…”

S erről tanúskodik az a több ezer ének, mely ma is keresztények millióit bátorítja. Így énekeld te is ma reggel:

„Legyen szívünk mindig vidám, hálatelt az Úr iránt; gyermekinek szólít minket mennyben lakó jó Atyánk. Minden napon vidám szívvel dicsérjük az Úr nevét; boldog örömteli szívvel járjuk életünknek ösvényét.” (Hitünk énekei 222.)

kedd, július 10, 2012

IMA




Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.  Jób könyve 42,5


„Uram, itt állok előtted, és felemelem a szavamat te hozzád.  Kisgyermek koromtól hittem, hogy létezel és igyekeztelek egész életemben követni téged. Emlékszem szüleimre, amikor rólad beszéltek ragyogtak a szemeik, mindig tisztelet volt a szavukban.  Természetes volt számomra, hogy hívő lettem. Aztán jött a nagybetűs élet. Egyedül voltam, hirtelen minden rám szakadt.  A problémák, nehézségek túl súlyosak voltak nekem. Éltem az életemet, de egyre távolabb tőled. Az ismerőseimmel a barátaimmal egyre kevesebbet beszélgettem Rólad. Ott voltál a szívemben de nagyon a szélén. Soha nem tagadtalak meg, de nem is követtelek.  Tanultam, dolgoztam, szórakoztam, mint minden fiatal. Az élet már csak ilyen, gondoltam. Nincs ebben semmi különös. Élünk és egyszer meghalunk és kész. Aztán valami történt velem. Nem tudom mi volt, pontosan azt sem, hogy mikor volt, de valami hiányozni kezdett. Ennyi lenne az élet, haverok, mozi, buli vagy van más is, van jobb is? A szívem széléről kezdtél középre jönni. Olyanokról kezdtem gondolkodni, hogy értelmes élet, szolgálat, másoknak örömöt szerezni.  Kezdtem megérezni, hogy hogyan is éltél Te, kezdtem többet gondolkodni Rólad. Észrevettelek magam mellett. Azon kaptam magamat, hogy reggelente beszélgetek Veled, mint most is. Kérdezlek és Te válaszolsz. Itt vagy velem minden nap. Szeretek Veled lenni. Valami megváltozott a kettőnk kapcsolatában, barátok lettünk. Tudom, igen tudom, hogy itt vagy mellettem, hogy fogod a kezemet és vigyázol rám. Kapaszkodom én is Beléd, nem akarom elengedni a kezedet. Célja lett az életemnek, szeretnék úgy élni, ahogyan Te éltél.  Szeretném megköszönni Neked, hogy megbocsátottad a bűneimet, és minden reggel így ébredhetek. Te soha nem végzel fél munkát, valamit elkezdtél bennem és azt be is fejezed. Teljes gyógyulás van Tenálad. „

Jézussal te is találkozhatsz ma reggel. Mondd el neki a problémáidat, nehéz életedet, és Ő nem csak meghallgat, hanem válaszolni is fog imádra. Teljes bűnbocsánatot ad, és egy gyönyörű, szép, nyugodt életet.  

hétfő, július 09, 2012

Jézus különb szolgálata


"Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett."
Zsidókhoz írt levél 8:6

Főpap, szövetség, szolgálat, közbenjárás, ígéretek…

Mit mondanak nekünk ma ezek a szavak? Egy régmúlt korszak népének nagyon is sokat jelentettek. A főpap volt Isten és ember között egy olyan kapocs, amit nem lehetett megkerülni. Isten rajra keresztül közölte akaratát, rajta keresztül fogadta az emberek bűnbánatát, ő volt az az egyetlen ember, aki Isten dicsőségének közvetlen közelébe léphetett a szent sátor legszentebb helyén, a szövetség ládájánál.

A főpap, amikor Isten elé járult elsősorban a nép érdekeit képviselte, de neki is ugyanúgy szüksége volt a kegyelemre, Isten bűnbocsátó hatalmára, hogy életben maradjon.

Mégis, ha abban az időben rendezni szerettem volna az Istennel való kapcsolatomat, szükségem lett volna egy áldozati állatra, ill. a papságra, akik közbenjártak ügyemben Istennél. Isten nem akadályokat akar elénk állítani, hanem ezzel is a bűn komolyságára hívja fel figyelmünket. A bűnös nem találkozhat a Szent-tel, legfeljebb közvetítőn keresztül. Mivel a papok is bűnös emberek voltak, csak erre a szolgálatra voltak felszentelve, szükséges volt egy tökéletes közbenjáróra is.

Ez volt Jézus Krisztus, aki előbb, mint áldozati Bárány jelent meg, majd a feltámadása és mennybe menetele után Főpapként jár közben a bűnösökért. Az ő áldozata, az ő szolgálata viszont teljes, hibátlan, "különb".

A Jézussal között szövetség azért is különleges, mert a saját vérével pecsételte meg, és saját szolgálata garantálja, hogy rajta keresztül van út az Istenhez. Micsoda kiváltság, hogy most, ebben a perben is Urunkhoz fordulhatunk imában, és hálát adhatunk értünk végzett szolgálatáért!

vasárnap, július 08, 2012

"Felelős vagy a rózsádért..."

„Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.”
Zsidókhoz írt levél 4:13

Felelősség. Sokszor olyan ismeretlen szónak tűnik világunkban. „Ne érdekeljen senkit se, mit teszek, az én életem, úgy rontom el, ahogy akarom, nem tartozom senkinek sem számadással.” Ugye hallottad már, barátom ezt a mondatot? 

Annyira felelőtlenek vagyunk. Nem figyelünk a másikra, csak megyünk előre a magunk megálmodta úton úgy, ahogy épp összejön. Ha nem megy a házasság, megkeressük máshol azt a személyt, aki betölti szükségleteinket, és nem nézzük, mit hagyunk magunk után. Anya vagy apa nélkül felnövő gyermekeket, akik nem látnak igazán jó példát, és nem tudják, mit lenne érdemes tovább adni. Nem tudják, hogyan kell viselkedni, élni egy emberi kapcsolatban, nem tudják, hogyan is tegyenek érte, hogy jó legyen. 

Ha valamivel megbánt egy barátunk, hátat fordítunk neki. Rosszízű híreket adunk tovább vele kapcsolatban. Elfeledkezünk egymásról, elfeledkezünk arról, hogy van bocsánat is, és nem vesszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni, hogy a végére egyedül maradunk, és nem látunk senkit majd magunk körül, amikor igazán szükség lenne egy megértő társra. 

Pillanatnyi hangulatunk szerint viselkedünk a körülöttünk élőkkel, és nem látjuk, mekkora sebeket okozunk egy-egy szóval, arckifejezéssel. Hajszoljuk a munkát, hogy megélhessünk, és aztán remegő kézzel adjuk át minden vagyonunkat az orvosnak, hogy tegyen értünk valamit, mert meghalni igazán senki sem akar. 

Hát nézz föl végre ember! Felelős lény vagy. Felelsz magadért, másokért, és nem a véletlen műve, hogy megszülettél erre a Földre. Életed ajándék. A férjed vagy feleséged, barátod vagy barátnőd, a családod ajándék. A csapat, amelynek tagja vagy, ajándék. És ezzel mind el kell majd számolnod, hiszen „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...” (Antoine de Saint Exupéry: A kis herceg, Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó, 1982. 79.)