szombat, június 02, 2012

Képes-e az ember megváltozni?

„Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván köcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is;”

Kol 3,12-13

Hányszor hallottuk már: „Nem tehetek róla, ilyen a természetem”? Általában mindig mentegetőzés keretein belül fordul ez elő. Használjuk mi is, használják mások is saját hibáink elleplezésére. Legtöbbször azokra, amiktől nem tudunk, vagy nem akarunk megszabadulni. De foglalkozzunk most csak az előbbivel, mert azon az emberen nem tud még az Isten Igéje sem segíteni, aki nem akar.

Aki küzdött már önmagával, saját bűneivel, az mind tudja, hogy ez a harc nem könnyű és az ellenséget lebecsülni nem szabad, mert nagyúr a muszáj. Nem lehet ugyanis mindenkinek irgalmazni, nem lehetünk mindenkihez jók, egyszer mindenkinél betelik az a bizonyos pohár és átlépjük az alázat határait is. Ki tud örökké szelíd maradni ebben a bosszantó világban? Lehetséges-e, hogy sohase veszítsük el a türelmünket? Sokan gondolják meggyőződéssel még a hívő emberek között is, hogy mindez szinte lehetetlen. Mert erre egyedül a mi drága Megváltó Jézus Krisztusunk volt képes. Pál azonban arra bátorít mindannyiunkat, hogy valósítsuk meg a lehetetlent, és azt is elmondja hogyan.

Egyszerűen úgy, mint amikor eldöntjük, hogy milyen ruhát vegyünk fel aznap, úgy döntsük el azt is, hogy milyenek leszünk az embertársainkkal! Vagyis a hozzáállásunk csupán döntésünk kérdése, mert minden esetben dönthetünk úgy, hogy szeretettel, türelemmel, jósággal reagálunk mindenre, ami bennünket ér. Természetesen ez nem mindig és nem mindenkivel szemben könnyű. Szívesen megtesszük hozzátartozóinkkal, barátainkkal, azokkal, akik jók hozzánk. De sokkal nehezebb a bosszantó, unszimpatikus, szeretetünket meg nem érdemlő emberekkel, Mert ebben az esetben mindig előjön a miért.
Mi okom lenne rá, hogy velük szemben is jó legyek? Pál erre a kérdésre is megválaszol: Mert az Isten választottai vagyunk, azaz szentek és szeretettek. És azért, mert Jézus is ezt tette velünk, pedig meg sem érdemeltük. Mindannyian örökre szeretve voltunk, vagyunk és leszünk Isten által. Ez a szeretet változtatta meg az életünket. Ettől a szeretettől kezdtünk el hinni, ez a szeretet késztetett arra, hogy elhagyjuk rossz szokásainkat, hogy kövessük Őt, Aki maga a SZERETET. Pál egyszerűen csak azt kéri tőlünk, hogy ezt adjuk tovább úgy, ahogy kaptuk. Mivel méltatlanul kaptuk, adjuk mi is szeretetünket az arra méltatlanoknak, hátha ők is megváltoznak, mint mi és megvalósul az emberileg lehetetlen. Kívánom, hogy minden nap jól döntsünk.

péntek, június 01, 2012

Megtérés, keresztség

Péter így válaszolt: "Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”
Apostolok cselekedetei 2:38.

Biztosan találkoztál már te is emberekkel, akik elsírták válladon bajukat: ’Nem tudom, mit csináljak!’ ’Halvány fogalmam sincs, hogy most mit tegyek!’ Merted-e mondani nekik azt, amit az imént olvastál? Tudod Barátom, a válasz egyértelmű: Térj meg, keresztelkedj meg az Úr Jézus nevében, aztán majd a Szentlélek megmutatja, mit kell tenned. Olyan lehetetlennek tűnik ez. Nem igaz? Pedig akkor, ott, 2000 évvel ezelőtt is abszurd volt. Péter és barátai elrejtőztek az emberek elől, hisz gúny tárgya lettek. Jézus meghalt, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Követőit üldözték, gúnyolták. Minden okuk megvolt a rejtőzködésre.
Aztán hirtelen történt valami. Kiáradt a Szentlélek – és előjöttek az apostolok rejtekhelyükről. Bátorságot kaptak. Erőt nyertek. És bizonyságot tettek. Arról a Jézusról, akit a zsidók minél előbb el akartak felejteni. És csak mondták és mondták, hogy mit tett ez a Jézus. Hogy megváltoztatta életüket. Gondolkodásmódjukat. Új reményt adott nekik.
A hallgatók először csak legyintettek. Továbbmentek. De aztán ugyanaz a Szentlélek, aki az apostolok szívében dolgozott – megállította őket. Odajöttek. Hallgattak. Elgondolkodtak. Majd felkiáltottak: Ez az! Ez hiányzik az én életemből is! A megbizonyosodás! A tapasztalat! Az elkötelezettség! Mit csináljunk atyámfiai? Van még remény számunkra?
Péter válasza: Igen, van. Térjetek meg! Forduljatok el eddigi életmódotoktól. Keresztelkedjetek meg! Kezdjetek tiszta lappal. Bánjátok meg bűneiteket! És ti is erőt nyertek. És megváltozhat a Ti életetek is.
Ennyire egyszerű?
Ennyire egyszerű!

csütörtök, május 31, 2012

Jézus, a gyógyító

"Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle: 
- Mit kívánsz, mit tegyek veled?
Ő így szólt: 
- Uram, hogy lássak."

Lukács evangéliuma 18:40-41 

Gondolatok Bartimeus meggyógyításáról:

Jerikó falai leomlottak. Átok terhe alatt építették újjá a várost. Az újszövetségben arról híres Jerikó, hogy lakott benne egy vak, aki hangosan kiáltozott, és egy APEH igazgató, aki Jézussal ebédelt.

Jézus látónak teremtette az embert. Borzasztó lehet Neki elviselnie a tudatot, hogy a bűn okozta betegségek miatt sokan egyáltalán nem látják az Ő teremtett - még mindig szép - világát.

Amire nincs megoldás évtizedeken keresztül, azt Jézus egyetlen szavával tökéletesen meg tudja oldani.

Vajon mit akarhat egy vak, miért kellett megkérdezni? Jézus semmit sem tesz a beleegyezésünk nélkül. A szabadság és a szeretet az alapja Isten jellemének.

Jézus azért jött, hogy helyreállítsa ezt a torzan működő bolygót.

Minden fizikailag látó lát lelkileg is?

"Ha elég sötét van, akkor láthatod a csillagokat."

Jézus szeretne lelki tisztánlátást is adni a fizikai mellé.

A torz látásnak sok formája van: távollátás, közellátás, csőlátás, kettőslátás.

A távollátók csak az idők végével hajlandók foglalkozni, közben érzelmileg éhezik a családjuk.

A közellátók csak a mindennapi kalács hajszolásával foglalkoznak, és közben jön a temetésük napja.

A csőlátók csak egy eseményt látnak mindig maguk előtt, ezért nekik mindig minden könnyű, mert nem érzékelik, hogy minden mindennel kapcsolatban áll és az események nem egymástól függetlenül történnek velünk, hanem ok-okozati összefüggés van közöttük.

A kettőslátásban szenvedők ott is bajt látnak, ahol csak kellemetlenség van, és akkor is vigadnak, amikor csak örülni kellene.

Jézustól kérjünk segítséget a torzulásmentes látáshoz!

szerda, május 30, 2012

Minden szomjazó jöhet


„Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!”
Ézsaiás könyve 55. fejezet 1. vers

Van egy honlap (http://www.worldometers.info/hu) a világhálón, melyre kattintva földi életünk jó néhány sarokszámáról tájékozódhatunk; mennyien élünk bolygónkon, hányan születtek, vagy hunytak el idén, vagy a mai napon, stb., stb.

Ezen adatok sorában ott szerepel egy megdöbbentő sor, mely azt a számot tűnteti fel, hogy egy nap alatt hányan halnak éhen. Ez a szám sokszor napi 18-19.000 között mozog.  

De hogyan lehet ez? Hiszen mindenhol túltermelésről beszélnek. Annyi pénzünk van, hogy országokon keresztül utaztatjuk az élelmiszereket, melyek aztán tonna számra állnak és rothadnak az áruházak polcain…

Itt Európában, így hazánkban is minden kamra, hűtő tele van, s ha üres ott van az államilag szervezett szociális háló, segélyszervezetek és ingyen konyhák százai.

Ha éhezünk is egy rövid ideig az nem azért van, mert nincs, hanem mert másra vágyunk, válogatunk. A háztartásokban nem az a kérdés, telik rá, hanem ’mit szeretnétek, mit főzzek?’ Őszintén bevallva nem is tudjuk; mi az, hogy éhezni, vagy szomjazni.

Ami azonban még nagyobb gond, hogy a lelki táplálékok területén is hasonló a helyzet. Szinte belefulladunk az ideológiai, filozófiai rendszerek tömkelegébe. Ezért válunk, sokszor tudatosan vakká és süketté a Biblia igazságával és tanácsaival szemben. Nem kell, mert már elteltünk a mesékkel.

Csakhogy ezek a mesék csupán a lelki étvágyat nyomják el, de nem táplálnak. Jézus azonban olyan táplálékkal és itallal lát el, mely nemcsak téged, hanem rajtad keresztül másokat is megelégít:  

„Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.” (Ján.4:13-14)

kedd, május 29, 2012

Dávid szíve







„Tiszta szívet teremts  bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem!”  Zsoltárok könyve  51:12










A fenti Ige Dávid király imádságának egy részletét tartalmazza. A király belátta, hogy szíve már nem olyan tiszta, mint régen volt. Erkölcsileg nagy nullává lett. Nemcsak házasságtörést követett el, hanem ölt is, hazudott is, az idegen vágyak messze sodorták. Az emberek között viszont úgy tett, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Semmi problémát nem látott életvitelében. Isten erkölcsi elveit alakította cselekedeteihez, ahelyett, hogy a cselekedetein változtatott volna.

Isten azonban egy napon szólt hozzá. Mit tesz most? Folytatja tovább az eddigi bűnös életét? Ellenáll Isten szavának, a körülményeket hibáztatja és másokat, hogy ezáltal is leplezze saját bűnét?
Választás előtt állt, mint mi is nagyon sokszor az életünkben. Ha jól dönt, Isten megbocsátja súlyos bűnét, ha rosszul dönt tovább sodródik a lejtőn.

Nem könnyű felismerni, hogy szívünk már nem tiszta, mert ilyenkor eltaszítjuk magunkat azoktól, akik a javunkat akarják és azokra hallgatunk, akik a bűnre csábítottak. Elveszítjük a kontrolt gondolataink, cselekedeteink felett.

Mit tegyünk ilyenkor?

Egyetlen lehetőségünk van. Azt kell tenni, amit Dávid is tett. Beismerni, hogy megtörtem Isten törvényét és könyörögni bűnbocsánatért.

Uram, te látod, az életem. Előtted egy nyitott könyv vagyok. Bűnt követtem el, megtörtem a törvényedet, kérlek változtasd meg a gondolataimat és segíts elhagyni  bűnömet. Nem akarom tovább hordozni ennek terhét, szeretnék megváltozni. Sokszor próbáltam már egyedül, de nem ment, most Neked adom át szívemet. TISZTA SZÍVET TEREMTS BENNEM!

Ez az ima meghallgatásra talál Isten előtt, békességet nyert a szívem. Azt, amihez eddig foggal-körömmel ragaszkodtam most már el tudom engedni.  

Legyen ez a hét a változás hete életedben!

hétfő, május 28, 2012

Jézus visszajön értünk


"Hallottátok, hogy én azt mondtam nektek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam."
János evangéliuma 14:28

Jézus tanítványai bíztak benne, hogy még meglátják szeretett Mesterüket visszatérni. Jézus előre elmondta nekik, hogy hazatér egy időre, de ismét eljön, és magához veszi az övéit. Valószínűleg látta a tanítványok szomorú, riadta arcát, mert ugyanebben a fejezetben beszél nekik a Vigasztalóról, vagy Pártfogóról, aki majd pótolja jelenlétét. Az ő életükben nem jött vissza.

Biztosan voltál már olyan helyzetben, hogy valaki megkért: "maradj itt, amíg vissza nem jövök; sietek vissza, de el ne mozdulj…".
Egy idő után nagyon kellemetlen tud lenni az ilyen várakozás. Ha viszont már úgy gondoljuk, hogy régen itt kellene lennie; elkezdjük percenként nézegetni az óránkat… Elfogy a türelmünk, próbáljuk kitalálni mi történhetett; majd az aggodalom átalakul nehezteléssé, haraggá. Amikor végre visszaér, talán nem is az örömünknek adunk hangot, hanem a frusztráltságunknak, keserűségünknek.

Jézus eljövetelének ígéretei is sok embernek okoztak már csalódást. Ő, természetesen állja a szavát, csak mi nem tudjuk kivárni, hogy történjen valami. Talán már bizalmunk is meginog, mikor úgy tűnik, még mindig nincs sehol. Az általa elmondott jelek minden korszakban bizodalmas várakozásra késztették az embereket. És ez jó is így.

Jézus nemcsak a Pártfogót, tehát a Szentlelket adta nekünk ajándékba, hanem megígérte, hogy hamarosan, ő maga, személyesen visszatér értünk. Nincs okunk kételkedni szavában. Bízzunk benne, mert ez az egyedüli reménységünk. Addig is a Szentlélek közreműködése által ugyanúgy velünk van az Úr!

vasárnap, május 27, 2012

Hol van Ő?

„Erre megkérdezték tőle: Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat: ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.”
János evangéliuma 8:19

Valaha a távoli ismeretlenek között ült, mint akiről nem is tudod, hogy létezik. Aztán esemény eseményt követett az életben, és így került egyre előrébb. Már a valahol látottak között ült, és várta, mikor és hogyan kerülhet közelebb hozzád. És amikor eljött ez a pillanat, néhány percre arra a helyre került, akinek gondja van rád, és törődik veled. 

Sajnos az élet negatív tapasztalatai hamar kitessékelték onnan, és egy gyermekkori emlék valakiről, aki meghatározó volt számodra, teljesen eltorzította milyen is az, aki megteremtett téged. Olyannak láttad, mint akinek folyamatosan meg kell felelni, hogy szeressen, és kész azonnal villámmal sújtani, ha másként mersz gondolkodni.

Majd egy mélyrepülés következtében összeomlott minden, mint egy kártyavár, és neked újra kellett építened Isten képét a szívedben, az Ő képét, hogy milyennek is látod a Mindenhatót. És bármenyire is kétségek között vívódtál és összetörtnek érezted magad, tudtad, ezen az úton kell tovább menned: Isten felé. 

Az igaz Isten felé, aki Jézus Krisztuson keresztül a leghitelesebben mutatkozott be az egész teremtett világnak. Az élő és gondviselő Isten felé, aki kész lehajolni a sárban fekvő emberhez, és kész felemelni őt, új utat mutatva számára. 

És te azóta is haladsz ezen az úton. Néha könnyű, néha piszkosul nehéz. Néha minden világos, mint a napfény, máskor pedig csak az áthatolhatatlan miértek rengetege vesz körül. De egy mindig biztos, Ő ott van melletted, és vezet lépésről lépésre a valóság felé.