Ígéretek

„Isten valamennyi ígérete igenné lett benne. Ezért hangzik fel általa az ajkunkon az ámen Isten dicsőségére.”

Békés – Dalos fordítás 2Korinthus 1,20

Mennyi ígéretet hallottunk már, mennyiszer ámították a fülünk és a szívünk őszintén kimondott, mégis elkoptatott nagy szavak: A „Mindig melletted maradok!”, vagy „Örökké a barátod leszek!” és a „Mi sose hagyjuk el egymást, bármit hozzon is az élet!”. Aztán felnövünk és elmaradnak az iskolatársak, a térben és időben való távolság miatt elfogynak a barátságok és sokkal kevesebb új születik. Aztán elfogynak az adott ígéretek is. Nem merünk, nem akarunk már ígérni semmit, amit nem tudunk betartani, mert nem akarunk fájdalmat okozni. Csalódásaink miatt megjelennek életünkben a hibáztatások, a keserű okolások. Ezekkel temetjük az elvesztett boldogságot és szépen lassan eltűnik a remény is, hogy „Lesz még jobb!”. Nem marad semmi, csak az üresség. Elkeseredésünkben megtaláljuk azt, akit leginkább vádolhatunk mindezért: Isten a hibás!

Isten a hibás, mert már nincsenek igaz barátaim. Isten a hibás, mert nem az lettem, aki szerettem volna lenni. Isten a hibás, mert nem sikerült úgy az életem, ahogy terveztem…

De vajon ígérte mindezt Isten? Ígérte, hogy mindig boldogok leszünk és egészségesek? Ígérte, hogy nem maradunk egyedül? Ígérte, hogy mindig szeretni fognak az emberek? Hogy nem hibázunk, vagy, ha mégis, majd sikerül helyre hozni? Ígérte a magunknak talált célok valóra válását? Tett-e fogadalmat, hogy mindenben, mit akarunk, segít?

Nem.

Akkor mit ígért az Isten?

Jézus Krisztus által megváltást e földi nyomorúságból, és egy egészen más, kiteljesedő, boldog, örök életet.

Úgy legyen.

A hit versenypályája

„Ugye, tudjátok, hogy a versenypályán sok versenyző fut, de csak egyikük lesz a győztes, és ő kapja a díjat? Úgy fussatok, hogy győztesek legyetek! Minden sportoló, aki a versenyre készül, nagy önuralommal végzi az edzéseket, és minden tekintetben fegyelmezetten él. Azért teszi ezt, hogy megnyerje a versenyt, és megkapja a győztesnek járó babérkoszorút. Ez azonban egy idő múlva elszárad és elpusztul. Mi olyan jutalmat fogunk kapni, amely örökké megmarad. Én tehát nem céltalanul futok, hanem egy határozott cél felé. Úgy küzdök, mint egy ökölvívó, aki eltalálja az ellenfelét, és nem a levegőbe csapkod. Keményen megfegyelmezem tehát a testemet, mint egy sportoló, és szolgámmá teszem. Mert nem akarom, hogy miközben másokat erre tanítok, engem meg kizárjanak a versenyből.”

1Korintus 9:24-27. (WBTC)

Egy birkózó egyszer azt kérdezte az edzőjétől: ’Ha dohányzom, iszom, és jól szórakozom, attól még birkózhatom, nem?’ Az edző ezt válaszolta: „Igen, de nem győzhetsz!’

Pál nem bizonytalanul fut. Nem a levegőbe csapkod. És Te? Hogy futod életed pályáját? "Ahogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem, a sors ezer rejtelem, ahogy lesz, úgy lesz, bárhogy lesz, úgy lesz" – hangzik egy régi dalban.

Gondolkodtál azon, mit jelent keményen megfegyelmezni testedet? Szolgává tenni? Nem érzed Te is néha, hogy mennyire kiszolgálod ezt a mulandó, halandó testet? Pátyolgatjuk, babusgatjuk, etetjük, itatjuk, felcicomázzuk, kétségbeesünk, ha valami baj éri…

Pál azt mondja: Én tehát nem céltalanul futok, hanem egy határozott cél felé. Úgy küzdök, mint egy ökölvívó, aki eltalálja az ellenfelét, és nem a levegőbe csapkod. Keményen megfegyelmezem tehát a testemet, mint egy sportoló, és szolgámmá teszem.

Cél: Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak, / hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!/És ha szereteted mázsás teherrel / tenné próbára ezt a gyenge vállat - / segíts úgy vinni mázsás terhemet / a Te erőddel – mint a szalmaszálat! (Túrmezei E.)

Önfegyelem: Nem szeretjük ezt a szót hallani. Hányszor nem gyakoroltuk, amikor de jó lett volna!
Miért is kell az önfegyelem?
Azért, mert csak így jöhetnek létre igazi értékek.
Önfegyelem kell ahhoz, hogy reggel korán felkelj és elindulj a munkába. Hogy felkészülj a vizsgára. Hogy ne edd meg azt, ami árt, bármennyire kívánod.

Ha komoly célokat tűzünk ki magunknak, csak önfegyelem által vagyunk képesek azokat elérni. Nagy álmok nagy odaszánást igényelnek. Nem lehet nagyot álmodni úgy, hogy ne hoznád meg érte a szükséges áldozatot, hogy ne fegyelmeznéd hozzá a gondolataidat és az akaratodat.
A lelki szolgálatban a hitelességünk is függ az önfegyelem gyakorlásától. Ha nem gyakorolsz önfegyelmet, önmagad ellen és Isten céljai ellen teszel. Elveszted a hatékonyságodat, hiteltelen, értéktelen lesz a jellemed és a munkád. (Lukács János)

Versenypályán vagy! Nem hervadó babérkoszorúért, hanem az Örök Életért tedd meg, ami RAJTAD áll. Jézus már megtette ÉRTED az Ő részét!

Mosolyra görbült száj

"Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek:" János evangéliuma 16:22

Szomorúság. Ez az érzés nem ismeretlen előtted és előttem sem. Ott állunk a pályaudvaron és elintegetjük szerettünket, akit egy ideig nem fogunk látni. Nem mosolygunk. Ha nem is könnyes a szemünk, de a lelkünk szomorúan nyugtázza az ürességet, amit a kedvesünk hagyott maga mögött.

Aztán az igaztalan vádak viharában nem görbül mosolyra a szánk, leginkább magunkba roskadva és szomorúan kémleljük az eget új célokat keresve.

Van, amikor túl gyakran állunk zárt koporsók fölött és csak mérhetetlen fájdalmat érzünk, amit ki nem mondhatunk szavakkal, a szomorúság ráül a szemünkre, szánkra...

Oly régen az emberiséggel karöltve jár a szomorúság. Jézus, az emberré lett Isten is kapott ebből a csomagból. Amikor sírt Jeruzsálem felett, amikor tanítványiért, aztán az egész emberiségért könyörgött. Amikor halála előtt búcsúzkodott, pontosan tudta mit éreznek a szerettei. Az elválás amit akkor élt át, amikor Atyjától elbúcsúzott egy kis időre, megértette vele a többiek fájdalmát. Ezért szavaival gyógyítani próbált. A boldog jövő ígéretét adta nekik, és addig a Szentlélek jelenlétéről biztosította őket.

S ahogyan akkor, szavai nyugtatólag hatottak rájuk, úgy ma nekem is valami békét kölcsönöztek. Lesz egy nap, amikor az örömöt senki sem veheti el tőlem. Jön egy nap, amikor minden gonosz megszűnik. Eljön az a nap, amikor végre hazamehetek. Igen, Jézus visszajön, mert ez olyan biztos, mint, ahogy megszületett. Jézus az ő visszajövetelének ígéretét adta, de nem úgy jön vissza mint egy kisbaba, hanem mint király, aki megítéli a földet és végre véget vet politikai pártok acsarkodásának, pénzügyi és gazdasági válságoknak, a terrorizmusnak, a családi erőszaknak, a rákos és genetikai betegségeknek...

Emléke sem marad ennek a sok rossznak...Jézus új eget új földet teremt! Görbüljön mosolyra a szád már ma!

Állhatatos munka

„Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.”
(Galatziabeliekhez írt levél 4. fejezet 18. vers)

A legtöbb ember gyomorszorítást érez, ha meghallja ezt a szót: Munka.
Hát igen, ha csörög a vekker, és már megint kelni kell, ki az, aki örömmel hajtja ’igába’ fejét, hogy dolgozni vagy tanulni menjen?

Pedig a kutatók kimutatták, hogy ugyanazokat az izmokat használjuk, ugyanazok a hormonok keletkeznek játék és munka közben, mégis, annyira másképp éljük meg egyiket, s másikat. Miért? Mi a különbség?

A kulcs: a motiváció. Hiszen másképp megy a munka, a tanulás, a játék, de még a szeretet is, ha nem a muszáj, nem a külső kényszer hatására tesszük. Bizony, indítékaink valódi mozgatóját mérhetjük le abban a különbségben, ahogy akkor viselkedünk, dolgozunk, amikor ott áll mellettünk a főnők, vagy a tanár, és mikor egyedül vagyunk.

Mert, ha az illetőhöz szoros szálak fűznek, nincs olyan dolog, amit meg ne tennénk. „Még a csillagokat is lehoznám érted…” De ha közömbös a kapcsolat, még az öröm pillanataiból is ’kell’ lesz. „Már megint karácsony, és vennem kell valamit neki…”

Nemrég olvastam egy történetet: New York egyik felhőkarcolójának takarítószemélyzetét faggatták arról, hogy szeretik-e, amit csinálnak? Volt egy Sophie nevű asszony, akiről tudták, hogy keresztény és így kérdezték:

- Sophie, ha jól tudjuk, te Isten gyermekének mondod magad.
- Igen, Uram, én a mennyei Király gyermeke vagyok.
- Ha te a mennyei Király gyermekének mondod magad ez annyit jelent,
hogy te hercegnő vagy?
- Igen, úgy gondolom; Isten így tekint engem?
- És nem gondolod, hogy egy hercegnő számára rangon aluli dolog,
hogy ennek a koszos irodaháznak a lépcsőit súrold nap, mint nap?
- Semmi megalázó nincs ebben, mert én nem a főnököm, Mr. Brown
lépcsőit súrolom. Én ezeket a lépcsőket Jézus Krisztusnak,
az én Megváltómnak súrolom.

És te, kedves olvasó, kinek dolgozol, kinek tanulsz és kinek élsz?
És mi motivál mindebben?

„Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal.2:20)

Ne vesd meg az Isten hívó szavát…!

„Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem küldött.” Luk.10,16.

Olyan különös, hogy Isten nem angyalokat választott ki az evangélium hirdetésére, hanem gyarló, bűnös emberek, mint én! És ha már embert választott, akkor miért pont engem??? Hány és hány kiváló képességű ember szaladgál a világon, akik sokkal hatékonyabban, céltudatosabban, ésszerűbben tudnák elmondani az Isten akaratát, mint én…. Fel sem fogom, hogy miért nem őket választotta Isten! Az egyetlen magyarázat – amivel túl sokra nem megyünk(!) – Mózes 5. könyvében található: „Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok, mert ti minden népnél kevesebben vagytok; hanem mivel szeretett titeket az Úr…” 5. Móz.7,7-8.

Pál apostol tovább cifrázza a képet! „…a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőteleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket..” 1Kor.1,27.

Talán most arra gondolsz: Na, Tivadar, most már álljál le! Ez megalázó!

Bizonyára igazad van! Nem is rólad beszélek, csak magamról és a tanítványokról! Micsoda szerencsétlen csapatot válogatott össze Jézus! Az egyik balgább volt, mint a másik! 3 és fél évig Vele jártak és mégsem értették meg a küldetését… egyfolytában csak arra gondoltak, hogy milyen helyet foglalnak el a trón körül, ha majd Jézus végre király lesz…

Isten gyarló eszközökön keresztül dolgozik, mégsem szabad megvetni az szavát! Nem azt kell nézni, hogy kit használ fel az Úr az üzenet közvetítésére, hanem azt, amit üzen! Isten akár egy szamáron keresztül is tud üzenni, ha akar! Lásd Bálám szamarát! (4.Móz.22,28.) Ez azért van, hogy nehogy elbízza magát bárki is. Nem az eszköz számít, hanem a Mester! Isten a legegyszerűbb szószolóját is fel tudja használni, ha elég alázatos…. és ha már  szamárnál járunk…. furcsa lenne, ha Jézus bevonulásakor Jeruzsálemben a szamár arra gondolt volna, hogy a „hozsánna” kiáltás neki szól….! Én csak egy ilyen szamár vagyok, aki Jézust hozza el az emberek közé! Nem az enyém az éljenzés, hanem Jézusé!

A Te dolgod viszont, hogy ne vesd meg az Isten szavát….

Kormos Tivadar

A megváltás ára

"Miután Jézus elfogyasztotta az ecetet, ezt mondta: "Elvégeztetett!" És fejét lehajtva, kilehelte lelkét."

János evangéliuma 19:30

"Jézus földi élete nem fejeződött be addig, amíg munkáját el nem végezte. Utolsó leheletével így kiáltott fel: "Elvégeztetett" (Jn 19:30). A csatát megnyerte, hatalmas karjával kivívta a győzelmet (Vö. Zsolt 98:1). Győztesként zászlóját örökkévaló magasságokra tűzte ki. Nem volt-e örvendezés az angyalok között? Az egész menny ujjongott az Üdvözítő győzelmén. A Sátán vereséget szenvedett és tudta, hogy birodalma elveszett. (…)

(…) Mikor Jézus eljött erre a világra, Sátán ellen fordította hatalmát. Attól fogva, hogy Jézus kisdedként megjelent Betlehemben, a bitorló szüntelenül azon munkálkodott, hogy elpusztítsa. Minden lehetséges módon igyekezett megakadályozni Jézus gyermekkorának, makulátlan férfikorának, szent szolgálatának és folt nélküli áldozatának a kibontakozását. Sátán azonban vereséget szenvedett. Nem tudta Jézust bűnbe vezetni. Nem tudta elcsüggeszteni, vagy eltántorítani attól a munkától, amelynek az elvégzésére jött el a földre. A pusztától a Golgotáig Sátán haragjának a vihara csapott le ismételten Jézusra, de minél könyörtelenebbül tépte-zúzta ez a vihar, Isten Fia annál erősebben kapaszkodott bele Atyja kezébe, és haladt előre a kijelölt úton. (…)

(…) Isten szeretete nem kevésbé fejeződött ki igazságosságában, mint irgalmasságában. Isten trónjának az igazságosság az alapja, és szeretet a gyümölcse. Sátánnak az volt a szándéka, hogy elválassza az irgalmasságot az igazságtól és az igazságosságtól. Azt igyekezett bebizonyítani, hogy Isten törvényének az igazságossága egyik ellensége a békességnek. Krisztus azonban megmutatja, hogy Isten tervében ezek elválaszthatatlanul egybe kötődtek egymással. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. "Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást" (Zsolt 85:11). "  (Ellen G. White: Jézus élete, 666., 667., 671.o.)

Újévi üzenet

„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”

Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 2:16-17

2012. Egy újabb év, egy újabb kör, amit le kell futnod, és nincs megállás. Emlékszel, még félve írtad le tizenkét évvel ezelőtt a 2000-es dátumot. Olyan furcsa volt és megfoghatatlan. Talán, mintha addig lett volna idő, tudtad, hogy 78 után jön a 79. De valahogy most más érzések lapulnak szíved mélyén. 2012. És nem az inkák naptára miatt.

Megszorítások és nehézségek üzennek mindenhonnan; nem lesz könnyű év, mondják az okosok is. 2012.01.01. És majd jön a többi is sorban, egymás után, de hogyan? Mit lehet kifacsarni egy jövőnyi kútból? Milyen meglepetéseket tartogat? Nagy a kísértés talán, hogy kényelmesen a homokba dugd fejedet, és történjen, aminek történnie kell. Ám Istennek egy különleges üzenete van ma reggel a számodra.

Vigasztalás, méghozzá örök vigasztalás és igazi reménység, mintegy újévi ajándék. Ne, kérlek, ne fogadj meg semmit, felesleges. Csak nézz Rá, és fogadd el, amit adni szeretne neked. A jelenlétét, egy társat az előtted álló év örömeihez és könnyeihez. Egy barátot, aki veled szeretné mindazt végigélni, amire igen, neked van szükséged. Istent, aki már becsomagolt a közös utazásotokhoz. Csak fogadd el, és hidd: boldog lesz az új éved!