szombat, április 17, 2010

Segítség a tanácstalanságban

„Az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk.”
Példabeszédek 12,26 (Újfordítás)

Napjaink kényszerei alatt sínylődve nem könnyű jó döntéseket hozni. A tanácstalanság percei sokszor eltékozolt időnek tűnnek a szemünkben, ezért szeretnénk határozottan, gyorsan és helyesen választani. De ki segítsen, ha nem tudunk? Tanácsot kérni azt is jelenti, hogy bevonjuk a segítség-adót a felelősségi körünkbe, tanácsot adni ezért mindig komoly felelősség, a bizalom felelőssége is egyben. Bízom benne, hogy a másik valós ismerettel rendelkezve az útról, engem is jó irányba terel. A legnagyobb gondunk azonban az, hogy mély bizalmi válságokat élünk át. Saját bizalmatlanságunk tovább méylíti tanácstalanságunk medrét. Hallottad már, hogy a hit egyszerűvé teszi a dolgokat? És azt, hogy a hit bölccsé tesz? Az Istennel való járásban az a legjobb, hogy az emberi, a hiányos, kiegészítődik, teljessé lesz, mert Isten kipótolja az övéből. A hívő ember, aki igazán követi mesterét, így válhat mások segítő, igaz felbarátjáva; és tanácsot kérni is, csak tőle érdemes...
Restás László

péntek, április 16, 2010

Dicsőség Istennek

"Annak pedig, aki az ő bennünk munkálkodó hatalma szerint mindennél többet tehet, sokkal többet annál, mint amit mi kérünk vagy gondolunk, annak legyen dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen."

Efézus 3:20-21.

Túrmezei Erzsébet:

Ha nem teszek semmit sem


Most nem sietek,

most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

csütörtök, április 15, 2010

Nyújtsd ki a kezed

"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember könyörgésének." Jakab levele 5,16


Fáradt és ingerült voltam. Mindent rossznak és elviselhetetlennek láttam magam körül, és rettenetesen mérges voltam magamra. Elnéztem az időt, lekéstem a vonatot, felhúzott a másik és csúnyán ránézve majd leordítottam szegényt... Pedig ő igazán nem tehetett semmiről.

Ismerős jelenet, ugye? Mintha mindennap filmet néznél a moziban, ami különböző helyszíneken, és szituációban ugyanazzal a szöveggel ismétlődik. Nem akarsz élni, mert nem tudod hogyan kezeld a stresszhelyzeteket, fáradt vagy és az ölelést eltolod magadtól és mérges vagy, bár az igazi okát meg nem tudnád mondani.

Ő nem tehetett semmiről. De komoly tekintettel megfogta a két kezemet, meleg tenyerébe zárta és elkezdett imádkozni. Szavai, kérései úgy mosták el minden problémámat, mint a lágy hullámok a homokszemcséket. Csak úgy elúszkáltak a vízzel, és könnyű lettem, mint a felhők felett cirkáló szirti sas.

Milyen biztonság, ha tudom, hogy valaki, talán a világ másik részén összeteszi értem a két kezét és Istenhez küldi áldáskérő szavait. Milyen simogató, ha ma reggel tudom, hogy Valaki még a világ megalapítása előtt imába foglalta a nevemet. És milyen jó az, ha alkalmanként én vagyok az a kéz, amit összekulcsolnak mások boldogságáért.

Mondd el ma a bajodat a másiknak. Ne szégyellj segítséget kérni. Nem szégyen, ha te nem vagy egy mintakeresztény, és nem vagy 100%-s bűntelen. Ha te nem tudsz minden embernek bizonyságot tenni...ne szégyelld, hogy pont a te evangelizációs programodra senki nem jön el. Nem a te hibád. Isten majd aggódik a saját dolgaiért. Te csak tedd meg, amit tenned kell. Imádkozz!

Egymásért vagyunk a világon, és nem csak azért, hogy házakat építsünk, bankszámlákat nyissunk és másoknál sikeresebbek legyünk. Hallgass meg ma valakit, mert a gyógyulása lehet pontosan akkor kezdődik el, amikor veled beszélget. Nyújtsd ki a kezed mások felé, mert hatalmas erő rejlik benne. Engedd, hogy ma Isten megfoghassa a kezedet egy ugyanolyan gyenge ember kezén keresztül mint, amilyen te is vagy. Mert csak akkor vagy igazán erős, ha Valakinek erősen fogod a kezét... Kinek a keze is nyugszik ma reggel a válladon?

szerda, április 14, 2010

Tudni és cselekedni

„Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.”
(János evangéliuma 13. fejezet 17. vers)
Mindig is szerettem a kerékpározást. Nézni, milyen rendkívüli kitartással képesek több száz kilométeren keresztül teljesíteni. Lance Amstrong, aki rákbetegsége után is többször megnyerte a Tour de France-t.

De, hogy milyen érzés lehet így tekerni, azt csupán néhány hete ismertem meg, mikor életem első amatőr országúti kerékpárversenyén vettem részt.

Aki csak a pálya, vagy a képernyő előtt karosszékben szurkol, esetleg felül komfortos szobakerékpárjára, hiába tud mindent a versenyzők stílusáról, életéről, bizony csak hiszi, hogy tud, valójában azonban nem ismer semmit.

De ez így van az élet minden területén. A drukkerek mindig jobban tudják, hogy kellett volna gólt lőni,… a takarítónő és a portás, hogy hogyan kéne a vállalatot irányítani,… a szülő, hogy mire és hogyan kéne a gyereket tanítani,… a gyülekezetben, aki csak fogyasztó, hogy kinek, hogyan kell viselkedni…

És mikor ezek az emberek ott állnak, hogy bizonyítsanak, ’alázatosan’ lemondanak erről a lehetőségről. Így voltak Jézus tanítványai is, akik az utolsó vacsorára készülve, tudták mire való a lábuknál lévő mosdótál, és hogy miként működik, ismerték a szokást, de…

Miért pont én csinálja ezt a rabszolgamunkát? Miért én görnyedjek és koszoljam össze a kezem? A többiek boldogan elfoglalják a legjobb helyet, nekem meg megint a vége jut…

Jézus hangtalanul kezdte tanítani a tizenkettőt, így vésve örökre követői szívébe; a legboldogabb emberek nem a paloták trónszékein pöffeszkednek, hanem egymásnak szolgálnak. A boldogság nem elvárás, hanem cselekvés.

Sokan mégis úgy gondolják, hogy a boldogságunkat rajtunk kívülálló események sorozata határozza meg. Ám Jézusnak és a Biblia többi hithősének élete bizonyítja, hogy ez nem így van. A boldogság elsősorban tőlünk, életszemléletünktől, hitünktől és tetteinktől függ.

Vedd észre tehát; boldogságod útjában nem áll semmi más, csupán saját tunyaságod és lustaságod.

Kelj fel, és ’szurkolóból légy játékos’, ’boldogság után áhítozóból másokat boldogító’! Így vedd magadra Jézus igáját és „nyugalmat találsz lelkednek” (Máté 11:28-30).

kedd, április 13, 2010

Jézus követése – önmegtagadás

„Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.„

(Máté evangéliuma 16,24)

Az imént néztem meg az alábbi oldalon http://www.adventista.hu/nicelife/galeria/film/sarah.php a Sarah választása című filmet, s ahogy a holnap reggeli igét olvasgatom, a gondolataim folyton vissza-vissza térnek a film egyik fontos mondanivalójához, az önmegtagadáshoz.
Miről is szól a film? Egy gyermekkorában keresztény nevelést kapott fiatal hölgy éli az amerikai álom adta mindennapokat. Jó állás, karrier, gazdagság, felelősség nélküli párkapcsolat. Úgy tűnik, maradéktalanul betölti igényeit, ami körülötte van, azonban egyszer csak váratlanul teherbe esik. És akkor elkezdődik az elkeseredett küzdelem önmagában és önmagával. Megtartsa a gyermekét, vállalva ezzel, hogy derékba törik a szépen megtervezett élete, vagy vállalja azt a kis kellemetlenséget, amit a klinikákon már rutinszerűen végeznek, s zavartalanul élheti tovább mindennapjait. Kap ilyen és olyan tanácsokat, még maga Isten is megnyilvánul álom formájában, segítve őt a döntésben. Hogy végül elveteti-e a kicsinyét, vagy sem, azt nem szeretném elmondani, leírni. Nézzék, nézzétek meg a filmet.

Ami bennem megmaradt. Milyen önző is az ember? Zsigerből készek vagyunk átgázolni mások érdekein, csak azért, hogy a magunké ne szenvedjen csorbát. Úgy tűnik, hogy kizárólagos értékké kezd válni az önérdek. De mi lesz így a családunkkal, a gyermekeinkkel, házastársunkkal? Vajon ki állíthatja meg ezt a sátáni folyamatot.

Annyira hálás vagyok ezért az igéért. Sokat prédikáltam már róla, de ma este egészen más színben tűnik fel.
Uram, arra vágyom, hogy urald egész bűnös lényemet. Adj erőt, hogy minden pillanatban meg tudjam hozni a döntést erőszakos és önző énem felett, ami Téged enged győzedelmeskedni. Túl drága árat fizettél azért, hogy minden maradjon a régiben. Utánad akarok menni, és fel akarom venni a keresztemet!

Ámen

hétfő, április 12, 2010

Isten ígérete

"Én, az ÚR, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok!"
Malakiás próféta könyve 3:6

13 éves kamaszodó nagyfiamnak egyik tanára nemrégiben – reá panaszkodva - azt mondta: „Larion, Larion, miért nem vagy olyan, mint régen?” (Erre az egyik nebuló az orra alatt csak ennyit reagált: „Hát, hogy lenne újból kisgyerek…?”)

Valószínűleg életünk egyik legnagyobb kihívása, hogy a környezetünkben élők (s persze mi magunk is) folyamatos változásával lépést tudjunk tartani. Mennyire rutinszerűvé válnának emberi kapcsolataink, ha minden szerettünk, barátunk minden nap, ugyanazt az arcát, vagy legalább is tulajdonságait „hozná”?! No, valószínűleg azt se bánnánk, hogyha nekünk se kellene felfedeznünk önmagunk „árnyékos” oldalait…!

A hit útján járva igazán megdöbbentő az, amikor Istennel kapcsolatban fogalmazódik meg bennünk a kérdés: „Uram, miért nem vagy olyan, mint tegnap…?” Különösen életsorsunk jellegzetes alakulása során merülhetnek fel ilyen jellegű kérdéseink. S talán az orrunk alatt, mi is csak annyit kérünk: „Kérlek, légy újból olyan, mint tegnap…!”

Nos, Isten válasza ma: „Én, az ÚR, nem változtam meg…!” Az Igével találkozva, Istennel beszélve, Vele élve - valójában arra döbbenhetsz rá, hogy Isten tettei, cselekedetei váltakozóak, de Személye, Lényének lényege – állandó! Az ember közösségére vágyó, vele együtt élni akaró Isten ő!

Érdekes, bennünket pedig „Jákób fiai”-nak nevez az Ige: „a csaló fiainak”! Ez nem túl hízelgő…! Megrázó diagnózis! Jó lenne, ha Isten által – ma inkább „Isten fiai, gyermekei” lehetnénk!

„…Minden múlandó ami körülvesz,
beláthatatlan, rejtélyes titok.
Csak egyet tudok, csak egyet érzek:
Te örök vagy, én mulandó vagyok.

Tárd fel előttem mit szívem nem ért:
Homály, kétkedés, be ne fonjanak.
Töltse be szívemet a drága szó:
Ne félj fiam, én megváltottalak!”

(Páskulyné Kovács Erzsébet: Én megváltottalak - részlet)

A Krisztussal járó élet titka – a változatlan jellemű Isten személyében van, és ezért hálaadással indulhatsz a mai napnak!

vasárnap, április 11, 2010

Vasárnapi útjelző

"Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani."
Ézsaiás könyve 55:6-7

Mire vágysz ma reggel leginkább? Mi van a szíved mélyén? Mi az, ami úgy érzed, hiányzik? Lehet, hogy sokat veszekedtél valakivel a mögötted álló héten, így nincs más ma reggel, ami kell neked, csak az igazi béke a szívedbe. Lehet, hogy féltél valamitől, így bátorságra vágysz a legjobban. Talán érezted, hogy senki sem fogad el feltételek nélkül, senki sem értékel annak, aki vagy, ezért feltétlen szeretet és elfogadás után áhítozol. Lehet, hogy nemrég elveszítettél valakit vagy valamit, és olyan rég nem nevettél úgy, hogy kicsordult volna a könnyed az öröm miatt, és szükséged van egy nagy adag mosolyra és vidámságra.

Nem tudom, mit hagytál magad mögött, de tudom, hogy valami után vágyakozol. Mindannyiunknak vannak betöltetlen vágyai olyan dolgok iránt, amik alapvető szükségletei az emberi életnek. Szinte senki sem mondja a Földön, hogy mindene megvan, legyen az morális vagy materiális dolog. Mindannyiunknak hiányzik valami.

A ma reggeli üzenet egy útjelző tábla, ami Isten felé mutat. Afelé a Lény felé, aki képes betölteni a szívünkben tátongó ürességet. Ezért hát keresd ma reggel Istent, mert megtalálható! Ma reggel még van alkalmad arra, hogy hozzá menj, és elmondj neki mindent. A ma reggel még a tiéd!

Ha úgy érzed, valami nagyon rossz dolgot tettél, menj Istenhez, Ő megbocsát. Ha irgalomra vágysz, kitárt karral fogad a Mindenható. Ha úgy érzed, senki nem szeret már, kiálts fel Hozzá, Ő meghallja kétségbeesett hangodat, és átölel úgy, hogy igazán érezd, elfogad, szeret és értékel!

Ma reggel Isten csak azt kéri, menj hozzá úgy, ahogy vagy. Vágyakkal, űrrel, bűntudattal, fájdalommal, örömmel, mosolyogva. A lényeg, hogy keresd Őt, és hidd el, megtalálod!