szombat, március 19, 2011

Személyes boldogságom


„Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”

Lukács 1:45

Isten gyermekeit mindig az különbözteti meg másoktól, hogy engednek Isten akaratának, még ha nehéz körülmények várnak is rájuk. Ugyanakkor a próbák ellenére sem bánják meg döntésüket, mert Uruk követése mindig boldogságot hoz nekik. Hadd osszam meg most itt saját történetemet.

1990-ben a keresztségem után, az egyik szombaton, Pintér Vencel prédikációját hallgattam a gyülekezetben. Arról beszélt, hogy Istennek szüksége van ránk, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon minél több ember megismerhesse a Szentírás tanításait. Könyvevangélista munkára toborzott. Éreztem, hogy általa Isten szólít engem is erre a feladatra. A döntésem azonnali volt, az istentisztelet után megkerestem őt, és jelentkeztem; a neheze csak azután jött. Egy korábbi ígéretem az induló családi vállalkozáshoz kötött engem. A szüleim egy cukrászdát szerettek volna nyitni a szülőfalumban, ahol én lettem volna a kiszállító-beszerző, mivel csak nekem volt még akkor jogosítványom. Őrlődtem az elhívás és az ígéret között. Mit tegyek, hisz sem a családomat, sem Istent nem akarom visszautasítani. Feleségemmel ikreket vártunk, a vállalkozás biztos alapnak tűnt a könyvevangélisták nehéz kenyerével szemben a jövőre nézve. Édesapám még aktív vezetőként dolgozott akkor a kereskedelemben és megvoltak a kapcsolatai. A könyvmunka nem jelentett biztos jövedelmet, mert minden az eladott mennyiségtől függött. Még ma is emlékszem az imákra, a feleségemmel folytatott komoly beszélgetésekre. Végül úgy döntöttünk, hogy Isten szolgálatát választom, és oda állok a család elé. Éreztem Isten határozott hívását. A beszélgetés nem volt könnyű, de mégis megerősített döntésemben. A család, pár nappal korábban, úgy döntött, hogy nem cukrászdát akar nyitni, hanem italboltot. „A szeszben mindig biztos pénz van!” – mondták. Boldog voltam, mert láttam, hogy az Úr előttem járt és készítette az utam. Segített elkerülni egy biztos csapdát, ami rossz irányba terelte volna az életünket. Másfél, két évig voltam könyvevangélista, sok-sok tapasztalat után a Tiszavidéki Egyházterület elhívott a lelkészi szolgálatra.

Restás László

péntek, március 18, 2011

Az örökkévaló Úr magasztalása


„Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.”
Zsoltár 107:1.

Megnéztem a szótárban, mit jelent: „magasztalni”.

Íme: Valaki érdemeit nagyon kiemelni, dicsérni, dicsőíteni.


Hát ezt aztán tényleg senki másra nem lehet alkalmazni, mint az Úrra. Miért? Mert Ő JÓ! És mert ÖRÖKKÉVALÓ AZ Ő KEGYELME!

Szeretnék a mai napra egy házi feladatot adni neked.
Írd le egy lapra: „KÖSZÖNÖM URAM!”

És bármi történik veled a nap folyamán, ezzel a mondattal kezdd!

Attól kezdve, hogy felébredtél, hogy iskolába, vagy munkába indultál, hogy ebédeltél, hogy beszéltél valakivel, egészen addig, hogy este magadra húzod a takaródat és aludni készülsz.

Mondd ezt: Köszönöm Uram, hogy… Hálás vagyok neked azért, mert… Dicsőítem nevedet, amiért…


Élj ma tudatosan! Figyelj magad körül mindenre, hogy miért dicsőíthetnéd Istent. Hogy miért mondhatnál köszönetet Neki.

És végül álljon itt a mai napra egy kis tanmese:

Egy remete éppen meditált egy folyó mellett, amikor egy fiatalember megzavarta őt, és így szólt hozzá:

- Mester, az Ön tanítványa szeretnék lenni.

- Miért? - kérdezte a remete.
A fiatalember elgondolkodott egy pillanatig.

- Mert szeretném látni az Istent!


A mesternek nem kellett több, megmarkolta nyakánál fogva a fiatalembert a folyóhoz vonszolta és fejét lenyomta a víz alá.

A mester egy percig a víz alatt tartotta a férfit, aki igencsak kapálózott, küzdött az életéért, hogy kiszabadítsa magát.

Végül a mester kihúzta őt a folyóból, felköhögte a lenyelt vizet, és levegő után kapkodott.


Amikor végre lecsillapodott, a mester megszólalt.

- Mondd meg nekem, mit szerettél volna legeslegjobban, amikor a víz alatt voltál?

- Levegőt! - válaszolta a férfi.
- Nagyon jó! - most menj haza, mondta a mester és akkor gyere vissza hozzám, amikor annyira szeretnéd megtalálni az Istent, mint amennyire levegőt szerettél volna kapni az előbb.


Te mennyire vágyódsz Isten közelébe?

csütörtök, március 17, 2011

Isten értékesnek tart

"Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."
Máté evangéliuma 10:31

"A verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva" (Máté 10:29-30) - ezek Jézus szavai, és Ő tudta mit beszél.

Ő kezdettől fogva nemcsak hallott azokról a könyvekről, amelyekben ezeket az információkat tárolják a mennyben, hanem Maga látta őket, belenézhetett, sőt lehet, hogy Ő Maga vezette ezeket.

Én szeretnék belenézni ilyen feljegyzésekbe, például megtudnám belőle, hány hajszálam is van tulajdonképpen és mikor hullt ki nagy része. Természetesen az ember tulajdonságai közül a hajszálak mennyisége a lényegtelen kategóriába tartozik - ha nincs valakinek, úgyis rögtön látszik, ha meg van, nem fontos hány darab van belőle. Jézus az akkori ember számára a legkisebb, de még szabad szemmel látható testrészt választotta példának arra, hogy érzékeltesse, hogy Isten gondoskodó és nagyon fontos Neki, hogy mi történik velünk.

Ugyanígy a legkisebb és legjelentéktelenebb madár halála sem történhet úgy, hogy Isten ne tudna róla. Ha viszont erről is tud Isten, hogyne tudna azokról, akik sok verébnél Isten szemében értékesebbek.

Mi történik, ha Isten csak annyit tud rólam, mint egy verébről? Én még a házunk előtt elrepülő verebeket sem ismerem, nemhogy a világ összesét és akkor még a struccokról, pingvinekről, sasokról, papagájokról nem is beszéltünk, arról meg végképp nem, hogy vannak emlősállatok, meg hüllők is a világon.

Ha egyetlen verébnek sem eshet úgy baja, hogy Isten ne tudna róla, és Jézus külön megemlíti, hogy mi, emberek, akikért Jézus az életét adta, értékesebbek vagyunk, mint a verebek, akkor miért is félünk?

Ha nem is minden úgy alakul az életben, ahogy szeretnénk - és valljuk be, hogy főleg nem úgy alakul -, legyen elég nekünk, hogy értékesek vagyunk Isten szemében. Nem azért, mert bármit tettünk volna, hanem azért, mert Ő mindent megtett, hogy értékünk Isten Fiának értékével legyen egyenlő.

szerda, március 16, 2011

Meg akar tartani az Atya


„Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
(Máté evangéliuma 18. fejezet 14. vers)


Az evangélium minden szava Isten végtelen szeretetét hirdeti, aminek megtestesült bizonyítéka Jézus megjelenése bűnös földi világunkban, hogy minden ember előtt nyilvánvalóvá legyen: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján. 3:16)

Igen, ez a Szentírás központi üzenete. Ahogy, a ma reggeli igeverset megelőző szakaszban Jézus mondja; „Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett? (12.vers)

Ő eljött, hogy megkeressen és visszaterelgessen a nyájhoz.

Ez az evangéliumi isteni-pásztorkép azonban különbözik az általunk ismert pásztorképtől. Ő szelíden kérleli a bárányokat, és ahogy mondja: „Az én juhaim hallják az én szómat” (Ján.10:27).

Jézus azt szeretné, hogy önszántunkból kövessük Őt és ne csak valamiféle csordaszellem, vagy a csaholó komondoroktól való félelem miatt.

Ezért először is arra hívja fel a figyelmünket; lássuk be, eltávolodtunk Tőle és a naponként elkövetett bűneink csak még távolabb sodornak „lelkünk pásztorától” (1Pét.2:25)

Ezeket a bűnöket „lehet titkolni, tagadni, leplezni apa, anya, feleség, gyermekek és barátok előtt; lehet, hogy egyáltalán nem gyanítja senki sem, de a mennyei lények előtt leplezetlen. A legsötétebb éj sötétje, minden álnok, titkos mesterkedés sem képes egyetlen gondolatot sem eltakarni az Örökkévaló elől. Isten pontos feljegyzést őriz minden hamis számvetésről és minden tisztességtelen ügyről. Őt nem téveszti meg a kegyesség látszata.” (E.G.White. Nagy Küzdelem

S valóban, milyen jó lenne; „Ha a látható és láthatatlan világot elválasztó lepel fellebbenhetne, és az ember láthatná, amint egy angyal feljegyez minden szót és tettet, amely az ítéletkor ismét előkerül, naponta mennyi szó maradna kimondatlanul és mennyi cselekedet elvégezetlenül!”

Igen az Atya meg akar és meg fog tartani, de csak akkor, ha hagyod magad.

Ezért ne késlekedj követni őt. És ha már megragadtad kezét ne engedd el soha! Mert Ő megígérte: „én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” (Ján.10:28)

kedd, március 15, 2011

Isten velem van minden helyzetben…!


„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” Zsolt.23,4.




Sétálok egy gyönyörű réten, ahol a madarak énekelnek, a virágok árasztják magukból a finom illatot, csodálatosan ragyog a nap és minden oly jó! Sikerülnek terveim, sőt még titkos reményeim is! Az élet szép! Minden rendben van körülöttem! Isten szeret engem és családomat is megáldja! Abszolút ideális kép, nem? Azonban hirtelen sötét felhők jönnek, és minden elkomorul! A madarak abbahagyják éneküket, a virágok visszahúzódnak gumójukba, közben valamilyen ismeretlen völgybe értem és váratlanul rám tőr a reménytelenség. Vihar támad, és nem tudom a kiutat….

Sokszor a mi életünk is hasonló úton halad! Semmi nem jön össze, minden olyan bizonytalan és félelem lesz úrrá gondolataimon. Mégis, soha ne felejtsük el, hogy Isten nem csak akkor van velünk, amikor minden szép és jó! Hajlamosak lennénk azt gondolni, hogy a kereszténynek mindig minden sikerül. Persze, Isten megígérte az áldást, ha hűségesek leszünk hozzá, mégis előfordulnak bajok, nehézségek. Így szól az ígéret: „Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, a mire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.” V.Móz.28,8.

Biztos vagyok benne, hogy sokkal több keresztény lenne, ha nekünk mindig minden sikerülne, és soha semmi gondunk nem volna! De Isten akkor is velünk van, amikor nem úgy sikerülnek dolgaink, ahogyan azt mi elképzeljük. Nem azt ígérte, hogy minden szép és jó lesz, hanem azt, hogy velem lesz a nehézségek, próbák idején is! Nem kell egyedül vinnem a terhet, hanem Ő is ott lesz, hogy segítsen! „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.” Zsolt.34,20.

Könnyű lenne Istennek szolgálni akkor, ha csak jó dolgok történnének velünk. Éppen a próbákban, nehézségekben edződik meg az ember és válik életképessé. „Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.” Péld.3,12. Nyilvánvaló, hogy nem azért dorgálja meg a szülő a gyermeket, mert rosszat akar neki, hanem azért mert szereti és nagybetűs EMBERT szeretne belőle nevelni ! Így cselekszik velünk is az Isten! Lehet, hogy mi is azt mondjuk az Úrnak a nehézségek közepette, amit a fiam mondott egyik alkalommal, mikor nevelgettem: „jaaajjjjj apa, ne szeressél ennyire”! Mégis, tudnunk kell, hogy Isten a halálnak völgyében is velünk van, és nem hagy el bennünket! Ha meg is enged rossz dolgokat az életünkben, ezt akkor sem azért teszi, mert elhagyott volna, hanem azért, mert tudja, hogy erre szükségem van a jellemfejlődésem szempontjából. Higgyük el, hogy bármi is történik, az nem esik ki az Ő látóköréből, mert „….azoknak, a kik Istent szeretik, minden javukra van”….!

Kormos Tivadar

hétfő, március 14, 2011

Felhő- és tűzoszlop vezet

„ Az ÚR pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.”
Mózes 2. könyve 13:21-22

Milyen jó lehetett Izrael népének annak idején – gondolhatjuk magunkban. Semmi más dolguk nem volt, mint hogy kövessék a Urat, aki nappal felhő-, éjjel pedig tűzoszlopban vezette őket. Ha felemelkedett akár a felhő, akár tűzoszlop el kellett indulni az egész tábornak. 
Nagyszerű jelzések voltak-ezek, mert a nép látta, érezhette: velük az Isten.

Vajon ma vezet-e így az Úr? Tűz- és felhőoszlopra nincs szükségünk, mert ahogy az ének mondja: „Az Úr vezet, az Úr vezet, az Ige által engemet, mint tanítványa követem, és utam vége győzelem.”

Isten közvetlenül az Egyiptomból való szabadulás után gondoskodott effajta vezetésről. Először örültek a védelmet is jelentő különleges lehetőségnek, de később azt látták, baj van. Egyiptomból Kánaán földjére viszonylag rövid idő alatt megérkezhettek volna, de az oszlop egy hatalmas kerülőutat mutatott. A nép, amely még nemrég rabszolga volt, továbbra is rabszolgaként elkezdett zúgolódni, siránkozni. Sokan legszívesebben már az első pihenőhelyen letáboroztak volna, vagy vissza kívánkoztak a szolgaság földjére. Bármennyire is fájó ezt mondani, de kellett az a hatalmas kerülő, kellettek az évtizedek, hogy Isten egy igazi népet formáljon, akik majd letelepedhetnek. Formálni kellett a jellemüket, meg akarta látni, mi van a szívükben.

Isten ma is vezetni szeretne bennünket Igéje, Szentlelke által. Néha úgy tűnik, hogy túl hosszú és kanyargós az út. Mégis, ha hűségesen követjük vezetését, bízhatunk benne, hogy eljutunk a célig.

vasárnap, március 13, 2011

Ha mindkettő mást akar

"Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. "
Máté evangéliuma 26:41

Igen, igen menni kéne, igen tenni kéne, igen élni kéne, de igazán. Hallod a hívást, és a szíved már felelt is rá. Igen. Lelked az eget súrolja az örömtől, a hálától, attól a tudattól, hogy Valaki elhívott téged. Ez semmihez sem hasonlítható érzés. Értékes vagy! Isten számít rád, és megkér, hogy állj be a munkába a számodra kikészített terepen. És holnap neki is állsz majd. Ötletelsz, tanácskozol, megvalósítasz, de majd csak holnap.

Majd csak holnap, és azután minden nap holnap. Hallgatni jó volt,jó l esett a léleknek, de sajnálatos jóm ódon meg is rekedt ezen a szinten. Megtenni már nehezebb. Kijutni a komfort-zónák védelméből, és valami többre, jobbra vállalkozni, mint eddig tetted. A szíved igent mond, de a tested maradásra késztet.

Ne állj meg itt! Isten hív, veled szeretne dolgozni. Egy fantasztikus kalandot ajánl neked, amit garantáltan nem fogsz megbánni. Imádkozz hát, hogy ne csak szívedben indulj útnak, hanem lábaid is kövessék lelked döntését!