szombat, december 25, 2010

Új hajtás





„Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.”
2 Kor 8,21

Ma arra emlékezik az egész világ, hogy Isten egy csodálatosan új dolgot kezdett az emberiség történetében azzal, hogy Jézus emberként erre a földre született. Igaz, kevés a valószínűsége annak, hogy mindez decemberben történt, de nem is ez a lényeg. Az a legfontosabb, hogy az emberiség új kezdete, új lehetősége Isten kezdeményezése volt. Krisztus első adventjével elérkezett a földre a bűn országának a vége, és elkezdődött Isten országa. Drága Megváltónk ezt a forradalmat nem erővel, nem hatalommal vitte végbe, hanem Atyja előtti engedelmességgel, alázatos, példamutató élettel, értünk tökéletes, teljes áldozattal. Tisztességes, becsületes élete, önfeláldozása áttörte az emberszívek kőgátjait, megbékített bennünket önmagával, megbékített bennünket Istennel, Kihez feltámadása után visszatért. Bennünket, megtért keresztényeket itthagyott ebben a világban, hogy Isten országa kiteljesedjék általunk. Küldetésünk lényege, hogy az Isten előtti becsület mellett az emberek előtt is becsületet találjunk.

Ma az embereknek arról, hogy tisztességes, becsületes, nemes, jóságos, jóindulatú, korrekt, jellemes, erkölcsös, lelkiismeretes, feddhetetlen, rendes, jóravaló, megbízható, gerinces, őszinte, kötelességtudó, szavahihető, szavatartó, nobilis, derék, igazmondó, egyenes, felelősségteljes, hiteles nem feltétlenül az jut eszébe, hogy keresztény. Ezen változtatnunk kell. Kezdjük ezt a változtatást azzal, hogy engedjük: Isten elkezdjen valami újat bennünk és általunk.

Restás László

péntek, december 24, 2010

Dicsőség Istennek



„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” Lukács 2:14.

Megérkezett! 2000 évvel ezelőtt angyalok hozták hírül az embereknek, hogy Jézus megszületett!


El tudod képzelni a jelenetet? Pásztor vagy. Este van. A nyáj a karámban – a pihenőhelyen. Ülsz a többi pásztorral a zsarátnok körül. Beszélgettek. Álmos este van. Aztán hirtelen fényesség! És közeledik! És csak közeledik! Egyenesen kis csoportotok felé. Szemellenzőként teszed kezed a homlokodhoz. Mi akar ez lenni?
Aztán nagyon hamar meglátod, hogy egy angyal. Mikor épp arra gondolsz, hogy talán a fáradtságtól álmot álmodsz – látod, hogy a többi pásztor is ugyanazt látja. Már ragyog az egész mező. Egyetlen angyal fényétől!

Amikor szemed kezdi megszokni a fényességet – újabb csoda: Istent dicsérő mennyei angyalok sokasága! Aztán tisztán, jól érthetően a következő szózatot hallod:


„Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népnek öröme lesz. Mert megszületett ma a Megtartó, az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. És hirtelen az angyallal mennyei seregek sokasága jelent meg, akik az Istent dicsérték és ezt mondták. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”

Ez történt 2000 évvel ezelőtt. Tudod, hogy ez hamarosan ismét megtörténik? Nemsokára, azaz nagyon hamar Jézus Krisztus ismét eljön. De nem egy istállóban, egy szegényes jászolban. Hanem angyalok sokaságától kísérve – hatalommal és dicsőséggel.

„És akkor feltetszik (meglátszik) az ember Fiának jele az égen… és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig…Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”

Szeretnék azok között lenni, akik meglátják az ég felhőiben visszatérő Jézus Krisztust!
Remélem, találkozom veled majd ott a nagy tömegben!

csütörtök, december 23, 2010

Az Ige szerint élni



"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat."
Jakab levele 1:22


Kétezer éve Betlehemben és környékén nagyon sok írást ismerő zsidó nem volt ott Jézus születésekor imádni a Megváltót. Ellen White így ír erről:

"Több mint ezer éven át várta a zsidó nép az Üdvözítő eljövetelét. Erre az eseményre összpontosultak legszebb reményeik. S amikor eljött, mégsem ismerték fel Őt.

Az angyalok csodálták a dicsőséges megváltási tervet. Figyelték, hogyan fogadja Isten népe az emberi testet öltött Isten Fiát. Angyalok jöttek a választott nép hazájába. A Messiás útkészítője már megszületett, és küldetését csodák, jövendölések igazolták. Mindenfelé elterjedt a hír születéséről és küldetésének csodálatos jelentőségéről. Jeruzsálem mégsem készült Megváltója fogadására.

A mennyei küldöttek megdöbbenve szemlélték annak a népnek a közömbösségét, amelyet Isten azért hívott el, hogy a szent igazság világosságát eljuttassa a világhoz.

Az isteni világosság minden időben beragyogja a pogányság sötétségét. Mialatt a keleti bölcsek az eget kutatták és a csillagok fényes pályájának rejtett titkait igyekeztek kideríteni, bepillanthattak a Teremtő dicsőségébe. Nagyobb világosság után vágyakoztak, és ezért a héber írásokhoz fordultak. Hazájukban őriztek olyan prófétai írásokat, amelyek isteni tanító eljövetelét jövendölték. A bölcsek örömmel ébredtek rá, hogy a Messiás eljövetele közel van, és az egész földet betölti majd Isten dicsőségének ismerete.


A bölcsek rejtélyes égi fényt láttak azon az éjszakán, amikor Isten dicsősége beragyogta a bethlehemi dombokat. Amint a fény halványodott, egy fényes csillag jelent meg, és ott maradt az égen. Nem állócsillag volt és nem bolygó, ezért a jelenség különös érdeklődést váltott ki. A csillag fénylő angyalok távoli serege volt, de erről a bölcsek mit sem tudtak. Papokkal és bölcselőkkel tanácskoztak, és átkutatták az ősi feljegyzéseket. Álomban utasítást kaptak, hogy induljanak az újszülött Fejedelem felkeresésére. Éjszaka kellett utazniuk, hogy szemmel tarthassák a csillagot. Minden pihenő alatt kutatták a próféciákat; és egyre mélyebben meg voltak győződve arról, hogy Isten vezeti őket.

Eljutottak Izrael földjére, leereszkedtek az Olajfák hegyén, és szemük elé tárult Jeruzsálem. Meggyorsították lépteiket, hiszen bizonyosak voltak abban, hogy mindenki a Messiás születésének örömhíréről beszél. Kérdezősködésük azonban hiábavalónak bizonyult. Amint a szent városba értek, a templom felé vették útjukat. Csodálkoztak, amikor senkit sem találtak, aki valamit is tudott volna az újszülött királyról. Kérdéseik nem örömöt, hanem félelemmel vegyes meglepetést, sőt megvetést keltettek.

A papok a hagyományokat ismételgették. Vallásukat és kegyességüket dicsőítették, miközben a görögöket és a rómaiakat mindenkinél pogányabbnak, bűnösebbnek bélyegezték. A bölcsek nem voltak bálványimádók, és Isten szemében az állítólagos istentisztelőknél sokkal értékesebbek voltak. A zsidók mégis pogányoknak tekintették őket. Buzgó érdeklődésük még a szent iratok hivatott őreinek körében sem keltett rokonszenvet."

Te melyik táborba tartozol?

szerda, december 22, 2010

Felkészülni az erőpróbára



„Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?”
(Jeremiás könyve 12. fejezet 5. vers)


Mikor elsős faipari tanuló voltam, emlékszem, az elméleti egy hét oktatás után, mennyire vártuk a gyakorlati hetet. Végre kezünkbe vehettük a magát a fadarabot, a szerszámokat és ’kedvünkre’ farigcsálhattuk első fecskefarú csapolásunkat, hokedlinket…

Ugyanakkor emlékszem, amennyire élvezetes volt mindez másod és harmadszorra olyannyira unalmas lett, mivel fél évig szinte csak a kalapács és a véső volt a kezünkben, pedig mi már késznek éreztük magunkat, hogy oktatónkhoz hasonlóan gyalugéppel, fűrészgéppel és egyebekkel dolgozhassunk.

Bizony nem sok értelmét láttuk akkor annak a fél évnek. Ugyanezt tapasztalhatják meg azok, aki házat építenek és egy látszólag felesleges, ’látahatatlan’ dologra pazarolnak időt, energiát, mikor alapoznak. Ugyanezt tapasztalják a sportolók is, mikor az olimpiára készülve négy évig monoton végzik ugyanazt a gyakorlatsort. És ugyanezt tapasztalom én lelkipásztorként is.

Sokan a felkészülést, az erőpróbákat kikerülve szeretnének az Isten Országába kerülni. Sokan egyből a ’10. emeletre’ szeretnének felugrani, kihagyva a különböző ’emeletek’ megmászását. Sokan a nagy nyomorúság nagy kihívásaira várnak, de a ma tapasztalatát nem akarják megtanulni.

Bizony hányszor tapasztalom, mikor egyesek túl méltatlannak találnak bizonyos gyülekezeti szolgálatot maguk számára - Én többre vagyok hivatva - felkiáltással.

Sokan, mint Péter kiáltanak: „Uram, te veled kész vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni!” (Luk.22:33) Csak ne kelljen a pogányokkal együtt étkezni, csak ne kelljen, mint tapasztalt halásznak megszégyenülni, csak ne kelljen a Júdások lábát ne kelljen megmosni…

S ahogy számukra a Jézus iskolájában eltöltött három és fél év csak látszólag volt hiábavaló, elszalasztott idő. Higgyük el számunkra sem az a visszatérésig való várakozás szolgálata.

Mert, ha ma győzöl Vele a ’medvék és oroszlánok’ ellen, győztes leszel majd a Góliáttal való küzdelemben is. (1Sám. 17:37)

kedd, december 21, 2010

Hűség minden szinten






„A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” Luk.16,10.



Sokan arra gondolnak, ha az életükben kapnának valami nagy lehetőséget, bizony jobban kihasználnák, mint egyéb emberek. Gondolataikban, szavaikban mindig ott a kritika, a másik bírálata. Biztos, hogy mindenről és mindenkiről van negatív véleményük…Soha nem lesznek boldogok, mert a jövőtől várják a jobb létet. Miközben reménykednek a szebb életben, megöregednek, és azt veszik észre, hogy mindennek vége. Lehet, hogy egész életükben vártak a felemelkedésre, mégsem jött el! Elszalasztották az értékes pillanatokat, és az élet vonata elszáguldott mellettük…

Ha boldog akarsz lenni, űzd ki életedből az álmodozást! „Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból? Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!”
Használd ki a lehetőségeket, amelyek Isten akaratával megegyeznek. A hívő ember élete a mindennapok kötelességeinek a teljesítésében kell kiteljesednie. Legyen az bármilyen kicsinek tűnő feladat, ha odaadással és hűséggel végzed, Isten megáldja azt! Ne vágyj addig nagyobb dologra, amíg a kicsiben nem állod meg a helyed. Ha viszont nem megalázó neked a legegyszerűbb feladat sem, és úgy végzed, mintha valami hatalmas dolgot kellene megtenned, Isten fel fog magasztalni a maga idejében.

Egyszer egy városban székesegyházat építettek. A munkában sokan részt vettek. Egy nap valaki megkérdezte a dolgozókat: mit csinálnak? Valaki azt mondta, hogy téglát hord, valaki azt, hogy falat rak. Megint más, hogy maltert kavar. Míg végül egy egyszerű ember azt válaszolta: székesegyházat építek!
Ha valaki a kicsiben hűséges, a nagyban is az lesz! Ha a kicsiben hamis, ugyanúgy viselkedne, ha nagy feladattal lenne megbízva. „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” I.Pét.5,6.

Kormos Tivadar

hétfő, december 20, 2010

Lehetsz király!

És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.
Jelenések könyve 20:4

Általában nem szoktam Ádámig és Éváig visszamenni, de ebben az esetben indokoltnak tartom. Igaz, hogy a Biblia végén található mai Igénk, de a megértését segíti, ha elolvasunk néhány gondolatot az elejéről.

Mózes 1. könyve 1:26-28 ezt írja:
Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik.
Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.
 Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!

Isten hatalmat adott az embernek, hogy uralkodjon a rá bízott földön. Mindez szépen működött egészen addig, amíg az ember már magán sem tudott uralkodni, ezért az Ördög, az ősi Kígyó szolgájává vált. Ádám és Éva elveszítette a gyönyörű Édent, nem voltak többé urai sem az állatoknak, sem a természetnek. Ami eddig áldás, és öröm forrása volt, most már ellenséggé, átokká vált.
A Jelenések könyvében bemutatott győztes sereg nem imádta a fenevadat, hanem Krisztust imádták, neki engedelmeskedtek mindhalálig.

Valójában ez az egyik kulcskérdés. Az engedelmesség. Akit imádunk, akit tisztelünk és szeretünk, annak engedelmeskedünk. Ádám és Éva a Kígyóra hallgatott, és nem engedelmeskedett Teremtőjének.
Ha győzni akarunk, és újra visszakapni az elveszett Édent, feltétel nélküli bizalomra és engedelmességre van szükségünk.

A visszaút biztosítva van Jézus által. Tartsuk a jó irányt!

Ha pedig az egynek elbukása miatt lett úrrá a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. (Rómabeliekhez írt levél 5:17)

vasárnap, december 19, 2010

Mert megígérted!


"Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az Úr."
Ézsaiás könyve 25:8

Percről percre egyre közelebb kerülsz a régóta várt Szentestéhez. Karácsonyi dalokat dúdolsz már hetek óta, és mindennél jobban várod, hogy azokkal tölthesd ezt a néhány napot, akiket igazán szeretsz, akik a családot jelentik a számodra.

Ebbe a boldog várakozásba és készülődésbe a magányos, gondolatokkal teli éjszakákon akaratlanul is belopódzik a fájdalom, és eszedbe jutnak, akik már nem lehetnek ott az ünnepen. Lecsukod a szemed, és magad előtt látod a kedves arcokat; de már csak az emlékeidben kívánnak neked boldog karácsonyt. Menniük kellett, és csak keserű űrt hagytak maguk után. Aztán szertetteidre gondolsz, akik igen, ma még ott vannak melletted, de mi van, ha...

Akármennyire is igyekszel, nem lehetnek itt tökéletes ünnepeid. Valahol valaki mindig hiányozni fog az asztaltól. De hidd el, ez nem tart örökké, mert advent van! Nem a karácsony előtti bevásárlás őrülete, nem a "kinek mit vegyek?" kétségbe esett kapkodása, hanem az emlékezés és a boldog várakozás ideje. Emlékezünk arra a csodára, ami több mint 2000 éve történt, és várjuk az ígéretek teljesedését. Várjuk, hogy Jézus újra visszajöjjön, és véget vessen a halálnak, és minden rossznak, ami ezen a Földön megmérgezte az életed. Nem kell majd többé soha, senkitől elköszönnöd; nem lesz ásó, kapa és nem kondul meg többé az a bizonyos "nagyharang". Ő majd letöröl minden könnyet a szemedről.

Ma reggel kérlek, állj meg egy pillanatra, és emeld fel szemed az ég felé! A Te Istened megígérte, hogy így lesz. Te csak várd, az advent nemsokára célba ér!